Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 4 1939 KARÁCSONY Vásárhelyi Júlia: A fiatal Juhász Gyula ... Ezerkilenc-száztizenkettőt. írtunk. ömlött u meleg narancszínu nyár, a békeévek boldog-gondíaian aranyforyaina. A szegedi Kárász-utcán magas, nyurga, fiatal férfi haladt igen sietősen, világossziitke ruhában, pulin, szürke kalapban. Babonásfény ű fekete szeme úgy tiizelr ki elefántcsontszínű sápadt arcából. mint az égő nyári nap a kék égboltozatról. A sietésben a különös csak az volt, hogy a könyvesboltok üvegtáblái előtt mcg-megállr és hosszasan időzött a könyvek előtt. Aztán megindult, de megint nagyon sietve, mintha a kirakatok előtt eltöltött időt akarná „behozni". Olyan vágyódón, olyan táguló, félig nyitott szájjal merült el a könyvek eímtábiáiban, ahogyan kisgyermekek szoktak nehéz téli időkben a cséiiiegés-iizletek kincscin eltévedezni... Kis arcuk vörösre fagy, orruk, szájuk meleg lehelleiétől pnrafeíhős lesz az ablaküveg, apró kezitk néha álomfigurákat is rajzol a meleg felhőmezőbe, szemük könnybe és pirosba borul az éles és metsző hidegtől, de azért csak állnak rendületlenül, mint megfagyott lelkek a fényes táblákhoz merevedve ... A nyári izzásban ilven nehéz féli képet idéz a szoborbakövesült fiatal szürkeruhás férfisziluett, „...csak mutasd meg. az is jól esik", •— esengte a ken veret a gyermek Petőfi „Apostot"-jában. fíigvjiil: el, hogy a könyvek látása i® lelki táplálékot ad annak, aki nem juthat el a szellemvilágukhoz. De különösen el kell hinnünk a fiatal Juhász Gyulának. Szeged finomszálú költőfiának — mert ő volt a szegedi Kárász-utcán a nvári könyvek bámulója —, vakációra jött haza, a Szeged és Vidéke szerkesztőségébe tartott, de a könyvkereskedések kirakatait elkerülni nem tudta. Akkoriban a magyar végeken tanárkodolt s később — mintegy két év múlva mog akart halni... a köny vekért... Azokért a könyvekért, amelyek nemcsak, hogy az övéi nem lehettek, de kemény és értetlen kezek elzárták niég annak a lehetőségétől is. bojp- a közelükben élhessen. Mert a fiatal Juhász Gyulának nem egv. tíz, száz vagy sok könyv kellett, ő mind akarta látni. ami megjelenik. Es ifjúságának nehéz vándoréveihen oly mélv és nyugtot nem Hagyó volt ez a vágya, hogy fiatal életét is föl tudta volna áldozni érte. Később finom hegedűjén már könnyt-mosolyos ez az emlékezése: „a szakokai dombokon éltem éa egykoron, oly édes volt a bánatom, hogv dallá csordult ajkamon". Jgen, úgy van, minden bánat édes, anielv elmúlt, de különösen édes annak, aki a szenvedésben keresi és.találja tueg élete értelmét és célját. Juhász Gyula pedig egv nehéz életen át abban kereste. ...Az utcát Szegeden, amelynek egyik kis házában a magyar irodalom fragiku® életű költője e világra ébredt, az 1879. árvíz előtt Serház-utcának hívták. A második nemzedék Ipar-utcának ismerte, a következő már ámuló szemmel révedezik el a modern egyetemi épületek sorain ... Apró házak álltak a kis utcácskákban, Szent Demeter finom barokk templomának a szomszédságában. Az Ipar-utca 13. számú ház volt Juhász Gyula szülőháza. Itt élt még férfikora későbbi éveiben is Szeged nagy poétafia és amikor a csákányok belevágtak a drága szülőház köveibe. Juhász Gyula lantja fájdalmasan sírt föl: Eltűnik egy húz. Alacsony tetővé Nem ostromolta gőggel az eget, Mig iáit nem tűnt fel senkinek a tájon, Öreg anyó oolt, élt már eleget. De nekem a szivembe vág a csákány, Mely faluit lebontja, mert nekem E ház volt gyermekségem, if júságom, E szürke ház volt színdús életem. ... Abban a ki® házban lakott, amely Petőfi Zoltánka lábanyomait is őrizte — Juhász Gyula szavaival —: „kosztos diák volt a nagyapjánál. Kalló Antalnál, az utolsó magyar gombkötő mesternél a porosz háború esztendejében". Így írta ez1 ..Riportok a régi Szegedről" című ciklusában: ..Zoltánka a Serház-utcában" címmel.1) S bár élete, de különösen boldogtalan emberi sorsának fejezetei ismeretesek, mégis a teljességre való törekvés szempontjából, e miniatűr megemlékezés szűk keretélten is, álljon itt néhány szó származásáról is. Apja, a „régi tengerész" — Juhász Ifié® — „Morse és Hughes gépén zenélt" korán elhalt és a fiatal Juhász Gyulának — 1907-ben — a fáradt, törékeny arc és szóit KrC- tízeged, 1919. X. 1 1939 KARÁCSONY 5 DÉLMAGYARORSZÁG morét szem már csak fájdalmas emlék: 'Apámmal ültem együtt a padon. Ö fáradt, nagy szemével, révedezve A nap utosó csókjait kereste 'Az alkonyattól rötes nyugaton. Szemébe néztem, a szemembe nézett, Hús esti szél kezdett már lengeni, És hírtelen egy delejes igézet Fogott el, s könnybe vesztek szemeim. Mi volt ez? Sejtés, árnyék? Nem tudom már, De megéreztem, hogy fia vagyok, l-is éreztem, bennem mint támadoznak Az örökölt, szunnyadt bánatok. Éreztem, láttam, hogy nem is sokára Magamban ülök már a zöld padon, És itt kísért majd az a régi bánat, Az én új fátumom! , ...Anyja — Kalló Matild — a legfehérebb homlokú anya, akihez onnan tóiról is szeretett volna visszajönni még és „álmában megcsókolni a szivét", Dinka A kos könnyes szavaival: „5-4 éves gyámoltalanságában dajkálta és szinte az ölében tartotta mindvégig sorsat".2) De költőfia az elkövetkezendő évek marti romságáért, már első könyvében — 1907-ben — minden szál virággal, amelyet az élet neki nyújt majd egykoron: az ő homlokát koszorúzza: IIa lesz dicsőség, mely fejemre fonja A márlíroimág büszke pálmaágát. Ha ünnepelnek s megszeret az élet, Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Fölvillanó szemekkel én csupán csak Téged kereslek, szenvedő madonna, lhls özvegységnek áldott hordozója, Anyám, fölnézek a te liomlokoilra, Hol dicsőség koszorúja helyett Nehéz, robotnak ráncait találom. És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom! ...Atvni nagyatyja — Juhász Pál —nszfalosme®ter volt, de asztalos volt a nagybátyja is, híres szegedi asztalos. A műhelyben a gyalu forgácson naphosszat feküdt a kis Juhász Gyula és hatéves korában Petőfi „János vitéz'.'-ét betűzte. Régi gyermekkori emlékeihez visszatért a lelke és ezt a nosztalgiáját is meghatóan örökítette 2) Dutka Ákos: sJuhász Gvula és a Holnap városa . A Magva? Rádió Juhász Gyula-eaiiékestjtn: d a. emlckbeszéde. 1937. yl 22. meg a „Forgúcsiliat" című versében: Az asztalosműhely elölt Megállok éa egy pillanatra S a gyaluforgúcs jószágát Hosszan, mélyen szívom magamba. Műhelyben voltam gyermek én. A munkát játszva itt tanultain > S a gyalu forgács jószága Köszön felém s idézi múltam. % Ez volt a tömjénem bizony S néztem, mint rég az égi gyermek, Hogyan faragja nagifbpáni öreg betűit egy keresztnek; ... Juhász Gyula 1SS3 április 3-án született Szegeden. Halk, csendes fiúcska, aki úgyszólván játszótársak nélkül nő föl. Az élet realitásaitól való menekülést korán megkezdte. Édesanyja észrevette a gyermek félénkségét és visszavonuló magatartását. szerette volna egy kis „önállóságra" nevelni, ezért megpróbálta a szomszédos üzletbe, olyan apróságokért átküldeni, amelyek a főzéshez pillanatnyilag kellettek. De a kis Gyula — amint megfigyelték ~ eldobta a fényes krajcárkákat és visszajött, zavart arcocskaval mondván: elvesztette a pénzt, nem tudott vásárolni.!. De sürgette az élet és lassan el kelleti | búcsúznia kedvenc helyétől, uz asztalosműhelytől. 1893-ban a szegedi piarista gimnázium komoly kis növendéke. A második gimnáziumban Posthwnus István címmel verses tragédiát ..költ", de megértek fi Mar.tinuzzi-t is. Tizek a gyermekkori munkái elkallódtak, de tizennégyéves korában Calip-o címmel írt egv görögtárgyú ze.net!rámát. ennek eredeti kéziratát őrzi a szegedi ., Juhász-mézeim". Mar irt kezdi korai ..ismerkedését" az elmúlással. Calipsót búcsújában így énekelteti: Jó Pán. hatalmas és derék Ne zengjen fuvolád, Ti nagy, kegyelmes Istenek Küldjélek a halaltl „Költői elindulásáról" Juhász Gyula Szegedi Öskert című ciklusában az őt —< élete utolsó szakában — annyira jellemző finom önpersziílázzsal így emlékezik megí „Első verseimet Békefi Antal közölte a régi Szegedi Naplóban. Első sikeremet teháf neki köszönhetem. Tizenhatéves diák voltam akkor, a piaristák váci noviciátnsából hozott ki a vágy, hogy költő legyek. Az első elismerő kritikát ifi. Móricz Pá! írta