Délmagyarország, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-19 / 88. szám

Hittel && elkésett túmsz&M m vcót a tavú&z késői ^Mszö**UséUciz <x fndeóMttquA., o. foiattikus, a is a vzxxdynt&pát,.. DSC5I AGY AROR52 AU [PÉNTEK. 1940. ÁPRILIS 19. 5 (.1 Dclmagyurország munkatársától) Nagy szen­zációra ébredtem valamelyik reggel. Ezzel a hir­rel rontott be valaki a szobába: — Itt a tavaszi Rügyeznek az orgonabokrok! Lázas izgalom vibrált a levegőben szavai nyo­mán. Ycgre, csukugyan itt a tavasz, a várvavárt, olyan sokszor sóvárgott, csapodár tavasz. Nos, nézzük meg ezt a friss, nagyszerű szenzációt: az orgonabokrok rügyezését és csináljunk interjút Tavasz őfelségével, a megkésett fejedelemmel.. Csakugyan rügyeznek a fák ! 'Azóta már többször találkoztam a zsenge rügyruhába bujt ifjú tavasszal . . . Minden nap megújuló csoda, hogy végre csakugyan rügyez­nek a fák, hogy vége a szűnni sehogyan sem akart, kegyetlenül hosszú téli uralmának és ba megkésve is, de elérkezett hozzáuk a napfényes tavasz . . » Addig is, amig Tavasz őfelsége kíséretével: vi­rágillattal, napfényragyogással és madárdalla! véglegesen letelepedik, kérdést intéztünk néhány illetékes tényezőhöz, mit szólnak a tavasz késé­séhez, mennyi kárt okoz a természetben és a szivek világában ez a megkésett tavaszT cA meteorológus mindenekelőtt megmagyarázta, hogy milyen lég­köri s egyéb hálásokon múlik a tavasz szokatlan késése. — Ilyenkor még nincsenek kiforrva az állandó idualakulási formák, amelyeket főként az Atlaeti­oocáu északi részéről jövő langyos levegő nyo­mán cs az Azori-szigetek felöl áramló magas­nyomású levegőtömegek szabnak, nieg. Ezzel ma. gyarázhaló, hogy részben a helyi szélviszonyok alakulása, részben a levegő felső rétegében leját­szódó kitavaszodási folyamat megnehezedett. Ez n jelenség okozza a rendkívül hirtelen változó 'döt. Meg egy magyarázatuk van a mostani fur­csa időviszonyoknak, mégpedig az idei napfolt­maximumok, amelyek néhány nappal ezelőtt csak­nem az egész Tőid kerekségén bizonyos és szokat­lan elváltozásokat, légköri zavarokat okoztak. Miben áll e jelenség tudományos magyarázata? Abban, hogy a napon keletkezeti óriási kitörések folytán a napról anyagi részecskék jutottak a föld levegőjének felső rétegébe. Ezek okozzák a kütső mágneses jelenségeket és légköri elváltozásokat, amelyek valószínűleg a légköri villamosság ut­ján hatnak az idő jelenségek kialakulására. Két­ségtelen, hogy az eddigi kutatások szerint nap­folt-maximumok Idején a hőmérséklet mindig az átlagon alul marad, cA botanikus tudós íppen ezzel a kérdéssel foglalkozott, amikor föl­kerestük. Komoly, tudományos készülékkel fölsze­relve vizsgálgatta a tavasz késésének egyik kis áldozatát, laikus szemmel tekintve: valami apró nuvcnycsirát. Kérdésünkre csodálkozva kiáltott föl: — Ugyan kit érdekel a mai világban, ebben a •halálos tavasz«-lian, hogy miért nem nyit pél­dául ez a parányi snmvirág, amelynek már két hete nyitnia, kellett volna? Jelenleg sokkal életbe­vágóbb problémák foglalkoztatják az embereket. Ugyan, ki törődik azzal, hogy milyen károkat oko­zott a korai növények életében a megkésett ta­vasz ? Próbáltuk meggyőzni a kitűnő tudóst, a nö­vényvilág nagv ismerőjét, hogy vannak még a mai világban is olyan derülátó és derüsová.-jfó ielkek, akiket a tavasz, az uj életrebomlás, a. rügyfaka­dás érdekel s akik nem hisznek oz örókkétarló, halálos tél erejében. Eredmény az volt, bogy most már kedves közvetlenséggel ós nagy szeretettel beszélt a növényvilág fejlődési zavarairól. — A természetben nincs ud* ariaSoág — mond­ta — Nem tehet az, hogy azért, mert a tavasz kű­ílk, m<»st mar a tava szódás sorrendje fölbonn-l­jnn, vagy éppen kitolódjék. A korai növények ter­mészetesen szenvednek; sokat szenvedtek főként a napfény éltető melegének hiánya miatt. A Ké­sőbbiek most már kidugják majd a fejecskéjüket, nagyot nyújtózkodnak a friss, tavaszi levegőn és sajnálkoznak majd korai testvérkéiken, mert azok. sínylették meg a tavasz késését. Aztán megy majd minden a maga rendjén, a természet örók törvé­nyei szerint Legföljebb, ha hirtelen jön el a nyá­-Tias idő, egyszerre nyit majd az orgona és á má­jusi rózsa ... eí — A termeszei mindenért kárpótol —, fejezte bo nyilatkozatát a növénytantudós. — % tavaszi áradások miatt a buza belefulladt a vizbe s ha az ár elhúzódik, az átázott földnek előbb meg kell szikkadnia, hogy szántani és vetni lehessen. Vi­szont a takarmánynövények annál dúsabb fejlő­dést ígérnek. Olyan dúsan nő majd az elöntött te­rületeken a fü, lucerna és egyéb takarmány, amint elhúzódik a viz, hogy példátlanul bőséges takar­mánytermésre lesz kilátás. Magyarország elsősor­ban állattenyésztő ország, tehát bennünket a ta­karmány bősége sok mindenért kárpótol. cA mezőgazdasági kutató-állomás tájékoztatója szerint a késői kitavaszodás erősen hátráltalju a mezőgazdasági munkák megindulá­sát. Ami a kemény telet illeti, már most kétség­telenül megállapítható, hogy a két őszi főkalá­szosban; a búzában és a rozsban számottevő kárt nem okozott. Annál nagyobb kárt okozlak a szá­guldó vadvizek és a talajvizek, amelyek a veté­sek jórészét kipusztították. Búzában és rozsban már nagy termésre nem számithatunk, még akkor sem, ha sok viszontag­ságon átvészelt vetéseink rekordterméssel ia fi­. zctnek, mert a vizokozta károkat a megmaradt j vetések pótolni már nem képesek. A víz által ki­pusztított őszi vetések helyére tavaszi kalászos már nem vethető. Ezek a területek már csak ku­koricával, burgonyával, csalamádéval, kölessel, szudáni fűvel, moharral, cirokkal, paprikával, esetleg takarmányrépával és káposztával hasz­nosíthatók. Ttogy a takarmánynövényekből milyen termés várható, az elsősorban a további időtől, a jó talajelökészitéstől cs a kifogástalan növény­ápolástól függ. liiztutó azonban, hogy ha a szo­kott nyári szárazság be is következik, a növények most már könnyebben fogják elviselni, mert a föl­gyülemlett talajvíz a növény szükségletét száraz­ság esetén fedezni fogja. ... és a szerelmesek • Más esztendőkben, amikor könyörületesebb volt hozzánk a tavasz, ilyenkor, április közepén a Stefánia-parkban, az egyetemi kertekben, vagy odaát, Újszegeden, uhui ezer virágbimbó és ka­cagó rügy harsogta a tavaszt, szerelmespárok andaloglak. Egymást nézték, dc szivükben erezték a tavaszt . . . Most vélctJcnü! találkoztam egy sze­rclmcspűiial. 11a nem tudtam volna, hogy meny­asszony és vőlegény áll előliem, arcukról soha sem olvastam voLna le, hogy ők a tavasz késésé­nek leghivatottabb bírálói: szerelmesek. — Mikor lesz az esküvő? — kérdeztem tőlük. A leány csak fölvonta vállát s nem felelt, helyet­te a fiu mondta: — Ugyan kinek van kedve házasodni % mos­tani időkben? Északon cs Nyugaton százszámra omlanak össze a családi otthonok, gyermekek lesznek apátlanok cs anyák siratják a fiúikat . . . tlút lehet, szabad ilyen időkben szerelemre, há­zasságra gondolni? S még ráadásul késik a ta­vasz . . . Vitába akartam szállni az elkeseredett ifjú em­berekkel, meg akartam győzni őket arról, hogy minden tél uláu eljön egyszer a napfényes, kauti­gó, virágillatos tavasz . . . Még mielőtt szólni tudtam volna, segítségemre sietett a véletlen, egy pirosarcu, ragyogószemü, pöttömnyi kisleány személyében. Szembejött velünk és ránk nevetett. A szemében olt kacagott a napfény, a tavasz, az élet ... A szerelmesek egymásra néztek, arcuk lassan földerült cs a fiu halkan motyogta: — Talán . . . mégis . .. Pünkösdkor megtart­juk az esküvőt . . . Most már erezlek, hogy valóban itt a gyümöl­csöt igérö, napfényes lavasz , -. . Csányi Piroska Segítsük árvizsujtotta (esi véreinkél minden adományt rendeltetési helyére juttat és. a ÜÉLMAGYAKÜKtíZAGBAN nyugtáz a kiadóhivatal (Aradi-uica 8 szám) ístentiszie eí a zsinagógában péntek este félhét órakor. írásmagyarázat szombat délelőtt 10 órakor. P. Ábrahám Ambrus; Vér, faj és nemzet • (A Dclmngyarország munkatársától) Az Egyetem Barátuiuak Egyesülete rendezéseben csütörtökön délutúo P. Ábrahám Ambrus dr., « kiváló biológusprofesszor „Vér, faj és nemzet" címmel érdekes és időszerű tárgykörű előadást tartott. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a vér és faj kapcsolatáról az utóbbi időben auuyi ha­mis föltevés szivárgóit a köztudatba, hogy idő­szerűnek tartotta a tudomány szempoutjai sze­rint ezt a kérdést megvilágítaui. Ezután arról beszélt, hogy a fajták, rasszok különbözősége csakugyan fönnáll, azonban a többnyire külső megkülönböztető sajátságokra támaszkodik, a vérnek clihez a megkülönböztetőségéhez nincsen semmi köze. Hogy vannak fajtabólyegok, az kétségtelen, de hogy ezek honnan erednek, azt megmagyarázni nem lehet, már csak azért sem, mert az örökléstan határozottan vallja azi az álláspontot, hogy a szerzett tulajdonságok uem öröklődnek.'A nagy 'vérkeveredés miatt ma már tiszta fajtákra nem lehet találni, azonbau a jó szakember szeme a legtöbb esetben fölfedezi a fajtabélyegeket. Ábrahám Ambrus dr. professzor rátért ez­után a vér összetételének, tulajdonságainak, a vérfajtáknak és vériudexekuek tudományos­népszerűsítő tárgyalására és érdekes példákkal, történetekkel színezte előadását a vérátömlesz­tés kísérleteivel kapcsolatosun. Haugsúlyozta, hogy a vér a maga bonyolult szerkezetével, cso­dálatosan komplikált megnyilvánulásaival esetleg jó segédeszköz lehet fajkutatásnak ma erősen fölkapott területcin, de semmiféle külö­nösebb erővel nem bir. • -i — 'Az, ami valamely fajtának a képét cs szer­kezetét megadja, maga az egész ember — mon­dotta az eőadó —, akiuck" uiiudcn alaktani és élettani adottsága benno van a sejtben, amiből lesz. Ilyen testileg és szellemileg már születé­sük előtt determinált, de a körülmények hatása alatt kétségtelenül alakuló egyedekből tevődik össze a nemzet. Előadásának" markáns befejező részében P­Ábrahám Ambrus dr. utalt arra, hogy a nemzet szó a mai értelmében tágabb fogalom megjelö­lésére szolgál, mint valaha s főleg a mi ha-' zánkban, amely a honfoglalás clött a népek or­szágútja volt, a honfoglalás utáu pedig Európa és Ázsia csataterévé változott. Azonban mint a „natio" szó egyenes leszármazottja sokkal töb­bet jelent, mint a „populus" utódja, a ..people", vagy maga a .,Volk". Jelenti azt — & ebben szá­zadokon keresztül, ha idegen kezek nem nyúl­tak a tálba, nem is volt hiba —, hogy mind­azok, akiket id'eveztett az útjuk s akiket kenye­rük, foglalkozásuk" s az idők folyamán szívű!: is idekapesölt, érezzenek sorsközösséget, érez­zenek felelősséget jóban, rosszban, örömben, hajban, bókében. háborúban azzal a nemzettel* amely megosztotta velük a vérét, a földjét ás kenyerét . . , 'Á nagyhatású, tudományos előadást a ter­met megtöltő, hálás közönség őszintén megtap­solta, az elnöki tisztot betöltő Szent petery Z-ré­mond dr. professagr pedig megköszönte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom