Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-10 / 206. szám

Vasárnap, 1939. szeptembe? 10. DÉLMAGyARORSZAG 9 Történelmi lecke az örökkévaló magyarságról a rahói fenyvesek között Tele volt örömmel, vidámsággal a lelkünk, amikor fölkapaszkodtunk a kőrösmezei állomáson a Rahó felé induló vicinálisra. Néhány órával előbb ott álltunk az ezeréves országhatáron, a Tatárhágón, ott nézegettük a hajdani lövészárkokat és gránát tölcséreket, a hegyoldalak olyan nehezen gyógyuló sebhelyeit, amelyekben bujább a növényzet sötétebb a fü zöldje és színesebbek a vjrágok, mintha a húszegynéhány évvel ez-, elölt kiomlott vértengerre emlékeznének. És lengyelföldön is járt a lábunk, örvendező lengyel kezek szorítását érezte a kezünk. Volt tehát oka, alapja a vidám hangulatúak, lett volna akkor is, ha a kőrösmezei állomás terraszán nem élesztgetjük tüzes tolcsvaival. A kék ködökbe vesző távoli csúcsok integettek lassan induló vonatunk után, amely zihálva fúrta busa fejét a Tiszavölgyből elősompolygó alkonyatba. A III. osztályú kocsi tele volt utassal. Hátizsákos turisták, fehéringes rutén férfiak és nők ültek nagy összevisszaságban. A vonatkerekek zakatolása sem tudta elnyomni a bábeli nyelvzavart, amely a kocsi belsejében uralkodóit A tájék káprázatos szépségeit dicsérték a turisták vagy ötféle nyelven, a magyar kirándulók a nagy történelmi változáson örvendeztek, amely visszavezette Szent István birodalmába ezt a vadregényes vidéket, a többiek pedig a mindennap szürke gondjait, bajait tárgyalták meg. A legközelebbi állomáson két fiatalemberrel szaporodott -a tarka társaság Jobban öltözött legények voltak és odatelepedtek a mi padjainkra. Sokáig nem 'tudtuk, kifélék. Csendesen üldögéltek és hallgatták, figyelték a körülöttük zajló vidám beszélgetést. Éppen arról folyt a barátságos vita, hogy melyik nemzetiség hogyan fogadia a tavasszal bekövetkezett változást. Rahói ismerősünk érdekes részleteket mesélt el Rahó történelmi perceiről. Elmondotta, ogy március 15-én, a magyar szabadságharc évfordulóján kelt föl a szicsgárdista ukránok ellen a község lakosságának magyar érzelmű része. A maréknyi bátor csapat megrohanta a szics-házat, lefegyverezte a szicsgárdistákat, őrizetbe vette a vezéreket, lerombolta az ukrán diadalkaput és eltávolította az uccákról az ukrán íölirásokat Akkor már megérkezett a jelentés, hogy közelednek a diadalmasan előnyomuló honvédcsapatok. A faluban nagy volt az öröm, a házak ormán megjelentek a magyar színek és az is' magyarul igyekezett beszélni, aki husz éven keresztül ügyesen eltitkolta, letagadta ezt a tudományát. Másnap a rahói főutcán, a lerombolt ukrán diadalkapu helyén megkezdte a lakosság az uj diadalkapu építését a közeledő magyar honvédség számára. Ugyanezekbea az órákban kezdték meg a Tisza túlsó partján, a község Cipszeráj nevü részében egy másik diadalkapu építését is. De ezt a diadalkaput horogkeresztes zászlókkal diszitettéjk föl. A Cipszeráj lakói azt hitték, hogy a Szlovákiában előnyomuló német csapatok vonultak be a Rjuténföldre is. — Érdekes, különös nép lakja ezt a Cipszerájt — mondta utitársunk —, eredetileg németek voltak, cipszerivadékok. de bizony a nyelvük inkább hasonlított már az itteni zsargonhoz, mint a némethez. Nem is érezték magukat sohasem németnek és a cseh impérium eiső éveiben inkább a magyarokhoz húztak. Hitler uralörgrajutása után változott csak meg a helyzet. A vidéket néjnjt turisták, leginkább fiatal diákok, özönlötték el és megkezdték az agitációt. Sikerült is megnyerniük Kárpátalja németjeit a »völkisch« gondolatnak. amelynek, hatása abban nyilatkozott meg, hogy Cipszeráj lakói nagy szorgalommal láttak neki a tanulásnak. Uj útitársaink, a két ismeretlen fiatalember, feszülten figyelték ezt a beszélgetést, de nem szóltak közbe, nem árulták el hovatartozásukat. Ezután tréfásabb hangon folyt tovább a beszélgetés. Szó került ismét a szicsgárdistákról, akiknek" legnagyobb része nem is kisorosz vrrtt, hanem külföldről ideszalajtott agitátor. A rutén szicsgárdisták régen kijózanodtak és visszatértek hajlékaikba. — A lengyelek kérlelhetetlenül üldözik a szicseket — mondta valaki —, de ez érthető is, hiszen a nagy ukrán mozgalom Lengyelország szempontjából a legveszedelmesebb hazaárulást jelenti. A határmenti őserdőkben bujkáló szicsekre éppen ezért veszedelmes sors vár, ha a lengyel határőrök kezébe kerülnek. — Nem jó lenne bujkáló szicsgárdjstának lenni — állapította meg a társaság egyik tagja. Most hirtelen megszólalt az egyik ismeretlen 'fiatalember. Hibátlan magyarsággal beszélt, de hangjának azért megvolt a jellegzetes felvidéki szine. — Ez a fiatalember is szicsgárdista volt — mutatott nevetve a vele szemben ülő társára. A tréfás árulkodást senki sem vette komolyan és valaki évődve fenyegette meg az állítólagos ex-szicsákot, hogy átadja a lengy.el határőröknek. — Hát maga nem volt szicsgárdista? — kérdezte valaki a megszólalótól. — Dehogy voltam — tiltakozott az kissé ijedt hangon —, én kérem német vagyok. — Ez nem jelent semmit. Akadtak a szicsákok között németek is. — Ez igaz, de én nem tartoztam azok közé. Én német vagyok, Auslanddeutsch, — Mi a neve? Kiderült, hogy szláv neve v%a. — Lehet, hogy valamelyik ösapárp szláv volt, de én már német vngyok. Az apám is német volt. — Mi — magyar hangulattal voltunk tele, ujjongott a szivünkben a tudót, hogy husz év után végre visszakerült Magyarországhoz a régi magyar földnek ez a vadregényes darabja Az ismeretlen útitárstól valaki megkérdezte, hogy miért nem vált. magyarrá. ha már a szlávságot föladta — Furcsa nép a magyar — mondotta gondolkozás nélkül —, furcsa és barátságtalan. Nem szereti a kisebbségeket. Ezek a keményen kimondott szavak egyetlen pillanat alatt meggyilkolták a kocsi belsejének vidám hangulatát. Hirtelen méjy csönd támadt utánuk, csak a kerekek csattogása hallatszott élesen. Volt a társaságunknak egy >agja. Középkorú férfi, aki velünk járta meg •> Tatárhágó virágos lövészárkait és aki eddig némán hallgatta a beszélgetést. Most fölugrott a helyéről. Odaállt a magát németnek valló és a piagysr história ellen vádat emelő fiatalember elé. -x Idehallgasson, fiatalember — szólt rá izPiák töltőtoll Vi0 P.-tÖl Javításokat szavatossággal vállalunk! Az összes iskolákban használatos szabvány fyzetek kapható a CENTRUHBAN! Du,gonics-tér 1 szám. a korzó sarkánál * J3 HALLOTTA OLCSÖBB LETT « gqmbaalqku TUNGSRAM KRYPTON galomtól remegő, de erős hangon — mondok magának valamit.' Ha annak a szemérmetlen hazugságnak, amit most kimondott, csak egyetlen szá zaléka igaz lenne, akkor magát már megvasalva hurcolnák le a vonatról a magyar csendőrök. K' tanította erre a hazugságra, ki hitette el magával, hogy a magyarok nem szeretik a kisebbségeket? Hát nem ismeri a magyar történelmet? ítéletet mer mondani anélkül, hogy ismerné ezt, ami fölött Ítélkezik? A kemény, fájdalmas szavak egyre ércesebben zengték tul a vonat dübörgését. A kocsiban mindenki elhallgatott, az utasok körénk sereglettek valamennyien és a vegyes nemzetiségi! turisták, a fehér inges rutének és a kaftános zsidók néma, figyelő gyűrűjében zuhogtak tovább a szavak. — Azt mondja, hogy a magyarok elnyomták a kisebbségeiket. Nézze meg a békebeli Magyarország vasúti hálózatának a térképét ,látni fogja belőle, hogy amig a színmagyar Alföldnek alig jutott egy-két vasutavonal, addig a nemzetiségi vidékeken megépítették a világ legdrágább vasutjait. Vasutat építettünk a horvátoknak a Karsztokon keresztül, megépítettük a Kassa-oderbergi vasutat a Tátrán keresztül a szlovák testvéreknek, rengeteg vasutat építettünk az erdélyi oláhoknak. De ez mind nem volt elég, lementünk még Boszniába is és megépítettük a bosnyákoknak a világ legdrágább hegyi vasutját. Mostár és Szarajevó között. Nézze meg a statisztikai térképet, amely békebeli iskolák helyét tünteti fel. Megláthatja arról, pogy a kisebbségek vidékein sokkal több iskolát épített és tartott fönn a magyar állam, mint a színmagyar Alföldön. Tudja-e, hogy a Trianonban megcsoukitot, a snemzetiségeitől megszabadított* Magyarország még máig sem tudta pótolni a saját vére ellen elkövetett mulasztásokat, hogy Klebclsberg Kunó kultuszminiszjer a háború óta ötezer iskolateremmel növelte az alföldi iskolák számát, de még ezzel sem elégítette ki az iskolaszükséale-