Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-25 / 19. szám

DÉLMAGYARÖRSZÁG Csütörtök, Itt-tO. Tanuár Tf. Halálos izé ... Keringő egy film, egy tanulmány és egy előadás körül, avagy, amikor nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal... Csuknom unalmas már, hogy a Délmagyar­örszág hasábjain ismét ki kell térnünk azoknak a vitáknak a íucllókliajlásairn. amelyek a Halá­los lavasz című film körül keletkeztek- Ment­ségünkre, szolgáljon, hogy ez alkalommal nem az igazságtalanul megtámadott művészeiért, hanem egy laptársunk: u Szegedi Uj Ncinzcdclc érdekében és szolgálatában emeljük föl szavun­kat azért, hogy nyíltan megmutassuk: kik ellen és hogyan kell védekezni? . . . Hogy a dolgot a legelején kezdjük: a „Ha­lálos tavasz" szegedi bemutatója elé nagy ér­deklődéssel lekiulelt a város müycszetszerctő társadalma. A premier nagy sikere tükörképet kapott a következő napon a szegedi hírlapok hasábjain filmkritikák formájában. Mivel a Szegedi U jNemzcdék is szegedi orgánum, nem térhetett ki azelől, hogy a film bemutatójáról beszámolói, illetve bírálatot közöljön s így szerkesztőségének egyik komolyítélclü, művé­szeiért rajongó tagja minden vonatkozásában igaz és hozzáértő kritikát írt a nevezett lap filmrovatában. „A magyar filmgyártás lassan kezd le­térni arról az útról — írta laptársuuk kri­tikusa —, amelyre a magyar lelkiségtől tá­voleső üzleti szellem kényszerítette. A ma­gyar tőke nemcsak a kártyás, cigáuyozó zseutri törtenetekben látja a magyar film hivatását és üzleti lehetőségeit, hanem új területeken igyekszik megteremteni az igazi magyar filmjálékot. Ezt a törekvést régi és mai irodulmunk is szinte kimeríthetetlen témáival cs ötleteivel támogatja, ami feles­legessé teszi a kiagyalt, hazug, minden nemzeti vonásunkat meghamisító termelést. Csak egy kis emelkedett ízlés kell hozzá, már a felvevőgép elé kerülhet Zilahy Lajos, Ilerczeg Ferenc, Petőfi, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi és a többi magyar költő. A „Ha­lálos tavasz" Zilahy Lajosnak egyik leg­szebb regénye. Tiszta líra és fájdalom. A férfi szivét, lelkét, egész életét felperzselő nagy szerelem éposza, amely örök emberi igazságaival mindnyájunkra mely hatással van. Kalmár rendezésében a regény minden szépsége, megmaradt a filmen, hangulatá­ból, levegőjéből, érdekes színeiből sem vesz­tett semmit. A mese végig lebilincselő,, sokhelyon izgalmas, anélkül azonban, hogy giccsessé válna. Kitűnően válogatták össze a film szereplőit. Ivarádi Katalin a legna­gyobb magyar filmszinészuő, akit eddig a leneso elé engedtek. Szép, kifejező aröa, mélytüzű szemei, kiegyensúlyozott játéka a legnagyobb sztárokra emlékeztetnek, ü a „bűuös" szerelem. A felvételek nagyon szé­pek. A ,JTalálos tavasz"-nnk példátlan si­kero lesz Szegeden is." így szól a Szegedi Uj Nemzedék kritikája s ebben n hangnemben, ezzel a szemlélettel írt minden szegedi lap a filmről. A kritika megje­lenéso után tcllek-muHnk a napok cs egyszer­esük a szóbanforgó lap hasábjain megjelent egy tanulmány, amely a sárga földbe temette az „erkölcstelen, pornográf" filmet. A tanulmány szerzője Sándor István dr szegedi főiskolai ta­nár, a Szegedi Uj Nemzedék alkalmi külső munkatársa. Tanulmánya a látszat szerint nk­ként került be a megfelelő rovatba, hogy azok, okik lehetővé tették az értekezés megjelenését, elfeledkeztek arról, hogy az újságnak egyik, művészethez értő belső munkatársa tollából már megjelent egy olyan vélemény, amely homlok­egyenest ellenkező és helyes pólusról vizsgálta a film értékeit. A tanulmány megjelenése után ismét telni­niiilni kezdtek a napok és egyszercsak Sándor Tstván dr a bölcsészkari egyetem nagytermé­ben előadást tartott „Uiarcű ifjúság — szebb magyar jövő" címmel S minden valószínűség szerint ebben az időben már ismerte a Szegedi Uj Nemzedék kritikáját, mert az előadáson — amelynek értékéről tegnapi beszámolónkban ér­demben foglalkoztunk már — éles és emelt­hangéi kifogást emelt egyik szegedi keresztény lap ellen, amelyik a „Halálos lavasz" című fil­met védelmébe vette, vagyis kevésbbc diploma­tikus nyelven: amelyiknek a film tetszett és 'csak szépet és jöt írt, — mert vem is lehetett mást írni ráta. Az előadásnak ezt az éleshangú tárgyi eltérését nem tartottuk ildomosnak nyilvánosságra hozni, mert úgy hittük, hogy a magát „tiszta ideálokért küzdő férfiú"-nak ne­vező előadó személyi vonatkozáséi világnézete és világnézetéből folyó sérelme cz, Személyi ex­hibicionizmussal pedig — különösen külső em­berek viszonylatában — nem foglalkozunk, dm a Szegedi Uj Nemzedék az élessuhogásű keresz­tény lap elleni támadást teljes terjedelmében le­közölte. Tette ezt azért, mert a lap belső mun­katársai úgylátszik nincsenek tisztában a belső kollégák és a külső írádeákok megírt és szedés­re leadott dolgaival. Valószínűleg oly ritkán találkoznak a bokros cs sokirányú elfoglaltság miatt, hogy niucs reá mód ezeket a nagyon fontos problémákat megvitatni. Igy történhe­tett., hogy Sándor István az előadáson megtá­madta azt a keresztény lapot, amely nem emelt kifogást a „Halálos tavasz" ellen, — tehát a szó­rói-szóra közölt kritika alapján a Szegedi Uj Nemzedéket is — s ez a. támadás a Szegedi Uj Nemzedék hasábjain bő lére eresztve megje­lent . . . Ezek után kötelességünknek tartjuk, hogy mind Sándor István dr támadásával, mindpc. dig sajátmagával szemben megvédelmezzük a Szegedi Uj Nemzedéket. Az a szeretet és meg­értés vezet bcnuüuket cbbcu a téuykcdésbcn, amelyet politikai érvényesülésért előadó, író, beszélő és gesztikuláló emberek szerelnének el­tagadni tőlünk. Ez a szeretetünk és megérté­sünk állandó és változatlan, nem olyan, mint a szóbeli megnyilatkozásokra rondkívül alkal­mas konjunkturális és eltorzított korszellem. A torzkeresztes szellem követőit hasonló sors éri egyszen majd, ha újra nyugodtan forog a világ kereke, mint azt az egykori spanyol hajó* hadat, amely Anglia ellen indult s amelynek emlckót egy angol érem őrzi ezzel a felirattal? Afflavit ücus et dissipati s.unt ••• Lehelt Isten cs szétszóródtak. S bármilyen vihar legyen is, bármilyen tá­madások zuhogjanak is a világra, a művészet élni fog, inert a művészet örök. S a művészet elleni brutalitás nem kíván mást, csak halálos izét. Az izé pedig elég tág fogalom. Legyen eti vigasztalás megtámadott laptársunknak: a Szc* gedi Uj Nemzedéknek . . . Kalmár-Maron Ferenc. Muió és vonat /I csongrádi karambol miaii elitéltek a teherautó sofőrjét (A Délmagyarörszág munkatársától) Február 23-án súlyos szerencsétlenség játszódott le Cson­grád és Szentes között, az oltani »halálkanyari­ban. A motorvonat elkapta a teherautót, az össze­ütközés miatt veszedelemben forgott a motorvonat valamennyi utasa, a teherautó utasai közül_ az egyik sofőr súlyosabban megsebesül. Enaek a sze­rcucsélenséguck az ügye is arra mutatott, hogy ilyen veszedelmes kanyarodókban szükség lenre sorompók fölszerelésére. A teherautó Budapesttől Tótkomlósra igyeke­zett. Az autót Kiskunfélegyházáig Trinkovics István vezette, amikor azután fáradt volt, átadta a volánt ifj. Nagy Sándor tótkomlósi sofőrnek. Az autóban négy utas foglalt helyet Csongrádig nem volt senimi baj. a kocsi simán haladt a ko­romsötét éjszakában, amikor azután Csongrád és Szentes között az úgynevezett »balúlkanyar*-hoz értek, bekövetkezett a szerencsétlenség. A kanya­rodóban, ahol a vasúti sinpár is átszeli az ország­utat, a teherautó éppen akkor ért a sinckrc, ami­kor itt haladt át a Csongrád—szentesi motoros­vonat. A vonat elkapta a teherautó hátsórészét; azok, akik elöl ültek, kizuhantak cs Trinkovics István súlyosabb sérüléseket szenvedett. Hogy a karambolnak nem lett végzetes következménye, azt csak egy távirópózna akadályozta meg Ha az nincs ott közvetlen közeiben, sulyo* veszedelem­be kerültek volna a motoros utasai is, ugyanis az összeütközés után a motorvonat kisiklott cs hogy tovább nem csúszott, azt a távirópózna akadá­lyozta meg. Ellenkező esetben a vonat belezuhant volna az alig néhány méterre levő Holt-Tiszába. A veszedelem annál nagyobb volt. mert téli éj­i szaka volt, a Tisza ugyan be volt fagyva, de a jég nem volt olyan erős, liogy a vonat alatt bo nc sza­kadjon. A motoron mintegy 2000 pengős, a sínpá­ron 30 pengős kárt okozott az összeütközés, amint a vasúti mérnökség megállapította. Az autót ve­zető Nagy Sándor ellen küzveszélyü rongálás és tcstisérlés miatt indult meg a vizsgálat A szegedi törvényszék Ungvár y-tanácsa szerdán tartotta meg az ügyben a fötárgyalást Nagy Sándor azzal védekezett, hogy nem hallotta az autómotor zúgása miatt, a motorosvonat zaját, koromsötét éjszaka volt, ezenkívül a kanyarodo olyan, bogy hátulról jö'lt a vonat, fénycsóvája igy összeolvadt az autó reflektorával. M^r csak akkor vette észre a vonatot, amikor rajta volt a síne­ken, gázt adott a motornak, hogy még elugorjon a vonat elől, de már késő volt, a szerencsétlenséget ticm lehetett megakadályozni. A karambol oka —« vallotta — a veszedelmes kanyar és a koromsötét éjszaka volt, dc a sorompó sem figyelmeztette a vonat közeledésére. A vonat vezetője elmondotta tanúvallomása* ban, bogy szabályszerűen dudált, lehetséges azon­ban. hogy ezt a solör nem hallotta. A törvényszék a bizonyítás befejezése után bű­nösnek mondotta ki Nagy Sándort közveszélyü rongálás és tcstisértés vétségében és oz cnyhitö körülmények figyelembevételével egyhónapi fog­házra ítélte. Mellőzte azonban a törvényszék a so­főrnek hivatásától történő eltiltását azzal az In­dokolással, hogy rendkivül sötét volt és a ve­szedelmes kanyarodóban ncin volt sorompó. Az itélct jogerős. Dr fínch László megrendülve tudatja, hogy imádott felesége, dr Bach Lászlóné szül. Grosz Rózslka hősis türelemmel viselt hosszú szenvedés után f. hó 24-cn elhalálozott. Drága halottunkat, f. hő 26-án, pénteken délután l'cl 3-kor temt a zsidó temető cinterméből. Gyászolják: Grosz Vilmos Gergely Jenő Dr. I.andesbérg JcnŐné sz. Grosz Ilonka Gergely Aladár Gergely Imre testvérei. 4 Nagy a bánatunk, cseudes részvétet kérünk. Külön villamoskocsi a Dugónics-térröl háromnegyed 2-kor. özv. Bacb Jcnöná anyósa. sógorai és sógornői és kiterjedt rokonsága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom