Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Ya§őm<)D. 1939. XII. 24. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XY. cvíoluam 292. szám . i Békesség nekünk! Irta: Untai István m.-kir. igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselő ,.Békesség a földön a jóakaratú embereknek". Igy hangzott a karácsonyi szózat kétezer évvel ezelőtt, — és így hangzik ma is, amikor vérben ázik a lolu és angyali zene helyett ágyúdörgés cs puskaropogás hangját halljuk északról és nyugatról. A viharfélkuk, nielynek villámai most kirobbantak, voltaképen két évtizede, a páriskörnyéki békediktátumok óta tornyosultak Európa egén. És hiába volt a múlt év karácsonyán tisztulóbb a láthatár, hiába reménykedtek a derűlátók egy hosszú, békés korszakban: akik reálisan nézték az eseményeket, megérezték a feltartózhatatlauuí következő katasztrófát. Az államok felelős vezetőire, akik ezt előrelátták, az a kötelesség hárult, hogy igyekezzenek nemzetüket megerősíteni, fölvértezni, ellenállóvá tenni az esetleg bekövetkező európai viharral szembén. Ez volt a kötelessége a magyar nemzet felelős vezetőinek is. És most, a számvetés idején nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy megtörtént mindaz, aminek történnie kellett a nemzet külső tekintélyének emelésére, békéjének megóvására, belső erejének fokozására, nyugodt fejlődésének biztosítására. Az ország nemzetközi helyzetét illetően a legelső és legnagyobb dolog az, hogy Magyarország kívül maradt a háborús konfliktuson, Magyarország békeben él. Nem hull a drága magyar vér, nem pusztulnak anyagi és erkölcsi értékek. Mint gróf Teleki Pál miniszterelnök megállapította: a magyar közvélemény nyugodt méltósággal nézi a helyzetet —• és folytatja országépítő munkáját. Hogy mekkora érték ez a tény, — azt hiszem, fölösleges magyarázni ennek a nemzedéknek, amely végigélte a világháború borzalmait, szenvedéseit, pusztulását. De még értékesebb, ha hozzátesszük, hogy az ország békéjének biztosítását nem megalkuvással, nem tekintélycsorbulással sikerült fönntartanunk, hanem ellenkezőleg: Magyarország nemzetközi súlya igen jelentékenyen emelkedett s Trianon óta soha nagyobb nem volt, mint éppen napjainkban. De nyugodt lélekkel csinálhatjuk meg a számvetést belső viszonyla+ban is. Az 1939-es esztendő Magyarország területének újabb gyarapodását -eredményezte s az északkeleti részen visszavezetett bennünket a honfoglaló határokhoz. A trianoni bilincsek megroppanása megnyitotta az útat ama határok felé, melyeket természeti erők jelöltek ki és történelmi energiák tartottak fenn ezer éven keresztül a magyarság számára. A meenagvobbodott Magyarország keretein belül teljés ütemben folyt az országépítő munka. A'Felvidéket és Kárpátalját nemcsak területi, hanem jogrendszer szempontjából is visszacsatoltuk az ősi magyar haza és a Szent Korona testéhez. És mindkét területen nagy-erőfeszítésekkel folyik a munka, hogy ezeket a húsz éven át idegen államtestben élő területrészeket kulturális és gazdasági szempontból is — az ottani lakosság szellemi és anyagi színvonalának emelése mellett — tökéletesen és véglegesen beleillesszük az anyaország vérkeringésébe. Az 1938-as év törvényalkotásai és kormányzati rendelkezései a nemzeti erők kimunkálásának és maximumra való fokozásának célját szolgálták. Különösen ki kell emelnünk három nagyejlentőségű törvényalkotást: a honvédelmi törvényt, a zsidótörvényt és a birtok politikai törvényt. Ezek közül az első az általános személyi és anyagi védkötelezettség megállapításával az idők követelményeinek megfelelő alapot adott honvédelmünk kifejlesztéséhez, — amelyet egyébként is teljes erővel folytatott a kormány, úgy, hogy nemzetközi tekintélyünk emelkedését elsősorban éppen honvédségünk gyorsított tempójú kifejlesztésének és természetesen a magyar hadsereg nagyszerű szellemének köszönhetjük. A földbirtokpolitikai törvény, amely éppen karácsony előtti napokban jutott túl az országgyűlés második házának fórumán, másfélmillió hold föld megmozdításával a magyar nép százezrei előtt nyitja meg a földszerzés és a saját otthon megszerzésének lehetőségét. Ennek a törvénynek a végrehajtása egyike az ország legnagyobb, sőt egyenesen korszakalkotó • jelentőségű gazdasági és szociálpolitikai műveleteinek — amely a modern magyar államiság kialakulása óta a magyar földön valaha is folyamatban volt. A harmadik kimagasló törvényalkotás: a zsidótörvény a magyarság erkölcsi és gazdasági szupremáciájának biztosítása céljából történt. Végrehajtása már folyamatban van (a sajtóban, irodalmi és művészeti életben jórészt már meg is történt) s az eddigiekből teljes határozottsággal állapíthatjuk meg, hogy a gyakorlati életben való átültetése komoly zökkenőket előidézni nem fog. Egyébként a végrehajtásnál — mint a miniszterelnök úr megállapította — kizárólag a nemzet egyetemes, érdeke a döntő szempont. A három nagy törvényalkotáson kívül törvényhozási úton és kormányrendeletekben ez intézkedések egész sora látott napvilágot a gazdasági élet harmonikus és folyamatos működése, a dolgozó kisexisztenciák védelme, a társadalmi élet nyugalmának biztosítása céljából és mélységes szociális érzés vonul végig az új költségvetésen is, amelyben a népegészségügyi, faluvédelmi, _ munkás jóléti és népművelési célokat szolgáló tételek kapták a legjelentékenyebb dotációkat. Nincs okunk tehát szégyenkezni ii számvetésnél. És aligha csalódom, ha megállapítom, hogy e magyar közvélemény azért nézi oly méltóságteljes nyugalommal a körülöttünk viharzó gigantikus történelmi eseményeket, mert ösztönösen érzi, dc? a konkrét tényekből tudatosan is megállapítja, hogy az ország sorsa arra hivatott vezetők kezében van. Természetesen bármennyire kielégítő is a számvetés, ez nem jelentheti azt, hogy minden feladatot elvégeztünk, ami reánk várt, ellenkezően: mérhetetlenül sok még a tennivaló minden vonatkozásban. Tovább kell erősítenünk az ország közjogi struktúráját,— s az e téren megvalósítandó feladatok között különös figyelemmel kell gondolnunk a törvényhozási összeférhetetlenség és a sajtójog új szabályozására. Rendkívül feladatok várnak ránk szociális téren is, a falusi nép helyzetének javítása, az ipari és mezőgazdasági munkás védelem, a kisipar, a tisztviselőkérdés tekintetében. Minden felelős tényező tisztában van vele, hogy u szociális igazságtalanságok kiküszöbölése a legnagyobb hatóerő annak a társadalmi kiegyenlítődésnek elérésében, amely egyedüli alapja az egészséges nemzeti életnek és a magyar társadalom megerősödésének. És mindezeken kívül természetesen új föladatok elé állít bennünket az Európára szakadt háborús katasztrófa is. Azért, hogy békében élhessünk, hogy gazdasági életünk lejtőre ne jusson, hogy termelésünket fenuIártsuk, hogy az ország lakosságának legfontosabb közszükségleti cikkekkel való ellátását biztosítsuk —, kétségkívül nekünk is kell hozni bizonyos áldozatokat, vállalni korlátozásokat és rendszabályokat, amelyek kisebb-nagyobb mértékben Európa minden országában feltalálhatók és amelyek valóban a legkisebb ellenértékei a legfőbb jónak, a békének, melyet élvezünk. Bármilyen súlyosak legyenek is az idők: bizonyos, hogy a magyar nemzet csodálatos egészséges politikai üsztönössége — amelynek oly nagy része volt abban, hogy ez a nemzet ezer esztendő viharai és megpróbáltatásai között is fennmaradt — meg fogja találni a helyes útat, amelyen át függetlenségét és jövőjét, biztonságát és jogai teljesülését legeredményesebben munkálhatja. Békesség a földön, — békesség nekünk. Karácsoiiví számunk 30 oldal- ára 32 fillér