Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-08 / 30. szám

t> f VMAGYARORSZÁG CsütöfíHt?. j?40. február MMMMMMMMMMMMM HATEV Beszélgetés Móra Ferenc szobájában Vademberrel, a szereplővel, a »regény~ alakkal«, az olvasóval, aki »apapáröl« cs az íróról: Móra Ferencről emlékezik (A Délningyarorseág munkntársátúl) Könnyes könyvvel a gondolatok között Móra Ferenc cmlékónéi júrtuni. A borús, csatakos februári délelőttön annak a fagyos, szeles februári éjszakának dermedt emléke kiséri, amikor annyi keserves Viaskodás után fájdalmai kisimullak, szeme csöndesen lezáródott és békésen-bülcsen elindult a napsütötte tájak, az égi szérűk felé. Vészesen hintáztak a mezítelen fák, dermedten és szótlanul haztuk iivsze kabalánkul a fagyos szélben és kimerülten a virrasztástól üveges szemmel kiserui kezdtük uj ti íjára előre, az időbe. HAT ÉVE VOLT. A csatakos, keserít februári délelőttön az emlékét látogattam. »A halottak gyorsan lovagolnak . . .« .— Móra Ferenc mintha ma is itt volna az utcákon, lálhntallanul lebegne a város fölött. A hangját véljük hullani, mrgbocsájtó tuosolya most sittül! ki a bálás és hálátlan emberek felé —cs az idüllcn méretekből a legszebb magyar mesék hangjai csendülnek. — ez már nem emlék, ez a halhatatlan hiagyar szavak valósága. A hatodik február 8-án Móra Ferenc emlékeit keresgéltem. Az egész hosszú és megindult az ut fölölt h nádi hegedű pengett, a Daru-utcaUlcskök ciripeltek, — az emlékek körül Móra Ferenc zenéje szólt, elmúlás nélkül, végtelenül. Az árvn szobor előtt őgyelegtem a csatakos hóban, az igazgató ur ablakai alatt, — igen, az illókor Ii á I á S — mondogattam —, addig még t-l jutat I. hogy a márványt megfaragja, <1e arról már elfelejtkezett, hogy nz árva szobrot felöltöztesse. Igen, nz utókor hálás, gyöngéd és kegyelt les. Do a márványon most is rajta van az ismeretlen olvasó, a névtelen polgár zöld koszonijn; az árva szobor válla köré hermelinpalástot font a februári hó. Az emléke itt is-olt is rölincrült; a múzeum könyvel és törölt cserepei között, Kolonnány János belső litkos miniszter mosolygó szemében — és távolabb még az -Arany pávai asztalánál éppen nz első egyenetlen regény »A festő halála* nvomdasZogu első példányúval a kezében, — egy perces a redukcióban vezércikk és tárca közölt e íviptomi rajzú kéziratokkal, — egy napsugaras június) délelőttön, ahogy eljött Juhász Gyula finnepére egy csokor mezei virággal, pipaccsal, búzavirággal a kezében a pódiumra, ahol egymás melleit állt. a magyar köllük sora a legszomorúbb költőt ünnepelni: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Gellért Oszkár, Szabó Lőrinc, — és később, ahogy rettenthetetlen iíjsú "Írófejedelmek közölt Rákosi Jetlőf, n -vén diófát* köszöntötte, — egy szállodai szobában, hol nz. »Aranykoporsó* utolsó oldalai készüllek — egy felejthetetlen délelőttön az Alma mater karjai között, ahogy az egyetem átnyújtotta a szegedi nádihegediisnek azt a h gnugyohbat, amit egyelem adhat; a díszdoktori diplomát ... — az emlékek niind itt vannak, élőn és maradandóan, mint nz árva szobor; oly élőn, mint az egész Móra-begcdü. I bböl a csöndes és gyöngéd, szelíd és simogató jóságos hegedüsZóbóI az egyik legtisztább bár i f j ú Ferencnek Is jutott, akit V a d c m b c rként őriznek a Móra-könyvek. a Mikszáth óta legtisztább cs tegölelöbb magyar mesék, Móra Ferenc emlékét kerestem ezen a februári fordulón a Vadember emlékeiben is, — az •a papa* emlékeit éppen ugy, mint az Író hangitól. Meri a Vadember kellős Szereppel kapcsolódik mindahhoz, uml Móra Ferenc; unoka ó* egyszemélyben negényulak* is. íippeaolyuii, mint Mátyás, Spiridion, az öregángyó, vagy Quiutipor, — -regényalak*, ha csak tárcúkfeau és uagysverekeknek való mesékben fordul is elő. Az irodalmi mesévé változott regényalakkal, ifjú Ferenccel próbáltam idézgetni Móra Ferenc és .ip.ip.it emlékét. Vadember azóta érőben lévő öntudatos, nyilttekinlelü ifjú férfivá nőtt. — Vészits Ferenc ,Y. gimnáziumi tanuló. Alig volt kilenc éves azon a hat év előtti februári hajnalon, amikor »apapa* békésen és bölcsen elutazott. Alig kilenc év, amit iapapa« meséi kö/.ött tölthetett, Igen, alig klJenc év, de közben magi) is szereplője léit « mesének, alig kilenc év és éppen az M Idő, amely a legmélyebb nyomokat hagyja, amely egy ételre formál tán embereket. Ilat év elölt még sápadtan és bizonytalanul, olykor őHkénytelen-szeniér;viesen riadozva nézett szembe kerek, kis pufók fyermekureral ez érdeklődéssel és ünnepléssel. amely Móra Ferencet minden ulján és persze övéit, elsősorban »regényalakját* kisérte; riadozva. kissé bizonytalanul hajolt ki a páholyból nz Aranyszőrű bárány* hangos és boldog tapsai közölt, — aíóla érőben lévő ifjú férfivá serdült, arca gondolkozóvá és öntudatossá formálódott, megnyúlt cs megnőtt, a »Vademberből* ifjú férfi lett, aki könyvek között keresgél. Móra Ferenc könyveit olvassa és talán szemérmesen — alig ismer rá sajátmagára, a könyvekből és mesékből szóló Vademberre . . . Arcán a gyöngédség és a jóság meleg vonásai, kék nézésében a gyermeki cs ami több, az emberi tisztaság, — szobában, ahol most beszélgetünk és amely Móra Ferenc otthona és szobája volt, cgv drága, nagyszerű örökség ölelése: Móra Ferenc hangjai. Amelyek körülöttünk suhannak és talán megbocsájtanak. Most kapta meg a szobát, Móra Ferenc íróasztalát, inost, liogy férfi lett, felsős diák. Az íróasztalt, amelyen hány Vadember-fejezet készült és amelyen talán most a latin és nlgebrnfeladatok készülnek. — A p a p a íróasztala' v o 1 f, — mondja meghátározliatatlál! szelíd mosolygással. Kissé lebe ja t ja a fejét és kibontakozik: Ezek apapa KÖNYVEI VOLTAK . , , Sorban itt állnak a régi könyvek", amelyek körülvették az éleiét cs amelyek clkiscrték minden napjára. Az egyik polcon távolabb a "Móra-kötetek rendjei, magyarul és sereg európai nyelven. Ének a búzamezőkről* hét nyelven, németül, ANGOLUL, HOLLANDUL, DÁNUL, SVÉDÜL, amerikai kiadásban és most a közelmullbaii jelent meg csehül: »P 1 sca opSeniőnych polichc , . , A magyar aranyhomok énéke csehül . . . Nézzük", forgatjuk az idegen belüket, művészi és rangosai: fiuom köteleket, amelyeknek szavait nem értjük, do dánul, hollandul, svédül és csehül is a magyar homok éneke szól . . . így szárnyal tovább határokon, sorompókon, népeken, nyelveken cs időkön állal Móra Ferenc élete. Ifjabb Ferenc most ncin »rrgényalak«, ncin szubjektív szereplő, — most aZ olvasó beszél az Íróról, szinte Végigesendő! a szobán a mindig megújuló sor: »lfju szivekben élek*. — Tavaly még csak a gyerekek szamara Írott könyveit olvastam, most már ismerem apapa egész müvét. Nemrégen Végigolvashattam majdrr.indegyiket, még »Á festő haldia* van hátra. A ni ilyen ember volt apapa, olyan mint i r ó i a . , . Ugy gondolom, jó iró volt, -» mondja halkan és szemérmesen elhallgat. Zizegnek a kezünkben az oldalak, Ferenc szembenéz, ugy moudja: — Legjobban talán az -Ének" a búzamezőkről* és az -Aranykoporsó* lelszelt. Ügy gondolom, a h tize (nézők állnak hozzánk a legközelebb ... sohasem felejtem el az öreg Mátyás jelenetét, meg amikor faragják a keresztet, Splridlonnal fölvoszlk a vállukra és megindulnak vele . . . Ezt sohasem fogom elfelejteni ... Az -Aranykoporsó* nagyon-nagyon •tóp, nagyon sokat tanultam belőle .. , Sokszor fogom ínég olvasni ... "Jó iró Volt apapa . . , Közélincgyünk' az íróasztalhoz, amelyen Móra Fcrcno dolgozott, rajta most a Vadember könyvel. Fölötte, apapa ezüst haja, arany mosolya látszik. Ferenc nekitámaszkodik az asztalnak, Így emlékezik szinte csak félszavakkal. — Mintha most i«» Velünk lenne, olvan tisztán látom az arcát, sokszor ballom a hangját . . . Minden vonására, mozdulatára emlékszem, mintha most is itt ülne, pedig csak nyolo éves voltam . » . Ttt ült az asztalnál, dolgozott. Ifa bejöttem a szobába, abbahagyta az Írást, vagy olvasást, feltekintett, szemüvegét föltolta és odahuzott az ölébe .. . Lovagoltunk, simogatott , . . azután mesélni kezdett . . . mintha most te hallanám . . > Ő tudta a legszebb meséket ... és sohasem fáradt el . . . sohasem volt vége a mesének ... De amikór nagyon dolgozott, bezárta az ajtót, olyankor nem lehetett bemenni. Sokszor ugv tűnik, megszólal a hangja . . . Ilvéjikor sokáig Visszagondolok rá . . . ugv érzem, hiányzik, nagyon hiányzik . . , mindannyiunknak . . , Néha ínég jobban érzem ezt, ha valamit kérdezni szeretnék, ilyenkor ugy gondolám, ezekre rsak ü Válaszolhatna ... Most már csali látogatóba tárhatok hozzá, óda ki, á temetőbe . . . A Misém-alakból* és az rthieVtlv olvasóból most niegiut Vadember lett, szeme csillog, egy könnyet morzsolt rt. — ö volt a legjobb ember, — mondja még csőn* de.seu — jó iró voll és jó euiber , . . Aki mindenről tudott és mindenkit szeretett .. . Apapa volt... A beszélgetés megáll, — mit kérdezhet, mit mondhat még a sok nehéz és óvatos beszélgetésen megkeményedett újságíró ... Vadember emlékezik n p a p n r ő 1 ... Valami bohókás suta mondattal enyhitünk a Móra-szoba csöndjén, ifjú Ferenc szemo megint játszik és nevet. A kis komoly, emlékező ifjú férfi megint. V. o. I, — az előbb hagyta abba két olvasmányát, — az egyik llattoras kapitány a •Jégszlinx*-l)öl, a másik Kodolányi János • Boldog MargiU-ja, akiiül talán majd dolgozat készül a magyar órán. Meonyire megvilágítja ezt az érő kis lelket. Ilaíleras kapitányt és Boldog Margit, Jutcs Verne és Kodolányi Jártba . . . az egyik szeme még l«jltlogan, Önfeledtén játszik, képzel, álmodozik, a másik már clkoiuoIvul, az életet kezdi nézegetni és kutatja az értelmet, keresi a mult hangjait, az örök szellemet. De llaltcras kapitány c>j Boldog Margit között niégis csak és elsősorban: Vadember, aki kis szivénrk minden dobbanásával benne él, egy életre benne él az elmiilhalallan Mór a-ra rt se világban. Amelynek nemcsak szereplője és részese volt, do amely egy egész életre megformálta emberségét. Most megjelenik a küszöbön maga, az élő Móra-mesevilág: Mötyő, napsugaras mosolygással, aki hamiskásan, kandi szemmel ott leselkedett J* másik szobában. Kitörő aranykaeagűssal szalad édespnyja felé, szinte, boldog védelemért, hogy leskelfldését lelepleztük. Vadember indul hozzá, játszani. Az emlékek között a Móra-mesevilág játszott velünk a halódik évfordulón. (v. gy.) Bercszfúri nihios előadása: A mm cmüer és a vallás (A Déhnogyarország münTcafársától) Szerdán délután nyitotta ínég nagyböjti előadássorozatát, a Katolikus Nővédő-Egyesülct, koronautca i székházának nagytermében. Az első előadást, Drtcszlóci Miklós pápai kamarás, miniszteri tanácsos tartotta „A mai ember és 3. vallás" címuiel. Az előadó súlyos igazságokat tárt föl közel egyórás beszédében; éles kritikai érzékkel yilágítoft a mai ember lelkébe, föltárva a tévelygők hitetlenségét és az igazság felé törekvő ember hitét, örök isteukoresésút. Három kérdés nézőpontjába állította Bereazn tóéi Miklós pápai kamarás a mai lélek nagy* problémáját! honnan, miért és hová? ... A) vallás megdönthetetlen elveivei, az egyház fölemelő és életet adó tanításával válaszolt a kérdésekre. Fölsorakoztatta, a tudományos szemléleteket és bemutatta a lélek emberét, a valláson lényt, akit Isten a maga lelkének szikrájával saját képmására alkotott. Az előadás nagyvonalú • cs megkapó konstrukciója az emelkedett szellem feuusőbbségébe vetett bitet sugározta a hallgatóság lelkébe. Érdekes és mindig aktuális igazságot hangoztatott: csak a vallás as, amely fütrn tudja tartani a társadalmi egyensúlyt, a vallás, a hit adhat egyedül megnyugtató választ az élet nagy kérdéseire, a honuan, hová, miért örötí emberi problémáira. Irodalmi idézetekkel és példákkal szőtte át szárnyaló ós rendkívül Hatásos előadását Beresztóci Miklós pápai kamarás, majd n közelmúlt fájdalmas tör.tcneti napjainak megrázó Vázolásával .domborította ki A bit bátor mégvallásának és az apostolkodásnak mai vértanuságát. A mai időkben az apostolok és vértanuk lelki erejét kell kérnünk a Mindenhatótól, hogy vallásunk, bitünk, egyháza tik mellett kitartó hassunk' és büszkén valljuk magúnkat a lélek emberének. A nagytermet zsúfolásig megtöltő bölgyköá zönség nagy figyelemmel kísérte Bpresztóei Miklós előadását. Az előadás után litánia yó'te amelyet Jfriuiy Ferenc főcspcrcs végzett. A kővetkező nagyböjti előadás 14-én, szer-} dán lesz, amikor Km'bcl Miklós dr. pápai ka^ marás „VV régi es az új pogányság" ciuMtteP tart előadást. Kívánatos volna, ka a veudszöeég a Tnvdtáioé újság írók részére is gondoskodna helyről.