Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-17 / 12. szám

szerda. 1940.1.17. wmm KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfolyam 12. szám Paprikás-csirke Belgrádban magyar színház. nyílt meg. fAz épület ideiglenes és ideiglenes még « társulat, do a tényt magút s a tényben tnegmuthtkozó eredményt véglegesnek szeretnénk tekinteni. Ennek oz eredménynek létrejöttében — senki uctn akarja cl tagadni, — része von anuak a jószaudékú megértésnek, amelyben a mai délszláv rezsim sz ott elő magyar kisebbséget részesíti. A. szabadkai Magyar Népkör bezárt kapui megnyíltak, a jugoszláviai magyar műkedvelő társulatok visszakapták játékjogukat, a magyarság kulturális szervezkedésének nincs több hatósági, vagy a közszellcinben gyökerező akadálya s az enyhülő atmoszféra. a melegedő méltánylás, a mindkét részről becsületes őszinteséggel jelentkező közeledési vágy most a belgrádi magyar színház örvendetes megnyitásához vezeteti. Két évtizedes becsületes és mindig nyílt fegyverekkel folytatolt harc jutalma ez a pzinházuyitus. Senki nem akarja tagadni, hogy a közszellem változásában világpolitikai okok is jelentős szerepet játszottak. De bármit tanácsolhatna a bölcscség, a közös érdekek világos fölismerése bármily magatartásra késztethetné a hutalom urait, ha hiányoznék belőlük a megértés őszinte vágja s ha nem lenne úrrá bennük a megbékélés kívánása, — „példák nagyok, mint a told, intenek", — hiába dörömbölne béke-üzenetével az egymásra utaló világhelyzet. , " Őszinte örömmé látjuk, hogy a dclszláviai magyar kisebbségi nemzet elindult a jogegyenlőség út ján. S ha cz nz út még csak a kultúrál is jogegyenlőség felé vezeti is őket s hu a politikai jogokban való egyenlőség még a további feladatok vállalásának célja, nem tagadjuk, hogy az elért ered-, meny is jelentős már s lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy n két ország között, melyeknek összefogását világhatalmi erők.sürgetik, a békülékenység szelleme örvendetesen megerősödött. Azoknak, akiknek kezére és lelkiismeretére bízta a kisebbségi magyar nemzet sorsa a belgrádi magyar szinliázat, milyen nagyszerű alkalmat, milyen kúprázóon szép feladatot juttatott a magyar kultúra szolgálata. Idegen nyelvű impérium nlult éleszthetik a tüzet a magyar kultúra oltárán s a magyar kultúra képviseletét más nyelvű főváros s más kultúra uralma alatt vállalhatják. Az úttörő robotos, dc magasztos föladata nz, övék az út törés miuden akadályával és dicsőségével együtt. Valóban megérdemlik, hogy azt, amit végeznek, a legnagyobb jóindulat elnézésével s a legszeretetteljesebb beszámítás minden bocsánatra hajlandóságúval fogadjuk. Nem fontos, hogy vannak e díszleteik, nmn fontos, hogy kelléktáruk hiányos-e, nem fontos, hogy minden szerepkörre van c alkalmas színészük, nem lényeges az sem, hogy a színpadi kultúra szolgálatában eredményeket hozzanak létre, csak az a fontos, hogy amit iparkodnak megtenni, legalább az legyen méltó a magyar kultúra kötelező színvonalához és jóhírékez. S éppen ezt féltjük: azok kezében, akik a PapTeleki miniszterelnök tájékoztatta pártiát a velencei találkozóról Bejelentette, tiogii ha a háborús heluzet suluoshoaík, ujabb megszorításon hOveiheznek — „(ioiitioljiinh azokra az eröfeszitásehre. ameiuetfe! köriKOiitinh látunk" Budapest, január 1«, A Magyar Élet Pártja kedden este tartotta ezóvi első értekezletet. Báró Yay László országos elnök 3 párt nevében meíeg szeretettel üdvözölte a miniszterelnököt és a kormány tagjait az újesztendő első pűrtcrtckczlcte alkalmából. Yy.y László báró országos elnök szavaira válaszolva, T c l e k i Pál gróf miniszterelnök mind a maga, mind pedig minisztertársai ucvében a legmelegebb köszönetet mondott a párt nevében, kifejezett jókívánságokért. — A legnagyobb elismerés — mondotta — az, hogy a párt ilyen erősen összetart. Amikor ezt aláhúzom, nemcsak erre gondolok, hanem arra is, hogy a párt az egész országban megerősödött. Az ország különböző részeiből most már többszörösen is megnyilvánul, bogy a magyar nép messzemenően bízik a kormányban és a pártban, mégpedig jobban, mint a meginduláskor! öröm tölthet el bennünket, hogy 4 niai rcndkjvüü nehéz időkben ott tartunk, ahol Vagyunk. Az ország helyzete, mint minden európai országé, sulyoso. dbtt. Ezt lctkiismeretlcnség és dőreség volna Mtkclni, de cz a súlyosbodás nem önmagunkból, hanem »z európai helyzetből adódolt. Nem n csónakban történt változás, hanem n tenger állapotában. Ezután a külügyminiszter nevében, aki" meghűlése miatt nem vehetett részit az értekezleten*, a miniszterelnök a velencei találkozóról tájékoztatta ;i párt tagjait. Azzal kezdte, hogy Olaszország és Magyarország ma leljcsen hasonló helyzetben van. Mindkettőnek ugyanazok a politikai kapcsolatai, mindkettő szoros barátságban van Németországgal ég normális diplomáciai viszonyt tart fönn Európa többi államával, többek között a badvijj^tkkei is. Mindkét állam kivül van a hadi cselekményeken. Tgy szokás 111a a semlegességet kifejezni. És mert ugyanaz a helyzet, ugyanazok a megfontolások is abban a vonatkozásban, hogy mi a (ennivaló ez adott helyzetben a gazdasági szerződések tekintetében, a nyersanyagellátás biztosítása szempontjából Németországgal szemben, 3 hadviselőkkel szemben, 3 semlegesekkel szemben, — A velencei megbeszélések — mondotta a miniszterelnök — természetesen kiterjedtek valamennyi európai problémára és a fölfogások tökéletes azonosságát tükröztették vissza. Mindkét állam a kereszténység őrének tekinti magát. Olaszország löldközitcngcri tradíciója folytán, Magyarország pedig mint a kettős kereszt országa. — Kétségtelen azonban, b"gy nehéz időknek megyünk clcbc. Ila a háború komoly stádiumba lép, nyilvánvalóan nálunk is súlyosbodik a helyzet, mert a háború kitint 3/ egész Európára, akár elsüti valaki a puskát, akár nem és akkor kétségtelenül nálunk is bekövetkeznek majd a megszóró tások, amelyek nemcsak két hústalan napra korlátozódnak. Nem érdekünk azonban a korlátoz' 9 addig, a inig nem föltétlenül szükséges. — Ami belső helyzetünket illeti, állandóan törekszünk nyersanyagunk behozatalának biztosítására és gazdasági életünk fönntartására! és igyekszünk szállítani Németországauk is, do másfelé is, bogy gazdasági életünket normális keretek között tudjuk tartani. 'A helyzet ncJtéi és a következő hónapokban előreláthatóan még nehezebb lesz, dc gondoljunk azokra az erőfészilésekre, amelyekel körülöttünk látunk. Gondol-: junk arra. hogy például mit visel cl a nemet nép. Élnünk kell és élni fogV.nk és ennek egyik kifejezője az is. hogy a társulati adóról szóló javaslat után a Ház •társadalompolitikai "bizottsága letárgyalja a plcnumban már elfoga* dott egészségügyi javaslatot, azTitán a felsőháztól visszaérkezett földreform javaslatra. kerül a soT. A földművelésügyi miniszter benyújtja <i legkisebb mezőgazdasági munkabérekről szóló törvényjavaslulát, a pénzügyminiszter az egyeiiésadó-javaslatot, " az igazságügyminiszter a sajtúrcformról és a rehabilitációról szóló törrikús-csirkét Tartják" alkalmas 'darabnak, amikor nem a táncos komikus, vagy a sV.ubrefl mutatkozik be, banern idegen nyelvterület fővárosában a magyar kultúra. A magyar kultúra szolgálata ezt nem eugedi uit-g s mást megkövetel. Nem ismerjük a belgrádi magyar színház együttesét, tudjuk tót, bogy részben hivatásos, részben műkedvelő színeszekből rckmtálódoft össze s bizonyára joggal tesszük föl, bogy lelkesedésük cs tudásuk között van távolság. De — minél fogyatékosabb, minél több elnézésre ígéiiytarlóbb, minél több enylúIG körülmény fennforgására utaló az, amit végeznek, annál igényesebbek, unnál .szigorúbbak lehetüuk azzal szemben, amit törekvésül, programul tűztek ki maguk elé. S éppen ezért: ne mondják azt, bogy csak elnézést és csak támogatást érdemel az, amit a kezdetek kezdetének bukdácsoltató akadályai közölt teljesíteni tudnak, mert ez az elnézés és támogatás csak a magyar kultúra strázsálóinak jár ki, nem pedig értéktelen, a Totzléssel harminc éves háborút viselő úgynevezett darabok csellő-bolló szereplőinek. A magyar knltúrn bőséges szolgálata nem darabokat kíván, hanem egészet, egészet bitben, lelkesedésben, méltót, legalább törekvésekben ablioz a kultúrához, aminek megszólaltatására vállalkoznak. Auiit föladatban vállalni s kötelességekben végezni tudnának, azt a papi hívafás apostoloskodásához lehet huspulijani, do akkor érezzék magukat oliár előtt, lássák magukat a szószéken, nem pedig kocsmában, paprikás-csirke melleit. Művészit mai eszközeikkel úgysem produkálhatnak, de dc akkor legalább igyekvésiik legyen méltó a célhoz, amit a magyar sors elébük állított. A magyar kuliéra reprezentánsai lélekben mindig a, magyar kultúra tiszta magasságai felé lordulhatnak s akkor solm nem' fog eszükbe jutni, lmgv a kultúrára éheseknek — p.aprikás-esirkél tálaljanak. Mindezt elmoudluk belgrádi cíjnrc, de — félünk, ezek a sorok sokkal közelebbi címzettek kezében sem jutnának ros r. heh re. i