Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-10 / 206. szám

14 DÉCMAGYARORSZXG • [Vasárnap, 1939. szeptember 10. Alison lieMe! OXILiN SEíVICE-mben: legtökéletesebb, legmodernebb, autó és motorkerékpár fényezési KOSSUlh l. SU! 68. Tel. 27-73 Tanoncok felvétetnek. Magyar tervgazdálkodás Irta: Olii Vllnos dr. A szabadelvű gazdaságpolitikai szemlélet alap. vető pillére a gazdasági törvényszerűségek önniQködésébcn való szilárd meggyőződés. Ami másszóval azt jelenti, hogy fölösleges a közüleleknek a gazdasági élet folyásába beleavatkozniuk, mert amint a fizikai világnak is megvannak a maga automatikusan működő vastörvényei, ppen ugy a gazdasági folyamatokat is hasonlóan jólmüködö törvények irányitják. A szabadéiul szemlélet szerint az önmaguktól működő gazdasági törvényszerűségek minden beavatkozás nélkül mindig az optimum, a közjó felé törekednek. . , Ez a szemlélet, amely elméleti sikon a fiziokratáknál majd az úgynevezett klasszikus iskola tanításában nyert teljes kifejtést, gyakorlatilag pedig a liberáJis-kapitalisztikus gazdálkodásban valósult meg, egészen a világháborúig megdönthetetlennek látszó elméleti és gyakorlati rendszer volt. Apáink vakon hittek benne és ha tárgyilagosak vagyunk, nekünk is el kell is. mernünk, páratlanul magas anyagi kultúránknak megteremtője a liberális kapitalizmus volt. A világháború egyéneket és nemzeteket elsodró zivatarában, ahol oly sok biztosnak hitt alap vált egyszerre bizonytalanná és ahol annyi megszokott, jól kitaposott ut töredezett járhatatlanná, kapta az első döfést a szabad kapitalizmus. A szabad tőkegazdaság légköre ugyanis a béke és szabadság. A háborúban pedig — tragikus ellentmondás — éppen a békét és a szabadságot áldozzuk fel az elnyerendő békéért és szabadságért Ha igaz az az állítás, hogy a kapitalizmus legfőbb hajtóbenzinje a bizalom, akkor éppen ezen legfőbb hajtóereje párolgott el a világháborúban és nz azt követő 2 évtized alatt. Mert a háborutéptc sebek közül az évek során nagyon sok beforrott, dc az elpárolgott bizalom nemhogy visszatért volna, hanem — ha lehetséges — még szertébb foszlott, mint valaha. A területi munkamegosztás logikai sikon megdönthetetlen, gyakorlati sikon jól bevált elvét — amely szerint minden terület csak a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb cikket termelje és az igy olcsón termelt árukat szabadon cseréljék ki — a területi elzárkózás, az önellátás elve váltotta fel Nagyot tévedne azonban -az. aki azt állítaná, hogy a nemegyszer nagy áldozatot megkivánó önellátás illogikus erőlködés. Éppen ez a tragikuma — vagy talán a vcrictas deelctat elvét vallok előtt érdekessége — a társadalomtudományoknak, hogy az értékalapok többrétüsége homlokegyenest ellentétes célokat és eszközökrt is igazol. Amennyire logikus a gazdasági törvényszerűségek öninüködésében bizó liberális közgazdának tiltakozása az állami beavatkozás ellen, éppen olyan logikus az ezen örmüködésben kételkedő közgazdának óhaja, hogy jöjjön a közület és irányitsa: támogassa, vagy korlátozza a gazdasági folyamatokat. Apáink több optimizmusának, a nemzetek egykori egymás iránt jobban kivirágzott bizalmának jól végiggondolt lecsapódása volt a ma •anynyit ócsárolt liberális tőkegazdasági rendszer. S nz előrebocsátottakból talán világosan kitűnik, éppen olyan áttekinthető következtetés vezeti a mai kevésbé derülátó egyéneket és egymás iránt csökkent bizalmú nemzeteket az önellátásu tervgazdálkodás felé. Az elmúlt két évtized -alatt páratlan erőfesziléseket tettek a nemzetek gazdasági erőiknek mibél észszerűbb kihasználására. Hatalmas, kontinensek gazdasági vérkeringését befolyásoló gazdasági keretek épültek át szinte szemeink láttára uj alapokra. Mennyi erőfeszítés, mekkora kockázat kell egy-egy évtizedes vagy évszázados tóbbé-kevésbé jól bevált rendszer átépítéséhez. A lombikokban folyó kísérleteknél legföljebb a vegyi anyag megy tönkre, vagy a lombik robban »«ét, ha rosszul számított a vegyész, de roi történik, ha az embermilliókkal végzett kísérlet vegyésze téved? Mekkora sebeket vág és mennyi könnyet fakaszt itt egy-egy tévedés! S milyen tragikus, mig a lombik-kisérletek embere nyugodt laboratóriumi csöndben vizsgálhatja és szemlélheti az elemek alakulását, lépéseit és elgondolásait senki sem zavarja, a milliók bőrére #nenő nagy kísérleteknél milliók zavarják, gáncsolják egymást, csakhogy mnicl kevésbé sikerüljön a kisérlet! A népek nagy versenyében ezer éve fuljuk Európa történelmének poros országutjait. A nemzetek versenyében azóta spkan kidőltek, még többen lamaradtak, olykor talán uii is tneg-meglorpanni látszottunk. Mohipuszta, .Mohács, Trianon . . . mind megannyi mélypontja a magyar történelmi bullámvonalnak. De ha nemzetünk időnkinti történelmi emelkedését és süllyedését vizsgáljuk, lehetetlen meg nem látnunk azt a páratlan rugalmasságot, amellyel mindig éppen a hullámvölgyekben rendelkeztünk és amely időnkint különböző formában, de mindig elegendő crötényezőül szolgált a mélypontról való cllendiléshcz. Ha nagy erőfeszi lésekkel és eredményekkel diosekedhetnek baráti és ellenséges nemzetek, nekünk sem kell szégyenkeznünk. A húszas évek közepétől hatalmas akarással átépiteltük nemzetgazdaságunkat. Az addig teljesen mezőgazdasági jellegű Magyarország ma már van annyira ipari állam is, mint mezőgazdasági. Bármily merésznek is tűnik ez állítás, a legutóbbi évek termelésstatisztikai adatai világosan bizonyitják, bogy ipari termelésünk évi értéke ma már valamivel meg ís haladja mezőgazdasági termelésünk értékét A nyersanyagért ma világszerte folytatolt küzdelemből mi is kivettük a részünk s büszkén mondhatjuk: nem eredménytelenül. Feltártuk a lispei olajmezőket, amelyek ma már napi 47 vaggon termeléssel fedezik az ország nyersolajszükségletének háromnegyedrészét. Sőt a benzindus lispei olaj ma már fedezi teljes ibenzinszükség"letünket. Kincstári olajkutatásokat folytatunk Itükszék vidékén, -a Mátrában és Kárpátalján s nincs messze az idő. amikor már külföldre is exportálhatunk magyar kőolajat. Hatalmas, ma még kiaknázatlan vizierök birtokába jutottunk Kárpátalján. A fehér szénért vivőit harcunk első állomási az Ungvár melleit épülő, 5 ezer lóerős energiá'.elep. A második lépés a Tiszaluc és Ees«nyéten községek határában a Hernád energiáit befogó 3 ezer lóerős telep iesz. A közelmúltban vettük intenzivebb müvelés alá^a csucsomi antimon bán-át, amelynek évi 100 vaggon fémailtimon termeléséből 80 vaggó.i nemes devizátszerző exportra kerülhet. Ugyanezen bánya melléktermékként évi 50 kg -aranyat is nyújt. Nagy erőfeszitéseket kell tennünk hazai gyapjú, len- és selyemtermclésünk fokozására. Külföldi kenőolajokat és gépzsiradékokat hazai napraforgó és lenolajkészitményckkel kell pótolnunk. A felvidéki és kárpátaljai területekkel nyert elektromos források lehetővé teszik gazdag bauxit-telepeink nyersanyagának itthoni alumíniummá való feldolgozását. Egyes iparaink, mint például a történelmi Magyarország kereteihez szabott élelmiszer iparunk túlméretezett. Ezen iparágaknak lassú, kárnélküli átépítésére kell gondolnunk. Ali ez főleg a békeévek legfejlettebb magyar iparágára, a malomiparra Ugvanakkor bizonyos 'parágak — amelyeknek pedig tág tere lenne Magyarországon — meg egészen embrionális állapotban maradtak Itt főleg a hazai automobilgy ártésra gondolunk, amelynek gyors és tervszerű továbbfejlesztése nemcsak elsőrendű termelési és forgalmi érdek, de eléggé ki nem hangsúlyozható honvédelmi szükségszerűség is. A magyar automobilizmus kiéniiésének nagy lökést fognak adni az újonnan föltárt, benzindus olajmezök. Hisszük, hogy a liazat földön fölbuggyanó kőolaj és termékeinek árszínvonala a legelső alkalmas pillanatban lényegesen alá fog szállni. A továbbiakban ismertetni fogjuk a kisipar érdekkörében tett és teendő lépéseket, az egyetemes iparra és kereskedelemre nehezedő szociálpolitikai terhek nyomán felvetődő kérdéseket, a mezőgazdasági termelés átcsoportosításának szükségességét. Elhalasztották a BIOSz debreceni nagygyűléséi A Biztosító Intézetek Országos Szövetsége és a Magyar Biztosítás Tudományi Társulat 23-ára Debrecenben együttes nagygyűlést tervezett, amely iránt nemcsak Budapestről, hanem az ország minden iészéből igen nagy érdeklődés mutatkozott. A rendezőség ennek ellenére* kénytelen volt a nagygyűlést elhalasztani. Amint a viszonyok megengedik, a nagygyűlési Debrecenben megtartják. —oOo— )( A zsidótörvény alapján eszközlendő bejelentések. A zsidótörvény végrehajtási utasitása a hasznothajtó jogosítványok (italmérési, dohányárudul, sorsjegyárusilási, stb engedélyek) és iparjogositványok (iparigazolványok és ipaj-engedélyek) birtokosait arra kötelezi, hogy október 15-ig a rendeletben megjelent szövegű bejelentést tegyenek az illetékes pénzügyigazgatósághoz, illetve elsőfoku iparhatósághoz. A bejelentéshez szükséges nyomtatványokat a penzügyigazgatóságok cs iparhatóságok bocsátják az érdekellek rendelkezésére és idejekorán tájékoztatást fognak nyújtani, hogy a szóbanlevő nyomtatványok hol és mikor vehetők át. INGATLANFORGALOM Szeged szab. kir. város területén 1939. szeptember 3-íól szeptember 9-ig a küvetktzö iugarlanok cseréltek gazdát* Molnár Gcza eladta dr. Ivánkovics Jenőne» Ilona-u, 5. sz. házát 189 n, öl telekkel 5500 pengőért. Szegedi Kereskedelmi és Iparbank eladta oi; Donátb Istvánnak Vasas Szent Féter-u. 24. sz. házukat 201 n. öl telekkel 16.000 pengőért. Szél Imre eladta Diamant Vilmosnak Csongrádi sugárút 40. sz, házát 11.200 pengőért. Becsey György és társai eladta Tápay József és nejénok Szatyraaz kap. 344 sz. házát 1 hold 1192 n. ö. földdel 5000 pengőért. Kovács Andrásné eladta Lippay Flórián és nejének Makraszék dűlőben levő 1 hold 1470 n. öl földjét 10.81 ktj kor.-val 1200/p 3000, 70-ed részocn 700.— pengőért. Erdödi Jánosné eladta Papdi József és nejének Ladányi uüllőbcn lévő 235 n. öl földjét 2 49 kat tiszta jövedelemmel 280 pengőért. Németh Gyula és neje eladták Csata István és nejének Csamangó dűlőben lévő 412 a. öl. földjét 2.13 kat.-tal 779.10 pengőért Csányi József eladta Horvát Mihálynénak Zákány düllö 1200 n. öl földjét 4.36 kat.-tal 810 pengőért. Kocsis Ignác eladta Nógrádi Minály és nejének Furus dűlőben lévő 8S9 n. öl földjét 701 kat.-al 750 pengőért Farkas Istvánné eladta Jójárt Ferenc és nejének öszeszék dülőbeD levő 1 hold 781 n. öl földjét 8,01 kat-tal 1729 pengőért. Faikas Istvánné eladta Bárkányi András cs nejének Öszeszék dűlőben lévő 2 hold 777 n. öl földjét 16.13 kat.-al 2983 pengőért. özv. Márki Mihályné eladta Berta Ferenc és nejének Röszke dűlőben lévő 716 n. öl földjét • rajta levő felépítménnyel 2800 pengőért. Szombati György eladta Kocsó Sándor és nejének Somogyitelep 1301 sz. házát 1250 pengőért Dosi Lajos eladta Posztós Margitnak Dáni-u. 15. sz házát 220 n. öl telekkel 7000— pengőért. özv. Botli Jánosné eladta Diósi Lajos és nejének Szent László n. 6. sz. házát 118 n. öl te, lekkel 4650 pengőért. Báló Mihályné eladta ifj. Kálmán Sándor j nejének Lomnici u. 6. sz. házát 180 d. öl telekkel 2000 pengőért.