Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1940-07-05 / 150. szám
Arccal a falu felé Molnár János isnjert kitűnő iró cikkét az alábbiakban ismertetjük a Jelenkor legutóbbi számából. Múltban a magyar középosztály egyrészében általában hiányzott a szociális érzés és megértés a dolgozó magyar nép többségével szemben. Közelebbről meghatározva ez azt jelenti, hogy a yárosi intelligencia édes-keveset érdeklődött a vidéki parasztság élete és sorsa iránt. Féja Gcza a „Viharsarok" című könyvében az értelmiséget és a parasztságát összehasonlítva kissé túlozva írja: „Súlyos tévedés rejlik neveltetésükben (t. i- a középosztályban). Az iskola nem nevelt bennük valóság-érzéket, nem látta el őket ncmzetismerettel, országismerettel, népismerettel. A tanító semmit sem tud a néprajzról, a népkultúráról és népegészségügyi dolgokról. A jegyzők újabban jogot tanulnak a magyar falu beható elméleti és gyakorlati megismerése helyett. Amikor tehát az ú. n. falusi értelmiség falura kerül, úgy indul útnak, mintha gyarmatra vagy száműzetésbe menne ismeretlen jó előre lenézett törzsek közé." A faluval való törődés szükségessége a világháború után a magyar élet egyik sarökproblémája lett. Az első föladat az egyetemi ifjúságnak, a jövő magyar; értelmiségnek ilyen irányú nevelése yolt. 1920-ban a közgazdasági egyetemen falupolilikai tanszéket alapítanak, amely az ilyen irányú szemináriummal karöltve megkezdte eredményes működését A mai falukutatóink közül nem egy itt kezdett a falu kérdéseivel foglalkozni, és itt kapta meg az indítékot későbbi pályafutására. A kezdeményező lépés után egymásután alakultak a különféle falukutató társaságok és körök, amelyek több, kevesebb, hozzáértéssel fordultak a falu felé. Nem vitatjuk, hogy sokBzor végeztek komsly munkát is, különösen említésre méltó a sok közül Széchenyi Szövetség, Diákok Háza, Falu-munkaközössége és a Turul Szövetség néhány törzse. Jórészt ezekben a körökben működő fiatalok közül kerültek ki az úgynevezett szociológus írók, akik legtöbbször tendenciózusan és xiportszerűen megírták egy-egy vidék monográfiáját. Ezeknek a műveknek az értékéhez szó fér, íróik majdnem minden esetben a tömegsiker; elérésére tőrekednek. Elitélni azonban nem lehet őket, hiszen fiatal tudomány úttörői és így természetes, hogy kezdetben mutatkoznak kilengések. A magyar ifjúság szociális irányú nevelése még ma sincs végleges és megnyugtató formában megoldva. Teleki Pál gondolt arra legelőször, hogy ezeket az egymástól függetlenül működő egyesületeket és köröket össze kellene fogni, közös központi szerv irányítása alá vonni. Ebből az elgondolásból született meg a Táj- és Népkutató Intézet- Ennek az intézménynek az yolt a föladata, hogy összegyűjtse a komolyan érdeklődő fiatalokat és az egyetemi ifjúságot és megismertesse velük a magyar falu társadalmi, kulturális életét, s a magyar nép szociális problémáit. Esetenkénti kiszállásokkal alkalmat nyújtson, hogy szakemberek vezetésével egyéni élmények alapján közvetlenül a helyszínen tanulmánygzhassák a falut. Ez az intézmény az ifjúság és a társadalom részéről igen kedvező fogadtatásban részesült. Az ifjúság lelkesedéséoek és munkakedvének rövid időn belül szép eredményei mutatkoztak. Az intézet megszűnése után Teleki Pál, Györ. ffy Istvánt bízta meg a munka kisebb keretű folytatásával. Nagyszabású szervezet megszűnt, Györffy professzor köré tömörült kisded gárda, ápolgatta tovább a gondolatot. Jól sikerült kiszállások és szakelőadások mélyítették az ifjúság tudását- Ebből a gárdából akart a professzor kinevelni egy olyan elit Csoportot, amely törzse és vezetője lett volna egy nagyszabású ifjúsági falumunkának. A sors azonban keresztülhúzta. Györffy professzor számítását és halála egyben megpecsételte az ő elgondolását is. Hogy munkájának lesznek-e méltó folytatói — még nem tudjuk —, de biszsziik és valljuk, hogy soha ilyen időszerű nem volt, hogy az ifjúság megértéssel, szeretettel és tudományszflmjjal a magyar falu felé forduljon. A legrégibb szegedi vöröskeresztes csoport: a szegedi Vöröskereszt eredményes munkájáról beszél Kiss Károly tanfelügyelő-ügyvezető titkár 5600 pengő a hétfő-keddi szegedi gyűjtés eredménye (A Délmagyarország munkatársától) Befeléhangzó s mégis mindennél áthatóbb, lelki sziiénabugás volt az, ami az elmúlt napokban megmozdította a magyar társadalom valamennyi rétegét. » Adakozzunk a Magyar Vöröskereszt javára!