Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-31 / 72. szám

TAVASZRA Is mindennel ellátta az IMO Iroda: Klauzál tér 5. 120 cége Kérjen könuvecshét! zott a faluba a bizöttséff. Autónk ur. „állomás" apró földszigete előtt állt meg. Az állomási egy földbevert karó, amelybe kapaszkodni le­het, hogy az ember a sáron át no csússzék a vízbe és egy deszkaszál, amely arra szolgálj liogy az ember egyensúlyát vesztve, a sáfos­tnlpú cipő miatt mégiscsak beleessék. A meg­indulásnál a „lóvonat" röglön kisiklott, a liúzú­lánc kikapcsolódott s a ló vonal nélkül ügetett el a sínek között- Időbe teH, amig visszahozták. Esernyő a vizek fölüli Az óföldeúki úton, amely nem is út, hanem rizzel telt csatorna, láttuk egyébként azt a ké­pet, amelyet .,nngyaU"-uak szoktuk nevezni a városiak a amely megérteti azt, högy az élet egyszerre játszik a könnyel ós mosollyal. Gií­miesizmában haladt egy öreg gazda a bokán fölül érő vízben. Csattogott, cuppogott lába alatt a TÍZ, fölcsapott a tahijára, amelyet egyébként rnSdern impregnált vásaonkabát igyekezett védeni. S az öregabchSthatallan ten­geren, a határtalan viz közepén esernyőt tar,­tolt a feje fülé. És ncha nagyokat köpött a lába alatt foly­dogáló vízbe. Iilég a flegmatikus angol sem tud ilyen nyugodt lenni ... Estéré bebarangoltuk az igásT, a Csa nádpa­lotai határt. Háromezer hijldas tenger ptt, 600—800—1000 holdas óceán itt; víz mindenütt, ameddig ellát a szem. A mentési munkálatok folynak, nem lehet, liogy meghaljon a viz alatt a kenyér. Néhány napig hűvös, szeles idő kellene, mert a nap megmelegíti a vizet és cz megöli a csírázó gabonát. A gazdák most ilyen időért mondják cl naponta a „matrózok imá­ját" , • , Kalmár-Maron Ferenc Késeit •isírendtt ftteiM­ben szobaisstést, mázolást Is butorfényozé»t jutinyoo árban. Cágtulajdanoit Csányi Mihály Pduteia* ucca W. Telefon* \JLqpá*at! Holnap: ápütU h /lipAct a , Mondok napiá"-Uo>i szokás etexUUiál, a tecfatsÍHÓfó Sz-CpedcZt is nékántf CtyiseUn komoly. cLotoqiM (.1 Délmagyarörszág munkatársától) A vi­dámság, kacagás, tréfa és bolondos jókedv nap­ja április 1-c már évszázadok óta. Talán a l'riss, könnyű tavaszi szellő hozta magával ezt a fe­lelőtlen jókedv-napot, ntuikor miuden jóízű tréfa szakid és egymás rovására mulat az em­beriség apraja-nagyja, különösen a vígkedélyü fiatalság. Mindenütt, úgyszólván az egész vi­lágon divat az április elsejei .,beugratás". Igaz, hogy ez, a divat néhány óvc kissé csökkenőben van, a mókás tréfqkedv, úgylátszik egyre in­kább elhagyja-a válságos időket élő, túlságo­san megkomolyodott embereket... Indogermán eredetű az áprdisi tréfa a i április l-éhez fűződő szg.káa indoger­mán eredetű és elterjedt már századokkal eze­lőtt mindazoknál a ncpekucl, amelyek érintke­zésbe jutottak uz indogemiáuokkal. Ncmotoi:­szágbau 1631 tői kczdődőle-g ki tudják mutatni április első napjának tréfás szokását, amely még ennél is régebbi eredetű. Az április elsejei „NarreUtug" eredetét német forrásmunkák kü­lönbözőképpen világítják meg. Hétféle véle­mény alakult ki a szokás eredetére vpuatkozó­Iag. A legelterjedtebb szerint az áprilisi válto­zékony, szeszélyes és csalóka idővel vau össze­függésben az április elsejei bolondok napja. Ezzel szemben áll viszont, az a tény, hogy uz áprilisi beugratás szokása olyan országokban is igen elterjedt, amelyek áprilisi időxiszonya legkcvésbbé sem változó­A t'olklore szívesen vezet vissza népszokáso­kat és hagyományokat egyházi eredetükre. Ilyen egyházi eredetet kimutató" magyarázat szerint április elsejének szimbolikus jellege van. Állítólag ezen a napon vitték Krisztust Kajafás főpaptól Pilátusig és Pilátustól Kaja­fésb"z. Inticn származik az a mondás ís: Foit­Uustót Pilátusig. Másik egyházi eredetre uta­ló magyarázat azt hangoztatja, hogy Júdásnak, az árulónak ezen a napon volt a születésnap­ja' és a természet ezt a napot szeszélyes, sze­les. változékony idővel bélyegzi meg miuden :• (téridőben. Az embernek pedig íöl kell vér­teznie magát ezen a napon miuden gonosz do­log ellen s az áprilisi tréfákkal szoktatták hoz­zá magukat az emberek ahhoz, hogy ne liigy­jeuek a gonoszoknak... Más tudományos megjelölések szerint az áp­rilis elsejei tréfnnnp a római borszakból ma­radt vissza, a Quirinália ünnepségének hagyo­mányaként. Vsiuét más forrásmunkák az indiai ,,Huli"-ünnep maradványának tekintik április elsejét. Érdekes auuuk az 1530. évi április fel­sőjének története is, amely az augsburgi biro­dalmi gyűléssel nazza kapcsolatba április tré­faosináló napjának eredetét 1530-ban április el­sejére* hívtak össze Augsburgban a birodalmi gyűlést és ugyanakkorra publikálták, hogy „pénznapot" is tartanak. A. pénzügyek- akkor nagyon rosszul álltak a birsidalomban, a küiöu­féio érvényes és nemérvénycs pénznemek kö­zött teremtett lélek sem tudott kiigazodni. Erre a napra — április l ére —. ígérték, hogy a pénz körül rendet teremtenek. Persze meginddrtak a spekulációk, az akkori tőzsdén, a pénzváltó púitok ni elleti adtak-vettek, csereberéltek cs a pciiznap április 1-én .elmaradt. Ezen a napon vége-hossza nem volt az ugraíásokuak, amelye­ket i( spekulánsok rovására Aiigsbufgban el­követlek. Az egész birodalom ezen a jólsikerült áprilisi tréfán nevetett. Szeged a tréfacsinálók hazája Szeged ősidőktől fogva a tréfák, gyilkos­humorú bcugralások és történetek cldorádúja vglt. Talán sehol széles o hazába u nem tréfál­tak még annyit egymás rovására az emberek, mint Szegeden és környékén. A szegedi ucp kegyetlen és agyafúrt tréfuesináló-1'ajta, itt tu­lajdonképpen nem egyszer volt egy évben áp­rilis elseje, hanem egész esztendőn keresztül azon törték a rég mull időkben eleink a fejüket, hogy uihcl tréfálhatnák meg jóburútjukat, szomszéd­jukat, atj afiuikat és — pláne! — haragosaikat­Sajuos, ez a tréfás, mókás kedv lassan kihal a szegedi népből. Már Kovács János is följegyzi 191)1-ben megjelent „Szeged és pépe" című mun­kájában, bogy az áprilisi tréfák Szeged környé­kén kiveszőben > annak.­A magyal) nép körében leginkább a tavassi beköszöntése fölött érzett örömmel hozzák össz­hangba az áprilisi tréfa-napot. Uj életre kel a természet: melegen süt a nap, tavaszi szél bor­zolja a fák ágait éa az expbereknek bolondos jókedvük támad- Jókedvükben aztán egymás­hoz átttzeíjgetnek: „Csiti-biri kan Wrcb, 'A bolondot küld előbbi" Szeged környékén április 1-én korareggel jöunek a gyerekek ezzel a tréfás versikóvel s azután küldik a bolondot, április bolondjáti jAprilis bolondja. Hónap lesz az Utója!" Szegeden sok felejthetetlen élget emlegetnek, persze nem csak április 1-ével kapcsolatosan, hiszen — amint már ondílettoin — a régebbi időkben minden nap áprilisi kedvük volt erre­felé az embereknek. Igy a.z április elseje jelen­tősége nálunk tulajdonképpen elsikkadt és nagyobbszabású, direkt áprilisi tréfára nem­igen emlékeznek az emberek. Színházi körökben mesélnek egy kedves áp­rilisi esetet. Jópár évvel ezelőtt történt meg fíözsó Istvánnal, a színházi gondnokkal. A szi­uéeznépség megtréfálta, hirdetést teltek az új­ságokba ilyesféle szöveggel? „Lifpa névre hall­gató kiskutyám elveszeti. Hasonló kedves, okos kiskutyát magas áron vásárolok." Mondanunk sem kell, hogy már feggol korán, 7 óra tájban (ele vcílt a színház épülete Csaholó, ugató, szű­kölő, vonyító cbuépscggol. Mindenki, akinek Csak volt nélkülözhető kutyája, sietett vele a színházhoz, hogy „magas árou" túladjon fajta. Persze nem vettek észre a hirdetésben megje­lölt Lirpa név fordítottjának: april-náb a je­lentőségét... Egész nap „kulyavásár" volt a szegedi VárSsi Színházban, egymásnak adtak uz ajtókilincset a kutyatulajdonosok. Este 7 órakor a megtréfált szinlmzgondnok nem bír­ta tovább, kifüggesztett egy táblát: „Kutyát már vásárol la m!" Azon az estén minden hely meglelt a színházban kutyatulajdonosokkal. Node... egyszer volt csak Szegeden a színház­ban kutyavásár... Aktuális áprilisi tréfa: vadvizkorminybiztosság *.. Igen sokan emlékeznek még arra a 8—10 óv előt­ti osetro, amikor Szeged vadviszabályozó kor­mánybizottságot kapott április elsejére. A kor­mánybiztos Vdrdnszky László miniszteri taná­csos volt cs az összes fővárosi lapok beszámol­tak arfől, hUgy a Duna—Tisza-közén most márt: végképpen megszűnt a vadvizek árvizveszedel­ntc... Ez az „áprilisi tréfa" akkoriban komoly dolog volt... Most., hat óv után jövünk rá iga­zán, amikor ismét fenyegetőén aktuális a yad­vizok áradásának kérdése, hogy ez volt a leg­szomorúbb ánrilisi tréfa errefelé... íme, így tolakszik előtérbe egyre inkább a komoly problémák „elviöcelése", ami pedig nem tevmészeto a magyar embernek. És így lesz lassan a múlté az áprilisi tréfák kedves, vidám szokása Szegeden és környékén, az ősi mókák, tréfák földjén... Tréfára föl hát szege­di fiatalság. De hagyjuk, hogy kivesszen ez a jóízű, kedves szokás és mi ismét szegényebbek legyünk néhány szívbeli kacagással, néhány gondűző felej tbctel len, tavaszi tréfa meleg ra­gyogásával ... Csányi Piroska Mubutor, lakberendezés legfinomabb kivitelben készül Kocsis Ferenc müaszlalosnál. l'odor-u. 23. LUCZAJÓZSEF hciiociesio veDutís/.llld Rühoc/u'ír tiróf HiebcísDerfl ifr (volt (itzeilo ter) Kezinczu ulca 10 szám Gyors unna, ocso arak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom