Délmagyarország, 1940. május (16. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-22 / 114. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1940. V. 22. Ki a felelős ? S város polgársága nem tekinti megfelleb­bezhetetlen verdiktnek azt, ami hétfőn a kul­tuszminisztériumban megtartott ankéten a Szabadtéri Játékok fölött elvégeztetett. Tudo­másul kénytelen venni, do belenyugodni nem kénytelen s nem veheti rossz néven senki, ha az exisztenciája nitán kapkodó ember kétség­• beesésével igyekszik jóvátenni azt. amit az idő fenyegető múlása készül elvenni tőle erkölcsi és materiális javakban. Kényelmes elintézési mód az, hogy elkés­tünk. Á többes szám első személyének haszná­lata a. felelősség kérdését kiterjesztené azokra is, akik sem cselekvéssel, sem mulasztással nem részesedhetnek a következmények viselé­sének súlyában. Elkésni csak azok tudtak, akik idejében is megtehették volna azt. amit a város érdekében megtenni elsőrendű pa­rancs s el nem mulasztani elsőrendű kötelesség volt- A város maga nem késhetett el. legföl­jebb azok, akik a város nevében Cselekedni s cselekvésükért cs mulasztásukért a felelőssé­get viselni kötelesek. No mondja senki azt, hogy elkéstünk, de azt sem, hogy a város el­késett s főként ue mondják' azok, akik ebben n védekezésben arra törekszenek, hogy a vá­ros cselekvésének tüntessék föl azt, amit ma­guk kezdeményezni, teuni, vállalui, előkészí­teni és megalkotni elmulasztottak. k város főispánja elismerésre méltó igyek­yé?3el fáradozott azon, hogy a város meg tud­ja tartani ennek a majdnem egyetlen, minden­esetre legfontosabb idegenforgalmi tényező­nek pótolhatatlan előnyeit, de a város veze­tőcége nem rezonált kellőképpeu a város nagy érdekeinek figyelmeztető szavára. Most május közepén elérkeztünk a cselekvéseknek és mu­lasztásoknak ahhoz a vízválasztójához, ahol még mindent meg lehet nyerni, dc már min­dent. el is lehet veszíteni. Bátor lendület, ener­gikus helytállás, a város nagy érdekeihez föl­erő kezdeményezés ma még pótolni tudná a hivatalszöbák kihagyó szívverését és ellanyhu­ló pulzusát, csak volná bátor kéz cs Cselekedni merész elhatározás, amelyik fölismerné, hogy a. Szabadtéri Játékok kérdése a város legna­gyobb ügyéi közé nőtt föl. mert a halott, ese­ménytelen, az élet forgalmából kirekesztett, si­„ tátog nyári hónapokat telíteni tudná élettel, lüktető forgalommal, vásárlókodvfi idegenek­kel * a felpezsdülő élet közvetlen és közvetett í»e vételei vei bőven fedezné azokat a kiadáso­kat. amelyeket, a városnak hasznos befektetés­ként átmenetileg áldozni kellene önmagáért, polgárságáért s talán a magyar kultúráért is. Jól tudjuk azt is, hogy azoknak is osztoz­kodniuk kell a felelősségben, akik eddig ha­szonélvezői voltak csak mások munkájának és felelősségvállalásának s akik azt hitték, hogy okét továbbra is megilleti a. köz áldozata és egyesek teherviselése. Vannak, akik számára busás hasznot jelentett minden évben a Sza­badtéri Játékok megrendezése: a rendezők el­vérezhettek a hősi vállalkozáson, de ők száz­százalékos fölárral adhatták a halászlét, az int. hiszf, cs a feketét a megszázszorozött számú vendégeiknek. A város hatósága ezen a téren sem lépett föl azzal a megfontolt eréllyel, amely a polgárság áldozatkészségének meg­szervezéséhez szükséges lett volna s engedte azt. hogy a kicsinyes önzés dudvája az.egekig nőhessen s a kockázat vállalásában még szim­bolikus részt sem kelljen vállalni azoknak, akik első kézből élvezhettek a megsokszorosodott forgalomnak minden financiális hasznát és anyagi előnyét. Méi7 mindent Helyre lehetne hozni, Csak ar­ra volua szükség, hogy az akták hamuesőjé­hől kimentsék a Szabadtéri Játékok ügyét s legyeit valaki, aki tud és mer Cselekedni min­den bürokratikus béklyótól szabadon. A város­tól senki sem kérhet többet, mint amennyit a város eddig eredményesen áldozott erre a cél­ra; senki nem kívánja azt. hogy házikezelés­ben is vállalja a Táros a Szabadtéri Játékok Rendezését, mert amit a város életre hívhat 40.000 pengős szubvencióval, azt 186.000 pengős deficittel ur ölje meg. Halljuk az ellenvetést: nincs vállalkozó. De mit tett a hivatalos vá­ros annak érdekében, hogy legyen'? A Szabad­téri Játékok megrendezése érdekében történt-e annyi. mint — mondjuk — a Szarketnxival el­gondolt szerződés megkötése körül? Ha az el­KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP kégettség mentség volna ée nem a mulasztás vétkének beismerése, fölmerül a kérdési a ké­sedelem beállta előtt a város hatósága össze­hívta-e legalább azokat, akik számára a Sza­badtéri Játékok három hete a főszezon, hogy komoly és energikus szavakkal figyelmeztes­sék őket kikerülhetetlen és elháríthatatlan pol­gári kötelességeikre a várossal és önmagukkal szemben? De most ne a múltak számadását állítsuk össze; talán utoljára emeljük föl figyelmezte­XVI. évfolyam 114. szám tő szavunkat: a város polgársága nem nyug­szik bele, hogy egy évre — egy év jelentheti azt is, hogy örökké — elaltassák kényelmes bei letörődéssel s a felelősségtől írtózó bátortalan, ság önvédelmével, a Szabadtéri Játékokat. Ma még hónapok mulasztását lehetne pótolni, ma még meg lehetne menteni az idei játékokat, csak találkozni kellene a bátorságnak, a friss lendületnek s a mulasztásoktól írtózó felelős­ségérzésnek a város szeretetében s az alkotáa vágyában. Előretolt nemet páncélos egysegeit elérték a lo Planche-csotornát Rcynand miniszterelnök bevallotta a klasszikus fran­cia hadviselés kudarcát, beleienfette Arras és Amlens elestét, de hízik a végső győzelemben A jelekből következtetve a franciaországi német előretörésnek két célja van: A német haderő északnyugati szárnya a tengerpart fele törs ennek a támadásnak a végcélja Calais. Ez­zel az átkaroló mozdulattal a németek el akar­ják vágni a Belgium nyugati részében harcoló mintegy egymillió főnyi szövetséges hadat a lőerőktől. A támadás déli szárnyán, amely Paris leié irányul, a németek Perionne váro­sáig hatoltak. A német vezeri főhadiszállás jelentése szerint a francia 9. hadsereget, amely­nek a Maas és Narnur között az volt a fölada­ta, liogy helyreállítsa az összeköttetést a Bel­giumban és Sedantól délre a Maginot-vonalhan működő csoportok között, a német csapatok szétverték. A hadsereg törzskara; Giraud tá­bornok fogságba esett. Az állandó német sike­rek ellenére Parisban a helyzet továbbra Is bizakodó. W.cygandnak hadseregfőparancsnok­ká történt kinevezését polgári és katonai kö­rökben egyaránt örömmel fogadták. Vala­mennyi lap vezető helyen méltatja YVeygainJ kinevezését. A Popoulaire hasáb jain BIuiii szo­cialista vezér jellegzetesen juttatja kifejezésre a közhangulatot, amely a bizakodás cs a lefé­kezett méltatlankodás sajátos keverékéből áll. Cikkét a következő mondattal fejezi be: »A há­ború csak most kezdődik®. A belgrádi politika párisi jelentést közöl, amely szerint a szövet­ségesek további katonai szándékai tekinteté­ben még semmi bizonyosat nem lehet tudni, azonban ugy hiszik, hogy valahol a fronton fontos szövetséges ellentámadás készül. Paris­ban kedvező körülménynek tekintik, hogy Né­metország csapatokat vont el a svájci határról cs Délnorvégiából. Ugy látszik — mondják Pa­risban —, hogy Németország minden erejét ae Észukfrancia frontra összpontosítja. Bámulat­nak arra is. hogv a német csapatok ellátási nagy nehézségekbe ütközik. A londoni sajtó ujabb nagv repülőmcgremlelésekröl számol be. Az egyik amerikai repülőgépgyárral 1500 két­motoros bombavető szállításáról történt meg­egyezés. Ezek a képek uj rendszerűek és a gyár a lehelő legrövidebb' idő alatt elegei a megrendelésnek. Egyik másik amerikai vál-' lalat teljesen uj tipusu repülőgépeket szállít Angliának. Ezeket a gépeket angol szakértők' bevonásával készítik s a gyár egész termelést Angliának szállítja, r.l snrdul Arras, Amlens, Ahhcville és Reihel elfoglalása Vezéri főhadiszállás, május 21. A német vé­dőerőfőparancsnokság közli: A német támadá­si lendület által ütött résen beözönlőnek a né­met hadtestek Franeiaroszágba. E hadtestek élén haladó páncélos alakulatok ós gépesített csapatok elfoglalták Arrast, Amienst és Ab­beviilet. Csapataink ezáltal megkezdték a Som­mentól északra található francia-angol cs. bel­ga hadseregeknek a La Manche csatorna part­vidéke felé való szorítását. | Belgiumban Csapataink támadják az ellep* séget. amely Centtől keletre és tovább délre a) Schelde meutén újból ütközetbe bocsátkozott* Az ellenségnek azok a kísérletei, hogy Valeü^ cienne vidékről dél felé útat törjön magának), meghiúsultak. . r A francia ellentámadások visszaverése so­rán Bt sok páncélkocsit elpusztítottunk. Heh hel városát, amelyben az ellenség egyes ré­szei még tartották magukat, elfoglaltuk. Dezárulf a Kör az észattfranciaorszá^i és belgiumi - szövetséges csapatott Körül Berlin, május 21. Á német távirati iroda harctéri jelentése a következőket tartalmazza: A német előrenyomulás a La Manche csa­tornáig bezárta az Északfranciaországban és Belgiumban még harcoló csapatok körül a kört. Délen az erős • páncélos egységek zár ják be a kört, amelyek Amiensen túl Abbevilleig előrenyomultak. Keleten a hátráló ellenség­nek szorosan a nyomában tartó németcsapa­tok. északon és nyugaton a német, légierő, amely az Anglia felé igyekvő brit erőket részben a hgjóraszállásnál, részben útközben támadja. A f rancia-belga-angol csapatok bezárása dél­felöl tehát nem keskeny vonalon történt, hanem széles éket ver az ellenség hátsó védelmi te­rületébe. Keleten a belgák egyes helyeken még makacsul védekeznek, a franciák is meg­kísérlik menteni, ami menthető. A német véd­erő azonban hosszú ellenállást nem enged meg­erősödni. Az angolok továbbra, is özönlenek X kikötők felé és a háború terhét ezúttal is baj­társaikra hántják. Különösen nagy elkesere­dést keltett a visszaözönlő angolok rombolása1, a flamand lakosság körében. Valaieienn.es íré­ben a végleges megsemmisülés előtt, álló fran­cia hadsereg jórészt két részre szakadt. A méö fennálló belga haderők cs a francia hadsereg tekintélyes részét a nagy zsákbet bezárták. 25.000 nééiizelNiloméfercn folyik a harc London, május 21. A Kerttcr-iíodának a* angol expedíciós haderőnél lévő munkatársa jelenti: A különféle helyeken folyó szilái ó " szeesapások sokaságára aligha lehet világot vetni, inert ezek az összeütközések szét-/érinti folvnak, mintegy 25.000 hégv/etkihunéter ter ne

Next

/
Oldalképek
Tartalom