Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-12 / 156. szám

R vihar súlyosan megrongálta a makói és dorozsmai távvezetéket Este fél iixiőI hajnalig söiéiség borult Mohóra (A Délmagyarország munkatársától) Az a példátlan erejű viharral kapcsolatos felhőszakadás, amely szerdán este söpört végig Szeged fölött, szerencsére megkímélte a várost ujabb pusztításoktól, mindössze rövid félórára maradt a város nagyrésze világítás nélkül, ellenben a Szegedről kivezető távvezetékekben súlyos rongálásokat okozott. A rongálások miatt megszűnt az áramszolgáltatás rövid időre nemcsak Szegeden, de a dorozsmai vonalon is, a legsúlyosabb helyzetet a makói távvezeték mentén okozta, Makó este fél tiztől hajnali fél háromig minden világítás nélkül maradt, teljes sötétség borult a városra. Az első hatalmas villámcsapás a makói távvezetéket érte és a megállapítások szerint Kiszombor környékén az egyik levezető készüléket szinte teljesen szélverte. A villámcsapás nyomán a távvezeték használhatatlanná vált és teljes sötétség borult Makóra. A villanytelepen azonnal hozzáfogtak a súlyos helyzet kijavításához, ezért történt, hogy a szegedi áramszolgáltatás is megakadt rövid időre. Először a szegedi áramszolgáltatást hozlák rendbe a telepen, azonnal bekapcsolták a másik gépet és igy sikerült rövid idő múlva helyreállítani a világítást. Sokkal nehezebben ment azonban a dolog a makói vonalon. Hiába kísérelt meg mindent a villanytelep, a villámcsapás plyan súlyos rongálásokat végzett a vonalon elhelyezett készülékekben, hogy semmiféle módszerrel nem lehetett helyreállítani az áramszolgáltatást. Fél 12 óra tájban mérnökök és szerelők autóztak ki a vonalra és Kiszombor mellett megtalálták a rombolás helyét. Mivel speciális berendezéseket vert szét a villámcsapás, a vezeték helyreállítása megfeszített munkával csak órák múlva sikerült, igy történt, hogy hajnali fél 3-ra sikerült csak ismét bekapcsolni az áramot és igy 5 órai sötétség után ismét fölgyulladtak Makón a lámpák. Súlyosabb rombolást okozott a villámcsapás a dorozsmai vezetékben, ahol az egyik készüléket szinte szétrobbantotta a villámlás. Itt is azonnal munkához láttak a mérnökök és a szerelők, igen körülményes eljárással sikerült csak a súlyos rombolást kijavitani, ugy, hogy az áramszolgáltatás ezen a vonalon mintegy másfél óráig szünetelt. Amikor a szétrombolt készüléket sikerült kicserélni, 11 óra körül sikerült ismét bekapcsolni Dorozsniának az áramot. A villámcsapásokozta károk és rombolások helyrehozása még csütörtökön is egész nap tartott, estére azonban sikerült ismét zavartalanul biztosítani a megrongált távvezeték működését. Igen érdekes, hogy ahol a legnagyobb baj történt a vezetékben. Kiszombor környékén, a szegedi viharral egyidőben nem is volt felhőszakadás, még eső sem esett jelentékenyen, a villám mégis itt okozta az egyik legjelentősebb rongálást. DKCMSGYARORSZÁG PÉNTEK, 1940 JULIUS 12. tanitotta szenvedni a magyarságot. Most is az erőszakossághoz nyúlnak. A nagyváradi rendőrfőnöknek, akit egyébként Fodor Lőrincnek hivnak, ismét most jutott eszébe, hogy minden magyar összejövetelt, még a bridzs-partikat is. bejelentési kötelezettségre szólitsa. Most derült ki az is, hogy az előző román kormány által nagyhangon bejelentett dévai csángó birtokpernek kedvező elintézése — blöff volt. A dévakörnyéki csángók a harai román gazdákkal 20 év óta folytatják a birtokpert, mert az odatelepilctt románok, jogerős birói határozat ellenére ®rm voltak hajlandók visszaadni a dévai csángók 76 haldas birtokát. A' Tatarescu-kormány közel 2 és félmillió lejt fizetett ki ezért a 76 holdért, de a szerencsétlen magyarok nem érnek a pénzzel semmit, mert földet csak román vásárolhat ma Erdélyben. Tgy húzták ki a dévai csángók alól a románok a földet. lako'aaépeiwgk 'A' közoktatásügyi minisztériumban, most készítik elő a románok a jövő évi iskolaprogramot. Se vége, se hossza a sérelmes intézkedéseknek, amit a magyarság ellen hoznak. A közoktatásügyi minisztérium még mindég ugv intézkedik és rendelkezik, mintha" akár a jövő évre is berendezkedhetne Erdélyben. A jogfosztások egész sorát követik el F.rdélyben. Bánságban, Szatmár és Máramaros vidékén. A megszavazott iskolasegélyeket ugy osztják fel egyes felekezetek között, hogy a kisebbségeket egymásra uszitják'. Az egypártrendszerre való áttérés, mint a jelentéseit közlik, nem sikerült és a német kisebbség már nem lép be az uj román pártba. A magyarságot' föl sem szólították erre. Ez gyakorlatilag annvif jelent, hogy a magyar kisebbséget nem is tekintik produktív és jogokat élvező rétegnek". Ellenséget látnak' benne, akit meg kell semmisíteni. Mindezt a románok" most csinálják", most amikor Románia hovatovább az 1913-as határarira zsugorodik össze. B ERE Y GEZX. Letartóztattak egy csaló cigányasszonyt Kisteleken (A "Délmagyafország munkatársától) Stettronyos csendőrök egy 50 éves eigányasszonyt kísértek be Csütörtökön délelőtt a szegedi ügyészség fogházába. A többszörösen bünteteti előéletű cigányasszony, özvegy Tóth Józsefné ellen az elmúlt napokban csalás miatt érkezett feljelentés a kisteleki csendőrőrsre. Két nappal ezelőtt ugyanis megjelent a csendőíőrsön Szűcs JánSsné napszámosasszony és elmondotta, h'ogy Tóth Józsefné néhány nappal ezelőtt meglátogatta és pénzt kért kölcsön tőle. A feigányasszony azt adta elő, hogy súlyos szervibajban szenved s betegségét Szegeden) akarja gyógyíttatni, az utazáshoz azonban hiányzik a pénze. — Először nem akartam a 'cigányasszonynak pénzt adni — mondotta följelentésében Szűcsné —, de addig könyörgött, amíg megszántam és 3 pengőt adtam neki. Tóthné, ami' kpp megkapta a pénzt hálálkodott és meg* Ígérte, hogy Szegeden kártyavetéssel pénzt fog keresni és majd abból a 3 pengőt visszafizeti. Alig adtam oda a kért összeget Tóthnéna.l| máris újabb kéréssel állott elő. Megkért még arra is, hogy betegségére yaló tekintettel kölcsönözzem oda esernyőmet és vastag téli kendőmet is. Ezt a kérését is teljesítettem. Nó» hány nappal később azonban arról értesültem, hogy Tóthné nem is utazott Szegedre a 3 pengőt italra költötte. Az ügyben alig indult meg a nyomozás s máris újabb Csalások miatt futott be panasri a cigányasszony ellen a csendőrőrsre. Tóthné ellen még Sebők' Antahié és Békési Illésné kisteleki asszonyok tettek feljelentést, akiket a cigányasszony hasonló módon ugyancsak kisebb-nagyobb összegekkel károsított meg. A nyomozás során azután szerdán ártalmatlanná tették Tóth Józsefnét és most ösütörtökün a szegedi ügyészségre kísérték. Tovább folyik a határzónában az erdélyi magyarság üldözése Kihúzták a dévai csángók alól a földet-A kozmetikusokat román nyelvvizsgára rendelték (A Délmagyarország munkatársától) A történelmi igazság vissza nem fordítható ereje darabokra törte a páriskörnyéki békediktátumok bilincseit. Versailles már a múlté. Trianon és Neully fölött most ültek konferenciát Münchenben, uj Európa sorsának irányitói. A »nici o brazda« jelszó szétpukkant, mint a szappanbuborék s Besszarábia, valamint Bukovina nagy részének átcsatolásával Románia megszűnt a gyűlölet szellemében fogant békeszerződések egyetlen és utolsó haszonélvezője lenni. »A terméssel learatjuk a magyar igazság diadalát is«, hirdette csak a minap a földmüvelésügyi miniszter a rádió mikrofonja előtt De mintha Románia még most sem ébredt voli»a föl mákonvos nagyhatalmi illúziójából. A legújabb jelentések még mindig erőszakosságoki ól számolnak be. Bukarestben talán nem hallották meg Közi-Horváth József képviselő szavait, amelyet az egész világ füle-hallatára éppen a románok felé adresszált: Minden kisajtolt magyar könnyért, minden csepp magyar vérért százszorosan megfizetünk. Hallja meg Szatmár, Nagykároly, Nagyvárad, Arad, Temesvár és minden kis csiki falu magyarja, hogy itt 12 millió elsz4nt magyar akarás, kemény magyar öklök védelmezik meg a román járom alatt nyögő 2 milliónyi kisebbségi magyart. Erőszakos telepitések A sDanubian Review* egyik legutóbbi számában Fritz László dr., a miniszterelnökség kisebbségi osztályának egyik vezetője, Sufferings of Magyars in Rumanien Frontier Zone c. cikkében fölsorolja a határszéli magyarság mérhetetlen és napról-napra még ma is megismétlődő szenvedését. Ez a határzóna Szatmár—Bihar—Csanád— Aradmegyékben terül el és 508.563 lakója közül 413.104, tehát 81 százalék magyar. Ezen az 5234 négyzetkilométer területen,, amelyet a történelem folyamán Fartiumnak neveztek, hihetetlen erőszakosságot követnek el a román polgári és katonai hatóságok az u. n. Károly-királyvonalon belül. A Károly-király-voDal, amelyről hozzáértő katonai körökben mosolyogva beszélnek, betonfedezékekből és drótakadályokból áll. Annakidején sebtében kezdték el az építkezést és a lapályosabb helyeken ősszel é$ tavasszal méteres vjz ál. A románok azonban nem hiszik, még a Maginot-vonal összeomlása után sem, hogy a Károly-vonal a leggyatrább védelmi rendszer ma Európában s ennek az ostoba főifogásnak tudatában terrorizálják, szellemileg és anyagilag kifosztják a határzónában élő fél milliónyi magyarságot. Már maga az a tény, hogy ezt a határzónát hadiövezetté nyilvánították, meggátolja a lakosságot a legelemibb jogaiban is. Emellett a legbrutálisabb telepítési akció folyik. Fritz László dr. megemlíti, hogy a Szatmár vármegyei Óvári községben, amely közvetlenül a magyar és román határon fekszik, Szabó István jómódú magyar gazdának parancsot kézbesítettek, hogy azonnali hatállyal hagyja el a birtokát, illetve adja át román telepeseknek. Valósággal elrabolják a magyar földet és gyűjtik a határra a román telepeseket. Nyelvvizsga .tortúrák Csodálatos; hogy a gyors egymásután következő román kormányok sem hagyják figyelmen kivül a nyelvvizsgákat. De már nemcsak a köztisztviselőket húzzak nvelvvizsga-kinpadra, nemcsak a vasutasok, városi, megyei és pénzügyi tisztviselők ezreit teszik kenyértelenné, hanem az iparosoktól is román nyelvtudást követelnek. Szinte nevetséges, hogy Erdélyben a román kormány éppen most akarja végrehajtani az 1939. december 12-én megjelent rendeletet, amely kötelezi a kozmetikusokat, hogy a román nyelvet Írásban és szóban tökéletesen bírják. Nem kétséges, hogy ebben a tisztán mag'ánviszonylatra épített foglalkozási ágban, még elfogadható a képesítő vizsga megkövetelése. De a román nyelvismeret fontossága és szükségessége, illetve ennek a számos viszaélésre alkalmat nyújtó vizsgán való bizonyítása, illetve ennek a törvénynek mostani végrehajtása egyenesen kihívás. Türelmetlenségek Nem kell azt senki előtt hangoztatnunk, hogy ma Erdély lázban ég. Nemcsak a magyarság, akiknek 2 milliós hatalmas tömege életét is áldozza azért, iogy visszatérhessen az anyaországhoz, hanem a többi nemzetiségek is, megutálván azt a korrupt, államberendezést, amelyet Nagyrománia jelentett 20 éven keresztül Keleteurópában és ezek a kisebbségek is, ma centripetális erőt jelentenek. Ismerünk román embereket, akik évekkel ezelőtt bizalmas magyar társaságban visszaábitozták Magyarországot, megundorodva fajtcstvérüktől. Türelmetlen hát az erdélyi magyar nép, az erdélyi nemzetiségi nép és az erdélyi románságnak magyarbarát része, mert ilyen is van. De a türelmetlenség szinte mikroszkóppal is alig fedezhető fel, mert az állami élet kancsukája 20 éven keresztül megtanította hallgatva tűrni, meg-