Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-09 / 180. szám

B DECMAGYÁRORSZÁG 'Szerda, 1939. auguszíus 9. Hancúrozó kisérieiék egy üres kiskundorozsmai házban VádloiiaH padfára kerüli a tfszellemidéző•• (A Délmagyarország munkatársától.) Érde­kes ügy szerepelt kedden Félegyházi Pál dr. iirásbíró előtt. Az ügy vádlottja özv. Varga lúnosnó Csalás cs sikkasztás miatt került a vádlottak padjára. Az elmúlt év novemberében 'gyík kiskundorözsmai ismerősei özv. Bakó lánosné Budapestro távozott s távollétében Vargáné gondjdlra bízta Brassói-ut 1L szám ilatli liúzát. Vargáné kitakarította néba az iire­M'n maradt lakást s elvégezte a ház körüli .cuudökot. Ezért 10 pengő díjazást kapott ba­con ként. Ment is rendben minden, ám egy napon kü­llős bírek kezdtek lábrakapni a faluban. Azt beszélték, hogy az üres lakásban szellemek íancuroznak éjszakánkent, sőt mintha nappal is észlelték volna, az élesszemíí szomszédok né­mi mozgást az elhagyott régi házban. Kérdez­ek Vargáuct, tud-e a' szellemekről, Vargáuó azoubaD nem tudott semmit. A falu elhitte lassanként a szellem-ügyet, de nem így a hatóságok. Egy napon értesítés meut Bakónénak Budapestre, bogy súlyosan megbírságolták, mert nem jelentette be, hogy kiadta a lakást s így a lakbér ütáu nem fizette ki az adót. Bakóné nagyon meglepődött s a megindult vizsgálat kiderítette, hogy Vargáné adta ki titokban havi 25 pengőért a gondjaira bízott üres házat, a péuzt zsebretetto s még örült ls, bogy az emberek hisznek a szellemek­ben. Az ügy így a bíróság elé került, amely Varga Jánosnét, a „szellemidézőt" 30 pengő pénzbüntetésre itclte, az ítélet végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre fölfüggesztette. Az ítéletben mindenki megnyugodott. Hihe­tőleg a szellemek ís ... Uriszabóságomat neinyitattam UBrhelviFerenc Kelemen-utca 8. sz. alatt (Rovat-kávéház mellet) Készítek elsőrendű kivitelben úri ruhákat fel­öltőket. stb. Kül- és belföldi szövetek raktáron úri szabómester Kesmdí Csapó Máriát Szeged a muli dülerében /I város pusztulása VII. 'Az 1879-iki nagy árviz Szegedet egyáltalában •nem érte váratlanul. Hónapok óta aggasztó hely­zet sejtette, hogy a veszedelem közeledik és bi­cony nemcsak az elszabadult elem, hanem a rendszer, elsősorban a kormány volt hibás abban, bogy a virágzó tiszaparti város a hullámok mar­taléka lett. 1878-ban ismét szokatlanul magas volt a viz­Sllás. A Tisza decemberben keményen befagyott, rle pár nap mnlva megenyhült az idő és a zaj­lásnak indult jég a Maros torkolatánál torlódá. 'Okat okozott. A szegedi folyamroérnökség ko­molynak Ítélte a helyzetet, de miután a sors iró­niája gyakran megcáfolta a szakemberek állítá­sait, ez a vélemény különösebb izgalmat most nem okozott. Még a percsorai ármentesitö társu­lat kormánybiztosa sem mutatott érdeklődést. Miután azonban a viz lassan emelkedett és a töl­tések alámosottaknak fis gyöngéknek mutatkoz­tak, a vízvédelmi bizottság megalakult és a 'öl­lések alapos megerősítésére a kormányhoz for­dultak segítségért. A kormány azonban, amely IHÍIdául Boszniától sohasem sajnálta a pénzt, a l'iszavidck élet-halál küzdelmeivel szemben rideg részvétlenséget mutatott. Ismét Szegednek kellett óriási áldozatot hoznia és a társadalmi szervez­kedés is megindult. Március 3-án már oly magas volt a viz, hogy több helyen szinelt a töltésekkel. Mgyő már menekült. Szegeden bezárták az isko­lákat, szinházat, a lakosságot pedig kirendelték a töltésekre és dermesztő hidegben, éjt-napot eggyétéve folyt az egyenlőtlen küzdelem. Ebben később nagyszámú katonaság is segédkezett, de csak védekezésről lehetett szó. A viz egyre nölt. A mentési előkészületek is megtörténtek, a vá­ros levéltárát és az elitélt rabokat biztonságba helyezték, illetve' elszállították. A tanács igec­komolyan fogta föl a helyzetet és a képviselőház­hoz ismét föliratot intézett, de ez a levél szomo­rú mementóként akkor került a Iláz asztalára, amikor Szeged már hullámsírjában nyugodott. Március 5-én Pclrescn, a percsorai társulat legbiztosabb szakaszán, gátszakadás történt. A katona még keresztülment a töltésen, pár perc múlva megingott mögötte a föld és a töltés egész tömegével a mélybe zuhant. Az áradat óriási ro­bajjal áttört és Sövényházánál kettészakadva, egyik része elöntötte Algyői és Tápét, a másik rész átszakítva a baktói töltést, rohamosan kö­zeledett Szeged felé. A városban óriási volt az izgalom. A nyug­talankodások miatt statáriumot kellett kihirdet­ni. A költözködés és menekülés nagy erővel meg­indult. Egyes házak pinceablakait, kapuit befa­lazták. Az udvarokon lábtókat, állványokat emeltek. Az alföldi vasúti löltésen pedig— ahon­nan a viz várható volt — a katonaság és lakos­j ság minden erőt megfeszítve dolgozott. Különösen . a szegedi hajósok és halászok mutatkoztak igen­| ügyeseknek, az ö vonalukon gátszakadás nem is Melyen lesújtva tudatjuk minden jóbarátunkkal, az egész rokonság ne­vében is, hogy a Mindenható magához szólította családunk büszkeségét. Reich Manó nincs többé, 76 éves korában, hossz u szenvedés után, csendben elhunyt. Szer­dán délulán 6 órakor temetjük a cinteremböl. özv. Reieh Manón* Erzsi Pollák Endre Pollák Zsuzsika felesége Jolán Lichtenstein Rezső egyetlen unoikája Olga Kaiser Kálmán leányai vejei. Külön villamoskocsik indulnak fél 6 órakor a Dugonics térről flttho n-M ozgé, Szőrén szerda csütörtök Fillérei helyárak. Hurícane hl ser o műsor! A Délmagyarorsrég előfizetőinek és csa­ládtagjainak legyen­ként 101 kedvezmény történt. Már-már ugylátszott, bogy a veszedelem elhárithaló, de 11-én este, szokatlanul szép, eny­he, tavaszi nap után, a nap vörösen bukott le és erős szél támadt. Az árvedök nagy aggodalom­mal látták, bogy a szél hatalmas hullámokkal paskolja a már ugyancsak átázott, gyönge nyúl­gátat. A szél egyre nőtt, majd tomboló viharrá fokozódott. A munkások csuronvizesen, fáklyafény mellett küzdöttek a megvadult elemekkel, dc em­beri erő gátat előttük már hiába emelt. A szél segített a viznek, a viz ádáz ellensége lelt a földnek és az alámosott nyúlgát iszonyú robaj­jal beszakadt. Ebben a pillanatban elült a szél, megszűnt az orkán és a félelmetes színjáték zá­róakkordja egy szörnyű rombolás nyitánya lett Éjjel két óra volt. A viz a vasutitöltósen át, Rókus felöl a mai Kossuth Lajos-sugárut helyén rendkivül gyorsasággal zudult Szegedre. Rókusf valósággal elseperte, a temetőből még a sírke­reszteket is elsodorta. Elöntötte Felsöváros ke­leti részét, majd a Mars-térre ömlött. A Kigyó-. a Kálvária-utcán és a Dugonics-téren át terjedt Alsóváros felé. Amikor a gázgyárat elérte, az egész város sötétségbe borult, de ugyanakkor ki­gyulladt gyufagyár, a Pick-Iéle likőrgyár, egy pékműhely és a fölcsapó lángnyelvek kísérteties fénye mellett tombolt a tüz és a viz. A városházán együtt virrasztott a tanács f amidőn a vészhirrel a sáros hiruökök befutot­tak, a síri csöndben csak ennyi hangzott: — Megtörtént! . . . Megkondult a városháza öreg harangja, dö­rögtek a mozsarak és a halálsápadt emberek zo­kogását a viz szörnyű moraja, omladozó falait kísérteties recsegése kisérte. Reggelre a Széchenyi-téren I m, némely he­lyen 5 m magasan állt a viz. A házak egymáfv­után omlottak össze; 5585 ház pusztult el, 70.000 magyar vált hajléktalanná. A lakosság fejvesa­tetten menekült vagy apatikusan nem akart b» lyéről elmozdulni. Oly nagy volt a zavar, hogy volt. aki értékei helyett egy lyukas szitát mene­kített. Voltak, akik megörültek a rémülettől. Egy fiatal férj, akinek felesége a Yizbcfutt, házának tetejéről hosszú rúddal keresgélte a mély víz­ben élettársát. Éveken át. mint eszelős bolyon­gott s ahol vizet látott, mindenütt keresgélt. 130 ember fult a vizbe, de sokan meg is fagytak. At ár a csatornákat és az emésztőgödröket is ki­mosta és szörnyű bűz terjengett. Egv gyógvszer­tórt is szétsodort a viz és a sárga-lila, zöldszinö mérgezett vízben úszkáló állatok, de még a ma­daruk is mind elpusztultak. Rövid négy óra alatt a virágzó, élénk tisza­parti város fölölt a halál csöndjével terpeszke­dett a viz. Ar utolsó munka amely a vízbetörés­sel abbamaradt, a Szegődi Il'ridó március 12-iki száma volt. Egyetlen olda'án széles gyászkerct­ben'csak ennyi állott :Kongj városháza öregba. rangja! Hirdesd Szeged népéuck, hogy szülőváro­sának végórája elérkezett.* A mentési munkálat, amelyet sziveltépő jele­netek között a katonaság, a társadalmi egyesüle­tek és az országgyűlés tagjai végeztek, 3 nap alatt végbement. A szegcdi nép élelmessége jellemző, hogy há­rom nap múlva nagy kétségbeeséséből már föl­ocsudolt és a szárazon maradt helyeken, kapuk, alatt szabályos hetipiacot tartottak. Vizes posz­tót és ázott dohányt igenolesón lehetett vásárol­ni . . i Aniire a császár Szegedre érkezett, a lakosság már a veszedelmen tul volt, de cleseftségélben, hujléklalansáigában az elpusztult város romja! fölött, rendkívül szánalmas képet nyújtott. Senki­sein hitte volna akkor, liogv /Szegei szebb lesz, mint volU-jelszó valóra válik. De az bizonyos, hogy ehhez nemcsak a minden oldalról megnyil­vánuló nagy részvét, segítség, hanem a szegedi nép törhetetlen, szívós élniakarása és szülőföld­jéhez való rajongó ragaszkodása kellett és segí­tette cl. tiuermekkocsik, (sőbntoreft legolcsóbban beszerezhetők v. Kállaiménál Kálvária v. iá szám. Telefon 15-38. Mtf

Next

/
Oldalképek
Tartalom