* zúgta és zengte az első riadó s a nemzet minden hü polgára sietett az urnákhoz, hogy Jerójja kötelességét a mai nehéz idők egyik legfontosabb nemzetvédelmi szervével szemben. Szegeden a magyar szivek valóban impozáns módon nyíltak meg a Vöröskereszt előtt s a kétnapos gyűjtés olyan eredményt hozott, amely lélekemelő és csodálatos biztonságot adó bizonyítékot jelent a Magyar föltámadás városának megértése és lelki fölkészültsége tekintetében. ' A Szegcdi Vöröskereszt a legrégibb az országban A gyüjtönapok nagyszerű sikere tette aktuálissá, hogy a szegcdi Vöröskereszt szervezetének munkásságáról és időszerű terveiről beszélgetést folytassunk Kiss Károly kir. tanfelügyelővel, a Magyar Vöröskereszt helyi csoportjának ügyvezető titkárával. — A szegedi Vöröskereszt a Magyar Vöröskereszt Egylet legrégibb csoportja, — mondotta Kiss Károly tanfelügyelő — teljes neve: a Magyar Vöröskereszt Egylet szegedvárosi választmánya. Megalakulása a hatvan év előtti szomorú eseményekkel függ össze. Amikor az árviz elpusztította Szegedet, szükségesnek mutatkozott, hogy ez az emberbaráti intézmény vegye kezébe a segítés munkáját. Akkor hivták életre a szegedi Vöröskeresztet s ezért a legrégibb .Vöröskeresztcsoport az országban. A szegedi Vöröskereszt tehát már megalakulásakor segítségei és áldást bozó fehér galambhoz hasonlóan lebegett a város pusztulását okozó, sötét vizek fölött . . önkéntelenül is valami szimbolikus jelentőséget láthatunk abban, hogy a hullámsírba temetkezett Szeged fölött hatvan évvel ezelőtt kinyilt a magyar vigasztalás, segítés és testvéri gyámolitás virága, a Vöröskereszt, amely azóta annyi könnyet törölt le, annyi verejtékes homlokot szárított meg és annyi fájó sebet kötött be a könyörület, az irgalom szent jelszavával . . . — A Vöröskereszt munkája békés, nyugodt időkben nem látható — folytatta nyilatkozatát Kiss Károly — nincs más hivatása és célja, minthogy anyagi és szellemi erőt gyűjtsön és tartalékoljon olyan formában, hogy megfigyelje és öszszegyiijtse azokat az embereket, akiknek helyén van a szivük és munkakészségűk s adott esetben nagyszerűen fölhasználhatók, amikor emberi étetek és nemzeti értékek megmentéséről van szó. — Társadalmi segélyakciókkal foglalkozott e a Vöröskereszt? — kérdeztük. — A Vöröskeresztnek nem hivatása az, hogy apróbb társadalmi segéiyügyekkel foglalkozzék s igy elaprózza magát, — válaszolt a tanfelügyelő, majd megvilágította azt a társadalmi munkásságot, amit a szegedi Vöröskereszt egy évtized óta mégis, ellátott: — A harmincas évek elején egész Középcurcpában urrálctt gazdasági pangás miatt szükség mutatkozott arra, hogy a Vöröskereszt segitsen a szerencsétlenek fölemelésében, a nélkülözök nagy tömegének fölsegélyezésében. Kezűnkbe vettük a -Kisrongyosokí akciójának vezetését s bizony, volt olyan esztendő, amikor 2000 pár gyermekcipőt és tömérdek élelmiszert osztottunk ki. 'A Vöröskereszt időszerű munkája A társadalmi segélyakciók ügyéről áttértünk a Vöröskereszt, időszerű munkásságára. Kiss Károly tanfelügyelő az alábbiakban nyilatkozott róla: — Amikor az elmúlt esztendő folyamán Európa válságba jutott s mindenki érezte, hogy ezen az öreg földrészen az ittlakó embérek és nemzetek sorsát ujjárendezés utján akarják jobbá tenni, a Vöröskereszt azonnal munkába állt. Testvérszerveretévei, a Légoltalmi Ligával karöltve latifolyamok egész sorozatát rendezte meg. A tanfolyamoknak célja az volt, hogy lelkileg előkészítsük,' az áldozatkészségre és nagyszerű erőfeszítésekre alkalmassá tegyük a lakosságot. Jól emlékezünk még ezekre a tanfolyamokra, amelyek valóban hatalmas jelentőséggel birtak a társadalom lelki fölkészültsége szempontjából. Heteken keresztül, zsúfolt termek közönsége hallgatta az előadásokat, amelyek föltárták a tényleges helyzetet. Nem riasztották, inkább edzettek a közönséget és komoly öntudatra ébresztették azokat, akik a viszonylagos békeévek álomvilágában éltek . . . Hogy mennyire sikerűit ezeknek a taufolyamoknak az utján a közönség öntudatának fölébresztése, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a most lefolytatott országos gyűjtés eredménye — folytatta nyilatkozatát a Vöröskereszt lelkes és agilis vezetője. — Most, amikor a nemzet kritikus óráit éli s amikor a föltámadásba vetett remény izgalmával van tele minden magyar lelke, az első megmozdulásra Szegeden 52(10 pengő gyűlt ősszel Ha hozzátesszük azt, hogy mindkét gyüjtőnap hétköznapra esett, akkor még tisztábban láthatjuk, hogy milyen nagyszerű eredményt jelentett ez az 5200 pengő. Ezenkívül még 160 gyüjtőiv eredményét nem ismerjük, tehát ha ezek az eredmények is beérkeznek, csak akkor világlik ki teljes mértékben, hogy Szeged város társadalma milyen gyönyörű példát adott: a megértés és lelki fölkészültség igaz magyar példáját . > . Kórházakat cs üditőállomásokal állithat föl a szegedi Vöröskereszt Kiss Károly tanfelügyelő a továbbiakban el* mondotta, hogy a szegedi .Vöröskereszt teljea mértékben fölkészült minden eshetőségre. — Önkéntes ápolónőink sok hónapos kik^tzés után bármelyik pillanatban munkába állhatnak, ban a helyzetben van, hogy akár két kórházat is föl tud állítani, ha szükséges. Kétszázágyas kórház, üditőállomás és kötözőhelyek fölszerelése szerepel terveinkben szükség esetére. A szegedi Vöröskeresztnek van mindebhez pénze és ami még a pénznél is fontosabb, van lelke! A Vöröskereszt lelke mindig az emberanyag, a segitő kezek és bá. tor, segítségre kész szivek tömege . . . Sok bátor női sziv áll rendelkezésünkre 6 ha kell, ezeket azonnal akcióba állithatjuk . . . Befejezésül a Vöröskereszt helyi vezetője beszélt arról, hogy a város társadalma milyen megkapó módon sietett a .Vöröskereszt segítségére. Nemcsak azok adtak, akik könnyen adhat-, tak, de azok is siettek az urnákhoz, vagy gyűjtőivekhez, akik szinte utolsó fillérjüket adták oda1 a szent cél előmozdítására. Szegény, elhagyatott öregasszonyok kuporgatott kis pénzüket áldozták föl a nemzetvédelem oltárán; egyszerű munkásemberek meglepő összeggel adakoztak és szerény kis háztartási alkalmazottak adták oda nehéz munkával megszolgált filléreiket ... A város társadalmának valóban minden rétege bebizonyi-' totta, hogy átérzi a komoly idők jelentőségét és' megmutatta, hogy a nehéz napokban magyar nép-' hez méltóan tud gondolkozni és cselekedni. Az iveken történt adakozásról névsor és összegszerinti kimutatást közöl majd a Vöröskereszt Egylet szegcdi vezetősége a napilapok utján. — A gyűjtést a szegedi nőegylctek végezték olyan dicséretes buzgalommal és az együttmunkálkodás olyan szép dokumentálásával, hogy biztositékot nyújtottak a jövőre nézve, amikor valamennyien együtt dolgozhatnak majd a Vöröskeresztért, testvéries egyetértésben. A gyűjtést végző hölgyek vezetője és példaadója volt vitéz Silley Antalné, aki a Stefánia-Szövetség gyüjtötaborában nagyszerű eredményeket ért el. De gyö< nyörüen dolgoztak a többiek is. A MANSz hölgygárdája és egész elnöksége reggeltől estig gyűjtött és egyedül ők 1700 pengőt szedtek össze. Mellettünk állt a Katolikus Növédö Egyesület is, amely teljes erejével,* megértéssel és önfeláldozással dolgozott a Vöröskereszt ügyéért, úgyszintén a többi egyesületek: A Szent Vince Egyesület, a Szent József Akció, a Lórántffy Zsuzsánna Egyesület, az Evangélikus Nőegylet, a KLOSz, a Kisdedóvó és Jótékony Nőegylet, a Móravárosi Olfáregyelct, az Ifjúsági Vöröskereszt, a Somogyi-telepi Polgári Kör ,a Görögkeleti Magyar Nőegylet, az Alsóvárosi Nőegylet, valamennyien a' lelkes, hazafias munka szép példáját mutatták be — fejezte be Kiss Károly nyilatkozatát. A nyilatkozathoz talán csak annyi a hozzáfűznivalónk, hogy az a társadalom, amely a sziv riadójára ilyen nagyszerű módon tudott csa'asorba állni a Magyar Vöröskeresztért, nyugodtam nézhet bármilyen bekövetkezhető esemény elé, mert az öntudatos segiteniakarás s a lélek biztonsága mindennél többet ér . . , ' CS.4NYI PIROSKA'