Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-15 / 210. szám

PéntejK, 1939. IX. 15. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. ÓfOlyíllü 210. S?<l!ll Csáky Isfván gráf a külügyi bizottságban ismertette Magyarország külpolitikai helyzetét Hangsúlyozta a magyarság hagyományos hűségét barátaival szemben — Erkölcsi erükre bíztuk sorsunkat, de a magyar hadsereg készen áll arra, hogy megvédje a magyar nép házatáját Romániának javítania kell a légkört, ennek előfeltétele: kisebbségi szerződés Viszonyunk Délszláviához és Bulgáriához Budapest, szeptember 11 A képviselőház külügyi bizottsága csütörtökön délelőtt tartotta ülését vitéz lmrédy Béla elnökletével. Az elnök megnyitó szavai ulán Csáky István gróf tartotta meg expozéját. — A magyar kormány őszintén fájlalja — inoníoUa a külügyminiszter —, hogy nchai Apponyi Albert gróf jóslata, amelyet a magyar bókeküldüttscg élen 1920-ban Parisban mondott, hogy a versaillesi és az annak mintájára készült ngynevozott békeszerződés véresen fogja magát megbosszulni, beteljesedett. Évek óta a békcs megoldásban, a józan ész fölülkerekedésében reménykedtünk. Az egész világ kiállíthatja rólunk, magyarokról a bizonyítványt, hogy sok mindent eltűrtünk és sokat szenvedtünk csak azért, hogy a fegyverek dörgése ne hívja meg egyszer porondra az erős megpróbáltatásokon keresztülment generációnkat. Az' 1930. őszén eldördüli fegyvereknek a ravaszát 1919—20-ban húzták föl. Mit tehetett a magyar kormány az ország határain fülcsapó háborús veszélyben? Következetes maradt elődeink húszéves politikájához. Megőriztük a hagyományos hűséget barátainkkal szemben, tudatában lévén ama alapelv horderejónek, hogy az ország becsülete és hitele nagyobb értékot jelent a népek közösségében, mint amilyen a fegyvoros hatalom. Minden nép kezéből valami módon ki lehet csavarni a fegyvert, de a ncp törhetetlen erővel megmarad és feltámad, ha meg tudja őrizni sajátmagába vetett hitét és bizalmát a jövőben. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy csak az erkölcsi erőkre bíztuk sorsunkat. A morális erők és az állam vezetőinek törhetetlen és elszánt akarata mögött példás fegyelemben és mindenre készen áll a fegyverekben napról-napra izmosodó Ynagyar hadsereg, Iccszcn arra, hogy a dolgos magyar ncp bázatáját és a kis cs nagy házak lakóinak nyugalmát a végsőkig fenntartsa és megvédelmezze. — Híven eddig fenntartott politikánkhoz — folytatta a külügyminiszter —, kisebbségi javaslallcrvozclct nyújtottam át a román kormánynak. A terveiét olyan, hogy annak keretein belül minden kisebbeégi sorsba jutott romániai magyar konkrét sérelmei orvoslást nyerhetnek. A válasz meg késik. Nehezen fogom pedig egyhamar megismételni a májusban már megteli és most konkrét formába öntött javaslatomat. 'A magyar kormány kisebbségvédelmi javaslalát ugyanis tényleg komolyan veszi. A kormány nagyon is jól tudja, hogy Magyarországnak nincsenek szándékai. támadó Azt is tudja tehát a román kormány, hogy a megtcmlámadási szerződést nem Iclcző támadási veszétybjel szemben kínálgatja, sokak nczclc szarut Icizá"utay taktikából. Először ,, a légkört kell gyorsabb ütemben megjavítani. Ennek előfeltétele egy rugalmas kisebbségi szerződés. [Azután látni kelj, vájjon ez a «„erzödes tényleg ,Irénre is lesz-e hailca. A szerződés jó működése teszi majd lehetővé, hogy kapcsolatainknak politikai formában is külső kifejezést adjunk. A magyar kormány kezzeifoghutólag újból kimutatta, hogy nem mulaszt cl semmit a maga rcsfcröl a. két állam közötti légkör javítására, és ezért ratifikálás céljából a törvényhozás elé terjeszti a Koseu-alap rendezésére megkötött magyar-román egyezményt. — Jugoszláviával szemben könnyebb a helyzetünk, úgyhogy annak kormányára bizsuk, hogy akar-e velünk kisebbségi szerződést kölni és ba igen, a tervezet elkészítését is, amelyet mindig azzal az őszinte jóindulattal fogunk tanulmányozni, amely a két állam közötti viszonyt leginkább jellemzi. — A Balkán-államokról szólva, mély tisztelettel kell megemlékeznem azokról a meleg szavakról, amelyekkel Boris bolgár király Magyarországról új követünk fogadása alkalmával megemlékezett és amelyek az egész magyar közvéleményben őszinte baráti visszhangra találtak. — Magyarországot a halárain viaskodó feleli részéről semmi veszély nem fenyegeti és igy a kormány feleslegesnek tartotta semlegességi nyilatkozatot trn. ni. Ez csak komplikálná nemzeti eletünket egy talán hosszúra nyúló háború folyamán. ' — Soha el nem múló bálával gondolunk e helyről e nehéz órákban Mussolinire, arra a nagy olasz államférfire, aki először kezdte meg egy nagyhatalommal a háta mögött a végzetes békeszerződések eleinte szikláknak látszó falait döngetni nemcsak fegyveres kézzel, hanem mély bölcseséggol és tervszerűséggel. Hogy az egész világ még nem áll lángokban, liogy az égést sikerült évekig elkerülni, az főleg neki és annak a békcpoliUkának köszönhető, amelyet Mussolini és Miller egész Európa érdekében folytatott. És ilt megindultsággal és cgyüttórzósscl kell gondolnunk Hitler kancellárra, akinek meggyőződése volt, hogy a Nemet Birodalomnak ver nélkül lehet és kell jogait érvényesítenie. A magyar kormány eltökélt szándéka, bogy a húsz éven át követett és bevált politikát folytatni fogja hidegvérrel és nyugalommal minden viharok közepette mindaddig, amig az lehetséges cs a magyar nemzet életérdekei mást nem követelnek. Sohasem fogunk a hamis heroizmus nemzetellenes bűnébe esni, de nemzeti életérdckcink megvédclmezcscrc és hazánk érdekeinek biztosítására ha kell, az utolsó emberig sikraszállunk. ' Végül néhány bizottsági tag felszólalásával kapcsolatban kijelentette a külügyminiszter, hogy a magyarság természetesen változatlan rokonszenvvel kiseri a lengyeleket nehéz, az ellenfél által is méltányolt hősies küzdelmükben. Délután a felsőház külügyi bizottsága tartottá' ülését. Csáky István gróf itt is megtartotta expozéját, amely nagy vonásokban megegyezett a képviselőház külügyi bizottsága előtt tartott előadásával. Varsó sorsa megpecsételődött Az élelmiszerellátás csödöt mondott — A németek elvágták az ellentámadás uttát — A lengyel kormány román határon várta a fejleményeket - weygand tábornagy veszi át a lengyel csapatok vezetését neves harcok a nyugati fronton Varsó, szeptember 14. A .Varsó II. rádióállomás a következő hirt közölte: — Szerdán a varsói utcákon kifüggesztették C z u m a tábornok, Varsó védelmi parancsnokának kiáltványát. A kiáltvány közli, hogy a lengyel csapatok nem adják át Varsót. A védelmi parancsnok megállapítja, hogy a lakosság hagyományaihoz hűen viselkedik. Elhatározták, hogy muiikáskülönitmcnyckct létesítenek. Szerdán a varsói bankokban újra megindult a munka. A bankok betéteket vettek át és csckküzletckct bonyolítottak le. Ami a kifizetést illeti, a jelenlegi belétek nem esnek semminemű korlátozások ilá. Varsó ellenállásával kapcsolatban a Svájcba érkező hirek teljesen egybehangzók, A német vonalakról .Varsóban látható, amint asszonyok cs gyermekek az ellenség tüzében gerendákat cipelnek a lövészárkokba. Látható, amint asszonyok és gyermekek rejtőznek » háztetőkön a kémények mögött és lőnek az utcán levő német katonákra. Mások pincékbe bújnak és a pinceablakon át lőnek. A harcot nagy dühvel folytatják, mindkét félnek sok a vérvesztesége. A Német TI jelenti: Czuma tábornok, iVarsó parancsnoka, ujabb rendeletet adott ki, amely szerint a lakosságnak a legszigorúbb büntetés terhe mellett megtiltja, hogy felvegye cs elolvassa a német repülőgépekről ledobott röpcédulát. Bebizonyosodott, hogy Varsóban a lengyel bandák dum-dum golyókat használtak', amelyeket a munkászászlóaljak készítettek. Nehézségek Varsó élelmiszerellátása körül Amszterdam, szeptember 14. Varsói jelentés szerint a lengyel főváros élelmiszerellátása teljesen csödöt mondott. A szükség olyan nagy, bogy a lakosság kutyák és magykák húsával táplálko. zik. Este 7 óra cs reggel négy óra között senki sem léphet az utcákra. A polgári lakosságot felszólították, hogy önként jelentkezzék katonai szolgálatra. A menekültek ezrei táboroznak azon a kevés útvonalon, amely Varsót még összeköti a külvilággal. A leng* cl ellentámadás remenre a Brcsüilowsk felé vezető főútvonal megszállásával végleg megrendült. Weygand tábornagy ulttan Lengyelország fcie Berlin, szeptember 14. A Deutsche Allgeniein* Zeitung bukaresti értesülése szerint "Weygand tábornagy utvan van Lengyelországba, Hir szerinf a tábornagy átveszi a lengyel hadsereg maradékainak főparancsnokságát.