Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-23 / 43. szám
ntr M AfiUADADC7Í l>eiileK, 1940. II. 23. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfoluam 43. szám EB Hő és hő Egyszer egymillió százezerről olvastunk, amennyit a főváros az időn a lió eltakarítására kénytelen fordítani, máskor egymillió kétszázötvenezerben jelöltek meg ezt az összeget, do volt már hivatalos tényező, aki másfélmillióra taksálta az idei tél fővárosi közigazgatási költségét. A számlát természetesen még nem lehet lezárni s ma meg azt sem tudjuk, hogy a hóban való szükségletünket átmenetileg fedezettnek tekinthetjük-e, vagy az öt hőhullám után nem jön-e még a hatodik s a hat fagyhullámot nem fogja-e a hetedik követni. A városi költségvetés realitásának fokát egyetlen tétel demonstrálja. A pénzügyi bizottságnak a hőhullámok idején keli a hőhullámokat számba vennie. Hu csupa Szíriusz, Henschcl cs Meteor ülne a pénzügyi bizottságban s ha időváltozást jelentő t uz nélkül a pénzügyi bizottsági tagságot elérni nem lehetne, akkor sem tudnánk felelni augusztus végén árra kérdésre, hogy januárban, vagy februárban mit kell költeni a hó eltakarítására, Hol a tavalyi hó és hol a tavalyi fedezet? Esik a hó és vége a költségvetés realitásának. Esik a hó és az ' előirány zatnak többszörösét kell a hó eltakarít;' ára s az utcák használhatóvá tételére fordítani; esik a hó, nem lehet csök? henténí a tüzifasegélyt, esik a hó, nem lehet végrehajtani a népkonyhái adagok szúrnának redukálását, esik a hó, az inségmunkára el kell költeni minden megmozdítható fillért, esik a hó és lassan belepi a költségvetés egyes tételeit s a hó fehér tengerében elmerül u sokat követelt és sokat hánytorgatott realitás. Nincs az az évszak, amelvik hasonló meglepetéssel szolgálni nem tudna. Mi lesz itt, ha a föl fakadó vadvizek találkozni fognak a vizzel felitett földek fölött a még ittrekedt hólével? A keskeny termőréteget ha közrefogja az alulról fölfelé és felülről lefelé igyekvő viz birkózó vad árja? A közigazgatásnak akkor is el kell végeznie » maga segitő, támogató, beavatkozó föladatát s csak azért, mert egyik, vagy másik költségvetési tétel hamarabb merül ki, mint ahogy az cletküzdelemben kimerülnek azok, akiknek élete lölemelésére szánfák a költségvetési tételeket, a közigazgatás „nagy pipafustszárnnyal'' nem állhat meg a részvétteli együttérzés kifejezésénél. Rendkívüli munkák, rcudkiviili föladatok, rendkívüli kötelességek állnak a közigazgatás előtt. A vérnek óceánján hánykódó dereglvén élünk, ami eddig történt, a nemzet együttérzésével és helyeslésével •vált számunkra valósággá s bízunk* az isteni gondviselésben, hogy nemzetünk élete és jövője fölött az önrendelkezési jogunkat elveszíteni a legsúlyosabb elhatározások óráiban sem fogjuk. Dc amikor minden polgárnak u láthatatlan fronton kell ha rcolnia, amikor minden magyarnak részt kell követelnie a nagy helytállásból, akkor súlyosabbá válik minden felelősségvállalás cselekvésért cs mulasztásért. Ma minden buzaszem, amelyet el lehet vetni, minden talapulattnvi föld. amellyel növelni lehet a nemzeti vagyon termőföldjét, minden kalória, amely egyetlen ember egyetlen percét munkaképességgel tölii UR".. a nemzeti gondoskodás tárgyává A szövetségeseit és a Szovjet között a nqllt szakítás csak rövid idő kérdése AnőoMraitcfa illetékes heluen fölismerték, ho£u Finnország gpft zelme a blokádháboru hatásos alkalmazásának alapiöltetele - Of angol hadihafö áll őrt a leges-tengeren IRÍKORTÍH RI!IÁI>ONISPAR?SVFÍLORS7IIRL?ÍÍIIES^ORVE<JIÍIT)ÍIIS Páris, február 22. 'Az Alimark ugy és főleg a Finnországnak szánt segélynyújtás szélesebb alapon való kifejlesztése óta a finn orosz háború egyre közelebbről érinti a nyugati hatalmakat és egyre világosabbá válik, hogy az cszakeürópai események közvetlenül az ostromzár háborús keretei köré illeszkednek és összefüggnek az általános európai ellentéttel. Ezzel kapcsolatban a nyugati hatalmak cs Szovjetorószország viszonyának kérdései hovatovább kiszélesednek. Francia politikai körökben sokan úgy vélik, hogy az események áradatát már alig lehet sokáig föltartózlatni és a nyílt szakítás is csak rövid idő kérdése. Illetékes helyen ma is a szokott tartózkodással nyilatkoznak erről a kérdésről, de a nyugati hatalmakban mostmáf nyilvánvalóan megérlelődött az a meggyőződés, liogy Finnország győzelme az ostromzár hatásos alkalmazásának egyik alapföltételét alkotja. A Matin bergeni tudósítója szerint az Északi Jeges-tengeren öt angol hadihajó, közöttük egy nagy hajóegység áll őrt- Az angol hajóraj jelenleg Petsamo előtt firkál. Svédország ts Norvégia KOzvélem érnie a beavatkozás mellett Páris, február 22, A Matin stockholmi tudósítása a svéd közvélemény körcbcn észlelhető nagy. nyugtalanságról számol be b't"<kho!mban politikai válság kitörésére számítanak. A finnbarát pár" amely Ssandler vezetése alatt áll és amely eddig a közvélemény 50 százalékára támaszkodott, rgyre jobban erősödik. Több norvég lap a kormány bivatalog álláspontjának revízióját sürgeti. A Times megállapítja, hogy Pajala bombázása óta Svédországot közvetlen veszély fenyegeti. Hafonai szakértők a bombázott svéd lalnban Stockholm, február 22- Nygre tábornok, Norland-tartomány Csapatainak parancsnoka kijelentette, hogy a katonai hatóságok Pajala bombázása Titán haladéktalanul szakértőket küldtek a helyszínre. Valamennyi légelhárító üteg működésbe lépett és tüzelt a hatáton átrepülő idegen repülőkre. Moszkva, február 22. A n'émcf távirati iroda" jelenti: Tteni körök értesüléso szerint Euler svéd ügyvivő csütörtökön hír szerint tiltakozó jegyzéket adott át a moszkvai külügyi népbiztosságon Pajala svéd helységnek orosz repülőgépek által történt bombázása miatt; Norvégiában behívtak kiképzésre kei evfolyamol Osló, február 22. A norvég tengernagyi hivatal rendelkezése értelmében a parti erődítésekhez beosztott ki nem képzett újoncokat, valamint az idősebb újoncokat is, április 1-én, július 1-cn és október 1-én hathónapós kiképzéstc behívják. Az önkéntes katonai kiképzésre eddig több mint, 10.000 ember jelentkezett. Az újoncokat fegyver- és géppuska használatára képezik ki. emelkedik. A jó közigazgatás ma: nemzetvédelem, védelme annak az erőnek, annak az egészségnek, annak a munkaképességnek, amely a lélekben és izmokban él s a legnagyobb nemzeti vagyont jelenti. Ma nem lehet akták intézésével, vagy akták tologatásával folytatni azt, amit tegnapig lázas tevékenységgé lehetett föltüntetni, ma nem lehet hatáskörök fölött vitába szállni: civilruhában is katonák vagyunk, a közigazgatás tisztviselőiben tiszteket akarunk látni, rendelkezzenek velünk, használják föl erőnket, fordítsák képességünket a város és nemzet szolgálatára; ma dereglvén élünk s egyetlen jogos kívánságunk lehet csak, bogv biztos révbe kerüljünk, semmit, nem kockáztatva, de mindent megnyerve. Akármi indítja el gondolatunk moforjáf, a végén idetorkollik be minden aggodalom és minden féltés. Nézzük borzalmas, vigasztalan állapotát utcáinknak, keressük az „ismeretlen teftes"-elsef. akik állítólag a hó eltakarításával foglalkoznak, — ha hólopás miatt följelentenék őkef, ugyan kipuhatolhatná-e valaki, hogy hányau foglalkoznak Szegeden a hó eltakarításával, — nézzük ezt a keleti fatalizmust, amelyik a hóeltakaritást rábízza a napra, a por elhordását a szélre, az utcák kiszárítását a melegre, csak azt nem tudjuk, bogy ha az elemekre bizzuk a közüzemi bizottság föladatait, az üzemek deficitjét is miért nem ruházzák rájuk? De talán legalább aszszisztálni illenék a városuak is a nap o! vasztó munkája mellé, legalább valamit tegyünk hozzá szerényen s inkább talán szimbólumként annak a melegnek a munkájához, amelyet a kozmoszból kapunk s amelynek fölhasználása ellen — egyelőre — egyetlen kizárólagosságot élvező nagyvállalat sem tiltakozik. Annyiszor szidtuk a kisvasutak hogy végre öröm elismerni róla: a hóhelyzet magaslatára emelkedett. De a keskenyvágányu közigazgatásunk miért nem igyekszik követni ezen az uton is tiltott szerelmének gyermekét: a tanvai vasutat?