Délmagyarország, 1939. november (15. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-05 / 251. szám
Vasárnap, 1939. XI. 3. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 231. szám Hinni es dolgozni Ez <i Hét a magyar protestantizmus Hete volt. Amíg kívülről veres Habok nyaldossák az ország határait, amíg idegen tájakon c-nk azzal törődnek, Hogy a mások szenm'lésebői Hogyan lcHehic csengő araDyat elővarázsolni, mibennünk a megzavarhatatlan lelek, a kiölhetetlcn tradíció visszafordul a múltba. Visszafordul a múltba s belép a magyar történelem kincses házába, melynek egyik dísztermében van összezsúfolva mindaz az emlék cs mindaz a valóság, amit a magyar protestantizmus adott p magyar nemzetnek a zivataros századokban. Ez a lap — katolikus lap, az eszmék, melyeknek szolgálatába szegődtünk, a nemzetnek cs a katolicizmusnak eszméi. De éppen azért, mert a nemzet és a katolicizmus szelleme világít elébünk, az örök ecl és örök igazság parányi szolgálatában nemcsak, Hogy nem tagadhatjuk meg a magyar protestantizmusnak történelmi szerepét a múltban cs hivatását a jelenben, Hanem készséges lélekkel csatlakozunk azok sorába, akik a magyarság politikai és kulturális szabadságharcában a protestantizmus érdemeit szívesen ismerik el. Azt mondjuk talán egy kis felületességgel szavunkban: boldog korszak volt, melynek szelleme szembeállította azt. amit egymással csak szembeállítottak: pannonhalmái és Debrecent, Boldog kor, amikor úgy duzzadt bennünk a Hányavetiség, az „úgv liazáuk bokréta raj(a"-gőgje, az „extra Hungáriám" délibábos önelégültsége, Hogy Ha éppen más nem támadt ránk, vagy csak nem vettük észre gőgtől lehunyt szemünkkel, hogy rúnktáraadt, — magunk kerestük a magunk soraiban ellenfeleinket. Művi úton előállított ellentétek szigctelődhették csak a magyarság két nagy családja közé, — azt gondoltuk: clrozsdásodnak az izmaink, Ha egymás testén nem próbáljuk ki erejét. Nincs fájdalmasabb, mint visszatekinteni azokra az évekre, melyekben, Ha mással nem, dc érdeklődéssel tudtuk már kísérni' nz eseményeket. Mennyi elmulasztott alkalom, mennyi el nem mulasztott tévedés! Hányszor nyílott fel előttünk a Helyes irány s Hányszor tévedtünk cl minden keresztúton. Hányszor csatáztunk egymással, amikor a közös ellenség ellen kellett. volna Hadba szállnunk s amikor magyarnak magyar felé kellett volna kinyújtania kezét, Hányszor voltunk „felettébb igazak." Talán cl kellett jönni ezeknek a napoknak. Hogy egymásra találjanak a kinyújtott magyar kezek s összetudjanak dobbanni a szorongó magvar szívek. A magvar katol ieizmus betöltötte cs be fogja tölteni történelmi Hivatását, de a katolicizmus türelme és engedékenysége krisztusi s lelkiekben csak Hívei kormányzatára cs vezetésére vállalkozik. A magyar katolicizmus solia nem lehet akadálya annak, Hogv a magyar protestantizmus töretlenül és fogyatkozás nélkül tudja nyújtani a nemzetnek azt a szellemet, ami gyülekezeteihez tartozókban a szabadság és a függetlenség kenyérnél cs levegőnél nélkülözHeleÜeuebb kinA finn nép szembenéz minden eshetőséggel, jelentette be rádiószózatában Cajander miniszterelnök Németország diplomáciai offenzívára kesziil a nuugaíí hatalmin gazdasági elszigetelésére — Versenyfutás a Balkánért Helsinki, november 4. Cajander finn miniszterelnök szombaton délután rádiónyilatkozatot tett. — Mi csak azt kérjük — mondotta —, bogy bekében élhessünk szomszédainkkal, nem fenjegetiiuk senkit. Semlegességi szándékunk nem szolgálhat ugródeszkául az orosz követeléseknek. Van egy dolog, amibe semmiképp nem egyezhetünk bele: ez pedig az, hogy lemondjunk országunknak, mint semleges országnak szabadságáról. Cajander miniszterelnök beszéde további során kijelentette még, hogy a, tárgyalások részleteinek Oroszország részéről való nyilvánosságra hozatala nem könnyíti meg egyik léi rcszcrc sem a tárgyalások szerenesés befejezését. Kijelentette továbbá, hogy a Hango-vidéki támpontok átengedése komoly veszedelmet jelent Finnország biztonságára. Egyébként ezek a támpontok nem szükségesek Leningrád védelmére sem. A világ közvéleménye ítéli meg, liogy melyik oldalról fenyegetnek. Mindenesetre nem Finnország cs nein is Svédország az, aki fenyeget Még mindig reméli a békés megoldás lehetőségét, de szükség esetére a finn nép szilárdan elhatározta, liogy egységesebben mint valaha, szembenéz inlnden eshetőséggel. Egyórás tanácskozás a Kremlben Moszkva, november 4. A finn küldöttség Paasikivi követ cs Tanner miniszter vezetésével szombaton délután 18 órakor moszkvai időszámítás szerint uj megbeszélésre a Kremlbe ment. A megbeszélés egy óra hosszat tartott. A tárgyaláson Sztálin is résztvett. A megbeszéléseket hir szerint folytatják. Moszkva, november 4. A finn küldöttség a szombati tárgyalás után jelentéét küldött kormányának. A finn kormány áttanulmányozta a jelentést és utasításokat küld megbizoftainak. A finn cs az orosz kormány képviselői vasárnap újból találkoznak Finnország minden eshetőségre készen llelsiski, november 1. A finn hatóságok rádiófólltivással fordultak a lakossághoz, liogy őrizze meg nyugalmát cs fegyelmét. Figyelmeztették a lakosságot, a háború cs béke idejére szóló védelmi intézkedésekre. Ezenkívül fölkérték a ki nem üritett nagyvárosok lakosságát, hogy kisebb csoportokban szervezkedjenek és minden eshetőségre készcuállva lássák cl magukut élelmiszerekkel és meleg ruhákkal. A iahosság 10 százaléka marad csak Elelsinhiben Helsinki, november 4. A kiürítés következtében a finn főváros lakossága a közeli napokban a rendes lélekszámnak 10 százalékára csökken. Diplomáciai Küzdelem a Balhánért Róma, november 4. A Uiorualc d'Jiulia közli, hogy az angol sajtó jelentései szerint Németország diplomáciai offenzívára készül a nyugati szövetséges hatalmak elszigetelésére cs ctekintetben elsősorban Olaszországra számit. Ugyancsak az angol sajtó értesülése 6zerint Olaszország nem vonta cl figyelmét a Dalkánról, ahol a helyzet Romániát annyira aggasztja, hogy az ankarai román követet sürgősen visszarendelték állomáshelyéről, hogy tájékozódást nyújtson arról: Törökország milyen álláspontra helyezkednek, ha Romániát támadás cri. A lap végül megemlíti azokat a lapjclentéscket is, amelyek szerint az oroszok Uulgáriában is tengerészeti támaszpontokra cscit védelmezni parancsolja s ami mindig termékeny forrása volt a nemzet kulturális életének. A történelem vastörvénye kovácsolta össze Pannonhalmát cs Debrecent, a magyarság örök nevezőjén találkozni tudnuk mindig azok, akiket számlálóik katolikusoknak, vagy protestánsoknak számolnak cl. Nincs türelmetlenség és nincs kultúrharc, ami bennünk erő, elszántság, ami bennünket küzdelemre képesít s megajándékoz a Harc lelkével és fegyvereivel, az mind-mind arra kötelez, Hogy egymás mellé álljunk, — Ha a két frontot meghosszabbítjuk, melyen eddig álltunk, úgyis nyomban kiderül, lxogv egyetlen egyenes rajzolódik ki az összetalálkozó frontokból. A magyarság" integráló erejét nem bonthatja meg az, ami megrontani nem akarja s kicsinyes törekvések, apró zsörlölődések nem érhetnek fól a?okhoz a magasságos, örök kupolákhoz, melyekkel az anyaszentegyház korul rá erre a meggyötört, fülzaklatott lelkű kis országra. Minél inkább érezhetjük magunkat Hajladozó fűszálnak ebben a szörnyű viharban, minél több éhes tekintet kígyózik sunyin a magyar liutárok felé, annál puruncsolóbb a sors elvégezése s annál kikerülHctetlenebbek útjaink. Aki értéket és erűt ad ahhoz a bősi Helytálláshoz, mit sorsnak ma mindenkitől megkövetel, nz elvégzi kötelességét. Ha találkozni tudnak az Ur iiónusáboz felküldött fohászaink, akkor ne szakadjunk cl egymástól a rögök közölt sem. 11a összeköt a végtelen, ne szakílson cl bennünket a véges. A hívő lélek jobb polgára hazájának is, mint a Hitetlen. 'Az oltár szolgálata testvére a nemzet szolgálatának. Hinni és dolgozni, — ezt parancsol ja a vallás és ezt követeli tőlünk nemzetünk. A Hitnek és Helytállásnak szent közösségében boruljunk must össze, magyarok,