Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-11 / 182. szám

Pénfch, 1939. VIII. U. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. évíolifam 192. szám ¥ Évforduló (13. G.) A pozsonyi diétán a tekintetes karok cs rendek előtt — most száz éve — törvény­javaslat fekiidt. Sokat meditáltak, tanács­koztak, fontolgattak c törvényjavaslat fö­lött a „két Láz" követei, sok ellenvélemény is elhangzott, amig végre fél év multán törvényerőre emelkedett az'lS40. YI. tör­vénycikkely s az egész országban a ma­gvar nyelvet tette kötelező, hivatalos - nyelvvé. A reformkorszak függetlenségi harcának kalásza — a bécsi kamarilla és H deákos iskola ellen — teljesedett ki eb­ben a törvényben. Bessenyey György, Or­czy Lőrinc, Baróti Szabó Dávid, Dugonics András vetése érni kezdett. Csokonai, Kis­faludy és Kazinczy elszánt és szívós küz­delme végre megérttette a tekintetes ka­rok cs rendek Bécshez szitó klikkjével, hogy „nyelvéhen él a nemzet". Háromszáz év után a Burg ura és tanácsadói is belát­ták, hogy Magyarország nem lesz az osz­trákok gyarmata. Szentesitették a fontos törvényt. Száz év! Az ember alig hisz szemének és fülének ... Ezeresztendős ma­gyar hazánkban száz év előtt gigászi küz­delmet kellett folytatni azért, hogv anya­nvelvünket államnyelvvé tegvük. Aulikus, idegenszármazásu főuraink németül beszél­tek, a tudomány emberei latinul. A ma­gyar nyelv Géniusza társtalanul bolyon­gott és nem leié honját e hazában. Csak a föld fölött verejtékező magyar ragaszko­dott anyanyelvéhez, hagyományaihoz és nyomorúságos, alig-alig emberhez méltó hajlékában, sárvityillókban melengette kebelén édes anyanyelvünket, legdrágább földi kincsünket... Mii ven sötét, világtalan éjszaka után kerülhetett a magyar nyelő nemzeti pie­desztálra, hivatalos használatba Nyelvi történetünk századokon keresztül szoros tartozéka, sőt függvénye volt a politiká­nak. Zápolya János után két pogány közé, két malomkő közé került a magyar s rö­vidcsen csak Erdélyben beszéltek magya­rul ... A két világ egyformán pusztította nemzeti vagyonunkat, nemzeti értékeinket. S nemcsak politikai hősi szabadságharco­kat harcoltunk végig Thököly és Rákóczi szabadságharcában, hanem harcoltunk a magvar életért, a magvar szóért, a magvar imádságért. A politikai és szellemi honvé­delem SZÍVÓS és elszánt harcait vivtuk vicg s talán az sem véletlen — minthogy semmi sem töriéut véletlenül ebben a könny- és vérkeresztségben fogant szép magyar hazában —, hogy éppen az „oda­édesgetés" asszonyi korszakában indult meg a szellemi honfoglalás százéves há­borúja. Mária Terézia, a magyar nyelv hi­vatalos használata előtt éppen száz évvel lépett trónra a karok és rendek ..életün­ket és vérünket"-ajánlása és óvó féltése, rialgása közepette. Vele a lotliaringiai ág és a franciás irány vonult be a birodalomba. 1 auráink ezt a „betegséget" is megkapták, mint gyermekek a báránvhimlőt s Gvadá­nyi József a tanunk rá, hogy n latin cs ne­met mellett most már franciául is tudtak társalogni nemzetünk szépei. Éppen csak anyanyelvüket felejtették el, mert szé­gyenlettek — ebben a korban! — magya­rul beszélni! Ilyen korban születhetett meg az Agis tragédiája s az utána jövő csakazértis mii­vek egész sora. De milyen nagy, milyen behozhatatlan űr tátong Balassi Bálint cs Bessenyey György között. Tetszhalott nemzeti nyelvünk mesterséges kriptábazá­rása s a német módi tömjéuczésének in­tervalluma. Évszázados sötétség borong a magyar glóbusz fölött. Imádkozni latinul szabad, társalogni németül „ muszáj" és franciául „chic"... Nincs városi középosz­tályunk, csak indigénák, kik szerencse-va­dászterületnek nézik az országot. Ezek magukkal hozzák a nyelvet és a szokáso­kat s ha nem is igyekeznek a maguk szel* lami portékáját rátukmálni a megmaradt őslakosságra, amazét mindenesetre meg­akadályozzák természetes fejlődésében. Megszületik a pantalló és az osztrák zsan­dár szemében a busa bajusz is konspirá­ció a császári ház ellen. Tele van az ország narraderekkel, kik a kabinet noir titkos ügynökei. Mindenki gyanús, aki él s aki magyarul beszél. Mai magyarok szinte föl sem tudjuk fogni, mily nagy vívmány volt az 1S40. Berlin, augusztus 10. A nemzetközi nyilvá­nosság érdeklődésének középpontjában Forster dauzigi nemzetiszocialista kerületvezető gsü­törtükesti beszéde állott, amelyről már előre o'yen L.'rek kerültek szárnyra, hogy döntője, lentöségü lesz. A beszédet megelőzően nem engedett éles hangjából a német sajtó. A Tcmps berlini tu­dósítójának egyik cikkével polemizál a Bőr­zenzeitwng és azt írta többek között, hogy Dan­Danzig, augusztus 10. A Bercii tesgadonből visszatért Forster körzetyezető Csütörtökön este a Langermarkton tartott nagy tiltakozó gyűlésen beszédet mondott. Többek között eze­ket mondotta: — Komoly időkben jöttünk össze, hogy a vi­lág színe előtt a legnagyobb eltökéltséggel til­takozzunk a lengyel szónokok és újságok hábo­rús fenyegetései ellen. Hamis beállítás volna a külföldi újságíróknak az az esetleges feltevése, hogy ezt a mai tiltakozó gyűlésünket azért ren­dezzük, hogy Danzigból új szenzációt bocsássa­nak a világba. Számunkra túlságosan komoly a helyzet ahhoz, hogy ffli szenzációkat akarjunk kelteni. — A danzigi lakosság igazán bebizonyítot­ta, bogy a békét szereti. A naponta megújuló és ismétlődő háborús fenyegetések cs az a tény, bogy Lengyelország hivatalos körei is részt­vesznek ebben az uszításban, sőt azt inspirál­ják i , kényszerítenek arra. bogy végre ha Iá­évi YI. törvénycikk. Magyar a hivatalos nyelv! Szinte ugy látszott akkor, hogy Bécs letette a fegyvert, jobban mondva le­tett arról, hogy Magyarországot, mint osz­trák gyarmatot bekebelezhesse. S ha arra gondolunk, mily tempóban haladt az or­szág megmagyarosodasa hatvanhét után, elszorul a szivünk a közbeeső tespedés és tehetetlenség miatt. Hol tartanánk ma, ha nem száz-, hanem ezer­esztendős volt a mai jubileum?! Rákosi Jenő harmincmilliós Magyar­országánál! Nem volna nemzetiségi kérdés s nem lett volna Trianon. A népek országútján a politikailag egységes cs fa­jilag homogén Magyarország vctctlc vol­na meg lábát. Európa első népei lennénk — szellemiekben és anyagiakban —, ba azt a töménytelen energiát, amit önvédelmi harcainkra fordítottunk, országépitcsre használhatjuk föl. de igy is jogos a büsz­keség egynek tudni magunkat e hősi nép­pel. amely igv is héroszokat tudott adni a világnak, pedig csak százéves fordulója van annak, hogy a hivatalos nyelv: ma­gyar ... zig a korridor közelében fekszik, ott, ahol a lengyel ütegek állanak. Mielőtt Hitler katonái beavatkozhatnának, ezek az ütegek Danzigot nagyreszt rommálőhclik. Aztán ezeket írja a lap: — A német haderő abban az esetben, ba lengyel részről Danzigot lövetnék, olyan gyor­sasággal járna cl, amilyent a kuszált, agyú láz­álmodók Lengyelországban, vagy bárhol másutt aligha tudnának elképzelni. rőzottan és tisztán kifejezésre juttassuk véle­ményünket. Lengyelország vegye tudomásul a következőkéti 1. A háborús fenyegetések, legyenek még oly..u kibívóak is, bennünket semmiképpen meg vem rémítenek és Danzigbau a rettegés semmiféle jelét sem fogják előidézni. 2. Mi nemzetiszocialisták, gondoskodtunk arról, hogy a danzigi lakosság ezekben az idők­ben ne veszítse el idegeinek nyugalmát, mert az eddigi tapasztalatok alapján bizalommal van a nemzetiszocialista vezetés iránt, bízik abban, hogy ez az adott pillanatban helyesen cselekszik. 3. Danzigban az utóbbi hetekben mindent megtettünk, bogy a Danzig ellen irányuló bár­milyen támadást, vagy rajtaütést, elhárítsunk és arra megfelelő választ adjunk. i. Lengyelország tisztában lehel azzal, högy. „Danzig sziklaszilárdan hiszi, hogij újból visszatér Németországhoz Csütörtökön este elhangzott a Derchtesgadenböl visszatért Forster nyilatkozata — Döntő fordulat elölt? A nemet nagykövetek látogatása Londonban es Parisban — Közös francia—amerikai tépes Tokiöban A danzigi neszed

Next

/
Oldalképek
Tartalom