Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-16 / 11. szám

<4 Kedd <040 Tamiár ffi. nrru <CTARQRg7*fl Csáky külügyminiszter cikke a velencei találkozóról 0^<zország ós Magyarország viszonya Németországhoz és Délszláviához kitűnő — A nyugati hatalmakkal is jő viszonyt tartunk fönn Budapest, január 15. A Magyar Élet Pártja — A politika tuai fejlődése — mondotta — január 15-én megjelent értesítője Csáky István gróf külügyminiszter cikkét közli a veloncei találkozóról. A külügyminiszter a találkozóval kapcsolatban többek között a következőket írja! „A tárgyalások folyamán újból alkalmunk volt a legnagyobb elégtétellel megállapítani, hogy Olaszország a maga szempontjából meny­nyire fontosnak tart egy erős Magyarországot, amely mindenkitől függetlenül biztosíthatja fönnállását és további fejlődését. Magyaror­szágnak nincs egyetlen olyan problémája sem, amelynek megfelelő megoldását az egész Olasz­ország ne tartaná szükségesnek. Az időpont ki­választása a mindenkori körülményektől függ. Az, hogy Közép- cs Délkeletcürópában elérkez­zék az a korszak, amelyet Cíano gróf Velencé­ben a béke, a jogfend és igazság korszakának jelzett, nemcsak magyar,, hanem általános eu­rópai érdek is. A magyaf érdekek mindenben összhangban állnak az általános európai érdek­lel. A velencei megbeszélés senki ellen nem irá­nyul. Céljuk Közép- és Délkeleteurópa békéjé­nek, az igazi konstruktív békének minél erö­sebb megerősítése és biztosítása. Máris kitűnő inindkét állam viszonya Délszlávidvat, amely természetes kapcsol alkot kettőnk között. Kitű­nő mindkettőnk viszonya Németországául. 'A nyugati nagyhatalmakkal változatlanul korrekt viszonyt tartunk fönn. Az a rendkívül kedvező fogadtatás, amelyben a velencei megbeszélése­ket az egész világsajtó részesítette, értékes bi­zonysága annak, hogy az egész világon átérzik, bogy az olasz-magyar együttműködés milyen komoly biztosítéka jelenleg a háború elszigete­lésének cs kcsöbb az igazi tartós békének. A ne­vet birodalommal barátságban élő Olaszország !s Magyarország olyan tényező KözépeUrópá­>an, hogy minden reményünk meg lehet arra, 'iagy a valódi béke útjában álló akadályokat közös erővel egész Európa érdekében ki tudjuk wjd küszöbölni." Erdélyi konferenciát ajánl Balbo marsa) (apja ' Ráunt, január 15. A Corriera Padano, a Bal­bo marsallhoz közelálló lap, amely közismert arról, hogy az olasz külpolitika egy-egy u j esz­méjét először vcli föl, mintegy kísérletet léve, hogy az ötletnek milyen visszhangja támad, a magyar-román közeledési lehetőségekről meg­emlékezve, egy »erdélyi konferencia* össze­hívásának lehetőségéről ir. amelyen az érde­kelt magyar, román és erdélvj résztvevőkön kl­viil olasz inegfigvelő is'Iehrtne iclcn. Ugyanez a lap azt irja, hogy balkáni politi­kai körökben mindig újra fölmerül Gafencu n>mán külügyminiszter, Tatarcscu mi­niszterelnök. sőt Károly királv esetleges ró­mai utjának híre. A Lavoro Fasísta pedig to­vábbra is felszínen tartja a Ciano—Cincar­Markov ics-te'óiirr>/,> tehetőségét. A velencei rnagvar—oiasz. a verscci román— délszláv és a szófiai török—bolgár megbeszé­lések mindenesetre azt bizonyítják, hogv -­mint a Avvenire iria — Délkeleteurópa népei nem engedik, hnev Délkeleteurópa »vadászte­rület légyen Politikai nagvravágyás számára* és hogy az olasz fölfogás, amelv a béke meg­óvását ésa konstruktív munkát hclvezi minde­nekíölé. itt a legnagyobb megértésre talált. Mecsek csopor'alakj'ásf ajánl Bukarest, jauuár 15, Macsck délszláv mi­mszterclnökbelyeltes nyilatkozatot adott egy XSiiuáu távirati ügynökségnek. az összes államokat csoportalakításra készteti. A történelem bebizonyította, hogy kis nemze­teknek sokkal jobb, hogy ha egy más közt alkot­nak csoportokat, mintha nagyhatalmakkal sző* vetkeznek Az ilyen csoportosulás kfüőnüseu ajánlatos a dunai államok, Magyarország, Ro­mánia, Bulgária és Déhtldvia számára, ame­lyebnek közösek az érdekeik. Népszavazás Dobrudzsában ? London, január 15. A Daily SUctch értesülé­se szerint Románia kcsz arról tárgyalni, bogy népszavazást tartson a Bulgária kövclellt donrudzsai területen a balkáni viták elintézé­se erdekében. R Szegedi Kereskedők Szövetsége súlyosan elitéli az árdrágítást Mx árszabályozás kérdése a kereskedők nagytanácsi ülésén (A Délmagyarország munkatársától) A Sze­gedi Kereskedők Szövetsége hétfőn este nagy­tanácsi ülést tartott Varga. Mihály elnökle­tével. Az elnök bevezető szavaiban unnak a kiváságának adott kifejezést, hogy a mai há­borús idegesség minél előbb múljék el s is­mét a termelő munka nyugalma adjon értel­met az életnek. Bejelentette, hogy Landesherg Jenő dr lemondott a főtitkári tisztségről. Mun­kásságát elismerésül jegyzőkönyvbe foglalják. Helyetteséül P1 e s k ó András dr-t, a Kereske­delmi és Iparkamara főtitkárát kérte föl a szö­vetség. Pleskó András szövetségi iroda fölállítá­sának tervét vázolta, amelyet a nagytanács Varga elnök szavai után nagy lelkesedéssel telt macáévá. Kertész Béla dr ismertette ezután az ár­szabályozással kapcsolatos kérdéseket. A kor­mány az árrö^zifésbez folyamodott, a múlt év augusztus 26-i árakat rögzítette. Ez könnvü. de rideg módia volt a helves cé] elérésének s maga a kormányzat is csak átmeneti intézke­désnek minősítette. Eb elvett — Németország­hoz hasonlóan — rugahmzolt árszabályozást: a haszonkulcs inegá!laniiá«át kell bevezetni. A kereskedő azt kivánia. hogv a kormánvzat ad­jon iránvelveket. mert csak igv érhető el an­nak a bizonytalanságnak megszüntetése, amely Nyomok a hóban . .. A hó sima fehér takarót boritolt a ligetre. A pislákoló uapiéuy kékes árnyékba vonta az öreg platánfákat s alattuk mély hallgatással különös téli meséket regél a csönd. Üres a park, a megmaradt színeket összesöpörtc egy láthatatlan kéz s a kopasz, halott világra rá­hullatta a zúzmarás fehérség csillogó egyfor­maságot. Az utakon, ahol azelőtt, — valami­kor nyáron — kergetőző játékot táncolt a le­vplek sűrűjén átbújó napsugár: a padokon, amelyekre az elmúlt ősz idején ráhullt néha egy-egy megsáppadt, haldokló leyél, most vas­tag hóréteg alszik. Tel van s az emberek nem szerelik "zavarni a tél némaságát . .. Csak egyetlen padon van fölszántva a bő. Valaki ideült s nem érezte a januári fagy halálos ölelését. Nem érezte, mert nem törő­dött vele. Minden mindegy, nem szabad sem­mivel törődni, hiszen tul a folyón a város megvillanó fényekkel- készül Karnevál fogadá­. sara. Halvány visszhangja muzsikál ebbeo a kinti csöndben a kivilágított házak s a homá­lyos utcák zajának. Olyen ez a hang mintha az örök malom, a perpeelum mobile mormolná lassan, alig hallhatóan az élet megállíthatat­lan ütemét. Lábnyomok vezetnek cl a padtól s lábnyo­mok vezetnek ugyanoda vissza. Valaki sctált a mély bóban s ez a pad volt a kezdet és a vég állomása. Ez a pad, amelyre talán régi emlékek színeit festette az idő. S ezek a régi színek élnek a puha takaró alatt. Visszahozták ide azt, aki valahonnan elindult. Még maga sem tudta uierre, hiszen bizouytalan minden lépés a padtól a padig Az elindulástól a meg­érkezésig. Egy fa áll a lassan szürkülő utak mellett. Egyetlen sor kellős lábnyom vezet a fa tövé­hez. A dermedt törzs, körül, a fagyott ágak egyre inkább érezteti hatását a magyar gazda­sági életben. Adjon a kormány határozott irányt afekintetben, hogy milyen kalkuláció­val dolgozhat a kereskedő, mennyi bruttó ha­szonkulcsot számithat föl. Ez áldozatot jeleni de a bizonyosság megszünteti azt az állapotot, hogy a kereskedő leje fölölt állandóan ott íiigg a buntétőtörvényfeöftyv Damoklcs-kard.ja. Föl­olvasta ezután Kertész Béla dr a szövetség határozati javaslatát, amely egyrészt súlyosan elítéli azokat a kereskedőket, akik a mai kö­rülmények közölt árdrágítással igyekeztek jogtalan vagyoni haszonra szeri lenni, más­részt pedig épp ennek az állapotnak hathatós megszüntetése érdekéhen kéri a kormányza­tot a határozott irányvonalak megjelölésére. Olyan árszabályrendszer kell, amely jogbiz­tonságot eredményez. Fenyő Mátyás szerint hangot kell adni a tisztességes kereskedelem azon kiváltságának, hogy az árueloszlást is olyan elvek szabályoz­zák, amelveket a szábadkercskcdelem törvény­szerüségei megkívánnak TI ir se h 1 Manó szó­vátelle. hogy 100 zsák rizst egv falusi kiskeres­kedőtől vett: ez a helytelen árueloszlás ered­ménye. Több hozzászólás után a nagytanács elfo­gadta a határozati javaslatot s ezzel az ülés végelért. alatt két láb föl turf a az érintetlen fehér föl­det. Szeszélyes barázdák futnak egymáson ke­resztül, mintha gouderdőls lennének egv ha­lott homlokon. Az alsó ágról lezuhant a zúz­mara s mint egy fekete fölkiáltójel bámul bele ez az ág a világba­Ennél a fánál megszakadnak a nyomok. Io­nén nem vezet sehova lépés, — valaki meg­érkezett. Ide már nem hallatszik semmi zaj, itt a végtelen magány talált beszélő társra. Itt megállt az élet, csak egy madár buz el gyor­san éles szárnycsapással a fa fölött. . . . Másnap a roudöri rovatban olvastuk", bogy valaki a parkban fölakasztotta magát. (maron.) Esterházy hercen bőkezű vásár­lésa a Műcsarnok tárlatán Budapest, január 15. Glattfcldcr Gyula díj Csanádi megyéspüspök nck, a Képzőművészéi i Társulat elnökének a magyar művészet meg­mentése érdekében elhangzott ismeretes nyilat­kozata, amely a kormányzőné uomesszivű tár­sadalmi akciójának kiindulópontja volt az első racsszckiható visszhangot Esterházy Pál her­cegben, a képzőművészet áldozatkész mecénásá­ban' keltette. A herceg, akinek .''000 pengős ju­bileumi emlékdíját most adták ki, a Műcsarnok vitéz nagybányai Horthy Miklós 20 esztendős kormányzóságát megünneplő kiállítású n, Ugyanezen a tárlaton most fíOOO pengő értéh­ben vásárolt a magyar, festők és szobrászok müveiből, A bőkezű vásárlások hálás örömet szereztek' a magyar művészek körében és remélik. hogy a szép példának követői hsznclz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom