Délmagyarország, 1939. október (15. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-08 / 229. szám

t'öLer; 8-\ Szegedi vasutas ahadáluozía meá Dudapesten cau szegedi fiatalember öngyiihosságát M ErzséfteHiidrOi a Dunába ahart ugrani, meri nem hapoll munhái (A Dólmagyar ország munkatársától) Veres Antal 21 eves napszámos a nyáron alkalmi munkákon Szegeden dolgozott. Több hét óta azonban nem tudott semmiféle munkát kapui. A fiatalember kiskuudorozsmai születésű, ott is keresett munkát, de nem talált. Ekkor valaki azt tanácsolta neki, menjen föl Pestre, ott künynyebben el tud majd szegődni- A 21 eves fiatalember Szegedről gyalog vágott nclci az álnak és ncgy nap alatt fölért a fővárosba. Itt is megpróbálkozott a munkavállalással, de nem volt szerencséje. Elhelyezkedni nem tudott scholsein, kevés pénze is elfogyott. Ekkor reménytelen helyzetében elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el. Amint a Budapestről érkezett rendőri jelentésből megállapítható, Veres Antal pénteken a hajnali órákban az Efzsébct-liidról a Dunába akarta magái vetni. Az emberek azonban meg' • akadályozták a fiatalembert ebben a szándékúban, lefogtuk és rendőrnek adták át. A legérdekesebb a dologban az, hogy éppen egy szegcdi vasutasnak vezetett át péntek hajnalban az útja az Erzsvbet-hidon, ő vette észre, hogy Veres Antal mire készül. A vasutas odalépett a fiatalemberhez, aki már. fölmászott a híd karfájára, hogy a Dunába vesse magát. Sikerült az öngyilkosjelöltet lefognia az arralialadók segítségével. Az életunt Veres Antal többször is kiakarta tépni magát az emberek kezei közül. A rendőr azután a főkapitányság életvédelmi osztályára .vezette be Verest. Itt elmondotta, hogy reménytelen helyzetében akarta eldobni magától az életet. A rendőrségen saját erdekében őrizetbe vették, mivel nem akart lemondani öngyilkossági térvéről. Most majd megpróbálnak a szerencsétlen sorsú fiatalember, számára a fővárosban, vagy itt Szegeden valamilyen tartós munkát szerezni. KOKUSZI ISTVÁN kárpitos mindennemű kárpitos munkát vállal ARADI-UTCA 5. (Dclinagyarországgal szemben) A német-lengyel villámháború Irta: vitéz dr. Shvoy Kálmán ny. altábornagy rA németek az ismeretes diplomáciai előzmények után 1939 szeptember 1-én hajnalban megkezdték a katonai hadműveleteiket Lengyelország ellen, amely egy hónapra •icú, október 2-án Lengyelország fővárosába, Varsóba való bevonulásukkal befejezést nyert. A lulajdonképeni döntés és a hadműveletek befejezése már szeptember 18-án megtörtént; vz időpont után csak Varsó és Módiin ésailéla félsziget ellenállásának megtörése maradi halra. Az egcsz világot bámulatba cjlelle a nemet hadseregnek ezen imponáló sikere, annál is inkább, mert a majdnem 10 milliós Lengyelországnak egy köztudomás szerint igen jól felfegyverzett erős hadserege volt. Min; denki keresi az okokat, amelyek ezen rövid idő alatt bekövetkezett súlyos veszteséget, illetve kimagasló győzelmet előidézték, ezért megpróbálom — kizárólag a rendelkezésre álló újsághírek alapján — azokat mérlegelni. Lengyelországnak igen hátrányos volt a halai alakulnia- Nyugaton kb. 1800 km lioszszu halúrvonalal kellett védenie, amely hutái vonul félkörben övezte körül a Visztulától nyugatra fekvő országrészt s igy KcklPoroszország északról és a háborúba lépett Szlovákia délről teljesen átkarolta. Ezen lialárplakulás következtében Lengyelországot a haditervének megállapításával azon igyekezet vezette, hogy az északi álkarolásl megakadályozza, ezérl vonult fel Varsótól északra Keletporoszországgal szemben egy crősebb hadsereggel és ezért akarta ezzel Keletporoszországot három oldalról megtámadni, hogy IveIclporoszországot elfoglalva, az átkarolást megakadályozza és egyben Varsót az északi veszélyeztetéstől megmentse. A Pösen-lerületén felvonult hadseregnek és a Krakkó és Lemberg körüli hadseregnek nem volt ilyen határozott célú támadó felnilala. Hogy a délen, léhát Krakkó és Lemberg kőiül felvonult déli hadseregnek Szlovákia és nz olt felvonuló erők ellen nem volt ugyanolyan vagy hasonló feladata, mint az északinak, az abban nyerheti