Délmagyarország, 1940. május (16. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-02 / 99. szám

DftMAGYARORSZÁG CsfltörlÖK, 1940. V. 2. A Weugand hadsereg irta: Parragt ouörtlv 'Amióta az olasz-francia-angol -viszony ye­ezedelmessé mérgesedett és a Földközi-tenger fölött készülő viha® jelei mutatkoznak, egyre nagyobb figyelemmel tekintenek a szövetsége­sek közelkeleti hadserege, különösen pedig Weygand francia tábornok személye felé. A háború első felesztendejében az volt az általá­nos fölfogás, hogy a Weygand-hadsereget Szoyjetoroszország sakkbantar táeár a szervez­ték' meg. Arról beszéltek, hogy a Szovjet egy szép napon élinditja a vörös hadseregét a vi­lághódító Nagy Sándor Indiába vezető" útján, bogy megkísérli megvalósítani Napoloonnak és Sándor cárnak mult századeleji közös ál­mát India meghódításáról. E merészröptü terv megakadályozására lett volna hivatva egyes fölfogások szerint a Weygand-hadscreg. A szövetségesek ellenségei .viszont azt hí­resztelték, hogy Weygandnak az a föladata, hogy a Kaukázuson keresztül megtámadja a Szovjetet és elfoglalja, vagy legalábbis elpusz­títsa a Kaspi-tó partján elterülő olajmezőket, amelyek a legutóbbi évekig a Szovjet olajter­melésének 90 százalékát szállították. Igy akar­ják majd megakadályozni a szövetségesek — hangzott ez a másik föltevés — a bakui olajnak Németország részére való szállítását. Mindezekből a légbőlkapott jóslatokból nem lett semmi. Moszkva a finn háború után leg­alábbis a kaukázusi fronton nem gondol tá­madásra. A szovjetorosz-török viszony a mult­évi moszkvai tárgyalások utáu bekövetkezett elhidegülés után ismét normális mederben fej­lődik. A finn-orosz háború befejezése után a nyugati hatalmak és Szovjetoroszország közti robbanásig feszült viszony némileg enyhült, sőt az orosz-angol gazdasági tárgyalások uj­rafölvétele küszöbön áll. A szövetségesek őriz­kednek attól, hogy kierőszakolják hadihajóik­nak behatolását a Fekete-tengerbe, mert ezt a Szovjet montreauxi Dardanella-egyezmény megsértésének és háborús oknak tekintené. Nincs is különösebb oka a szövetségeseknek arra, hogy a blokádot kiterjesszék a Fekete­tengerre, vagy hogy vakmerő hadikalandot ké­szítsenek elő a bakui ölajmezők ellen. Mert annak' ellenére, hogy a Szovjet évi 30 millió tonna olajtermelésével a világ olajter­melő államai között a második helyen áll, mégsem tartozik a nagy olajexportáló államok közé. Románia például, bár hatszor kevesebb olajat termel, mint a Szovjet, mégis több mint kétszeresét exportálja az orosz olajexportnak. Söt, a Stovjet nagymennyiségű olajat vásárol Amerikában és importolajjal látja el iávolke­letl hadseregét. Szovjetoroszország ugyanis az általa termelt olaj lúlnyomórészét maga fo­gyasztja el, tekintettel arra, Hogy egész mező­gazdaságát géperőre rendezte He; a sokmillió iraktor rengeteg olajat fogyaszt. A finn Háború következtében az öroszok föl­be ználták azokat az olajtartalékokat, amelye­ket a hadsereg számára gyűjtöttek. E tartalé­kokat most ismét pótolni kell. *Áz orösz 'olaj­ból tehát Csak elenyésző mennyiség kerülhet exportra. Ezt világosan bejelentette Mulolov legutóbbi beszédeiben.. Amíg Németország Romániával kötött megállapodásai értelmében jEvi 1,700.000 tonna román olajjal számolhat, jaddig szakérlök szerint a Szovjet, nem expor­Státhat többet ér i 900.W0 tonnánál. Az orosz KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfoluam 99. szóin Mussolini es Ciano megbeszélései a Földközi tengeri helyzetről üömai politikai körök ugu lálfdk, hogy a helyzet nem ad okot közreflen aggodalomra Ellentétes telentesek a közepnorvegiai front alakulásáról telcntes a norvégiai helyzet komolyságáról Párisi Nagy föltűnést keltett a szerdai lapoknak az a híradása, hogy az angol' Földközi-tengeri hajófor­galmat a Szuezi-csatornán át megszüntetik és ehe­lyett az angol hajók Afrika megkerülésével indul­nak a TávoJkelet és India leié. Afrika körülhajó­zása a keletafrikai, indiai és távolkeleti kikötők­ből 1—3 és fél héttel hosszabbítja meg az Angliá­ba vezető utat. Londonban tisztában vannak azzal, hogy az angol kormány nem határozta volna el magát ilyen nagyjelentőségű rendszabályokra, ha nem kapott volna komoly híreket, amelyekből azt következtethette, hogy Olaszország már a közel­jövőben beavatkozik az európai háborúba. A norvégiai háború megindulása óta a legna­gyobb szenzáció erejével hatott a szerdai sajtóban az a híradás, hogy a német csapatok Középnorvé­giában elfoglaltak Dombaast, meg Störent és az Oslo felöl északra nyomuló Csapatok megterem­tették a kapcsolatot a trondhjemi német seregek­kel. A hiradás nyomán szövetséges részről a szer­dai nap folyamán több cáfolat jelent meg. A szer­da délben kiadott angol jelentés szerint az északi és déli irányból előrenyomuló nemet csapatoknak csak kisebb egységei találkoztak a troudlijeiu— oslói vasútvonal mentén Stören közelében, dc maga Stören városa még a szövetségesek birtoká­ban van. Hangsúlyozza az angi hadügyminiszté­rium jelentésé azt is, hogy Dombaas vidékén az angolok továbbra is ellenállnak az ellenség előre­törésének. Hivatkozik az angol jelentés a német főparancsnokság jelentésére is, amely szerint a német csapatok elérték Dombaast, de ez nem je­lenti a város elfoglalását. A Havas-iroda jelen­tése szerint, francia katonai körökben ngy tudják, hogy két német hadoszlop nyomul előre a tynsoti körzetben. Az egyik Ulsberg felé, a másik Ujer­ktnn irányában. Az Ulster felé haladó hadoszlop­ról semmiféle hivatalos katonai tölvilágosiláa nem érkezett, föltehető azonban — mondja a Ha­vas-jelentés —, hogy ennek a hadoszlopnak előre­tolt egységei érintkezésbe jutottak a trondhjemi körzet német erőivel. Homályossá teszi a helyze­tet két svéd lap jelentése. A Dagens Nyheter sze­rint a szövetséges csapatok Störenné] állanak. Ezzel szemben a Stockholms Tidningen levelezője aki keresztülijtazott Trőndhjemtől délre a németek kezén levő területen, megállapítja, hogy Störenbea nem látott egyetlen angol katonát sem. Azzal a hirrel kapcsolatban, hogy a németek Trondhjem és Délnorvégia között megteremtették a kapcsola-' tot, a svéd lapok azt írják, hogy érintkezést te­remteni és azt fönntartani, két különböző dotor. Hozzáteszi azonban, hogy ha a nemetek kcziiklio kerítik Dombaas és Stören közötti vonalat, kap­csolatuk annyira megszilárdul, bogy azt bajos lesz szétbontani. Svédországba érkezett jelente ek azt mondják, hogy Trondhi-nifőt északra, á Sn: ­sa-tó körül a szövetségesek visszaiertek a ncui't csapatok heves támadásait. Harcias olasz saitóhang Angliával szemben Róma, május 1. A Corriera Padano közli, hogy Egyiptomba, Szíriába és Palesztinába ujabb an­gol és francia csapatok érkeztek. Az angolok to­vábbszigoritják a Földközi-tengeri blokádot. Ez az állapot tűrhetetlen Olaszország számára. Az olasz hajókat napról-napra ujabb zaklatásoknak vetik alá és ellenőrzésük kiterjed a keletafrikai olasz birodalommal folyó kereskedelemre is. Olaszor­szág nem tűrheti soká, hogy állandó erőszakol ri­góknak vcsso alá egy olyan nemzet, amelynek » Földközi-tengeren csak átutuzó joga van. Minél jobban fcszitik a hurt az angolok a Földközi-ten­geren, annál türelmetlenebbül várja az olasz nép azt a napot, amikor lerázhatja a ráerőszakolt bi­lincseit. olajnak a most folyó háborúban tehát jóval kisebb jelentősége van, mint amekkorát a há­ború első hónapjaiban tulajdonítottak neki. Elesik tehát a Weygand-badseregnek imputált támadó szándék a baküi plajmezők ellen. Amikoi! Weygand tábornok négy héttel ez­előtt Párisból, ahol résztvett a legfőbb állam­tanácson, visszaindult Szíria fővárosába, Bey­ruthba, Reynáüd francia miniszterelnök föl­tűnően meleghangú táviratban búcsúzott el tőle és az egész francia nemzet bizalmáról biz­tosította a 70 éven túli ősz hadvezért. Az olasz sajtó akkoriban nagy gyanakvással kommen­tálta ezt a táviratot és abból Ola&ország elleni élt olvasott ki. Azóta is a legteljesebb bizal­matlansággal figyeli Olaszország a Weygand­Jiadsercg minden lépését, Weygand minden sza­vát. Az 'Azione Coloniale című tekintélyes olasz folyóirat a napokban nyíltan megírta, liogy a Weygand-hadscreg Olaszország mellé­nek szegezett pisztoly és nem az a célja, liogy megvédje az iraki petróleum vidékei és az irak—baifa—tripoli-i olajvezetéket' egy eset­leges orösz támadással szemben, Kanem az, Hogy adott, pillanatban Olaszországot támad ju meg. A Messagero pedig, egy londoni újság cik­ket hozza föl bizonyságul arra nézve, ho'gy a Weygand-hadseregnek támadó szándékai van­nak Afrikában és Balkánon Olaszország érde­kei ellen. Az olasz lap szerint a szövetségesek három helyen támadnák meg az olasz gyar­matbirodalmat: L A Dardanellák bejáratát el­lenőrző olasz Doaekanezosz szigetcsoporton, amelyet a törökök szállnának meg angol-fran­cia terv. szerint. 2. Abessziniában, amelyet Francia- cs Angol-Szomáliából, Konya, Ugan­da és Szudán tartományokból támadnának meg. 3. A franciák nyugatról és délről, az Egyiptomban állomásgzó és Wavell angol tá­bornok yezetése alatt álló angol-egyiptomi hadsereg kelet felől harapófogószerűon Lybia olasz gyarmatot rohannák meg. A Weygand­hadsereg föladata pedig az volna, hogy a török szárazföldi hadsereggel együtt elhelyezkedjék a iötöktráciai erődvonalon, partraszáUjon Sza­lonikibcn cs Albánia ellen vonuljon föl. Az olasz sajtó szerint a helyzet veszedel­mes voltát bizonyítja az Uuvre című francia lap cikke amely legutóbb első oldalán a követ­kező hatalmas címet közölte: „Uj Dardanella! — Nem! Uj Szalomki? — Igen!" Madame Fabrouis lapja o számában nyíltan sikraszált amellett, hogy meg kell isméiéi ni a világhábo­rú alatti szalontki-i partraszállási és e föladat­tal a Weygand-hadsereget kell megbízni, A; Wéygand-hadsereg tehát továbbra i- rej­tély marad

Next

/
Oldalképek
Tartalom