Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

DÉLMAGYARORSZA Péntéh. 1940. III. 1. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. frioluam 49. srám A ható parancsnoka Végtelen ég cs végtelen víz között fúl­nák a bujók u tengeren. Az acéltest bele­merül az élő, mozgó hullámokba s mindig valami új világ felé viszi az utasokat. A lm­juk útja megliatározüít, dc az úlak vége is­meretlen. A tenger haragos hullámain a messzi ég liaialma tükröződik. Egyik pilla­natban mint szikrázó kék baldachin borul ÍBZ ég a horizont határára s a másik pillanat már száguldó viharfelhőket ragad magával. íSötétié változik a nap ragyogása: Tryton birodalmában kifürkészhetetlenek a nappa­lok és kiismerhetetlenek az éjszakák. A hajó sima útját hullámhegyek tornyai kereszte­zik s minden, ami eddig biztonságot, lát­szott nyújtani: most egyszerre rccsegő-ro­pogó kis dióhéjjá válik az elemek kezében. Ijedt hangyabolyként nyüzsög a hatalmas ha jó belseje; rémült, vagy hafálraszánt bá­torságú emberek keresik a halálos táncban az eletüket S a tomboló menekülésben valaki nyu­godtan áll a hajóhídon. Szeme a messzeség­be tekiut, mintha a jövendőt fürkészné, egy Csöppnyi fényt a végtelen l'eketeségben. Mert ez a kis világosság — egy-egy fölvil­lanó sugár csupán — mulatja az utal, ame­lyen ki kell tartania a hajónak, hogy szirtbe ne ütközzék, hogy zátonyra ne fusson. Ke­zének egyetlen intése nyugalmat parancsol, egy-egy szava csöndet teremt: egyensúly­ban és irányban tartja n hajót és u lelkeket. ÍA hajóhídon álló parancsnok utasításait kö­V°tiií kell: az engedelmesség többé nem ön­uralom, vagy jólneveltség kérdése, hanem létkérdés. A hajót, az életet menti meg a veszedelem pillanataiban az, aki egyedül is­meri a tenger szeszélyeit. Csodálatosan szép cs csodálnivalóan nagyszerű föladat hajót vezetni a tengerek végtelen útjain. Az tudja csak, aki születé­sében magával hozta az isteni titkok tudá­sét. Az képes rá, aki testében-lelkében érzi a tengeráramlások sodrát, aki minden érzé­kével magáévá telte az apály és dagály tör­vényszerűségeit, aki egyszerre látja a mély­ség rejtelmeit és magasságok ragyogását. Az tud kormányozni, aki ismeri a hajót utolsó, legkisebb szögéig, csak uz állhat az utasok fölött a parancsnoki hídon, aki ismeri a hajó minden lakóját a luxuskabinoktól a kazánokig. Hullámzó, viharos tenger ma a világ s úszó hajója a világnak Magyarország. Az elemek tomboló játékában valaki nyugod­tan áll a hajóhídon; vezeti, kormányozza az országot. Ez a vezetésre született nagyszerű férfiú, ez a tengertismerő katona, ez a ha­jótépítő örökfiatal erő. ez a mindenki szi­vét ismerő és mindenki szivében lakó ember: Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. \mikor húsz esztendővel ezelőtt elfoglalta a parancsnoki hidat: valóban új világ felé vezette a hajó utasait. Az út határozott s az út vége sem ismeretlen. Bömbölhet a világ frenezisének orkánja, zúgLat a vihar fütyü­lése a tengerek fölött, átcsaphatnak u hul­lámok a hajótesten, tombolhat a pusztítás haláltánca: valaki nyugodtan áll a hajóhí­don. Szeme a messzeségbe tekint: a iövdt Telchi miniszterelnök beszéde az ország összes népeit atyai gonddal kormányzó llorthy Miklósról Budapest, február 29. A főváros Csütörtökön délután zásriódíszbo öltözött a kermányzó iránti hódolata jeléül. A királyi palota, a cita­della, a Lánchíd fényárban úszott, Délután 17 óra tájban a város minden tájá­ról megindultak a Vigadó felé, hogy hódolat­tal adózzanak legfőbb Hadurunknak, yitéz nagybányai Horthy Miklósnak. Az ünnepségon megjelent a kormányzó Csa­ládjából Horthy Miklósné, vitéz Horthy István miniszteri tanácsos menyasszonyával, Edels­boim-Gyulay Ilona grófnővel, valamint ifj. Ká­rolyi Gyula gróf, a kormányzó veje. Az emelvény közepén foglalt helyet egy­szerű fekete magyar ruhában Teleki Fái gróf miniszterelnök is. Tőlo jobbra és balra a kor­mány tagjai és az előkelőségek. A Vigadó hatalmas termét az utolsó helyig megtöltötte a közönség. Az ünnepség a Hiszekegy elmondásával kez­dődött, majd a Filharmonikus Társaság zene­kara Dohnányi Ernő vezetésével Erkel ünnepi nyitányát adta elő. Ezután általános ünneplés közepette Teleki I'ál gróf miniszterelnök, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga cinüke mon­dotta el ünnepi beszédét. Bevezető szavai ütán a következőket mondotta a miniszterelnök:' — Nem tudok szebb szavakkal adózni, mint azokkal, amelyeket kormányzó urunk mondott I. Ferenc József királyról való megemlékezésében, akinek oldala mellett öt évet töltött, mint szárny­segéd: iA legnemesebb, a. legjóságosabb, a leglo­vagiasabb ember, akivel valaha életemben talál­kozhattam. Népeknek és embereknek egymással összeütköző érdekei szamára rsak az ő bőlescs­bége tndja a kiegyenlítést megtalálni. Ismeri az embereket. Le tudja mérni értéküket és éles sze­me az összefüggések mélyébe lát.* — Horthy Miklós beszédében I. Fereno József személyének azokat a tulajdonságait emelte ki, éppen azokat jelőlto meg, amelyek megvannak ma­gának Horthy Miklósnak a lelkében és személyé­ben is. Dc miképpen is bírta volna különben azt az országépítö munkát, amelynek húszéves évfor­dulóját ünnepeljük nio.-t? 1019 esuf tavaszát éltük. amikor kezébe vette a kardot, hogy megmentse vele, hogy talpraállitsa az önhibájából is össze­omlott nemzetet. Bécsben Bethlen Istvánnal ket­tesben ugyanarra a férfiura gondoltunk, akire Aradon Károlyi Gyula Károlyi Gyula hivás.ifa jött Szegedre családja köréből. Minisztertanácsban ültünk, amikor Horthy Miklós belépett és azt mon­dotta: r,Eljöttem, vállaiont!* — Miután átvezetto a maroknyi nemzeti had­sereget a Dunántúlra, Budapestnek fordult, ho© megállítsa elönyomulásábau a román hadsereget. Amikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle: i. . . és ha nem állok meg?* — röviden igy fe­lelt: iákkor védekezni fogok!* Elszántságát a 1 megmentette a Dunántult, hogy azon nagyobb se­reget toborozhasson és megindulhasson az ország újraépítésére. Bevonult a nemzeti hadsereggel Bu­dapestre és e mindnyájunknak felejthetetlen bo­rongós őszi napon a főváros és az ország népé­hez igy szólt: »A nemzetroutásnak immár vég* mindenkitől fegyelmezett, öntudatos magatartás', követelek!* Nem felejtjük el soha Horthy Miklós­nak ezeket a mondásait. Bennük él a magyar lé­lek. Bennük az ősi hagyomány és az ősi clniaka­rás, hitünk, zászlónk állandósága. — Holnap lesz liusz éve, hogy az egész nem­zet nevében a nemzetgyűlés már nemcsak a kar­dot hi/.ta rá, de a romtukaritó csákányt is é­j Hortby Miklós kezébe adta az ekét is, a kalapácsot I is és a tollat is az ország újjáépítésére. A magyar I megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagán: !> legjobb és legnemesebb tulajdonságait látja, aki • bizalmat öntlietctt a nemzet szivébe, akit arra Va­lónak ítélt, bogy a föltámadás felé vezesse. — A magjar ember bzercti az erős kezel, ÍS* az magyar kéz legyen. Macyar legyen a kéz: ez annyit jelent, bogy alkotmányos legyen. Az al­kotmányosság nálunk nem tudás, dp érzés kérdé­se cs egyet jelent azzal, hogy magyar királyaink és kormányzóink országlásában pedig az. hosrv magvar, mindenkor egyben azt is jelentette sza­munkra, hogy s/pntistváni A magyar ember a Magyarország összes népeit afyai gondossággal összefogó koronája által még mindig uralkodó Szent István királyunk Istenben való alázat,, sze­rint patriarchális és nein imperialista. Szent Ist­vánnak és koronájának helytartója által mint magyar vezeti a magvart Horthy Miklós. Az »r.i beri élet minden vonatkozásában fontos az. hngv mit csinálunk, de gyakran még foiilo-abb. liogy nézi, a jövendőt látja, a világosság felé ve­zet niinket. magyarokat. Egyedül ő ismeri az ui veszedelmeit, egyedül ő tudja a me­nekülés útját. Ö tudja: hol vannak szir­tek cs zátonyok s egyedül ő látja az irány­tűt, amely a nyugalom, a béke, a munka vihartalaTi öblébe, csöndes kikötőjébe, vi­rágzó szigetére vezeti a hajót. S a luxus­szobáktól le a kazánokig minden ember ren­díthetetlen bittel, bizalommal tekint a hajó legelső férfiára. Every inch a king — mond­ja a költő; every inch a gentleman, minden ízében úr, mondhatjuk mi, amikor reátekin­iünk, ha szavát halljuk, ha intésének enge­delmeskedünk. Ez az intés, ez a szó paran­csolja ma Magvarországnak Nelson admi­rális mondatát: Every man to do his duty... Minden embernek kötelességet kell teljesí­teni. Ezt parancsolja ma Horthy Miklós; ez az intése, ez a szava: mindenki végezze kö» telességét. S ennek a parancsnak jegyében tekintett el attól, hogy húszeves kormánv­zásának jubileumát ünnepi fenn vei ülje meg az ország. A fény cs az ünneplő szava k lehetnek külső jelei, de nem igazi kifejezői a nemzet bódulatának és köszönetének. A vihar hangja túlharsog mindent, csak egyet­len hangot nem tud megcsöndesíteni: a né­ma ünneplés belső halk szavát: egyetlen lnb­hanást nem tud megKalványitaui: a fény­telen ünneplés szivekben égő fáklyáját: egyetlen mondatot není tud némává ítélni: n köszönet, a hála es hódolat megnyilatkozá­sát. S a húszéves jubileum idején könyör­gés száll a Mindenhatóhoz úgy, amint a gó­tikus torony emelkedik a magasságba . «',­félé kövüít ima" kent: adja az Lg, hogy Horthy Miklós vezesse a hajót végig a vilin ­ron új életbe, a végtelen cg és végtelen viz között a tengeren • . ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom