Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-06 / 277. szám

9 PEEM'A'GYA ROR574G 1S89 ősember & Konyha HllTOROK állandóraktára ifj. HEGEDŰS műbútorasztalosnál Somogyi-utca 15 miiiiiiiiiiiiiiiliuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii szájg aligha állhalna többé ellen. És a hara­pófogó osszczúrulávával megtörténhetnék az északi és deli szlávok egyesülése, vagyis nieg­szünhctnék az az akadály, amelyre még Pa­lack v, a csehek történetírója mutatott rá. nevezetesen, hogy a magyarságnak Közép­európába való Benyomulása ékszeriien osz­totta meg a szlávokat északiakra és déliekre. Mindennek a nagyszláv politikának ked­vez Németország visszavonulása a Bal tikion­bók ami odáig ment, hogy még német véreit is kitelepíti arról a szentföldről, amelybe a német lovagrend idejében hét évszázaddal ez­előtt mint Mária országába* keresztes hábo­rúkban folyt a németségnek kivándorlása. El­méleti előkészítését segiti a német élellérel­gondolás. Ennek egyik megnyilatkozása a nemzetiszocialista uralom hivatalos közjo­gászának: Carl Schmitt egyetemi tanárnak legújabb könyve, amely a »birodalom« fogal­mát uj közjogi jelentésben ugy értebpezi, hogv nz a népi erő lelki-szellemi expanziója a „nagytérségben* más kisebb népek egyéni­ségének tehető méltánylásával. Egy másik rumét közjogász: Ernst Wolgast pedig már •bron arról álmodozik, hogv az európai kon­tinens népeit bárom nagy birodalomba kelle­ne egyesíteni: egy germán, egv román, és egy szlávban- V mai német geopolitikusok, ugv­látszik, már egészen elfelejtik nagv kollégá­inknak: Fricdrich' Ratzelnek félévszázad­dal ezelőtt vallolt azt a fölfogását, amely a germán, latin és szláv népcsoportok mellett még egy negyediket is megkülönböztet Euró­pában és ez a finnugor népcsoport, amelybe az észteket, finneket és bennünket magyaro­kat soroz. Ugylátszik, a mi univerzaligzlikus száza­dunk nemcsak az egyéniségnek nem kedvez, dc a kis nemzeteknek sem. A nagy dimen­ziókban eltűnnek a kis arányok és a nagv tö­megek korszakának kialakulása előtt állunk. Milyen tragikuma népeink sorsának! hogy eddig a bennünket egymástól elválasztó tö­mérdek országhatár miatt panaszkodtunk, most meg idestova közös határunk lesz az orosz kolosszusba beolvasztott testvérorszá­gainkkal. Ámde ebben a nagy világégésben is, amelyben az északi háború kihatásai reánk nézve végzetesebbeknek látszanak, mint a nyugatié, a nemzetek egyéniségük szerint mé­retnek meg. Már Deák Ferenc mondotta, hogy amiről önként lemondunk, azt örökre elveszítjük, dc amit ugv vesznek el tőlünk, ozt ínég visszaszerezhetjük. Milvcn nagy el­térést mutat e tekintetben a cseh. a lengyel és a finn nemzet. Abból a hatalmas láncból, amely az Északi Jeges-tengertől a Földközi­tengerig védte a nyugati kultúrát, a lengyel már kiesett, a balti államok meggyöngültek, most pedig a legészakibb védőbástván a sor. Annál nagyobb meggondolásra késztet ez bennünket, mert olyan határaink vannak, amelyek Európa határai is. Svinhufvud, a finn nép nagy tanítómestere mondotta 1911-ben a finn országgyűlésben: *És ba jogrendünknek meg is kellene semmi­sülnie ebben a harcban, népünket semmi­fele kényszermalom sem semmisítheti meg. Valamely népnek életreje saját kiválóságá­tól függ, valamint erkölcsi erejétől. Ezek olyan értékek amelyekhez az önkényuralom nem ér el. Fölöltük maga a nép határoz*. A finn sznbadságünnen alkalmából a finn történelem legkritikusabb órájában meleg testvéri kézszorítását küldi Kalcv népének a maevar. ímlíkc'z'zufrlt a edd Cfyty htuj*ká& cici u-tán ma Ző á/c elUaqyótíoH Uatt mef az- ctftiU. aUóuÓAtei Ui& UÚZ&oh Kovács Henrik K ö N Y V. ES PA PIRKERESKEDBSEBEN Kolasrtau KöLCSEY-U, 5 Kataaztag Karácsonyra Legszebb ajándék: képes- és meséskönv­vek, ifjúsági iratok, fotó- és zenealbumok, emlékkönyvek, disz tuilatai tók, töltőtollak, levélpapírok, stb. VAGY VÁLASZTÉKBAN, OLCStt ARAKON (A Délmagyarország munkatársától) Ma, de­cember li án 20 éve aimak, hogy Szeged c«) ík alsóvásosi házában, magányosan és elhagyottan meghalt Kálin ány Lajos, a legnagyobb magyar folklorista. Fájdalmas magyar sors jutott osz­tályrészeid: a inig élt, küzdelmek között, a meg­ncmértés közönyének akadályai közt kellelt mun­kálkodnia, amióta meghalt, szinte megfeledkeztek róla s még csak egy márvány táblácska sem je­löli a házat, ahol lakott és ahol életének legter­mékenyebb idejét eMöllütfe és nem tanúsítja, hogy a hagyománykutatásnak cz a magyar pionírja városink szülötte volt ... Kálmány I.ajos papi ember voll s mint falusi lelkész közeljutott a magyar nép lelkéhez Falu. ról-fahi>ra vándora!!; üzle, hajtotta tudomány­szomjas magyar xére ér, a nép ajkáról leolvasta, a néplélek legmélyéből kibányászta azokat a régi hagyományokat, dalokat, verseket, amelyek ma már örökre elveszettek lennének, ha a „nótás pap - munkássága meg nem őrzi azokat a magyar néphagyomány gyűjteménye számára. A szegedkörnyéki magyar faluk, 'tanyák népe közt azóta falán már legendássá vált a „nótás pap* különös alakja. Nótás papnak hívták, mert felnőttnek, aggnak, gyermeknek dalolnia kellett előtte. Minél régibb, babonásabb dal volt, annál jobban örült a papi tudós, aki nem hivatásból, de talán valami csodálatos öszti'in. nagyszerű érzek folytán ugy gyűjtötte a népszokásokat, a népköl­tészet termékeit, mini szorgalmas méh a virág­ról a mézet . . . Levelezője volt az „Etnogra­phia« cimü tudományos folyóiratnak, ahol beszá­mol l aztán gyűjtésének eredményéről és a leg­régibb magyar hagyományok olyan csodálatos világát 'tárla föl. amely ma már ismertté tette ne­vét a külföld folklorista tudósai előtt is. Az „Etnographiar cimü folyóiratban 20 esz­tendővel ezelőtt, amikor Kálmány Lajos egyedül és észrevétlenül elhunyt az alsóvárosi Oltványi­utca 2. száinu házában, Móra Ferenc irt nekro­lógot az Utolsó magyar sárnám-ról, ahogyan a szegedi néplélek nagy ismerője ezt a magyar tu­dóst elnevezte. A nekrológ csak 1920 januárjában jeleni meg, akkor, amikor Szegedről Budapestre is eljutott annak a híre, hogy a legnagyobb ma­gyar hagyománykutató jobblétre szenderült. Avc uibtsá matyijat sámán . . . A nekrológ bevezető részeben arról emléke­zik meg Móra Ferenc, hogy a budapesti lapek néhány sorban már elparentálták Kálmány La­jost s megjegyezték, hogy a' legnagyobb magyar folklorista halálhírét piélységcs részvéttel fogad­ta a tudományos világ. — Dehogy fogadta részvéttel! — irja Móra Ferenc —, 1929 elejét írták akkor, hol volt ak­kor a magyar tudományos világ? S ha volt, bi­zony egész más dolga volt neki, mint halottakat megeleveníteni. Móra Ferenc tollának csodálatos varázserejé­vel „Tulipános láda* cimü kötetében „Az ulolsó magyar sámán* címen valósággal megelevenítet­te a „nótás pap* alakját. Egy magyar Inger­1 ö f f Zetmát — ba volna ilyen nagy, népies nie­seköftőnk —• regényes éposz megírására ihletné Móra Ferenc novellája, amelyben sejtelmes, babo­nás alakot nyer Kálmány Lajos, az utolsó sá­mán . . . Olt áll robusztus, hatalmas alakja a novella bűvös mondatainak megjelenítő erejében, kopottas reverendájában, rongyostalpu lábbelijé­vel, amint az elhagyott telkeken .falusi palánkok mögött öreg parasztok között ül és meséiket hall­gatja. Rőzseláng píros fénye száll a későőszi al­konyatban és a falusi pap szorgalmasan jegyzi azt, ami a falu véneinek ajkán, a hagyományok messze századokból visszacsengő melódiájából fakad . . « Uátríjro t&tt éici Ká'mány fajos 1875-ben mint 23 éves pécsi káplán kezdte, gyűjteni a magyar néphagyomá­nyok af. Ebö hatalmas gyűjteményét két évi múl­va adta ki Koszorúk az Alföld vadvirágaiból* cim alatt. Később Csanádapácán lett segédlelkész, majd battonyai káplán és 1878-ban nevezték ki Szegedre rókusi káplánnak. Ekkor irta meg Szeged népe* cimü háromkötetes munkájának el­ső kötetét ös-Szeged népköltése* címen. Ez a kötet Szeged város köllségcu jelent meg, Tisza Lajos kormánybiztosnak ajánlva. Az ajánlás igy siói; -Süiauid váoag jótevőiének, szivünk iabhfe­lének hálával és tisztelettel ajánlva*. A 220 ol­dalas kötet anyagát Kálmány Lajos negyedévig gyűjtötte, ami már akkor is bámulatát vívta ki a tudományos világnak. Ilyen hatalmas anyagot, ilyen rövid idő alatt! Erre csak a nótás pap le­hetett képes, aki eggyé lett, valósággal összenőtt a szegedkörnyéki nép lelkével. A második és har­madik kötet: Temesköz népköltése* és „Szeged vidéke népköltése* 1891-ben jelent meg. Ez a mun­kája legtöbbet idézett, külföldön is elismert nép­szokásgyüjlerncnyünk, amely már itthon is ritka* ságszámba megy. •Boldogasszony ősvallüsuuk Istenasszonya* volt a cirne a fiatal káplán első értekezésének, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia adott ki s amely megalapozta hírnevét. Gyulai Pál már akkor levelezötagság reményéi csillogtatta meg Kálmány Lajos szeme előtt, de ekkor olyan események játszódtak le a rókusi segédlelkész életében, amelyek meggyüfóllették vele ezt a vá­rost cs visszamenekült a falura. iHayáttyas Uatát,.. Faluról-falura vándorolt, nem tudott e©he­lyen élni, — Papi stációiból meg lehetne szerkeszteni a * csanádi egyházmegye térképét — irja róla Móra Ferenc. Végre Csanádpalotára plébánosnak nevezték ki 1891-ben s ekkor egy kis nyugalomhoz jutott. Erre az időszakra esik legtermékenyebb anyag­gyűjtési munkássága, egészen 1908-ig, araikor szélütést kapott és 1009-ben mint nyugdijas lel­kész visszakerült Szegedre. Páratlau érdemű cs értékű, szercncséskezü gy űjtő volt és tudta, hogy cz a legfőbb hivatása. A Kisfaludy-Társaság niegbizásából összeállította a „Hagyományok* ci­mü magyar mesegyűjteményt s ebből az alkatom­ból a Magyar Néprajzi Társaság és az „Etnog raphia« is melegen ünnepelte. Jólesett neki ez az elismerés, de azcrl továbbra is emberkerülő ma­radt. Társaságba, emberek közé husz esztendőn keresztül sohasem Vnent. Egyedül élt az oltványi­utcai ház kétszobás kis lakásában s isak akkor mozdult ki, ha a Somogyi-könyvtárba kellett bemennie, hogv valamilyen adatot kikeressen. Egyedül élt és borzalmasan egyedül halt meg. Kis Iskolásgyrrmek fedezte föl a halálát, amikor félig elhasznált füzeteket vitt neki eladásra. (Ilyen füzetekbe irta le gyűjtései!, másra nem telt sze­rény nyugdijából.) Amikor a hatósági emberek' megjelentek a halottas házban, patkányokat rez­zentettek el a halott arcáról . . . Már néhány napja holtan feküdt, senkije sem volt, aki törő­dött volna vele, akár él-e, vagy elköltözött egy jobb világba . . . Éppen olyan regényes körülmé­nyek között hatl meg, ahogyan élt s olyan magá­nyosan, egyedülvalóan is, ahogy élt . . . A temetése csöndben folyt le. Madagaszkár? szerecsenek, a francia megszálló hadsereg kato* nái szolgáltatták a diszörséget temetéséhez. Ahogy egyszerű fa koporsóját kivitték a házból, két néger katona állt az egyik szomszédos épü­let előtt s azok tisztelegtek a legnagyobb ma­gyar néprajzi tudósnak ... Ez képviselte a tár­sadalom részvétét és három vidéki Íróember; Móra Ferenc, S z a I a y József, Cs. Sebes­tyén Károly, akik földolgozták aztán Kálmány Lajos hagy a tók át i- Könyvek és kéziratok térdig borították a borzalmasan elhanyagolt lakás pad­lóját s a vad rendetlenségben Móra Ferenc év társai olyan értékes könyveket is találtak, ame­lyeket ha Káhniny pénzzé tett volna, többet ka­pott volna bármelyikért, mint amennyi egészévf nyugdija volt .. * Tgy élt és igy halt meg a legnagyobb magyar folklorista. Halálának 2U-ik évfordulójára Bá­lint Sándor egyetemi magántanár, az egyetlen, akit nálunk mint néphagyománykutatót, habili­tállak, hívta föl a figyelmünket, valamint arra is, hogy müvei nagy ritkaságok ma már és legfőbb ideje volna, hogy uj kiadást rendezze.neb sajtó alá beíölük. Igen értékes adatok vannak Kálmány Lajosra vonatkozólag Cs. Sebestyén Károly birtokában, aki sok eredeti Kálmány-kéziratot őriz. Lehetséges, liogy valamikor itl, a szülőváros'a­bm legalább egy kis emléktábla emlékezteti majd a hálátlan utókort arra, hogy a legnagyobb magyar néphagyománvkutató Szegeden élt, dolgo­zott és meghaít az Urnák 1919-ik. vérzivataros esztendejében . . .1 C'sánvi Piroska.

Next

/
Oldalképek
Tartalom