Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1010 húsvét A szerelemnek kérem olyannak kellene Icn­oie, mint valami aranyködueh. Rejtelmesnek, cso­dálatosnak és eltűnése után, az emlékezésen át is gyönyörűnek. Szándékosan mondtam eltűnést és nem elmúlást. A"szerelemnek csak el keltene tűnnie, mint az alkonyi napsugárnak, amely it! remeg sejtelmesen körülöttünk az éjszaka sötét­jében is. Mert tudjuk, liogy egészen bizonyosan bajaal következik, amely pontosan olyan, .mint az előtte való volt. Vagyis végső definíció: a szerelein igenis örök, csak a szenvedő . . . par­don . . . szereplő felek változnak. A szerelem — csak a szerel mesle ve lek kö­rüti szerelenuől beszélek, mert ennek az irodat­mi műfajnak a keretén belül még lehetségesnek tartom, hogy létezik az a bizonyos kék madár, amely a csókok elcsaltanása után legtöbbször kö­zönséges verébbé válik — a szerelem, mondom, elmúlik, de a szerelmeslevél megmarad, mint ká­vé alján a zacc . . . A zaceot sok helyen njra kifőzik spórolásból, a szerelmesleveleket itt-ott . lemásolják ugyan­csak spórolásból. Vagv illetéktelen kezekbe ke­rül, ahol ismét csak megtartják, mondjuk végre, hogy takarékosságból, nehogy itt hirtelen lec­két kapjak magyartalanságom miatt. Tehát ta­karékosságból! Elsőgimnázista ideálom a kromplíenkrot tar­totta a szerelem lényegi nek. Ha végiggondolok a többi eseteu, amelyet az életben közelről szem­lélni szerencsés, vagy szerencsétlen voltam, meg­állapíthatom, ho© bizony, ott is a krumplícukor volt a fontos. Mindebből levontam a -végső konzekvenciákat: nem szabad szerelmeslevelet írni: Végezetül pedig most elmondom ezt a szerel­nieslevelet, amelyet nem irtain senkinek és nem küldök el soha. Csak elesevegem itt, hogy lássák, milyen volna az, ha volna valaki, aki mégsem volna, olvasná a levelet és nem tudná, ho© neki szól, azt pedig egyáltalán nem tudná, ho© ki irta. Vagy még jobb volna, ba nem is ol­vasná, csak megálmodná. A levél i© szólna; ­sDrága! Ez az első levelem, amelyet magához frok, mert végre is meg kell tudnia mindent, amit eddig elhallgattam. Ez a levél az utolsó is e©uttal, mert ha elolvassa, látni fogja, bo© előttem már mindent megírtak ebben a tár©ban, arait én mondhatnék. Előszűr is köszönetet mondok magának, ho© maga van és ho© pontosan az_ akinek lennie kell: finom, ©-öngéd. előkelő lelkű és mégis igaz. Nem hazugság, beállítás, ellobogó fény, hanem örök sugárzás. Köszönöm, hogy változatlanul gondol rám és egyedül én va©ok fontos magának a világon. Hogy hü és megingathatatlan és ak­kor is szeret engem, amikor én megfeledkezem magáról millió e©éb gondom között. Drága! Köszönöm magának. ho©~ Maga se­hol siacs Ho© nem zavarja föl életem- csöppnyi nyugalmát, nem hoz zavarba jelenlétével és azt is köszönöm, ho© nem szerelmes belém. I© nyugodtan lángolhatok Magáért, mert ezzel sem magamnak, sem másnak, sem magának nein okozok fölösleges tragédiát. Elmondom, ho© naponta fölkeresem a szálló gondolatok repülőgépén. Megosztom magával 11 inden titkos álmomat amelveknck maga a kor­látlan irányilója. Én boldogan és alázattal enge­delmeskedem. Bevallom, ho© nem foglalkozhatom mag: ­val, mert e©szcrüen nincs rá idötu. Elkapott uz étet a maga szédületes forgalmúval, aztán azl sem birnám, hogy nekem valaki állandóan üsse a taktust a bolondos zenéhez, amelyet az egy­másután és egymásba kapcsolódó életkáosz bun­dája játszik elém. Nem, ne haragudjon, nem tö­rődhetem magával, mert nincs rá időm . . . Köszönöm, hogy üzen nekem. Még sor sem kerül rá, hogy kívánjam, mar itt a levele. Szép. kedves szavak zsonganak benne, amit nem tiai­lok soha senki mástól, csak magától . . . Azt is köszönöm, hogy nem ir soha, mert az esetleges nyelvtani hibák összetörnék az érzelmeimet. . . Életem e©etten na© izgalma, ho© szüntele­nül várom magát. E©rszer csak elém jön és va­lósággá válik minden a szépség és csoda, amire! mindig álmodom, amióta eszmélni tudok . . . Maga után való szüntelen Vá©akozásornnjsk e©edüti orvossága a nyugatom, hogy sohasem fogok magával találkozni. Nem ábrándíthat ki, nem korbácsolhat engem a csalódás szöges osto­rával soha! Sohase válhat izgalmas és bizo­nyos, hogy ©ötrelmes valósággá Maga, bogy aztán eltűnjön és nekem e©etlcn pozitívum mu­radjon: a fájdalom. Most pedig búcsúzom. Isten vele. Gondoljon rám és üzenjen naponta, mint eddig lette Én nem búcsúzom. Minek? Maga sem üzenjen, mint eddig sem tette. Akik összetartoznak, azok számára nincs távolság, idő sincs, nincs mag . '•< nemlétezés sem. Kérem, olvassa el ezt a levelel és jól vés* az emiékébe minden szavát . . . Tudja mit? Éges­se el ezt az irást és ne hi©je azt sem, ho© va­laha írni akartam. Mert a szereimeslevelek' a legnagyobb hazug­ságok. A szerelem viszont a legna©obb igaz­ság a földön*. íme a levél, amelyet nem irtam. Postára ad­nám. de hova? Címzett ismeretlen . . . nemzett Hiteim Hl. ZáioiHm ^—mmmmmmmmmmmmm~m——mmmm Kölcsey u. 7 b. Telefon: 12-79 Aranyra, ezüstre, ékszerekre és minden értékekre, mindenféle ingóságokra előnyös feltélelekkel magas kölcsönt nyújt pol-lpar Julaloní­SZEGED, Rókusi fekeieföldek 5?. Telefon; 42-02. 1940 húsvét s DÉLMAGYARORSZAff A melegethozó Sándor, József és Benedek mondája tápéi változatban és több ősi népszokás a húsvéti ünnepkör napjain (A Délmagyarország munkatársától) Sze­geden és Szeged környékén sok jellegzetes, kedves és szép népszokás fűződik a húsvet ünnepéhez, helyesebben a húsvéli ünnepkör napjaihoz. A húsvét, a föltámadás tavaszün­nepe néphagyományainkban is a kikelet-vá­rás, a tavaszi munkára és örömökre történő készülődés időszaka, de ugyanakkor a bűnök ­től való degtisztulás, a bűnbánat bőjli Ideje is. A húsvéti ünnepkör ugyanis hamvazószer­dával kezdődik, a hamvazkodás, böjt és bűn­bánat ünnepével, amely szimbolikus átmene­tet képez a sötét téli időszakból a tavasz idus időszakába. Az ősidőktől fogva vallásosnak al­kotott magyar néplélek a test szigorú böjtjé­vel s a lélek őszinte bűn bánatával készül a föltámadásra. Hogy mennyire komoly és szi­gorú a bőjtölés szertartása, arra nézve érde­kes adatokat találunk Balint Sándor dr. egyetemi magántanár, a kiváló etnográfus •Népünk ünnepei cimü munkájában. Szeged környékén hagyományos, régi nép­szokás, hogy a nagyböjt ideje alatt csak egy­szer szabad enni napjában. Ezt a szokást még ma is sokan megtartják. Ugy nevezik a böjti időszakot, hogy : negyvenelés , mert negyven napon keresztül csak egyszer esznek napjá­ban s akkor is inkább halat és növényi ele­deleket, niég tejet sem isznak és olajjal főz­nek. Küllői kifejezésük van arra, hogy milyen eledellel böjtölnek: »csak olyat esznek, amit a harmat kedvel«. De van, aki nem pipázik ez alatt a negyven náp alatt, bort nein iszik 'és főtt ételt sem vesz magához, . sőt akad olyan is aki nem borotválkozik! Sándor, József, Benedek és Mátyás a fokossal Lassan kitavaszodik, kezdődik a mezei munka. A szeged környéki magyar gazda imádsággal kezdi a tavaszi szán­tást. összegyűjti szerszámjait, gazdasági esz­közeit a háza udvarán és imádkozik feletlük... A tavasz első hírnöke: Sándor, József és Benedek, akik »zsákban hozzák a meleget*. Ezt a mondást Tápén ízes, kedves magyar me­sével indokolják: A hosszú tél után Szent Péter maga elé szólította Sándort és zsákbakötve elküldölte vele a meleget a Földre. Sándor ment, men­degélt és csakhamar nagyon elfáradt a meleg­gel telt zsák súlya alatt. Betért hát egy kocs­mába s olt csöndesen iddogált. A Földön meg nem akart kitavaszodni — akárcsak az idén — s látva ezt Szent Péter, Sándor után kül­dötte Józsefet, mondván: »Erigy csak Jóska, nézd meg ntán mit csinál az a Sándor a me­leggel?!* József meg is találta Sándort a kocsmában. De amire odaért, ő is elfáradt és megszomja­zott egy kis italra, hát leült Sándor mellé s mcst már ketten iszogatták a jóféle homoki bort . . . Szent Péter ékkor Benedeket küldte utá­nuk, nézné, meg, hová lett Sándor és József, meg a meleg . , - Persze, hogy Benedek sem vetette meg az ízes magyar bort, 6 is leült a kocsmába iddogálni társaival. Péter most már Mátyást küldte a földre, egyesek szerint kor­bácsot, mások szerint szekeresét, vagy fokost adott a kezébe, ho© azzal bírja jobb belátás-' ra Sándort, Józsefet és Benedeket. A melég ilyenformán mégiscsak eltalált a Földre és a szégedkörnvéki néphit ezért ne­vezi Mátyást »jégtőrő«-nek, vagyis azt értik' ez alatt, hogy fokosat arra használta, bogy megtörje a jeget . . . A virágvasárnapi körmenei jeruzsálemi eredetű József napját a szegedkörnyéki nép ön­ként vállalt ünnepnek tekinti. Tudjuk, ho_;­a néphit szerint József napján érkezett meg a tavasz kedves kis előhírnökei: -a fecskék., Szeged környékén ilyenkor szokták a barmom kat kihajtani a mezőre először. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja £í •Üdvözlégy* születésnapja. Aki ezen a na­pon ezer Üdvözlégyet imádkozik, annak va­lóság lesz minden kívánsága. Ez a népbit Sze­ged környékén módosult, itt a halottak lelki ­üdvéért szoktak ezer Urangyalát imádkozni. Költőien szép szokás, hogy Szeged környékén ezen a napon szemelik a gyümölcsfákat s in­nen az elnevezés:- Gyümölcsoltó Bojdogosz­szony . A Szűzanya a távász nagv ígéretének a Termékenységnek öiök szimbóluma a ma­gyar néplélek ben . . A Virágvasárnapi körmenet jeruzsálemi eredetű, ekkor vonult be Krisztus Jeruzsá­lembe s ennek emlékére Jeruzsálemben a ke­resztények körmenetet tartottak a régebbi időkben. Innen terjedt el ez a fölemelő, szép szokás. A szentelt barka, vagy rügyező ág a föltámadás jelképe. A barkát a szegedi nép orve-sáiiként alkalmazza, a család min.tJk

Next

/
Oldalképek
Tartalom