Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-08 / 179. szám

332 DÉLMAGYARORSZÁG Pcntck, 1939. augusztus 4. polgármester a város polgársága nevében a következő üdvözlőbeszédet mondotta: — Főméltóságu Kormányzó Ur! Kemény megpróbáltatásokkal teli husz esztendő viharzott el ut ország fölö'1, amióta Főinéltóságod innen a nemzeti hadsereg élén az uj honfoglalás útjára Ult. — Az egész ország, sőt a külföld figyelme is Weirányult akkor Szegedre, ahol n nemzet buká•nnak vagy sorsa jobbiafordulásániak történélml eseményei dőltek el. — És a nemzet várakozásában nem csalatkozott. Ilála a magyarok Istenének, hála Föméltóságodnak cs kitűnő munkatársainak, a szegcdi magyar józanságnak és áldozatos hazafiságnak, akkor és azóta tündöklő katonai erényekben gazdag nemzeti hadseregünk Főméltóságod vezérletéve' egyszersmlndenkorra megszabadította az országot a bolsevista uralom veszedelmétől, hely. rcállitotta az államrendct, a békét, a nyugalmat és visszaadta nz emberek önbizalmát. — Szeged büszkesége és őrök dicsősége marad a történelmi tény, hogy Szeged népe a forradalmak mámorában is megtartotta józanságát, hitét és hazafias, keresztény, magyar szellemét, amelyből az elismert szegedi gondolat és élő valóságként a nemzeti megújhodás fakadt. — Husz év alatt sokan kidőltek a sorból és Főméltóságod uj artókat talál a réglek helyén. Ds a szegedi sziv, a szegedi szellem, a szegedi hűség nem változott, irint ahogy nem változik a magyar föld, teremjen bár burát, gyümölcsöt, vagy virágokat, változatlanul a mi fóldanyánk marad. — Szeged népét az a fölemelő tudat tölti el, hogy a nemzet bizalmának letéteményese. És erre a bizalomra móltónak lenni egyaránt kötelez • történelmi mult és a magyar becsület. — Amikor Szeged város közönsége és hatósága nevében alattvalói hódolattal, ragaszkodó hűséggel és e város falai közt együtt átélt történelmi idők felejthetetlen emlékezetével köszöntöm Főméltóságodat, hálatelt szívvel köszönöm Főméi lóságodnak és a Főméltóságu Asszonynak legmagasabb mgjelenését és városom minden polgárának lelke mélyéből kiáltom: „Isten ho/t*. Isten éltesse Föméltóságotodat!". A pUspOhl palotában es az alsóvárosi Málnás-templomban A kormányzó meleg szavakkal köszönte neg a polgármester üdvözlését, majd sorra keielszoritott, néhány kedves szót váltott a megjelent előkelőségekkel, a régi bajtársakkal és kíséretével elhagyta az állomás épületét. Az állomás elölt a kormányzói pár autóba ült ós a püspöki palotában lévő szállására hajtatott. A püspöki palota kapujában az államfőt nejét Glattfelder Gyula dr. csanádi pöspök fogadta. Rövid tartózkodás után a kormányzói pár a főispán és polgármester ki • •éretében az alsóvárosi római katolikus templi mba ment. Az ősi Mátyás-templomban gyúlt ki egyik mécse a huszévelőtli ellenforradalomnak; a templom akkori plébánosa, P. Zadravecz István volt az ellenforradalom langlclkü harcosa. A kormányzói párt, valamint az előkelőségeket a templom ajtajában Uzdóczy-Zadravecz István nyugalmazott tábori püspök és P. S c h n c i d c r Vencel, a Mátyás-templom plébánosa várták. Orgonabugás közben vomult a főméltóságu kormányzói pár, valamint az előkelőségek csoportja a templom szentélyébe, ahol az evangélium oldalon foglaltuk helyét. A másik oldalon a kormány tagjai, a főispán és_a_polgármester, valamint Keresztes-Fischer jfotvárü altábornagy, a kormányzói kabinelirolfcffőnöke sorakoztak föl. Csornák Elemér karnagy vezetése melleit w énekkar ősi magyar egyházi énekeket intonált, majd szentmise után a főméltóságu pár I nelmi emlékeket őriz puritántisztaságu falai a ferencrendi kolostor ebédlőtermében villás- I kőzött, a szegedi kormány itt tartolta tanácsreggelin vett részt. Ez az ebédlőterem törté- | kozásait husz év előtt... Ellenforradalmi ünnepség a Széchenyi-téren Az ünnepségek a Széchenyi-téren folytatódtad 11 óra után pár perccel érkezett meg a kormányzói pár az ellenforradalmi ünnepség színhelyére. A téren ember-ember melleit szorongott; az ellenforradalmi alakulaiok, a frontharcosok csapatai melleit jóformán itt volt a város egész közönsége. Vöröskeresztes cserkészfiuk hidegvizes kannákkal kezükben nyújtottak gyorssegélyt a rekkenő hőségben elaléltaknak. A szegedi rendőrség nagyon nehéz föladatát tökéletesen megoldotta, mindenütt a legnagyobb rend volt a fölvonulásoknál és a fölsorakozott tömegekben A városháza erkélyével szemben állott a biborral díszített kormányzói páholy. A főméltóságu párt Tukats Sándor dr. főispán, Pálfy Józef polgármester kisérte az emelvényre, majd körben foglal* tak helyet a kormány tagjai, a királyi herce* fek, egyházi és katonai méltóságok. A kor* mányzói sátorral szemben a magyar és a vá* tos színeivel díszített emelvény állott, előtte mikrofon. Szemben a Magyar Film-Iroda operatőrjei fotografálták a történelmi képeket. A tér másik szögletében a rádió kiváló riportere: Budinszky Sándor festett szines helyzetképet az elébetáruló látványról és méltatta a nap ielenlőségét. A szegedi gondolat: Szent István független* keresztény éi integer birodalma Uzdóczy-Zadravecz István beszéde Amikor a kormányzó autója megérkezett, a közönség egetverő és szünninemakaró éljenzésben tört ki, majd fölhangzott a magyar Himnusz és Uzdóczy-Zadravecz István nyugalmazott tábori püspök az emelvényre lépett, hogy elmondja ünnepi beszédét. A püspökön már nem volt diszes ornátus, a ferencrendi barátok egyszerű kámzsájában állt az emelvényen; arcán átszellemültség, a történelmi pillanat tudata tükröződött. Érces hangja betöltötte a teret, zúgott, mennydörgölt, zsongott, mint a fogadalmi templom öreg harangja. — Főméltóságu Kormányzó Ur! Szeged Nemes Város! Testvéreim! — Még lelkemben zsong néhány perce elzengett Tedeumnak dallama . . . még hajtott a fejem, alázatosan, mint imént az Ur oltára előtt . . , n ég telve a szivem hü hálának fölemeld érzelmeivel. — Azért zarándokoltunk ma Szegedre, hogy legemberibb érzéssel hálát adjunk az idők Urának a huszévelőtti elindításért, hogy megemlékezzünk a huszévelőtti napokról. — A huszévelőtti néhány hónap, az Ur t919. évében, minden egyéni emléken és élményen fölül őrök időkre történelmi esztendeje lesz a magyar nemzetnek, büszkesége Szeged városának, s fundamentális alapköve aa njratámasztott hazának, — De a gondviselő Isten mindenekfölött nagy kegye marad: Szeged városának a kiválasztása és kijelölése. Az állam és a nemzet életére tört sötét időben a veszélyeztett haza több helyén lobogtak föl a hazaszeretet lángjai, több helyen falvakban és városokban egyaránt mondottak ellent a magyar lelkek szóval, tettel és vértanú; balállal a vörös forradalomnak, a döntő ellentmondás városa, az elindítás és eredmények városa azonban csak egy adatott a nemzetnek: Szeged. — Itt, Szegeden kigyulladt a bit magyar mé-. csese. Imbolygott, fújták, elfújni akarták, de kezünkkel, keblünkkel védtük, körültérdeltük s Petőfivel imádkoztunk a félelmetes, csillagtalan éjszakában: „Hazám! Hazám! Csak mécsvilágom s honszerelmem ég!" És senkitől sem segítve, idegen, megszálló erők nyomása alatt mindig többen és többen gyűltünk össze szent lángunk vir. Tisztására, hitünk s honszerelmúnjt lángja napún p után erősebben villogott a sötét éjszakába. 1919 januárjában már elhangzott a szegedi magyar esküje, a Vajás Józsefek esküje: „Szeged"Alsóváros minden politikai dulakodást félretéve, szentesküvel igori hogy mindenre képes, mindent megtesz megcsonkított hazánk épségének visszaállitásá érdkében". — Május 7-én már kard villog a magyar kerubok, a 46-osok és a többiek kezében s vértelen fegyverténnyel átragadják a vörös kézből a Marskaszárnyát s vele a katonai hatalmat. Ezen a területen, ilyen alapokon kezdtek dolgozni a Szegedre menekült magyar államférfiak. Kormány alakult, amely Szeged üdvrivalgása közt tette le nyilvános esküjét a Klauzál-tér történelmi erkélyén junius 2-án— De nem ment ám ez mind oly simán, ahogy most, 20 óv után mondom. Halálos fenyegetésekkel, majd sztrájkkal felelt a vörös. Viz-, világítás- és sajtómegvonással . . . Ellenforradalmi munkánk és hitünk legbiztatóbb fényét, a hajnalodás pírkadását junius 5-én kapta, amidőn a nemzeti kormányunk akkori hadügyminisztere kiadta a toborzó parancsot: „A vörös terror leküzdésére, valamint a törvényes rend és biztonság helyreállítása céljából Magyar Nemzeti Hadsereg felállítását rendelem el". — Még aznap egyszerű, bájos nótától zengett a szegedi táj- Utcán fütyürészték, mezőkön dalolták, kocsmában énekelték, hogy: „Horthy Miklós Szögedében lehér zászlói bontott, Könnyeivel megírta a toborzó parancsot írás közben kihallatszott nehéz sóhajtása, Egész ország elvész, ha nem lösz katonája!* — S lett Horthynak katonája . . . egész hadserege! A toborzott sereg élére állott, fővezére lett. Mindent elmond julius 13-án kiadott első hadparancsa: . „A nemzeti kormány bizalma folytán a ma) napon átvettem az összes nemzeti liaderő fővezérletét. Szivem mélyéből, forrón fidvözlöm a fajunk színe-javából alakult k&tonasúgot . . — Fővezérével élén, husz éve a mai napon, elindult Szegedről a nemzeti hadsereg. — Elindult pályáján a nappáfényesedett szegedi magyar hit, hogy bizakodást, reményt vigyen a halál árnyában sínylődő minden magyarnak; űzze, oszlassa a rőt tényt s gyógyítv a éles& sze, elevenítse, mit vörö6 tüze elperzselt — Husz éve! Innen a távlatból látni csak s szörnyű akadályokat, amelyek a magyar nap elé terpeszkedtek, amelyeket huszévelőtti hit és fanatizmus lázában meg sem láttunk, föl sem mérhettünk! Egy legyőzött nemzet, hadisarcokkal sújtott nemzet, bukott nemzet, földarabolt, vérző nemzet, biztató arcot, segítőkezet nélkülöző nemzet, de annál több kimondottan elpusztítására törekvő tengernyi ellenséggel körülvett. nemzet: zászlót bont, kardot ránt * életért kiált . , , — És Isten ezt az elszánt élniakarást nem hagyta el. Hajnalból valóban fényes nappal lett.