magyarázatát, hogy a hadi és felvonulási terv megalkotásakor Lengyelország még nem száuii tolt Szlovákia liadbalépésév'el és területével. Kétségtelen, hogy a lengyel Haditerv azon feltevés alapján épülj fel, hogy Lengyelországnak elegendő ideje van a mozgósításra és {elvonulásra. Németország felvonulása és haditerve a reá nézve kedvező átkaroló határalakuláshoz igazodott. Egy-egy hadsereggel északon Keletporoszországban. délen Szlovákiában vonult fel. A többi három hadseregével Ponierániában és Sziléziában ugy vonult fel, bogy az elérendő célt — elsősorban az iparvidéket, azután a fővárost — a legrövidebb utón érhessék el. A Szlovákiában felvonult hadsereg iránya és cél ja Krakkó és Lemberg volt. a többi négyé Varsó. Németországnak a földrajziakon kívül az a rendkívüli nagy előnye voít, hogy mozgósítás nélkül, zajtalanul hadilétszámra emeli hadseregével a határon 'felvonult és szeptember 1-én, a hadműveletek megindítására készen állt. Ezzel szemben Lengyelország a hadműveletek megkezdésekor legalább is hadseregéinozgósilás nck egy jó részével, még csak a M iii 43-ih igp ma$u hír. OsztdEvsorsjáték 6 Hd fo 9 10 II burása már szombaton 14 én hezdödih Saját jól fölfogott érdeke, liogy H kapott sorsjegy árát mindenki c napokban fizesse meg, különben nincs njcreniénvjocosultsúga! 11a még nincs sorsjegye, siessen venni bármelyik főárusítónál, mert mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyforma a nyerési esélye! Nyerni azonban csak az nyerhet, akinek sorsjegye van! 1 Hivatalos ára az I, osztályú sorsjegyeknek az összes föárusitóknál: %=3'A, v'=7, ' -II, egész = 28 P Állandó cs kitartó játék állal érhető cl eredmény! A szerencse utja mindenkinek nyitva áll! Uj sorsjáték — uj reménység! Aki mer — nz, nyer! <y.; EZÍRlVfÉNZf Rífyf Mit Ít RAGYOGÓAN VILÁGÍTHAT TUNGSRAM MWTOK] LÁMPÁVAL NAGYON! GAZDASÁGOS A KRYPTON LÁMPA ÁRAMFOGYASZTÁSA stádiumában volt, seregtesteinek egy najgy rcsze még fel se vonult. Ebből az időbeli differenciából keletkezett azon helyzet, hogy a már a haláron állolt lengyel erőket a tulerős német seregtestek visszaverték, sok helyen megsemmisítették. Az igy kclelkezcll hiányok, hézagok pótlására kénytelen volt a lengyel hadvezetőség az időnként felvonulásra készen álló sercglcslcket egyenként bedobni. A látszat cs az események szerint addig, amig a német hadsereg csendben és rendben mozgósítva cs felvonulását teljesen befejezve, egy előre jól átgondolt terv szerint hajtotta végre támadását, a lengyel hadsereg a mozgösitásút nem birta befejezni és nem tudóit a hpdíterve szerint felvonulni. Szerény nézetein szerint a lengyeleknek számítani kellett volna az átkaroló haláralakulással és ezért az átkaroló helyzet hatása alól magát kivonandó főerejévcl a Narev—' Visziula—San folyó-vonal mögött kellett volna egy előre elkészített erős védőállásban, a déli és északi szárma mögött elhelyezett erős tartalékkal felvonulni. A határra előretolt hadseregeinek pedig csak az lett volna a feladatuk. hogv minden döntést kerülve, védekezve, az ellenséget feltartóztatva, terepszakaszról-terepszakaszra visszavonulva, jussanak :i Visztula állás mögé. Ez esetben legalább a lengyel hadsereg egy részének meg lett volna a nyugodt felvonulási lehetősége. így az egységes nagy német támadás egy még mozgósiló cs felvonuló félben lévő hadsereget talált, s a vasulvonalak, állomások bombázásával és lerombolásával még a felvonulást is megzavarhatta és sok esetben lehetetlenné tette. Nincsenek hivatalos adatok a felvonult 'és egv'mással szembenállott erők nagyságáról, a jelek szeriül azonban valószinü, bogy a nénietek kb. 60-65 hadosztállyal, ezek közül kb..5—6 motorizált, a lengyelek pedig kb. 40 —4f> gyalog és 15 lovas hadosztállyal vettek részt a hadjáratban. 'A lengyel hadosztályok kétharmada volt csak mozgósítva és felvonulva. A németek az egvséges tervszerű támadáson kívül számbeli fölényben is voltak'. Nézzük most már. hogv a hadászati okokon kívül mennviben játszottak közre harcászali és vezetési momentumok. Kélséglelen. hogv a nemetek az ó nagy sikerüket a kiváló német gyalogságon felöl n