Délmagyarország, 1939. november (15. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-18 / 262. szám

Szombat. 1030. XI. 10. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP xv, cvfoluam 202. szám ü magyar vidék 'Át. iparügyi miniszTer, Szeged kitűnő képviselője, második expozéjábaD arról beszélt, bogy az új ipari vállalatokat közelebb kell vinni a magyarság települési területeihez s ha a szükséges uagy átrendezéshez nincs meg a financiális bázis, legalább sz új gyárak alapításában, előnyben kell részesíteni a magyar vidékei.$ Ez a miniszteri kijelentés, szeretnénk bízni benne, új korszakot, jelent az ipari fejlődés torén. Eddig csak egyetlen szempontra figyeltek, arra, hogy minden gyárv állal a t ott létesüljön, ahol a nyersanyag legkönnyebben áll rendelkezésre s ahol megfelelő számban (cs munkabér ellenében) talál munkáskezekre. Most csak a legtágabb keretek közölt foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel s ezért elhanyagolhat juk a nem általános szempontokat. Az ipari miniszter programja szerint nemcsak termelési cs gazdasági, hanem nemzeti és szociális szempontokat is figyelembe kell venni akkor, amikor egy új gyáralapítás számára székhelyet keres a halóság, vagy a tőke. A gazdasági szempontok jelentőségét kéfségbevonni nem Iphct, do nincs senki, aki a nemzed és szociális igények jogosultságát ppoly szilárd meggyőződéssel nem ismeret] ne cl. Talán végefelc haladunk annak a koránk. amelyik mindent Budapestre akart terelni, amelyik Budapestet akarta meglenni az ország kirakatává s csak másodsorban törődött azzal, hogy mi vau a kirakat mögött. A vidéki városok nem tudtak versenyt futni a fővárossal, amikor azoknak a kedvezményeknek biztosításáról volt szó, amit a vállalkozó tőke a gyáralapílás ellenében kikötött. Budapesten drágább volt a munkabér, de a termelés minden más tényezője olcsóbb volt. Olcsóbb volt a szén cs olcsóbb az energia, kedvezőbbek a szállítási föltételek, olcsóbb a fuvar budapesti paritásban s kisebb a rezsije az értékesítésnek is. Budapest olyan természetes cs mesterséges előnyöket élvezett ezen a téren, hogy a vidéki magyar városok, ha az összeroskadásig vállalták is a terheket, ezeket az előnyöket beérni nem tudták. Egyfelől egészségtelen cs irracionális centralizációval gazdagították Budapestet intézményekkel, alkotásokkal, hivatalokkal, n szellemi élet és kultúra hídfőivel, másfelől a magyar vidék Jegjogosultabb kívánságai I, legszerényebb kérelmeit sem teljesítették. A centralizált közhalalom, a centralizált szellemi elet mellett a gazdasági élet centralizációja is rontotta a magyar v idékét s a magyarság ősi rczervoárját, a törzsökös magyarság kiröpítő fészkét a vészes vérszegénység állapotáig gyöngítették el át nem gondolt kormányzati politikájukkal. a szubvenciók és kedvezmények egyenlőtlenséget teremtő rendszerével. A vidék szegényedett, a vidéken lassúvá vált az élet ii temc, a vídclci kereskedelem tengődött, a vidék nagyszerű magyar iparosai egymásután csukták be műhelyüket s Budapesten a konuány és a főváros támogatásával egymásután nőttek ki a gyárkémények a földből. Nekünk nem fái az, ami lífllön francia-angol bizottság a Háborús eúuflUmübödcs lebonuolitásáro il l€gf€!s0bb haditanács tervet dolgozott hl a hadműveleten együttes vezetése cellából it német hadvezetőség lemondott a naöij fél! offenzíváról London, november 17. Pénteken dclatán a következő hivatalos jelentést adták ki: A legfelsőbb haditanára pénteken Londonban ülést tartott. Francia részről résztvclt Valódiét miniszterelnök, Gamelin tábornok, Varian tengernagy cs Vtlillemin tábornok', angol részről pedig Chamberlain miniszterelnök, a küliigyuiinisztérinmi államtitkár, a nemzetvédelmi miniszter cs a légügyi államtitkár. A legfelsőbb tanács tagjai délelőtt negyed 12 órakor ültek össze és áttekintették a katonai helyzetet, valamint annak várható alakulását a jövőben. A követendő módszer, tekintetében teljes megegyezés jött létre, hogy a hadmüveleiek vezetése céljából az angol és a francia haderőket egymás mellé rendeljék. A két miniszterelnök közös nyilatkozatának a szövege így hangzik: ,,'A legfelsőbb haditanács legutóbbi ülésén Daladier és Chamberlain áltat elfogadott határozatok végrehajtásával a kél kormány áltat már eddig érvénybe, léptetett rendelkezéseket olymódon erősítették meg és egészítették ki, hogy azok a következő területeken biztosítják a közös cselekvést! 'A légügyi fegyverkezés, nyersanyag, kőolajul öngóllá s, tengeren való szállítás és a gazdasági háború. terén. 'A l:él ország a jövőben közösen állapítja meg behozatali programját és ennek a programnak végrehajtásában elkerülnek minden versengést a külföldön tett vásárlásokkal kapcsolatban. A meghozott rendelkezések gyakorlati alkalmazását, a francia-angol együtt működési bizottság felügyelete alatt álló angol-francia állandó bizottságra bízták., amelyet az egyezmény megkötése után azonnal, megalakítanak." Háromnapos háhoru vita lesz angol parlamenthen London, ngvciubcr 17. Ugy Tudják, bogy november 28-án, kedden az angol parlament új ülésszakának megnyitása alkalmával három napig tarló, a háború szempontjait felölelő hoszszú vita lesz. Chamberlain miniszterelnök áttekintést nyxijt az egész nemzetközi helyzetről és a legújabb eseményekről. Ugy tudják, hogy az ellenzék kérni fogja a kormányt, hogy részletesen nyilatkozzék háborús Táljairól és a három nap egyikét ennek a kérdésnek megvitatására fordítsák. nifler tanácskozása a haderő parancsnokaival Boriin, november 17. A néniot külügyminisztériumban pénteken szokatlan élénkség volt; Ritler vezér és kancellár hosszabb tanácskozási folytatott, a német szárazföldi, tengeri és légi haderők parancsnokaival. A kancellár legszűkebb környezete is résztvelt a tanácskozáson. Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdoni (anak a tanácskozásnak. Ugy tudják, hogy kancellárnál az aktuális kérdések megvitatása során szőnyegre keriilt » habom további katonai mozdulatainak a megbeszélése. A megbeszélésekről semmi sem szivárgott ki. Budapesten jutott; Budapest fejlődése, virágzása, naggyátétele mindannyiunk kívánsága és öröme, a magyar vidéknek csak az lehetett és az maradt eddig teljesítetlen kívánsága, hogy számaránya, nemzeti, hivatása, gazdasági, jelentősége arányában jusson neki is abból, amihez a kormány támogatására, vagy jóváhagyására szükség van. Csak" attól felünk, hogy a vidéki magyar városok a kiéhczfelésnck mai türelmetlenségében majd elkezdenek egymásra licitálni, ha arról lesz szó, hogy kedvezményekkel magnkhoz édesgessenek intézményt, vagy vállalatot. Aki ma akárhol vidéken jelentősebb épületet akar emelni, az azzal kezdi, hogy — ne szépítsük a szót — igyekszik megzsarolni a várost, amelyben cpíikeznie kell. Ingyen telek, kövezclvám, pól adómentesség, vízdi jelengedés, (égin, homok, kedvezményes kölcsön stb., stb. mind mind szereuelnek azoknak u kedvezmények jegyzékén, amelyeket nz építtetők az etekiufetben szorult helyzetben lévő várostól ki akarnak erőszakolni. Hát méglm arról van szó, bogy gyárvállalót jön n vá rosba! Itt már azután a városok nemcsak az éhes kapzsisággal, hanem a kedvezmények minden .bájával megkent fezőrökkel állnak szemben. S kezdődik a városok egymásralicitálása; ki ad többet érte, bogv ne máshova menjen a gyár. Mint a nagyobb gyárak, az eladási föltételeket, épúgy kellene a nagyobb városoknak egymásra kőtelezően megszabni, azoknak a kedvezményeknek mértékét, amit biztosítanak építkezőknek és alakuló gyarvállaluloknak. Így lehetne megszüntetni azt az egészségtelen s más majdnem tisztességtelen versenyt, ami a vidéki magyar városok közölt kialakult s csak így lehetne termékennyé tenni a tulajt az. ipari miniszter nagyjelentőségű elhatározása, magyar vidéket mentő programja számára.