Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-20 / 163. szám

A közélelmezési hivatalok költsége a városokat terheli Szeged nem nyugszik bele a belügyminiszteri határozatba (A Délmagyarország munkatársától) A Váro­sok Szövetségének elnöksége legutóbbi ülésén el­határozta, hogy a közélelmezési hivatalok fenn­tartási és kezelési költségeinek megtérítéséért fel­irattal fordul a kormányhoz. A .Városok Szövet­ségének. feliratától függetlenül önálló akciók is indultak egyes városok részéről, a közélelmezési hivatalok költségeinek áthárítása érdekében. így például Győr átiratára Szeged törvényhatóságá­nak ezen a héten tartott rendkivüli közgyűlése is elhatározta, hogy a közélelmezési hivatal alkal­mazottai részére járó fizetés, a cukorjegyek kéz­besítési dija és egyéb adminisztrációs költségek fedezésére a belügyminiszter támogatását kéri. A Városok Szövetségének föliratára válaszol­va a belügyminiszter most rendeletet adott ki és ebben értesíti az illetékes hatóságokat, hogy « kötött élelmiszergazdálkodássa.1 kapcsolatos ügyek intézésére szükséges személyzet kirendeléséről és | fizetéséről elsősorban A hatóságoknak kell gon­doekodniok. A rendeletre vonatkozólag Tóth Béla dr. he­lyettes polgármesternek az a véleménye, hogy en­nek ellenére a városnak mindent meg kell kísé­relnie a belügyminisztériumban a közélelmezési hivatal költségeinek kintaltatása érdekében. A város mindent el fog követni, hogy a szükséges összeget a kormánytól erre a célra megszerezze, mert a város háztartásában a közélelmezési hi­vatal céljaira egy fillér fedezet nincs. A város ve­zetősége bizik benne, hogy végeredményben mégis sikerülni fog a szükséges pénzösszeget kiutaltat­ni. Erre a belügyminiszteri rendeletnek az a ki­fejezése ad reményt, hogy elsősorban kell a ha­tóságoknak a költségekről gondoskodniok. A vá­rosnál ugy okoskodnak: ebből az következik, hogy ha a város nem képes a fedezetet megtalálni a fönntartási költségekre, másodsorban az állam fe­dezi azokat Az árkormánybizfos megállapította a legmagasabb bércséplési részt (A Délmagvaroraaág munkatársától) Pénteken íélelőtt körrendelet érkezett Szegedre az árellen­őrzés országos kormánybiztosságától. A rendelet­ben K a c s ó h Bálint kormánybiztos közli a vá­ros hatóságával a gabonanemiiek bércsépléséért fölszámítható gabonarész legmagasabb mértékét. A rendelet szerint a legmagasabb cséplési rész nem lehet magasabb, mint az a cséplési rész, ame­lyet az 1939. évi cséplési idényben számítottak föl a bércséplök. Ha a bércséplő olyan csépeltctőnél vállal munkát, aki az elmúlt esztendőben nem vé­geztetett cséplést és az akkor fölszámított csép­lési rész megállapítása nem áll módjában, azt a cséplési százalékot kell irányadónak tekinteni, amelyet ugyanabban a városban, vagy községben 1939-ben felszámítottak. A gabonanemüek bércséplésének elvégzéséért legfeljebb a következő legmagasabb százalék szá­mithaló föl az elcsépelt mennyiség után: Magánjáró gépeknél: 1. Ha az üzemanyagot a Csépeltető gazda adja (tüzelőanyag, vizhordás, Stb.) 4.5 százalék. 2. Ha az üzemanyagról a cséplőgéptulajdonos (bércséplő) gondoskodik, 6 százalék. Nem magánjáró (húzós) gépeknél: f. Ha az üzemanyagot (tüzelőanyag, vizhordás, stb.) a csé­peltető adja és a vontatásról is gondoskodik. 4 százalék. 2. Ha az üzemanyagot a cséplögéptulajdonos adja, de a vontatásról a csépeltető gondoskodik, 5.5 százalék. A bércséplést végző gépekhez szerződtetett munkások (munkáscsapat) részére a hatóságok előtt megkötött munkavállalási szerződésben megállapított járandóságot a bércséplő a meg­állapított cséplési részen kívül külön felszámit­hatja. Abban az esetben, ha szerződtetett munkáscsa­pat tagjai közül kerül ki az úgynevezett etető is, ennek járandósága a munkásoknak járó rész kere­tében számolandó el, abban az esetben pedig, ha a cséplőgép nem szerződtetett munkásokkal dolgo­zik, az etetők járandóságát a bércséplő a fentebb megállapított dijakból viseli. A gép műszaki felügyeletére esetleg szerződ­tetett gépkezelő fizetése a fentebb meghatározott cséplési dijakban már bennfoglaltatik. A cséplőgép kezelőszemélyzetének élelmezése tekintetében az eddig szokásban volt gyakorlatot a jelen rendelet nem érinti. \ vidéki loggasztóknak kell megfizetni a „teiffl őrségváltást"? \ „méltóságos nagykereskedők" miatt nem kapnak árat a vidéki kereskedők \A Délmagyarország munkatársától) Sokat l hallani mostanában a gazdasági és kereskedel­mi úgynevezett őrségváltásról, amely kapcso­latban van a folyamatban lévő gazdasági át­alakulással. A textil-frontról most olyan érte­süléseket szereztek az érdekeltek és a beava­tottak. amelyek nemcsak szokatlanak, de föl­tűnőek és súlyosan érintik az egész vidéki vá­sárló és fogyasztó közönséget Itt elsősorban a vidéki kisrgzisztenciákról, a keresztény fo­gyasztó tömegekről van szó; itt egy folyama­tot kell megállitani, amley a széles vidéki kis­fogyasztókkal próbálja megfizettetni ezt a für­fesa és módfölött, aggályos jelenséget és ugyan­akkor a legsúlyosabb helyzet elé állítja a sok­évtizedes tisztességes vidéki kereskedelmet Ez az átalakulás, amelyet előszeretettel szoktak őrségváltásnak mondani, a vidék szem­pontjából igen' hátrányos helyzetet látszik ki­alakítani. Most elsősorban a textilkereskede­lemről van szó, az új textilesekről, a méltósá­gos nagykereskedőkről. A legutóbbi két-bárom hónap alatt ugyanis mintegy 200—250-en kértek és kaptak az őrségváltás szellemében textil­Bagykercskedöi iparengedélyt- Az úi iparenge­délyesek között igen nagy számban falálhatók tekintélyes és rangos urak, nem hiányoznak az arisztpferata osztály tiszteletreméltó, dolgozni akaró tagjai, számosan vannak magasrangú nyugdíjas tisztviselők és más tekintélyes nevü társadalmi előkelőségek. Ezeknek a nagykeres­kedőknek az a jelentőségük, vagy helyesebben bekapcsolódásuk, hogy a textilgyárakban fölvásárolják at árú nagyrészét, természetesen első­sorban a nagy tömegekben szüksé­ges közszükségleti cikkeket. Ha azután a vidéki kereskedő, aki 20—30—50 évvel becsülettel folytatja mesterségét és 10— 20—30 alkalmazottal dolgozik, évtizedek óta közmegelégedésre ellátja a kisfizetésű fogyasz­tótömegeket, ha ezek a régi és becsült keresz­tény kereskedők megjelennek a gyáraknál, azt a választ kapják, hogy már nincs, vagy legalább is alig van árú. Legfeljebb néhány szezoncikket talál a gyári raktárban, amelynél azonban túlnagy a kocká­zat. semhogy állandó Lözszükségleti cikkek nél­kül azokat igénybe vehesse faktára részébe. A3 gyáros igyekszik a kínos helyzetet megmagya* rázni. Húsz éve becsületesen szállította a ren­deléseket és a tisztes yidéki kereskedő húsx éven át becsülettel fizetett, a gyáros termesze* tesen szívesen adna továbbra is ugyanolyan kondíció mellett, de nem teheti, mert az új textil-méltóságosoknak kellett először adni, —1 5, csak nem küldhetek el egy tekintélyes méltó­ságos urat, vagy esetleg egy grófot" — mondja; tehetetlenül és hozzáteszi még: Mtes6ék| ott, azoknál árút keresni . . Hyen körülmények között pedig mit tehet aí régi Jridéki kereskedő? Vagy becsukhatja a boltot, mert neki már nem jut árú, vagy el­megy a méltóságos nagykereskedőhöz szövetet venni és természetesen az árú 29—25 percenttel többe fog kerülni, mint amikor még közvetle­nül a gyárnál szerezhette be. A kereskedelmi őrségváltás díját tehát a vidéki keresztény fo* gyasztőközönségnek kell megfizetni. A helyzetről beszélgettünk egy ismert, köjL tiszteletben álló régi szegedi keresztény fcég főnökével, aki harmind alkalmazottal dolgozik és a következőket mondotta; — Alkalmazott®im közül tíz a haza iránH kötelességét teljesíti, kénytelen völtam a közel­múlt napokban személyesen fölutazni Buda­pestre, hogy biztosítsam üzletem szükségletét, mert hiába küldtem el a hosszú évek óta szo­kásos megrendelő leveleimet, levélbeli megren­delésre nem tudtam árúhoz jutni még azoktól a gyáraktól sem, amelyekkel hosszú évtizedek óta állandó és nagyon kellemes összeköttetés­ben vagyok. Több gyárban jártam és mélyott megdöbbentett, amit ott hallottam. rAz egyik gyár igazgatója fölolvasta előttem az előkelő névsort, amely teveknek tulajdonosai most mint nagykereskedők üzletfelek lettek. Nem kevés olyan nevet is hallottam a. névsor­ban, amelyek azelőtt csak a politikai életben, a sportban, a társadalmi világban és esetleg a zöld gyep körül szerepeltek. A gyárigazgató engem is kénytelen volt ezekhez az urakhoz utasítani annak ellenére, hogy évtizedek óta vagynuk állandó összeköttetésben. Ilyen körül­mények között tessék elképzelni a kereskedő helyzetét. Tavaly júniusban például 40 ezer] pengő értékű árút kaptam a rendes bevált' úton, az idén összesen 2600 pengő értékűt, ft gyártól. A még szükséges mennyiséget most megvehetem a méltóságos nagykereskedő urak­nál, természetesen 20 —30 százalékkal drágáb­ban, ami annyit jelent, hogy ezt a többletet kénytelenek vagyunk a vidéki vevőközönségre áthárítani. Nagyon szomorúan jellemző képet rajzol en­nek a régi becsült szegedi kereskedőnek a nyi­latkozata. Az első pillanatban még he sem lát­ható ennek a helyzetnek a következménye. Vagy az következik be, hogy a vidéki vásár­lók széles rétegét a különböző filléres és egyéb kedvezményes utazási alkalmakkal tervszerűen elvonják a szegedi piactól és a kisegzisztencia föl is fogja használni ezeket a lehetőségeket, hogy szükségletét beszerezhesse, vagy pedig a becsületes évtizedes vidéki kereskedelem kény­telen lesz olyan gyengébb minőséget vásárol­ni, amelynek minősége hidalja át az ilyen ár­emelkedést. Nem méltóságos nagykereskedő urakra van szükség, nem érdemes nyugalma­zott, főtisztviselőkre, akik most energiájukat és hozzáértésüket a textil.őrségváltás frontján ki­váuják kamatoztatni, hanem olyan intézke­désre, amely biztosítja a vidéki széles tömegek kielégítését és a tisztes régi vidéki kereske­dőket megfelelő árúval látja el megfelelő áron és megadja számukra a lehetőséget, hógy továbbra, is megbízhatóan, becsületesen a leg­megfelelőbb áron szolgálhassák ki a főgyasz­tóközönséget, amely a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel néz a méltóságos nagykereske­dők ambiriója elé, de uincs rá sziikséga. Értesülésünk szerint a vidéki kamarák és á Baross-Szövetség szervezetei egyöntetűen kér­ni fogják ennek a lehetetlen állapotnak a meg­szüntetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom