Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-29 / 196. szám

Kedd, 1939. augusztus 29. DÉCMAGyXRÖRSZXG 5 Elgázolt cgq szekeret a moterosTOROt A Kocsin ülő asszony meghall, tiafbőnapos csccsemőfe csodával határos mádon megmenehüit (A Délmagyarország munkatársától.) Bor­zalmas szerencsétlenség történt vasárnap dél­után a Szőreg—Kiszombor állomások közötti vasútvonalon. A Makó felé haladó szegedi mo­toros személyvonat a 34-es számú őrház köze­lében lévő vasúti átjárónál elgázolt egy szeke­ret, amely éppen akkor ért a sínekre, amikor a motörvonat odarobogott. A motorosmozdony csaknem teljes sebességgel haladt, és nekiro­hant a szekér első részének. A szekéren öten ültek: Bagi Mihályné, Kószó Rozália 38 éves szőregi asszony, a húga, Kószó Erzsébet és két kisgyerek. Az ötödik utas, Baginé hathónapos csecsemője ott pihent édesanyja karjain. Az összeütközés pillantábáu Baginé és Kó­szó Erzsébet, akik a kocsi első részében ültek, kiestek a szekérből, kizuhant a Baginé karján alvó csecsemő is. Az összeütközés után motor­szerelvény megállt, a vonaton szolgálatőt tel­jesítő személyzet az őrház telefonján értesítet­te a mentőket. Bagi Mihálynéhoz azonban hiá­ba érkeztek a mentők, az asszony a szeren­csétlenség után pár perccel belehalt súlyos sé­rüléseibe. Kószó Erzsébet súlyosan megsérült, őt a mentők kórházba szállították. A két gyerek, akik a kocsi hátsó részében ültek, nem szenvedtek sebesülést. Csodával határös módon menekült meg Baginé hathóna­pos kisgyermeke. A Csecsemő az összeütközés pillanatában kire­pült édesanyja öléből és a vonat ütközőjére esett, ahol fönnakadt. Ott találtak rá az utasok sértetlenül. Á szőregi Csendőrség a halálos szerencét­Ienségről jelentést tett a szegedi ügyészségnek. A vizsgálat megindult. „A társadalom lelkiismeretének megszólalása rá fogja vezetni az államot is a sokgyermekes anyák megjutalmazására" Glattfelder Gyula megyéspüspök és Muntyán István dr. beszéde a Stefánia Szövetség vasárnapi ünnepségén (A Délmagyarország munkatársától ) Megha­tó ünnepség keretében jutalmazták meg vasárnap délelőtt azt a 27 sokgyermekes anyát, akik leg­többet tettek eleget anyai hivatásuk kötelességé­rek s akiket a szegedi Stefánia Szövetség ki­tüntetésben részesi'tet. A rókusi elemi iskola tornacsarnokában folyt le a 25—50 pengős juta­lomdijak és az emlékérmek kiosztása. Az ünnep­ségen megjelent Glattfelder Gyula dr. me­gyéspüspök, Muntyán István dr. ny. Ítélőtáb­lai elnök, a Stefánia Szövetség elnöke, valamint a katolikus társadalom előkelőségei. A sokgyermekes 'anyák ünneplése 11 órakor kezdődött a tornacsarnokban. A felállított emel­vényen Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök, dr. vitéz Shvoy Kálmánná és Muntyán Ist­ván dr. foglaltak helyet, a sokgyermekes anyá­kat az emelvény két oldalán helyezték cl. Az ün­neplő közönség és a kitüntetésre váró anyák el­énekelték U Himnuszt, majd Muntyán István dr, mondotta el beszédét. Mindenekelőtt köszönetet ijpondotí a megyés­püspöknek, Szeged közönségének és mindazok­nak, akik adományaikkal e szent célhoz hozzá­járultak és elősegítették a sokgyermekes anyák megjutalmazását. Csaknem 800 pengő gyűlt össze, amelynek jelentékeny részét a Stefánia Szövet­ség fővédnöknője és védőnői ezer kedves ötlet­tel meggyőzéssel úgyszólván fillérenként hoz­ták össze. Muntyán István dr. kifejezte azon reményét, hogy a jövőben még többet nyújthat­nak majd a szegénysorsu sokgyermekes anyák 1 felsegéiyczésére. \ •—• Amit e szép megmozdulással kapcsolatban sajnálni kell — folytatta beszédét —. az, hogy bizonyos egyoldalúság állott elő, hiszen csak olyanokat jutalmazhatunk meg, akik erre a pénzösszegre bizony nagyon rászorulnak. Nem szabid hagyni, hogy a jutalmazok jőszándékával szemben csaknem kizárólag a sokgyermekes anyák szegénysége tUljon! A sokgyermekes anyák kitüntetése nem szegénykérdés és nem len­ne szabad oda devalválódnia! Jaj annak a tár. sadalomnak — emelte fel szavát amely a népízaporodás problémáját pröletárizálódni hagyja! Kifejtette ezután, hogy sajnálni kell azt, hogy csak olyan sokgyermekes anyákkal állunk szem­ben, akik a segélyre rá vannak szorulva és saj­nálni kell, hogy nincs mód, alkalom a gazdagok kitüntetésére. Ennek okait nem szívesen emlí­ti, mint ahogy nem szívesen beszél ennek az or­szágos mozgalomnak egyéb fogyatékosságairól. Fájdalmas tünet az, hogy vannak, akiknek nem kell a gyermekáldás és rossz példájukkal még másokat is bűnre csábitanak, arra a 'bűnre, amely a legmegbocsáthatatlanabb a nemzet, a haza szempontjából. — Nekünk ezekhez semmi közünk — fejezte be nagyhatású beszédét —, mi azokat akarjuk most kitüntetésben részesíteni, akik a társadalom legemberségesebb, legmagyarabb és leghazafia­sabb jószándékábél keletkezett mozgalom kö­zéppontjában állanak. Mi a magyar lelkiismeret ajtaján kopogtatunk s mozgalmunk mindaddig erő­södni fog, amig minden magyar sziv rá nem döbben a legszentebb magjjar kötelességre, a magyar faj, a magyar nemzet kiépítésének, meg­erősítésének és felvirágoztatásának szolgálatára} Muntyán István dr. ünnepi beszédét a jelen­levők lelkesen megtapsolták. Magyarruhás leányka lépett az emelvényre ezután és meghatóan kedves verssel köszöntötte az édesanyákat. A kis Vojtek Irén szavalata nagy tetszés keltett. A rókusi elemi iskola III. osztályának végzett növendékeiből kiválasztott apróbb-nagyobb leánykák sétapalotást jártak pirospruszlikos magyar ruhákban, majd Móra László »Anyák ünnepére* című szép költeményét Szíjjá rtó Ilonka hatásosan szavalta. Cser­késztoborzót jártak ezután a IV. osztály volt nö­vendékei himzett magyarruhácskájukban, a kö­zönség szívből fakadó tetszésnyilvánításai kö­zepette. Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök emelkedett ezután szólásra. Hangsúlyozta, nem óhajt ünnepi szónoklatot mondani, csupán rá akar mutatni arra, hogy ha szeretjük a gyerme­keket, — mint ahogyan szeretjük őket —, meg kell becsülni az édesanyákat is. Utalt az üvözitő szarara, aki azzal az igéjével, hogy •Engedjétek hozzám a gyermekeket* a gyermekek helyét Isten trónjánál jelölte ki. — Ha ebből a krisztusi igéből a keresztény társadalom valamit megjegyzett — mondotta —, csak ugy juttathatja kifejezésre, ha a gyermekek felnevelőjét, legnagyobb jótevőjét is megbecsüli. Éppen ezért örvendetes elhatározása a Stefánia Szövetségnek, hogy belekapcsolódik a sokgyerme­kes anyák rrtegjutalmazásának akciójába. A megyéspüspök ezután kifejtette, hogy nem a jutalom összege fontos, hanem az elindulás, a .kezdeményezés és az a remény, hogy a társada­lom lelkiismeretének megszólalása rá fogja ve­Zetni az államhatóságot is arra, hogv bátor gesz. tussá] oldja meg a sokgyermekes anyák meg. jutalmazását. — A magyar társadalom érti és érzi — fe­jezte be szavait hagy ezek az anyák a leg­szebb nemzeti kötelességüket példaadó módon teljesitik. Gondoljunk mindig arra, hogy a haza boldogulása, a nemzet élete és a nép állan­dó előbbrejutásónak föfeltétele az, hogy legye­nek édesanyák, akik nem félnek a gyermektől, hanem szeretik, felnevelik, ápolják kicsinyeiket. Ennek a nemzetnek minden hü polgára azotukcll íáradozzék, h"gy a magyar nemzet és a magyar állam is fokozott mértékben ismerje el és tel­jesítse velük szemben kötelességét. A püspök felemelő szavai után a sokgyerme­kes anyák megjutalmazása következett. Egy­másután járultak az emelvényre, hogy átvegyék a pénzösszeget tartalmazó borítékokat és a kék szalagon függő alumínium emlékérmeket. A meg­jelentek melegen megtapsolták az ünnepelteket, midőn a kitüntetéseket átvettek. A következő 5—9 gyermekes anyák kaptak pénzjutalmat és kitüntetést: Farkas Gyuláné, Lőcsei Mihályné, Kovács Ist­vánná, Csepregi Sándorné (csak kitüntetést), Pál Béláné, Bánfi Nándorné, Száraz Antalné, Varga Jánosné, Rózsa Istvánné, Szappanos Lajosné, Árendás Ferencné, Balog Sándorné, Juhász Mi. hályné, Bürgés Mihályné, özv. Kiss Istvánná. Varga Józsefné, Szabó Istvánné, Halász József, né, Makra Sándorné, Aradi Aronné, Tóth Jenő­né, Kovács Mátyásné, Héger Hermanné, Erdő Endréné, Tóth Ernőné, Berta Józsefné és Per­neky Józsefné. A meghatott anyák nevében Halász József­né mondott köszönetet a megyéspüspöknek, az elnöknek és a védőnőknek, akik hozzásegítet­ték őket ehhez a szép és számukra- felejthetet­len ünnepléshez. Majd az anyákhoz intézte sza­vait és felszólitotta őket hogy az Istenhez for­duljanak ínségükben, ne csüggedjenek és ne szó* gy éljék soha, hány gyermeknek adtak életet, ha­nem büszkék legyenek rá, hogy édesanyai köte­lességüket ilyen szépen teljesítették. Valameny­nyiük nevében megígérte, hogy gyermekeiket is­tenfélelemben, honszeretetben és emberi erények­ben akarják felnevelni. A megyéspüspök zárószavaival ért végef 3 meghatóan szép ünnepség. Alsóközponton is szép ünnepséget rendeztek vasárnap a sok­gyermekes anyák tiszteletére. Az ünnepség az al­sóközponti templomban folyt le, a tízórai nagy­mise után. A nagymisé't Balogh István dr. plé­bános celebrálta, majd ünnepi szentbeszédet mon­dott, amelyben kiemelte a magyar anyák érde­meit. A megjelent hatósági vezetők és a hiveK nagy tömegének jelenlétében Balogh István dr. plébá­í nos, az alsóközponti Stefánia-Szövetség elnöke, i kiosztotta a jutalmakat. Hat sokgyermekes anya í járult az oltár elé és átvette a 10—10 pengős pénzjutalmat, valamint a Stefánia-Szövetség ér­meit. A megjutalmazottak névsora a következő: Szaniszló Józsefné, Turu Imréné. Szécsl Imréné, Jobbágy Imréné, Kónya Vincéné és M u 1 a t i Andrásné. A jutalomra szánt összeget az alsóközpontf társadalom adta össze. Az ünnepség rendezése körül nagy szerepe volt Matusovits Eeo dr. tiszti orvosnak, -a Stefánia-fiók ügyvezetőjének és Angyal Mária védőnőnek. 't Az Oszi Lakberendezési és Háztartási Vásár j kedvezményes utazási igazolványai beszerezhetők a Délmagyarország kiadóhivatalában. Aradi-utca 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom