Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-13 / 9. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat 1940.1.13. Nyugdíjazási problémák rA város jogügyi és pénzügyi bizottsága falán háromszor is összeült már annak a miniszteri leiratnak megtárgyalására, amelyik a város nyugdíjszabályrendeletének módosítását kívánja a törvényhatóságtól. E szabályrendelet megalkotása óta, — ami több, mint egy negyedszázaddal ezelőtt történt, — lényeges változások történtek a közalkalmazottak szolgálati pragmatikájában. Voltak idők, amikor bavonkint változott a javadalmazás összege, más kulcs szerint kell kiszámítani most a nyugellátások összegét s a nyugellátásra jogot adó szolgálati idő is kétszeresére emelkedett időközbén. Jogosult kívánsága iehát a belügyminisztériumnak az, bogy a város a maga szabályrendeletét az állami tisztviselőkre érvényes jogszabályokhoz hangolja. Az állami és a 'törvényhatósági közszolgálat között, ugyanis a nyugellátás tekintetében viszonosság van s már az lSSö-os törvényhatósági törvény is arra kötelezte a törvényhatóságokat, hogy olyan nyugdíiszabáJyrendeletet készítsenek, amely a lehetőség szerint az állami alkalmazottakra érvényes jogszabályok elvét valósítja meg. Részben a viszonosság, részben ez n törvényes puraiics azt (eszi a törvényhatóságok kötelességévé, hogy különleges viszonyok különleges szabói vozósa mellett szabályrendeletükét az érvényes nyugdíjtörvény elvi alapján alkossák meg. Vannak azonban szempontok, amelyeket a törvényhatóság az önkormányzat keretén belül nemcsak jogosult, de köteles is figyelembe venni. Ilyen elsősorban a kérdés pénzügyi terhe. A mi költségvetésünket igen jelentékeny mértékben veszik igénybe a nyugdíj terhek, a személyi kiadósoknak majdnem egy harmadrészé jut a nyugdíjasoknak s a személyi kiadások körülbelül a felét teszik ki a költségvetés kiadásainak. Á városnak védekezni kell minden olyan szabályozással szemben, ami e terhek növekedését vonja magg után. Az .pedig kétségtelen. hogy minél fiatalabb korban kényszerítik a városi alkalmazottakat nyugdíjba, annál nagyobb mértékben fognak emelkedni azok a terhek, melyek alatt már ma is roskadozik a költségvetésünk. Ez azonban csak egyik szempont. A város tisztes fizetést ad és fog adni mindig alkalmazottainak 5 öregségükre, tisztes nyugdíj szolgáltatására vállal kötelezettséget. Ennek ellenében elvárhatja tisztviselőitől, hogy egész munkaerejüket a városnak áldozzák s szolgáljanak is addig, amíg testi és szellemi erejük teljességével tudják ellátni hivatali kötelességüket. Ez a kívánság bizonyára nem jelentheti azt, hogy szolgáljanak életük fogytáig s roskadjanak össze az íróasztal mellett, de tartalmazza azt a jogos óhajt, hogv amíg töretlen testi és szellemi erővel tudják szolgálni a városi, addig a város igényt tarthasson munkánikra. Ezzel a kívánsággal §zemben azonban gondolni kell arra is, bogy a város fiatalabb ^tisztviselők részére előmenetelt tudjunk KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. Ivtoiuam stdin KlMnően lölsierelf, pihent csapatáhhal Inűilta irt támadásait a $iovlef Ndbonis Készülődések Svédországban es Norvégiában Dománlo helyzete esetleges orosz támadás eseten — Svátcl lap Őszinte cikke Ha&tjarország szándékáról es erdekeiről Genf, január 12. A Bund című lap ,,'A velencei megbeszéléseit" gím alatt közli budapesti tudósítójának vezércikkét, amely többek között így szól; „Budapest és Bakafest között a feszültség a legutóbbi hetek folyamán szemlátomást kiéleződött. Romániában nemcsak hiányzik a romániai magyar kisebbség iránti várt és követelt megértés, hanem ellenkezőleg, újból fölszakítja azokat a sebeket, amelyeket Trianon ütött Magyarország nemzeti öntudatán. Nyilvánvalóan kétségtelen az, hogy Délkeleten fópában az csel-. leges orosz előretörés első célja Románia, Tekintettel erre a veszélyre, voltaképi>en cl lehetne várni, hogy Románia és Magyarország öszszefog, hogy szembeszállhasson 1 közös veszedelemmel, Ez azonban nem fog menni. Magyarország-ncnt nyugodott bele Erdély elvesztésébe és ma az eddiginél is kevesebb oka van lemondani arról, amit Budapest az együttműködés előföltétcteként tüntetett föl. Másfelöl azonban Magyarországnak nem szándéka, hogy Romániát saját előnyére kihasználja. Ila azonban Romániát a Szovjet megtámadná anélkül, hogy sikeresen tudna védekezni, akkor lehetséges lenne, hogy Magyarország saját érdekében, do egyúttal Európa érdekében is kénytelen lesz cselekedni. A magyaroknak ezcsefben törekedniök kellene a Keleti Kárpátok megszállására, hogy ne tegyék ki sajátmagukat a le rohanásnak és az orosz zászlóaljaknak ne nyissák meg az úlat a Balkán felé. A területi vitás kérdéseket, amennyiben Bukarest saját érdekében nem jut jobb belátásrat cl ákarjáli napolni a békekötésig. Akkor azonban Olaszország a magyar álláspont értelmében e. kérdéseket is képvitchi' fogja és Budapesten joggal hihetik, hogy ez a teljes lojalitás jegyében fog történni. (MTI) A icfihözelcbbi orosz célpont: Salla Rom®, január 12. A Stefani-iroda jelenti: A Giornale d'Italia hclsüki tudósítója megállapítja, hogy az oroszok fciallát választották legközelebbi támadásuk kiindulási pontjának. Ezen a ) ideken nagymennyiségű hadianyagot, különösen harckocsikat és tüzérséget, valamint uj, pihent és igen jól fölszerelt csapatokat összpontosítanak. Ezen a vidéken harcolt orpsz foglyok négy különböző hadosztály kötelékébe tartoznak, ültözcblk prémliutida, uemezosesizma és meleg keztyü. Fegyverzetük pedig önműködő forgópisztoly és egy hordozható acél védőpajzs. Helsinki, január 12. Az orosz hadvezetőség Finnország északkeleti vidékén, a raatei szakaszán rendkívül jól kiképzett csapatokat vetett harcba. Ezek a csapatok sokkal jobban alkalmazkodnak a terephez, mint az eddig az első vonalban levő orosz csapatok. Finn katonai körök ezeriiit ezek a katonák rendes körülmények között a GTE rendes hadtestének részei voltakujabb behívások Oroszországban Moszkva, január 12- A Havas-iroda jelenti; Valamennyi 1920, 21, 22-ben születelt fiatalember, akik felsőbb tanulmányokat végeztek, január 15-én tartozik katonai szolgálatra jelentkezni, t; biztosítani, mert lelkes, szorgalmas, ambiciózus munkát sokáig nem lehet várni azoktól, akiknek alig van reményük arra, bogy pályájukon előre tudjanak baladni. A városi alkalmazottak c tekintetben sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint az állami tisztviselők, akiket nemcsak munkájuk, de szolgálati idejük automatikusan viSz élőre, — ezt a hátrányos helyzetet nem lehet fokozni azáltal, hogy a közérdek által megkövetelt batáron túl hosszabbítjuk meg az úgynevezett előmeneteli állások szolgálati idejét. Nem szabad azonban -szem elől téveszteni azt sem, bogy a város vezetése számára 3 fiatalság munkabírása és bátorsága mellett áz öregek tapasztalatát, érettségét, bölcscségét és irányításra hioutottságit is biztosítani kell. Ezt a többféle szempontot azonban helyesen csak úgy lehet összeegyeztetni, ha különbséget teszünk a hivatali állások között s ha hosszabb korhatárt biztosítunk egy-két állás betöltője számára, melyet egyfelől nem lehet előmeneteli állásnak tekinteni, másfelől amelynek betöltéséhez a csorbítatlan testi, és szellemi erő mellett gazdag tapasztalatokra, kipróbált vezetői képességre s irányító hivatottságra vau szükség. Ila az egyetemi tanárok, a kúriai bírák, az ítélőtáblai tanácselnökök stb. számúra a törvény külön korhatárt szab meg, mert a magasabb bírói állásokban nem elég a nagy tudás, és finom ehueél, hanem az,elet teljes ismeretére s a munkában kiérett bölcseségre is szükség van. akkor a nagy vidéki városok polgármesterei, tiszli főügyészei és helyettes polgármesterei számára is meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy tudásukat és tapasztalatukat, lehiggadt bölcseségiikct addig tudják nyújtani városuknak, amíg testi cs szellemi erejük csorbítatlan. Nem egy ember problémája, nem egy tisztviselő szempontja oz, amire ügyelni kell, a város érdeke követeli a maga számára a személytelen tárgyalást és az objektív mérlegelést.