Délmagyarország, 1939. október (15. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-31 / 248. szám

KwTiJ, 1939. óSfáheE 31 fflno—n— decmagyarorszxg Síremléket emelt a szabad királyi város nagy íestőfiának: Nyilasy Sándornak ötször borult piros ragyogásba a tápéi pípacsróna, ötször mártották meg lombköronájukut a Tisza tükörfényében a parti füzek, amióta Nyilasy Sáudor, az alföldi tájak fiuomlírújú szín-költője, egy kemény januári estén örökre megvált a szívéhez nőtt kedves emboreitől: a Magvetők-tő], a Buzaszcntclöh-töl a Fcfás»tózőA;-től cs a többi békességes, csendesmosolyú magyartól. Sírhautját mostanáig nem jelölte márványcmlékmü, egyszerű barna fakereszt és nyári virágok alatt szőtte tovább a szülőföld álmaiba révülő lelke, annak a forró rajongással szeretett tiszaipeuti falunak az életét, amely magáuos müvószólotében a boldog liiagamegfelodkezést jelentette. A hatodik évfordulóra síremléket emelt Szeged, nagy festőfiáuak. Finom, karcsú, fekete márváuykercszt ékesíti most már a belvárosi temetőben a fehérszegelyes, fohérkrizautémos sírhantot. A fölkéklő esti alkonyatban a fényes fekete márvány-mezőben csillognak a fölírás aranybetűi: NYILASY SÁNDORNAK AZ ALFÖLDI NÉPÉLET KÖLTŐI LELKŰ FESTŐJÉNEK EMELTE HALAS SZÜLŐVÁROSA SZEGED SZ. KITÍ. VAROS * . . . Tápé festője volt Nyilasy Sándor. Nemcsak a hírlapi cikkek neveztek őt annak, de boldog büszkeséggel „bivalkodta" magának a falu" ncpo is- Megindítóan jutott cz kifejezésro halálakor. Díszsírhelyet ajánlottak fül a köuuyosszívü magyarok a tápéi őskert-' ben, mert a falu magáénak akarta tudni a közöttük élő festőt az elmúlásban is. De ezt a meghatóan kedves tervet ő maga akadályozta meg elsősorban, mert végakaratában az édesapja mellett jelölte meg örökös pihenőhelyét, a belvárosi temetőben. Tápé gyászoló nőpo tehát, csak a megindultság virágait tehette le, a művész Munkdes.y-1 epo 11 e 1 övezett ravatalára. Fiatal legény helyezte el a koszorút, olygn féTiypsszeoiű, izmosnyakú, napbarnított, amilyonebet annyi költői ihlettel örökített meg nagy mesterük. . . . Nyilasy Sándor az Alföld, a Tiszavidék és népének nagy fcstőliriküsa volt. Ennek a tájnak ő volt az első nagy mestere, aki a nép hétköznapi és ünnepi életét palettájának szivárványos színeivel őszintén, a maga valóságában adta vissza. Aki errefele először festett igazi népéletké'pekot, mert az előttebaladók munkáiból hiányzott az élet igazi képe; az elevenség ritmusa és ereje, az embert emberrclevö vonások. Elődei kigondolt, mesterkélt alakokat, „müparasztok"-at adtak. Nyilasy ismerte és belelátott abba a néplélekbe, amelyet k"ltö-funfáziájának ragyogó színskáláival interpretált életének számtalan változatában, de -mindig megaranyozva azzal a Urai meleg kedéllyel, azzal a finom bensőséggel, ami — kritikusai szerint is neki, a festőnek — volt alaptermészete,." A magyar művészeti irodalom 6zakértö kitűnősége: Lyka Károly szerint: „Mielőtt Nyilasy Szegeden föllépett, előtte itt nem támadt kep, amely a festő és a néplélek, a népélet közötti közelséget anyira mutatná, mint ezek az idevaló munkák. Egyenes megragadásai a látott dolgoknak, tájaknak, az alakoknak, a nép munkás-, vagy csöndesboldósrságú életének. .Végre megkapjuk itt az Alföld levegőjét és színeit, amit előtte errefelé senkitől sein kaptunkS. egy ember, akinek minden vágya, minden szerelete a földnek aránylag egy kiesi területére vonatkozik és ez: az ő szülőföldje. Nincs még egy mester, aki ennyire mindent ebből vett volna, kölcsön, nincs meg egy, aki ilyen bensőséggel emelte volna az ö meghitt szülőföldjét a művészet, magasságába és vele azt a ttéoet. amelynek Jcörcbcn az életét töltötte:' • . .. Nyilasy Sándor 1873 december 2-án született Szegeden. Édesapjának Felsővároson volt fatelepe. Az 1879 árvíz után nákófalvi rokonaihoz került és az ottani clemcisikolában ismerkedett meg a betűk világával. Hlső „életrajzírója" — a magyar kultúra, do külüuösen Szeged roppant veszteségére azóta szintén elhunyt nagy főkapitánya: Szalay József dr. — jegyezte föl róla, hogy a rendkívül élénk szellemű fiúcskát a tanfelügyelő egy alkalommal megkérdezte, bogy „mit látott a szegedi árvízből'" A gyermek felelet helyett lerajzolta az árvizet az iskolai táblára. Ettől kozdve mint kis művészt ünnepelték az iskola padjaiban is. Középiskoláit Szegeden a piaristáknál végezte. Ezután a budapesti mintarajziskolába iratkozott be- 1893-ban Münchenbe, előbb az akadémiába, majd Hollősy Simon festőművész iskolájába ment. Az itt töltött idő vált döntőfontosságóvá tehetséges kibontakozására. Itt Nyilasy néhányadmagával — akiket később „Nagybányai Festők" név alatt ismert a közönség művészi tudata — lázadozott a mesterkélt népéletfcstés ellen és a sugalló erejű Höllósynál újból kezdett mindent és minden érzésével, képességével, a látott dolgok, a valóság, a természet felé fordult. 189'1-ben Párisban, a Julián-iskolában fejlesztette a Hollósynál szerzett tudását. Ezt követően beutazta Európát. Nagybányán két ízben időzött: 1897-ben és 1898-ban. A sok városlakás és atelicr után itt jutott ki végre a szabadba. Itt vívta meg nagy művészi küzdclmt-t a régi nehéz színek kihagyásától a levegős, sügárzó festészetig. A művészeti kritika sokhelyütt följegyezto ezt róla. A külföldi utazások és Nagybánya után Szegeden maradi; Kamarás, Szeged, Tápé felé hajolt az érdeklődése. Az alföldi népéletböl festett sorozatai n»gy értékei a magyar piktúrának. Munkái cletteliek, közvetlen melegség árad bolőlük s a derű és a báj vidám futamai szövik át alkotásait, 1929-ben megkapta az 1600 pengős társulati nagydíjat s az Országos Képzőművészeti Társulat törzstagja lett. Élete utolsó nagy örömet — mint annyian mások — ő is Szeged nagy barátjától: Klcbclsberg Kunó gróftól kapta, aki megbízta az egyetem néprajzi intézete részére a nagyszabású Hdrmaskép megfestésével. Az őszi idényre iól felszerelve üveg, porcellán és zománcozott főzőedény konyfelszerelés és alpacca evőeszköz nagy raktárával várja önt az S Z Á M. Művészetéről igen sok méltatás jelont mc? a folyóiratokban, irodalmi körök szerették az „ccset Tömürkónyjé"-nek nevezni, bár cz uié? üres dicsérctké-ut sem találó. Tömörkény objektív, tiszta emborábrázolúsa, mély szociális részvéte mögött az író eltűnik, míg Nyilasynál a művész állandó, szubjektív jelenlétét érezzük. Ha ilyirányú összehasonlításról egyáltalán lebot szó, úgy inkább Gárdonyi érzésvilágával kapcsolatos a festő Nyilasy szellemisége. . . . Nyilasy Sáudoí emberi valóságában az igen úrilényű, meguyerő cmbertípűshóz tartozott. De a kitűnő megjelenésű művész, már korafiatalságában is kerülte a nagyobb társaságbeli nyilvánosságot. Ö a népet szerette, de nem kereste a népszerűséget. Arisztokratikus hajlamú, exkluzív életet ólt és mégis legjobban értezto magát a nép körében. Utolsó éveiben nagyon magános lélek volt, de fantáziája akkor is a ragyogó színek, a fény sugárhullómai telő vonzották . .. Menekülni akart azoktól a gondolatoktól, amelyektől alig menekülhetett, beleálmodta magát egy ucmlétező népivilág magamegfeledkcző mosolyú levegőjébe és amire nem gondol az ember, — az nincs ... És Nyilasy Sándor csak a habos Tiszát, a tavaszi napsugarat, a nyári felhőket, a rózsaszínű tápéi lányokat, a villogószemű, tüzes fiatal legényeket akarta látni — szociális sebeik, magukgahagyottságuk, emberi elcsottségük nélkül. Almodé volt. Lírikus. 193-t január 6-án, Vízkereszt napján örökre lezárta azokat a nyugtalan tüzű művészszemeket, amelyek aunyit merültek el a szöged! felhők borongásában, az alföldi tájak színgyönyörüségeinck az ámulatában. A hatodik évfordulóra Szeged meghajtotta fejét a fekete márványban, nagy festófia. a szülőföld szerelmese: Nyilasy Sándor előtt. Vásárhelyi Julin. SZINHÁZÉSMÜVÉSZET A Jronfharcosoh" (SfszHemutáJótáwoi Inűnl meg @ gsjOitesi propuftáüict az aidiiOi repülőtér építési költségeire (A Délmagyarország munkatársától) Irtunk már arról a nagyszabású akcióról, amelyet a ,,Horthy Miklós" Nemzeti Iíepülőalap szegcdi vezetőségo kezdeményezett a szegedi repülőélet föllcndltésc érdekében. Amint jelentettük: Algyö község területet és 8000 pengő készpénzt a.jánlott föl a repülőtér céljaira s a repülőtér építésének földmunkálatait már meg is kezdték az algyőiek, akik a nemes cél iránti példátlan áldozatkészséggel ingyen fuvarokkal siettek a rcpülöalap segítségére és munkarr— jüket is díjtalanul ho'esátják az építkezés rendelkezésére. A repülőtér tehát elkészül tavaszra, hangárt is építenek rajta a repülőalap költségén; az oktatók, a növendékek és a szerelőszemélyzet lakóépületére azonbtuf még nincs födözet. Euuek az összegnek az előteremtése a társadalomra vár. Tekintettel arra. hogy. az algyői repülőtér tulajdonképpen Szeged, repülőtere less és a Délvidéki ActO-Klüb itt. akarja népszerűsíteni a szegedi polgári repülést, Szeged polgári társadalmára hárul az a föladat, hogy áldozatkészségével a hiányzó összeget pótolja. A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap szegedi vezetősége gyűjtési akciói indít a pénz előteremtésére. A gyűjtési akció propagandája november 6-án a Városi Színházban indul meg Gyula diák ,,Frontharcosok" cimü színmüvének ünnepi, ősbemutatója alkalmával- Vitéz Bánky Róbert igazgató ugyanis, fölismerve & hazafias cél óriási jelentőségét, az előadás tiszta jövedelmét a repülőtér építésének céljára ajánlotta föi. A bemutatót éppen erre való te-