Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-10 / 32. szám

6 NN MAGYARORSZÁG SzmnKaf. mo féRriiur 1*. > <T SZINHAZÉSMUVESZET ü szegedi filharmonikusok 200-ik jubiláris díszhangversenye Dohnónyi Evnő közreműködésével A hősiesség, a szabadság cs a győzelem ittas cs illasjló hangjai lángolnak cici az Eroica lelkesültségé'bül és ezek a hangok adják uieg a Szegedi I'ilbariftooikus Egyesület jubiláris hang­.yeiscnyénck hangulatát. Kétszáz baugvci­s e n y uiég"ukkoris jelentős volna, ha mindez ncin a szegedi cáőúdes álmok és lussu egyhangúság kö­lt törlonue," mégis mennyivel több ez ezen a fl­• tn és eJpoTló homokon, amelynek laza és puha t í járól mégis kétszázszor zengett föl a zene •>ldog öröme és embereket változtató hatalma, — i) hangverseny talajt javitott, kulturát teremtett •Idioz -i csodalatos épülethez, amelyet szhnfönikus művészetnek ismcrüuk. Az Eroica hősi lobogása •zinte szimbólumként hangzott ezen az es­ten, — szinte beleépült a maga győzelmes bang­laival a két századik zenekari est ünnepéhe. Az ünnep fénye és disze nem mindig alkalmas arra, hogy'a lelkesült lélek higgadt tárgyilagos­sággal vizsgálja a mérleget — és talán lemértük már néhányszor alkalomszerűen és egyszerű es­tek hűvösebb levegőjében azokat az crcdményc­11, kísérleteket és azt a fejlődést, amelyet a ze­nekar elért. Ha voltuk cslék, amikor a lelkesüli yroin vette' körül az ujabb úlloniásokat, a pénteki Mbiláris este csak igazolta és hirdette ezeket a?.1 eredményeket. Azou a munkán, amely most az iin iep fejében a rádiókapcsolás .segítségével is kl­'árult a szege-di homokról a széles határok I lé, rajta volt a busz év előtti kezdeményezők uösicsségev a folytatók hűséges munkája és mind­<r, amit az. utolsó évek bútor emelkedése jelent, l zt ünnepelte a magyar zeneélet és einellé állott oda a maga ölömével a szegedi homok, hiszen érto készü.lt és belőle való. A magyar zeuqvilág szolidáris, baráti ünnepét 'útjuk abbaú, hogy a 200-ik estére megjelent a sze­"cdi zenekar. pódiumán Dohn&nyi Ernő. ma­v .ir költészetének európai rangjával. Ez a finom ü'hér fej, a szellemiségnek « z a homloka, minden •'mcisignek' cz az áthaló költője valóban raugot ictent és rangot ad, ahogy zongorájának finom szellemét körülveszi a szegedi zenekar hősies munkájú.' Korszakot és magasrendű (nem a mai iVorus napokból való) kultúrát idézett az a gyeti­"'(1 és finom játék, amellyel megszólaltatta. 1; vermet <1 a'Kv'ariációina k fríss szcl­Vmét, c apotigó tráfáját, szövevényes épitését és '1 >ltöi Cgyszerűségéj. Tolmácsolását és utcgjelené­:11 a legnagyobb'mestereknek kijáró szeretettel lelkesedéssel ünnepelte i • zinház gyönyörűen megtelt nézőtere. Dohriúnyi köré építette föl Fricsáy Ferenc azt az ünnepi műsort, amelynek zenekara tovább­halad eszközökben, biztouságban, sőt szellemben, a mely haladást az utóbbi években jólesően kon­statálhattunk. és jóleső örömmel láthattunk az együttesben olyan, régi arcokat is, akiket a zene­karnak hosszabb ideig nélkülöznie kellett. Frl­esay Ferenc célkitűzésének és céltudatosságának ujabb biaónyilékűt adta egy ujabb Becthoven­iiüldttej, az Eroicával. Fölfogásban és szel­lemben ujublí, haladást jelenlelt cz a tolmácsolás, • intc ni;jr az extázis lobogásával vezényelte ze­nekarát és szinto mozdulatokkal faragta együttese elé a láthatatlan képeket Ugyanilyen öröm volt uttllanl Szpgcdeu először Kodály »Galántai ncoko-ját, amely szép szomorúsággal és ringató "kedvvel hozta el megint egy korszakos magyar •véniség európai költészetét. A műsor befejezé­sül Liszt fenséges »Les preludest-jét hallottuk •i közejntultbau többször megismert átható értel­mezéssel, megpagadóan. A zenekar méltán hizo­nvitolta munkáját DohuányUioz való kapcsolódá­sával ij, ;ahoÍ az ellentétek veszedelmes passzá­zsain töretlen szépséggel és biztonsággal kapott iungsulyoligl Dohnányi ^öltőiségc. A megtelt ••zinház ünnepi közönsége egy gyönyörű győzelem ünnepében köszöntötte lelkesen, boldog szeretettel a jubiláló zenekart, kivételes vendégét és forró tűzzel épjlő karmesterét. (v. gy.) * A díszhangversenyt nagy közönség hallgatta Wgig, ott voltak Szeged élete minden rétegének képviselői, hatóságok, hivatalok, intézmények, honvédség egyetem, iskolák vezetői. — és ott volt maga a város, az ismeretlen hallgató, meg­töltve a felsőbb emeletek helyeit is. A kultuszmi­nisztert vitéz Ha ász AJudár dr. osztályfőnök képviselte, Varga minisztert pedig titkára, Királ­dy Akos. Olt volt a Zeneművészeti Főiskola, nz Operaház, a budapesti filharmónia képviselete. Az utóbbi díszes babérkoszorút küldölt a szegedi együttesnek. A hangversenyről a rádió helyszíni közvetítést adott, megnyitóul Pálfy Józser dr. polgármester, a filharmónia elnöke mondott be­szédet a mikrofon előtt, vázolva azt a kulturális hivatást, amelyet a zenekar az alföldi végeken belölt. ' " influenza és a szerep,.. Az uj cseretársulat kitűnő igazgatója: Kar­doss Géza, a szegedi bevonulás óta nemcsak azért küzd, hogy ebben a fordulóban megsze­rettesse Szegeddel a stagione-rendszert, ha­nem komoly harcot folytat egy ádáz ellenség­gel, az influenzával is. Akik szegedi bemutat­kozásán látták, őszinte elismeréssel adózlak a kötelességtudásnak olyau példája előtt, amely mar rekedten, lázasau. betegen ís szín­padra szólította Kardoss direktort. Ug.y lát­szik a ihárom sárkány* állandó zsörtölődése fokozta a hajt, mert a kitűnő igazgatót ágy­nak döntötte a láz s a bemutató óta csak ak­kor tud fölkelni, ha játszania kell a színpa­don ... A gyorsan népszerűvé vált színigaz­gatót baráti körökben most azzal •ugraszt­ják*. hogy ha a rekedtség fokozódik, akkor ma­holnap *A néma levente címszerepét' kell vállalnia . . . -—oOo— — Gyurkovics Múrio, az Operaház nagytehetsé­gű koloraturéuckesuője február L'l-éu hangverse­nyez Szegeden. Operaházunk nagytehetségű kolo­raturmüvésznője, Gyurkovics Mária a Har­mónia »MeslerbérlcU keretében február 21-én mutatkozik be a szegedi közönségnek. A fiatul művésznő nemrég végezte á zeneakadémiát, de csodálatos lelielségi;, gyönyörii kuloralurája, rend­kívüli cnekkuJturája révén az Operaház azonnal szerződtette. Legelőször a > Rigolcttúban énekelt Lawrancc Tibbet, a világhírű amerikai baritonis­tával és sikere nem volt kisebb.-mint nagynevű partnerének. Azóta állandó ünnepelt művésznője az Operaháznak. Szegeden hatalmas műsort ad, többek közölt elénckli Erkel: iHunyadl László* cimü operából Gara Mária áriáját, továbbá »A se­villai borbély«-ból, a •Rigolctto*-ból énekel áriá­kat, stb. A nagyszabású hangversenyen közremű­ködik Aczél Erzsi zongoraművésznő, aki Mozart A-dur zongoraversenyét játssza és a Szegcdi Fil­harmonikus Egyesület zenekara Fricsay Fe­renc vezényletével, —oOo— \ Mínliází iroüü Síirci Í Tizenöteves találkozó* a címe a ma este szin­rekerülő legujaíhb zcniésvigjá'tékDak, amelynek szerzői országosan elismert nevek: Zágon Ist­ván és Losouczy Dezső. A szerzők nevei után is Ítélve, remek mulatságban lesz része a közön­ségnek A • Tizenötéves találkozódban mutatkozik be a szegedi közönségnek Hot ti Éva, a társulat primadonnája, valamint Fónay Márta, a kitűnő szubrelt. • . Vasárnap délután, mérsékelt hely árakkal kerül színre Huuyady Sándor remek cigányzenés víg­játéka: a •Három sárkány* Kardoss Géza igazgató fölléptével. Hctfőu csle .Utolsó tánc* He re zeg Ferenc remekműve DMKE előadásban kerül színre A fő­szerepeket: Szilágyi Szabó Eszter, B a n ­liídy Ilona. Mester Tibor, Báuhidy József, Zách János játsszák. Keddtől n szezon kimagasló előadása az iOr­voskisasszonyx. Jáiékrend a szegedi Városi Színházban Szombaton délután: A bor. (Ifjúsági előadás) Szombat este: Tizeuötévcs találkozó (Bérlet: 27) Vasárnap délután: Húrom sárkány (Kardoss Géza felléptével. Mérsékelt helyárakkal) Vasárnap este: Tizeuöléves találkozó, Itétfő: Utolsó tánc (tisztviselő-est, DMKE) Kedd: Orvoskisasszony (Kardoss Géza föllcp­tével. Bérlet: 28) Szerda: Orvoskisasszony (Kardoss Géza föl­léptével) A délutáni előadások 16 (ló órakor, az esti elő­adások 20 (8) órakor kezdődnek. Fölakasztotta magát mert ellopták föle a ráluott pénzt Budapest, február 9. Szilárd István ópüiet­fakereskedö péutekeu megbízta Dózsa Sáudofj napszámost, aki régi alkalmazottja, bogy aa egyik banknál váltson bc egy 5000 pengős esek­kct. Dózsa a banknál átvette a pénzt cá ÍJ, bank­jegyeket kezdte átolvasni. Amikor 3000 pengőt már átolvasott, azt elhelyezte irattáskájában, majd folytatta a hátralevő pénz megszámlálá­sát Azalatt valaki kicserélte az aktatáskát éa elvitte a 3000 pengőt. Amikor Dózsa uz összeg hiányát megállapította, telefonon utasítást kért munkaadójától, aki utasíltotta, hogy az esetet jelentse a főkapitányságnak, a, megmaradt 2000 pengőt pedig vigye cl lakására. Dózsa azonban sem a főkapitányságnál, sem munkaadója la­kásán nem jelentkezett, hanem kiment a mun­kaadó fatelepére ós olt fölakasztotta magát, A 2000 pengőt holtteste mellett mcgluláltúk. AZ OLVASÓ ROVATA Csongrádi vissiliaim egy szegedi interpellációra A Dclinugyaroiszág nemrég foglalkozott Ba­logh István dr. interpellációjával, amely a főis­pán elé terjesztette azokat a tarthatatlan állapoto­kat, amelyek hosszú idő óta megnehezítik a ta­nyai tanítás problémáját. Az interpelláció —­amint ismeretes — konkrét adatokat tartalmazott arra vonatkozólag, bogy élemedett korbuu levő, gyakran betegeskedő tanerőket helyeznek ki a ta­nyai iskolákba a magasabb nyugdij és lakbér el­érése végett. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban most Csongrádról érkezett a szerkesztőségbe a követ­kező levél: •Mélyen tisztelt Szerkesztő Urt Szakkörök megbeszélésével és vitájával kapcso­latban foglalkozunk must mi, szülők is azzal az interpellációval, amely igen iőutos közérdekű pro­blémaként jelent incg a Délmagyarörszág Uasáb­jain. Mint közvetlenül kapcsolódó ügyet említem meg az ittem gimnázium koukFét esetét.'Igen ki­váló és köztiszteletben álló tanár: Sebők János vesz itt részt a pedagógiai munkában s értékes munkásságáért minden szülő köszönetet mondhat, Do idős kora, gyakori betegeskedése és hosszú ta­nári ténykedése indokolttá teszik azt, hogy meg­érdemelt nyugdiját élvezhesse. Ilyen megoldással már régen el lehetett volna érni a tanítás folya­matosságát s nem kellene nekünk, szülőknek ag­gódnunk amiatt, hogy az igen sajnálatos betegség és az idős kor mérlegelendő fáradtsága- akadálya gyermekeink tauul mányi előmenetelének. Nem sajnáljuk a nagyobb nyugdijat, amelyet a hosz­szabb szolgálati idő után kapnak a tanerők, do tö­rődnünk kell gyermekeink iskolai nevelésének ál­landóságává] is. Ezeket kívántam az iílelékes szakkörök elé terjeszteni e szerény levél soraival, amelynek közléséért fogadja Szerkesztő Ur hálás köszönetemet: (aláírás) Qsonxrád, 1940. II. 8.t

Next

/
Oldalképek
Tartalom