Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-05 / 3. szám

Téntek, 1940. január 3. DFIMAHTARnRC/^o iMLJWiiim mmm mii jiip—min a Letartóztatták a szóregi gqász szónokot, tihit a nullások „eszmevédelmi csoporttá" ítéleteinek végrehajtásával biziak meg (A Délmagyarörszág munkatársától) Földalatti szervezkedés ügyében fejezte be csütörtökön a nyomozást a budapesti főkapitányság. A rendőrség letartóztatta Ostián Antal, Bagossy Zoltán, Omelka Ferenc, Kindornai András budapesti ós Kósza Béla szőregi fiatalembereket, a nyilasok „eszmevédehm csoportjá"nak tagjait, akik a nyjlaspártból kilépő képviselők „lábaiéi eltctelével" voltak megbízva. A letartóztatásokra Mcskó Zoltán volt nyilásképviselő följelentése yezetett, Meskó a Rendőrségen előadta, hogy kedden a késő esti órákban tért haza Lágymányosi-ulon lévő lakásába, amikor egy ismeretlen egyén boxerrcl megtámadta. A támadás ellen botjával védekezett, kiáltozására figyelmesek lettek a járókelők, akik a merénylőt, Tóth Pál volt szakács személyében elfogták. Ismeretlen merénylők ellen ugyancsak följelentést tett Halmai János volt nyilasképviselő és Lendvai István, a kiváló publicista is. A nyomozás szálai a nyilaskeresztes párt jelenlegi országos pár (építési vezetöhelyetesének, Ostián Antalhoz vezettek, akinél a detektívek a házkutatás soráu egy lcSebol a világon nem talált oly kitűnő talajra Cormenin nircs mondása: Akié Páris, azé az ország... — mint nálunk Magyarországon A XVIII. cs XIX.. századot általában a központosítás századainak nevezik, amikoris a nemzeti -államok, mint a szuverenitás szimbólumát emelik ki társadalmi, szellemi cs gazdasági centrumaikat, a fővárost. Bessenyei, Kazinczy ós Kármán az egységes irodalmi nyelv megteremtésére kívánták a központosítást Kármán József lapjában hálával emlékezett meg a kassaiak, debreceniek, és erdélyiek buzgó irodalmi tevékenységéről, »dc míg Fest nem ragadja meg a kormányt — úgymond —, addig a dialcktikusok nem fognak az egységes könyvnyelvbe olvadni, addig az elszórt tartományi Irányok nem termik meg azt az országos irodalmat, mely maga egyenlíti ki a nyelv, az ízlések, az egyének differenciáit, addig a vidéki igyekezetek, vidétiekre szorítva maradnak*. Ki tudná azt megmondani, hogy a tiszta eszmék miért valósulnak meg nálunk torzultan? A nyoivujilók átmeneti központosítására (csak szellemi s:kou) törekvését társadalmi eletünk minden vóDaláu t u 1 f c j 1 c s z t e 11 ék s ma vezető rétegünk nem győzi eléggé hangsúlyozni a túltengő központosításunk átkát. A magyar vidéket elhanyagolták, a kcveréklakosságu Budapestet aránytalanul kifejlesztették. Nincs nyelv a világon, ahol ezt a kőt szót oly bántó hangsúlyozással hallanánk: fővárosi, vidéki! Ugyanaz a tragikus hasadás áll elő, mint az úr és paraszt megjelölésben: ragyogó főváros, — tengődő vidék. Központnak a természetes fejlődés -örvénye szerint ki kellett alakulni (Franciaország, Németország, Itália), do ezekben az országokban nem borul föl az egyensúly, mint nálunk, mert a centralizáció a nemzeti szempontok figyelembevételével történt. Mátyás király hajdani székhelyének, a nagy •k:rály halála után száz esztendővel, uiár semmi kapcsolata nincs a néppel. A kevert lakosságú Buda és Pest nehezen tanul meg magyarul s ha beszéli is nyelvünket, nem érez velünk. A földrajzilag jófekvésü város, a történelmi dicsőség kodebcu ugy járt, mint' uz ismert jenkiviccben Amerika, vön Kolumbus?* — kérdezték a partralépő fölfedezőt a bennszülöttek. ^Nagyszerű, akkor föl vagyunk fedezve . . .