Délmagyarország, 1940. június (16. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-07 / 127. szám

DÉLMAGYARORSZÁG KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. Évfoluam 127. szám Óriási erőfeszítéssel, 2000 harcikocsival folyik a második offenzíva Céllá: Páris és a tengerpart Berlin szerint a német csapatok különböző helyeken átnyomultak a Weygand-vonalon — Páris szerint a franciák tartják állásaikat, a szárnyakon 10 kilométer mélységben előrehaladt a támadás — Légi támadás Le Havre, Cherbourg, illetve Hamburg ellen Reynaud rádióbeszéde az Európa történelmére döntő jelentőségű csatáról A szerdán hajnalban megindított második nyugati német offenzíva csütörtökre óriási csatává alakult ki. A Havas-iroda hivatalos jelcutcse szerint a német csapatok különösen a SOUJUIC alsó folyásától délre gyakoroltak ci ős nyomást. Az itt előretolt francia csapatrészek némileg visszavonullak. Hangsúlyozza azonban a jelentés, hogy a támadás alatti arcvonal egyéb részén a francia csapatok általánosságban megtartották állásaikat. A párisi Ma ti n véleménye szerint a most folyó csata nemcsak Franciaország csatája, hanem Angliáé is. A csata Párisért folyik, de egyben Londonért is. A Victoirc rámulat arra, hogy a csata Páristól 100 kilométerre folyik, alig valamivel északabbra, mint a inarnci csa ta. Angol jelentés számol be arról, hogy csütörtökön reggel német repülők jelentek meg Anglia fölött és többi között gyújtóbombákat dobtak Yorksliirc, Norfolk és Esscx városok vidékérc. Franciaországban a csütörtökre virradó éjszakán kormányátalakítás történt. R e y n a ud miniszterelnök a külügyi és nemzetvédelmi tárcát, vagyis a háború vczetcsct biztosító két tárcát vette át. Reynaud segítségére lesz a külügyminisztériumban Paul 1> a u d o u i u, a nemzetvédelmi minisztériumban pedig Gaulle tábornok. Jean P r o u v o s t tá jékoztató, F r o s s a r d közmunkaügyi, D c l b o s pedig ncinzctncvclésügyi miniszter leltOlaszországban gyors iramban folynak a háborús előkészületek; valamennyi ola„z városban elrendelték, hogy a lámpákat kékszínű anyaggal kell bevonni. Az összes iskolákban befejezték a tanítást és junius 0-tól kezdődőlcg az iskolaépületek »inástcnncszctü célok* rendelkezésére állnak. A genfi Rund ciinii lap jelentést közöl, liogy Olaszország cs Franciaország között megszakadt a távbeszélő öszszeköttetés. A belgrádi Vremc jelentése szerint Róma cs Washington között tárgyalások vannak folyamatban. Anglia még mindig bízik az Olaszországgal történő megegyezés lehetőségében. Erre mutat, bogy Churchill levelet intézett M u s s o 1 i n i h e z, akivel bizonyos tárgyalási alapokat keres. Ugyanekkor azonban azt jelenti a belgrádi lap Londonból, hogy az angol fővárosban hangsúlyozzák: Olaszország beavatkozása többé ucm diplomáciai, hanem kizárólag katonai probléma. Esfl nemet ieleniés Berlin, jÚDius 6. A német távirati iroda esti harctéri jelentése a következő: A német nyugati hadsereg jobb szárnya, amely tegnap reggel Úszakfraneiaorszúgbau szeles voualon indult meg a francia hadsereg ellen, különböző helyeken áttörte az úgynevezett Weygand-vonulat. A támadás az Amiens— Peronne-térségben déli irányban lényegesen előrehaladt. Az ellenfelet a tenger parti szaka szón is messze hátravetettük és nagyon megerősített, tüzérségi állásokon áthatolva, erélye; sen üldöztük. Az erősen védelmezett cherbourgi hadi- és kereskedelmi kikötőt átütő sikerrel megtámadtuk, úgyhogy a francia tcugorentúlról jövő ellátás szempontjából Lo Havre utón Clierbourg ís nyilvánvalóan kiesik. Épp ply Péntek, 1940. VI. ?. Eső a Könyveken 'A' legutóbbi borongós novemberi esős őszi toapok minlha szomorú szimbólumként terültek volna rá a magyar könyv szokásos háromnapos ünnepére. Lehangolóan, vigasztalanul, súlyos csüppekben bulloll a búcsúzásra és elmúlásra emlékczlelő ősziszinű eső. Erről az esőről letargikus lilájában is íeslői sorokkal rajzolt a magyar irás részére örök képet Kosztolányi Dezső, mégsem erre a búcsúra, őszi borulásra és érzékeny letargiára emlékeztetett a könyv ünnepére hulló háromnapos szegedi cső, nem is arra az egyhangú szabályosságában fülledt és fojtogató esőre, amelyről Somerset Maugham irt drámai erejű novellát a világirodalom egyik legszebb elbeszélő müvének számító kötetében. Ez az eső fájdalmasan, szomorúan szimbolizálta nem is annyira a könyv alkalomszerű ünnepéi, hanem azt a helyzetet, amelyből még mindig nem látszik kivezető ut — és természetesen „ Szegeden sem — a magyar könyv számára. Fásultság és közöny, az érdeklődés hiánya és a megéijcs nélkülözése jellemzi a magyar könyv ügyét, — mindenre inkább van figyelem, mint a magyar Íróknak és gondolkozóknak* a magyar szellemiséget őrző, ápoló és kialakító alkotásaira —, határok, gátlások és majdnem szabályok nélkül szabadon tenyészik a ponyva, mintha valami láthatatlan kéí segítené elő a filléres füzetek olcsó és big moziszcllemct. Évek óla hivatalosan, hatalmi ténnyel és megszervezetten mégis legalább háriom ünnepnek számító napojt szentelnek a magyar könyvnek, kiviszik az ulca sokszor cirkuszi porondjára a meghitt könyvtárszobák nyomlatolt oldalait — és most mégis ráborult erre a három napra a vigasztalan és részvétlen, fásult és közönyös novemberi eső. Fájdalmas szimbólum ez, amelyet mégjobhan kimélyítenek a látottak és a tények. Voltak napok, amikor alig két-három hevenyészett, valóban vásári sátor próbálta idézni az esőverte szegedi utcákra a könyvnap elmosódó illusztrációját Má(r kezdetben is láthattuk, amikor még nem lehetett számítani sem a fásult közönyre, sem az egyhangú esőre, hogy jóformán ki sem csomagolták a könyveket az ulca szabadtéri színpadára, sokan nem is tartották érdemesnek, vagy fontosnál;, bogy a könyv megjelenhessek a szabad ég alatt. Ehhez mérten és ehhez alkalmazkodva jelentkezett a közönség, amelyet az Ismeretlen Olvasó epitentonjával szeretünk és szeretnénk illetni, érdeklődése is. Vagy talán az egyhangú eső szomorú szimbóluma mélyítette ki ezt a lehangoló képet, a ritka sátrak melleit részvétlenül tovasictő embereket, akik sietős utjukban talán egy pillantást odavetettek az ázó-fáző könyvekre, <le dideregve alig veitek fáradságot ahhoz, bogy kigombolják felöltőiket cs néhány pengőt letegyenek— a maguk ünnepéré — a magyar könyv oltárára. Sok tanulságot Hozott ez a három nap, arra, bogy mit k el lene lenni a magyar könyvért, az Ismeretlen Olvasók" tömegeinek fölrázására és arra is, hogy mit kell a jövőben elkerülni, ha valóban ünneppé akarnák tenni a város cs hatóság, hivatalos intézmények és magukat oly sokszor illetékeseknek" mondók a niagvar könyv évenkint visszatérő sovány három ünnepnapját. De ezenkívül volt még egy föltűnő és szönioru tanulsága ezeknek az esős napoknak". Bőkezű szüret aranyterméseként ömlött a könyvnap asztalára a magyar könvv most megjelent uj kincsestára: írók és kiadók soIminis, lázas, túláradó hangulatban készültek' legjava termésüket kivinni a nyilvánosság elé, az uj könyvek megjelentek a szegedi sátrakban is. kiegészítve azokkal a kötetekkel, amelyeket a szecedi föld termelt az örök és átfogó magyar gondolat és az ezt Európához kapcsolódó szellem dicsőségére. Mégis azt kellett látnunk, hogy mig a nyomtatott oldalak nemes anyaga valóban a szegedi föld szépséges szüretét hordozta magában, addig nem lettek lehetővé, hogy ezek a régi cs nagy hiányt, példás feladatot betöltő kötetek el is juthassanak a legszélesebb rétegekhez; licgy éljünk a szóval: az Ismeretlen Olvasóhoz. Hogy csak egy példát említsünk", végre régi hiányt pótolva megjelent a szegedi Tiszapari nagy" poétája, Juhász Gyula összegyűjtött Verseinek gondosan összeállított kötete. Megjelent és azt hittük, hogy nemcsak az elkészülés lénye jelentkezik majd a könyvnapra, hanem el is ju tha t majd 111 i ti dazokhoz. akik szivük dobbanásával őrzik ennek a csöndes hárfának örök hangjait, eljuthat mindenkihez és nemcsak azokhoz, akiknek az anyagi javak bőven állanak rendelkezésre, hogv egyszer-egyszer díszes albumot vásároljanak, ha nem is könyves polcuk, de talán saját otthoni kirakatuk részérc. Ezt a kötetet például 7 pengő 40 fillérért helyezték el a könyvnap asztalain és még az egyszerűen fűzött példányok árát is 5 pengő 00 fillérben állapították meg. Tudjuk, nem fejedelmi összegek ezek a számok, de különösen a mai időkben igen jelentékeny télelek, amelyek sokszor, sok igényes és kuliurára úliilozú munkás polgár háztartása heti gondjainak legalább cgyrészét jelentik. Ez a gesztus cs ezek a számok nem szolgálják sem a magyar könyv ünnepét, sem az olvasás céljait, <ic nem szolgálják — bizonnyal mondjuk — Juhász Gyula szellemét sem. Ennek a kötetnek el kell jutnia minden szegedi ház asztalára, ezeket a verseket mindannyiónknak nemcsak szeretni, ismerni, dc tudni kell; igy azonban csak a kevés kivételesek részére adlak módot, hogy ezt a régóta esedékes kötelet a sajátoknak vallhassák. A könyvnap nemcsak vásári kivonulás, nemcsak hivatalos pompa, hanem hivatást is teljesít: elvinni a magyar könyvet minden magyar asztalra, a legszerényebb és legszegényebb házakba is. Sajnos ez most nem,vált valóra és ezért is mutatott fájdalmas szimh" lumot a szegedi könyvnapokra ráboruló háromnapos vigasztalan eső. ív.)