Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-16 / 37. szám

DftMAGYARORSZÁG Péntek. 1940. II. 10. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfoliiain 37. szám A nyugdijasok és a közélet Minden tiszteletünk azoké, akik életük munkaidejét a köznek áldozták s a betöl­tött élet, elvégzett kötelesség, a teljesített föladat díszével és lelkiismereti nyugalmá­val adták, adhatták helyüket a fiatalab­baknak, mint ahogy — örök staféta az elet — harminc, vagy negyven év előtt ők vet­ték ki a fáklyát az előttük haladó lehanyat­ló kezéből. A közületek köteléssége, Hogy gondoktól meg nem zavart pihenést bizto­sítsanak azok számára, akik fáradhatatla­nul dolgozva végeztek kötelességüket, míg a mécsesük pislákolni nem kezdett. Ez a kötelesség azonban nemcsak arra int, bogy emel jük meg a kalapot a munka frontjának veteránjai előtt, lxanem arra is, hogy a közélet nc vegye igénybe munká­jukat, ne foglalja le pihenésre szánt idejü­ket, ne zavarja meg az egyre nehezedő élet egyre nehezedő problémáival ázok nyugal­mát, akik joggal várhatják el a köztől, bogy zavarni nem fogja pihenőjüket. Akik teljes munkaidejük kiszolgálása mellett ad­ták át helyüket a fiatalabbaknak az író­asztal mellett, a katedrán, Vagy á kórter­mekben, azok úgysem rendelkezhetnek már azzal a frissescggcl, azzal a testi erővel, a gondolkodásnak azzal a rugalmasságával, a felelősségvállalásnak azzal a bátorságával, amelyet a mai időkben a mai föladatok igényelnek a közélet minden tényezőjétől. A finom tapintat és neriies tartózkodás azonban nemcsak a polgárságot kötelezi ar­ra, hogy lemondjon azok munkájáról, akik-, nek a közülettől s a közületben élő polgár­ságtól már csak érdemeik elismerésére, személyük megbecsülésére s pihenésük za­vartalansága fölölti őrködésre van teljes igényük, a finom tapintat és nemes tar­tózkodás a mi drága veteránjainkat is arra készteti, hogy munkában elfáradt, felelős­ségvállalásban elnyűtt idegeiket, testi ere­jük maradékát s szellemi erejük föllángo­lásait már csak maguknak, vagy család­juknak őrizzék meg. A közületek úgysem fognak lemondani soha arról, hogy egy-egy fölmerülő kérdésben ne kérjék ki bölcs ta­nácsaikat, ne igyekezzenek eligazodást ta­lálni érett tapasztalataik világossága mel­lett s az öregkor leszűrt bölcseségcnek, le­higgadt temperamentumának ne vccyék hasznát egyes kivételes esetben, dc abban megegyezhetnek öregek és fiatalok, hogy az élharcosok csetepatéitól, a fórumon ágá­lok tülekedésétől, a közélet sebeket osztó kíméletlenséeétől védett területet kell biz­tosítani azökn^k, akiket koruk, elvégzett munkájuk, testi törődottségük, vagy akár iesti fogyatkozással, vagy betegséggel za­vart idegrendszerük már a munkától és a föladatok vállalásának parancsától elszó­lított. De nemcsak a tapintat, a jóízlés és a nemes kíméletesség tanácsolják ezeknek a szempontoknak figyelembevételét, hanem a közérdek is. Aki egy élet munkaidejét el­töltötte a maga hivatásának olykor szűk körében, a uiaga foglalkozásának, A agy szakmájának keretei között, annak gondol­kodása, lelkisége, értelmi tevékenysége is gsekhez a keretekhez alakult át. Aki köz­szolgálata egész ideje alaíf csak „számfej­tett", attól közszolgálati pályájának befu­tása után sem lehet ázt várni, hogy föl fud­ja magát szabadítani a számok rabsága alól. Aki hármincőt éven keresztül hozzá­szokott ahhoz, hogy fiatal fiúk értelmi szín­vonalához igazodjon, attól a katedráról le­lépve sem várhatjuk ázt, hogy egyszerre más lesz, mint aki hajlékony fiatalságában, vagy alkotó férfikorában lenni tudott. Aki egész munkaidejét és életét eltöltötte azon a csöppnyi kis résen, amely a fog-zománcot a fog-gyökér csúcsútól elválasztja, akinek minden kedvtelése, érdeklődése, szakisme­rete a két centiméteres résre szorítkozott, az ne akarjon fáradt öregségében, pihenésé­nek ideje alatt mások jogszolgáltatója, má­sok világnézeti bírája, mások közéleti alkal­masságának vizsgálója lenni. Rendkívül visszás tünetek mutatkoznak azoknak az eltévelyedéseknek nyomán, hogy az, aki hi­vatása szerint mérnök, az, amikor mérnök már nem lehet, egyszerre jogi kérdések szakértőjének csap föl, vagy az, aki egész életében tanár volt, amikor már tanár nem lehet, egyszerre szociális szakértőnek neve­zi ki magát, vagy, aki, uiint fogorvos, od­vas fogak tömésével, vagy húzásával töl­tötte el azt nz időt. nmei vet a természet alkotásra és produktivitásra jelölt ki, az akkor, amikor le kell tenni a fogót és a fú­rót, egyszerre hivatottságot fedez föl niagá­Lun arra, hogy szamonkéröszékké és fém­jelzuhivatallú alakuljon át a közélet szá­mára s kiátkozza ouuan azokat, akik nem az ö érvényesülésében látják a keresztény és nemzeti irányzat győzelmét. Csak a fáradt öregség tévesztheti meg magát azzal, hogy akad mindig négy, vagy öt ember, aki még neki is tapsol. Csak a hályogos szem tévedhet akkorát, hogy tö­meget lásson abban a pár- emberben, akik öl használják föl érvényesülésük gyorsítá­sára. A saját öregsége ellen vét az, aki rok­kant inakkal és behavazott fejjel ugrat az élharcosok-élére s nem az öregkor tapasz­talatát, lehiggadt és hiúságoktól megtisztult. érettséget adja a köznek, hanem fékezhe­tetlen ambíció ját s a megkeményedett ar­tériák engesztelhctetlenségét. Minden tisz­teletünk, megbecsülésünk s kulaplengefő elismerésünk az öregeké, akik öregek, de szánakozó mosoly kíséri csak azok erőlkö­dését, akik palástnak akarják csak tekin­teni, díszegyenruhaként hordozzák csak öregségüket s azt hiszik, hogy nem bölcs -félrevonulásukkal, banem közéleti pozíciók utáni loholással, megbízatások szenvedé­lyes gyűjtésével s a fiatalságot megszégye­nítő türlctésscl mutathatnak példát. Ámbár — mulatnak is példát, do nem a követésre, hanem az elijesztésre. Ujabb és ujabb rohamok a Mannerheim-vonal ellen A finnek a summái szakaszon és a Muola-tónál vissza­verték a támadásokat — Orosz előrehaladás a Taipale­foiyőnál Göring Németország gazdasági helyzetéről — Török­ország és a közelkeletl helyzet Helsinki, február 15. A finn hivatalos jelen­tés a következőket közli: — A karéliai földszorosban az ellenség tá­madásait több szakaszon folytatta. Snomulabii szélén az ellenségnek azt a kísérletét, hegy a jégen átkeljen, visszavertük. A summái szaka­szon és ennek két oldalán a f innek ugyancsak visszaverték a szovjetoroszok támadását• Az ellenség a Muola-tavou kudarcba fulladt táma­dása során körülbelül 1000 embert és Í3 harci­kocsit veszteit. Két elfogott harcikocsit a fin­nek azonnal használatba vettek cs ezeken üldöz­ték az ellenséget. Taipalánáí egész nap heves harcok dúltak. A sorozatos ellenséges támujá­sokat visszavertük. A Ladoga-tótól északkelet­re a szovjetcsapatok igen sok helyen támadlak 15 szoyjctrepülőgépet lelőttünk. lanuhal A fáradt orosz csapatok támadásának erefe Marillában Haparanda, február 15. 'A Havas-iroda jelenti: Az orosz főparancsnokság már nem sokiig tarthatja fönn a karéliai földszoroson a támadások eddigi ütemét. Máris bizonyos ellanyhulás mu­tatkozik és hamarosan elérkezik az az időpont, amikor nz orosz parancsnokság kénytelen fesz le­> áltaui a most harcba vetett csapatokat, amelyek már kimerültek n nagy áldozatokat követelő si­kertelen támadásokbán. Az utóbbi két nap ütközetei során bebizonyosodott, hogy nincs incg o. kellő együttműködés az orosz .gyalogság és a harcikocsiosztagok között. Igy történt, hogy az ellenséges harcit,öcsik el- g mélyen, behatoltak a finn állásokba Kommá környékén, a gyalogság azonban nem tudta őket kö­vetni. A finn gyalogság erre tankelhárító ágyukkal és kézigránátokkal támadta az elszigetelt linr­cikdesikat. tsok h'arcikobsit megsemmisítettek, amire a. többi kénytelen volt visszavonulni. A har­cok mind elkeseredettebbekké válnak. Igy 13-án Oinola községnél, mintegy 15 kilométerre Summá­tól északkeletre, heves kézitusára került sor. A !innék igen eredményesen használták nemz' H

Next

/
Oldalképek
Tartalom