Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-12 / 156. szám

DÉLMAGYARÓRSZÁG Pfrl(eh, 1940. VII. 12. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP A miniszterelnök beszámolt a kormányzónak Münchenről „Maguarország bizfos lehel, hogu elnyeri o tufáimat higgadtságáért es íiŐsegéén' — „Nem a fecsegés a feiadatom' -mondoltű Teleki esti beszédében Az angliai támadás küszöbén. — Petain a „nemzet főnöke" lett, kormányával Versailles~be költözik >A nemzet ne sokat beszéljen, hanem bizzék, dolgozzon, engedelmeskedjék* — ezekkel a sza­vakkal érkezett haza kétnapos németországi út­járól Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter. A müncheni talál­kozó anyagát, eredményét és kihatásait nyilván­valóan még sokáig fogja tárgyalni és taglalni az egész európai nyilvánosság, amely a tárgyaláson szerepelt kérdés fontosságának és jelentőségének megfelelően változatlanul a legnagyobb figyelem­mel és várakozással fordult az uj München és az abban kifejezésre jutó vitális fontosságú kérdé­sek felé. »A magyar közvélemény meg lehet n y u go d v a« — ezt is mondotta hazaér­kezése után a miniszterelnök, aki még a korádéi­előtti kihallgatáson jelent meg a kormányzó előtt Budapest, július 11. Csütörtökön reggel fcászlódíszbe öltözött Keleti-pályaudvaron lel­kes Hangulatban fogadták a Németországból hazaérkezett Teleki Pál gróf miniszterelnököt es Csáky István gróf külügyminisztert Az elő­csarnokot, a perfont és a pályaudvar előtti teret magyar, német és olasz lobogók ékesítet­ték. Fekete, yagy zsinóros díszmagyarban sok képviselő és felsőházi tag jelent meg a foga­dáson, fölvonultak a különböző alakulatok: a leventék két hatalmas erdélyi címert emeltek magasra, több alakulat egy-egy erdélyi vár­megye címerével vett részt a fogadáson. A fő­várost Kar.afiáth Jenő főpolgármester és Szen­dy Károly polgármester képviselte. Keresztes­Fischcr Ferenc belügyminiszter, a miniszter­elnök helyettese a kelenföldi pályaudvaron fo­Igadta és kísérte a Keleti-pályaudvarra a kor­mányfőt, aki Csáky István gróf külügymi­niszter és Ermansdorf német követ társaságá­ban a várakozók lelkes éljenzése közben szállt ki a vonatból. A pályaudvar előcsarnokában Vay László báró, a M ÉP elnöke üdvözölte a miniszterelnö­köt. Az üdvözlésre válaszolva Teleki Pál gróf kijelentette, högy a legmelegebb' fogadtatás­ban részesültek a német kancellár részéről, Ciano gróf részéről és mindazok részéről, akik­kel találkoztak. Szólott arról a barátságról, | amely a három nemzet között fonnál és amely a mostani találkozó után, ha egyáltalán lehe­tett még, elmélyült. Azzal jött haza, hogy a nemzetnek kötelességei vannak; ne sokat beszéljen, hanem bízzék, dolgozzék és engedelmeskedjék. Münchenből való Hazatérése után Teleki Pál igróf. miniszterelnök nyilatkozott a Magyar Távirati Irodának. Kejelentette, hogy mind ő, mind a külügyminiszter a leajobb henj/omások­és részletesen beszámolt a müncheni megbeszé­lésről. A nemzet egységes nyugalommal és meg­fontoltsággal tekint a következő események felé. Ezt bizonyítja a római rádió románnyélvü adása, amely ezeket a szavakat adta tudtára az érintett nyilvánosságnak: »Magyarország biztos lehet, hogy elnyeri a jutalmat hűségé­ért*. Mialatt a diplomáciai front a legnagyobb kér­désekkel foglalkozik, jelentős események bonta­koznak ki a nyugati fronton. Most már valóban ugy lehetne fogalmazni a beszámolót, hogy a né­met repülőszázadok sorozatos akcióival meg­kezdődik az Anglia elleni nagy of­fenzíva. kai tért haza. Rendkívül nagyraheösüli, Hogy a német nép vezére egy újabb erőpróba küszö­bén időt szakított az egyes magyalI vitális Budapest, julius 11. A MÉP-nak csütörtöki va­csoráján Vay László báró köszöntötte a minisz­terelnököt és a külügyminisztert Münchenből való hazatérésük alkalmából. Teleki Pál gróf miniszterelnök válaszolva, hangsúlyozta, hogy a magyar politika egyenes és önérzetes. Hangsúlyozta, hogy ez a politika egye­nes és önérzetes magyar politika és ők azt kí­vánják tőlünk, hogy a mi politikánk magyar le­gyen. — Sokat nyilván nem mondhat arról, amiről Münchenben tárgyalt folytatta —, de minden benne van abban a közleményben, amelyet együtt adtak ki. A közleményben benne van az, ami a legfőbb, az a két szó, hogy tudniillik a megbe­szélés, három ország között folyt. — Nem szeretné, hogy a magyar legyen a Ka­rom között az a nem jól funkcionáló biztonsági szelep, amelyen a másik kettőnek gondolatai is felesleges napvilágot látnak. Ez az, amivel ma nemcsak önmagunknak, hanem azoknak is becsü­lettel tartozunk, akikkel a legbizalmasabb ba­rátság köt össze. Ezért nem lehet beszélni. Vi­szont, aki nem érti meg azt, ami a hivatalo. közleményben volt, az ne fogl»lkoz» zék politikával (Taps.) Senki se kérdezzen, mert ezenkívül egy mukk felelettel többet nem kap tőlem. Ez az or­szág érdeke. Ez az, ami történt és ehhez hozzá­tehető, hogy az a légkör, amelyet találtak, alá­húzza azt, amit a hivatalos közlemény mondott. A legnagyobb bizodalmat találtuk. Magát a Né­metbirodalom vezérét és kancellárját az utolsó években solia olyan frissen és jó színben nem lát­tam. mint most. Minden oldalról csak a legna­gyobb és igazán őszinte meleg barátságot tapasz­taltam. Nekünk méltóknak kell lennünk ehhez a XVI. évfolaam 150 szám keretesek'megismerésére. Ezeket a problémákat a két és háromnegyed óra hosszat tartó ta­nácskozáson a külügyminiszterrel együtt al­kalma volt behatóan ismertetni. A magyal államférfiakat a legnagyobb figyelemmel hall­gatták végig és egyes kérdésekben megfontolt' ságról és melegségtől áthatott jóindulatról ta­qúskodó módon foglaltak állást. Az az őszinte óhaj hatja át a tengelyhatalmakat, hogy hosz­szú békeperiódus megalapozására alkalmas föltételeket teremtsenek Európa minden ré­szében. — A magyar közvélemény meg lehet nyu­godva, — hangoztatta a miniszterelnök —, mert mind bennem, mind a külügyminiszter­ben az a meggyőződés él, hogy a tengelyha­talmak megbecsülik azt a barátot, aki őszin­tén és állandóan habozás nélkül jóban, rosszán kitart mellettük­Végül őszinte köszönetet mondott a német nemzet valamennyi tagjának, akik mindenütt lelkes rokonszenvüknek adtuk kifejezést Ma­gyararoszág képviselői iránt. Kihallgatás a hormáníjzónál Budapest, julius 11. Horthy Miklós kormány­zó délelőtt fél 11 órakor a királyi várban kihall­gatáson fogadta Teleki Pál gróf miniszterel­nököt és Csáky István gróf külügyminisztert, akik teljes részletességgel beszámoltak a Mün­chenben folytatott tárgyaások ról, a két és fél­óráig folytatott megbeszélések minden részleté­ről. A miniszterelnök és a külügyminiszter kihall­gatása teljes két órán át tartott, fél 1 órakor vég­ződött. barátsághoz abban, amit a német és az olasz nem­zet különösen gyakorol: a fegyelemben. —Hogy az országgyűlési életformát a mai nehéz időkben is fenntartottam — mondotta — az a nemzet, a nemzet életformája és az al­kotmányosság iránti tisztelet miatt volt. A cél nem az volt, högy mindenkinek mindent foly­ton elmeséljek. Ezentúl sem fog megijedni et­től az életformától, de korlátok közé fogja szo­rítani és tőle senki az ország érdekével el­lentétes fecsegést. nem fog kicsi­karni, ha az illető sajátmaga el is felejti, hogy a nemzetnek mivel tartazik. Ma már nem állunk egyedül, ma már nemcsak önmagunknak tartó, zunk ezzel a fegyelemmel, hanem tartozunk olyan barátoknak is, akik bizalommal vannak hozzánk. rA miniszterelnök beszéde végén be­jelentette, hogy a bevonultak egy jelentékeny százaléka ma este és holnap reggel elmehet aratni, az egyébként hozott rendszabályoknak, amelyeket szükségesnek láttálb, tö­kéletes fenntartása mellett. — Örülök, folytatta, hogy alkalmam nyílf bejelenteni, hogy az aratás, a betakarítás és a cséplés idejére ezek haza mehetnek s, hogy az ország termése rendesen és jól be lesz ta­karítva. Mi tudjuk, hogy milyen felelősséggel tartozunk, tudjuk ma is. Tudjuk, hogy mit Ünnepélyes fogadtatás A miniszterelnök beszéde az ország érdekéről Bejelentette, bogii a bevonulfah egű ielentéhenu része rendben elvégezheti az arafást

Next

/
Oldalképek
Tartalom