« Voltak azonban már akkor providens elméit, >kik elleneztek a szellemi központosítást. Hajnovclet foglaltak lc. A lovelet Omelka Ferenc, Kindornay András és Bagossy Zoltán írták Ostiánhoz. A levélirók — a levél szerint — „cszmevédclmi csoport" megalakítását határozták el, azzal a céllal, hogy mindazokat, akik a párt érdekei ellen vétenek — a láb alól eltegyek. Közli a levél azt is, Céljuknak már megfelelő embert is találtak Kúszó Béla személyében. Kószó feladata lett volna, hogy kiválaszsza a megfelelő embereket és az „eszmevédelmi csoport" ítéleteit végrehajtsa. Kószó Béla „politikai pályafutása" 1938 április 20-án kezdődött Szőregen, amikor Kittel Mihály temetése alkalmával (szokatlan beszédet mondott. Kószó ollcn az ügyészség izgatás miatt emelt vádat és a különböző fórumok ítéletei után végső fokon a Kúria Kószót államellenes izgatás miatt 1 hónapi fogházra ítélte. Kószó időközben elköltözött Szőregről Budapestre, ahol a nyilaspárt életében játszott szerepet, míg most a budapesti rendőrség társai- \ val együtt letartóztatta. czy László a magyar nyelv uralmának biztosításáról szólván, megjegyezte, nagy jó lenne a nagyszombati egyetemet Egerbe vinni, az akadémiánat pedig Szegedre, meg Barassóba ... A magyarul gondolkozó magyarok már akkor tudták, hogy a szellemi élet és a közigazgatás központosítása között óriási különbség van. Szemére Bertalan 1837ben azt ajánlotta, hogy imir.dcn megyében egy, vagy több népes város keletkezzék, székvárosa vidékének, mint az országé Buda-Pest. A nemzetet nevelni és művelni kell megyénkint, mert igy könynyebb és igy szükséges, székvárosaik által, mert igy lehető s igy foganatos. Pest már magában is megy, mint a meglökött lapda. csak mi vigyázzunk, hogy meg ne álljunk, mint a szegény gyalog cselekszik, midőn a mellette siető kocsit bámulja*. Később igy ir: ^Európában nincs ország, melynek alkotmányszellemével a túlzott központosítás annyira ellenkeznék, mint mienkével. mi okbul mindenféle jelenségnek. erőnek a fővárosba húzódását szomorú szemmel nézem, mert mig az összegyűlt erőben a messze előhaladt főváros bujálkodni fog, addig annak a megyéből lelt szivása ezeknek gyászoló hervadásá't és lankadását vonja maga után . . .< Száz évvel ezelőtt irta Szemére ezeket a sorokat. Ki tagadhatná, hogy minden betűje ma is fájdalmasan időszerű?! Szemere már akkor látta, hogy a magyar közösség, a magyar köziélek a budapesti kiadók által fémjelzett, •beérkezetteket* mindenképpen elveszíti és a népi és közösségi gondolat olyan arányban szakad ki az őstalajból, ahogy a kiadóvállalatok ugródeszkája átlendíti az irót *a szellemi világba*. Budapest jelenthette a magyar irodalmat, de nem jelentette magát a magyarságot. Szemerc tisztán látta, hogy a magyar baj az, hogy magasra fejlett irodalmunk mellett, elsorvadt a szellemi életünk. íróink voltak már, de olvasók sehol! Ez az elszakadás a nemzet szellemi talajától és befészkelődés Budapest légkörébe okozta azt. hogy az első lendület utáD, a fejlődési vonal megtört s az írók inkább a politikai érdekek kiszolgálói lettek. Szekfü szerint a szellem >konyhamosogatni járt a fényes klubokba*. Uj kovászt a szűzi, a népi magyarság adott: Móricz Zsigmond, Ady! A háború után: Szabó Dezső, Tamási Áron, Nyirő József, Illyés Gyula! Klebelsberg Kunó gróf emlékének Csák akkor állíthatunk méltó emléket, ha megkezdeti munkáját folytatjuk, Ez az idegen nevű, de magyar lelkű államférfi a decentrali» zációban* látta a magyar társadalmi és szeli©' mi élet válságának orvosszerét. A vidéki centrumok kiépítésével és kifejlesztésével, nem az európai színvonalat akarta elvidékiesíteni, hanem a vidéket akarta Budapest mellé európai színvonalra emelni. A népet nemzetté a szociális jólét általánossága és nemzeti műveltsége teszi. Ez a két komponens, ami az együvéfartozás érzését a nemzet erejévé emeli, de m öntudatot, a nemzet tudatosságot, a magabízást, a küldetcsfudntot, a szellemet, a műveltséget., erkölcsöt, egyszóval azt, ami a nemzetet teszi, csak alulról lehet kialakítani! Céltudatos széttagolással knlturzónákat kell alakítani s módot adni arra, hogy a ncp maga alakítsa ki nemzeti öntudatát. Alulról buzgó forrásokat kell fölszabadítani azzal, hogy értelmet adjunk a vidéknek. A nadrágos ember no cllemotkezni menjen a magyar vidékre, hanem közelebb kerülve a gyökérhez, igyekezzek ismereteit az építőmunka szolgálatában hasznosítani. A kullúrzóuák szívják föl és sugározzák szét a vidék szellemi értékeit s az egyetemes nemzeti javakat pedig csatornázzák be a föérbe, bogy az egész nemzet gyönyörködtetésére és "okulására váljék. Aki tehetséget érez magában, ne legyen kénytelen Budapesten kilincselni, klikkek rejtelmeit tanulmányozni, megalázkodni, hanem a vidék, ahol él, emelje őt a nemzet szellemi élvonalára. Folytatni kell Klebelsberg Kunó gróf munkáját és a kultúrpolitika alapelvévé, irányító gondolatává a decentralizációt kell tenni. Az iskolákban a tájismeret döntő fontosságú szempont legyen- A diák uc ismerjo jobban Szegeden, Pécseit, Debrecenben a latin régiségtan, vagy a klasszikus költők életrajzát, mint a saját házatáját. Kell az európai távlat, do minél mélyebb a gyökér, annál magasabbra nő föl a fa! Az iskolúnkívüli népművelés ne legyen adminisztrációs és statisztikai szorgalmi lecke nnatközó tanítók számira.' hanem apostolkodás a nemzet napszárno-' ");ik szívós küzdelme, ami ezt a foutös kérdé't " 111 p benső ügyévé teszi! A nép is beleszóllin»0'i, igényelhessen, irányíthasson, érezze, hogy feltett egyede a magyar közösségnek és az ő színvonalának emelkedése, a nemzetet erősíti. Szóljunk végül egyesületeink szerepéről. Nem a könyöklők asztaltársaságáról, hanem azokról, amelyeknek fontossága ma is szembetűnő. Itt van Szegeden a DMKE és a Dugonics-Társaság. Külön-külön mindegyik elvégzi a maga kultúrtevékenységét, dc a decentralizált szellemi életben mindkettő fontossága óriásivá növekednék, ök volnának a kultúrjavak kicserelődéseinek szervei 8 a szellemi gócpontok szivei. A két egyesületet közelebb kellene hozni a lakossághoz, sűrűbbé szőni az cgymásutaltság szálait, szélesebb alapokra fektetni a működési felületet, közelebb kerülni a gyökérhez, szellemi igényességet nevelni. Az egyetemi kiadványok mellett ezek az egyesületek adjanak ki havi szemléket, népművelési ölcsó füzeteket, tartsanak hetenként időszerű beszámolókat nemcsak a Széchenyi-téren, hanem a tanyákon és tanyai centrumokban. Selejtes és édeskés szerelmi filmek helyett oktatói és kultúrfilmet vigyenek a nép közé és mindig legyen valaki, aki szakszerűen és szeretettel fölvilágosít A színház ne a „Francia szobaleány"-nyal terjessze a tanyán a magyar kultürát, hanem a kulturcgyesületek által előírt és finanszírozott magyar színmüveket vigyen ki. Természetesen mindeo kezdeményezés anynyit ér, amennyit megvalósítunk belőle- A decentralizálás is csak akkor lesz eredményes, ha egyre több szellemi emberünk ismeri fel, bogy helye nem a túlhalmozott nagyvárosi kultúra csúcsain, hanem a szegény magyar nép soraiban vau. A nehézségek nagyok, do uení lekiizdhefetlenek. Szegeden Klebelsberg Kunó lerakta az alapokat, megmutatta az útat. Ezen kell haladni. Jöjjön el végre a cselekvések ájesztendeje! B e r o y GrZa, A cselekvések esztendeje