Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-05 / 177. szám

e DCCMAG7AR0RSZXG Szombat, 1939. augusztus 5. Gondatlan emberölés miatt eljárást indítanak a gázoló autó tulajdonosa ellen (A Délniagyarország munkatársától.) A ha­lilosvégü országúti autógázolás ügye — mely­ről hirt adott a Délmagyarország —, uj for­dulatot vett a megindult nyomozás során. Az első kihallgatások adatai szerint ugy látszott, hogy a szerencsétlenség áldozatának, Szva­torán Flóriánnak vigyázatlansága okozta a végzetes kimenetelű összeütközést, az u/jabb nyomozati adatok azonban olyan megviíág tásba helyezték az ügyet, hogv a gázolo autót vezető Mayerhoffer István békéscsabai cipó­gyáros sem járt el kellő gondossággal s így i lágyrészben ö is előidézője volt a szereneset­lenségnek. A szegedi törvényszék vizsgálóbírójának vizsgálata még nem fejeződött be, azonban az eddigi adatok is indokolttá telték, hogy a gá­zoló autó tulajdonosa ellen gondatlanságból okozott emberölés eimén eljárást indítsanak. A további nyomozás fogja kétségtelenül meg­állapítani, hogy milyen okok idézték elő a ka­tasztrófát s csak ezután készítik el a vádira­tot a gázoló cipőgyáros ellen. Megkettőzte a táblai itólet egy verekedő vásári árus bün­tetését (A Délmagyarország munkatársától.) Mult 6v őszén zajos jelenetek színhelye volt a fü­zesgyarmati vásár. II a n g y a 1 Gábor és fele­sege vásári árusok el akarták helyezni vásári sátrukat s már a ponyvát is Kifeszítették, amikor Orbán János vásári árus kijelentette, hogy az a hely az övé s nem engedi meg, hogy az általa kibérelt helyen állítsanak fel Ilangyaiék vásári bódét. Hangyal Gábor ele­jei akarván venni a további szóváltásnak, a vásárrendezőseghez ment, hogy az jelöljön ki számára árusítási helyet. Mig távol volt, az­alatt Orbán nekiesett a félig' fölállított sátor­nak, széliugdosta s eközben az eléje álló Han­gyal Gábornét egy lcccel megütötte, majd tér­dével megrúgta ügy, liogv a kapott belső sé­rülés következtében az áldott állapotban levő 4/angyalnét csak nehéz operációval lehetett megmenteni az életnek. A verekedő Orbán Sándor ellen súlyos tes­lisérlés büntette cimén indult meg az eljá­Ifás A biróság előtt Orbán tagadta. hogy Han­,gyalilét megugta volna, a tanuk azonban el­lene vallottak s a szeghalmi járásbíróság bű­nösnek mondva ki, 2 hónapi fogházra ilélte. /Az itélct ellen Orbán fellebbezést jelentett bc s a törvénykezés egyszerűsítése folytán ügye n szegedi tábla elé került, melv pénteken dél­előtt tárgyalta a vásári verekedés bűnperét. Orbán itt is tagadta lettét, bizonyítani azon­ban nem tudta ártatlanságát s igy a tábla bű­nösnek mondotta ki a vádbeli cselekményben s az alsóbb biróság Ítéletét megváltoztatva. Orbánt 4 havi fogházzal büntette. 99 €€ htzimunkaaziet ts fenernemű varroda PÁRISI NAGY ARUHAZ RT. SSEGEP, CSEKONICS ém KISg-UTCq SfiBQft Szegedi emléktárgyak Szegedi halas tányér —.24 IImlckköny v 10 szegedi látképpel —.24 Könyvjelző Óriási választékban —2i Szegedi emlék cigarettaszipka —24 Égetett é6 festett fali sótartó —21 Miniatűr vásárhelyi virágváza —.24 Szegedi emlck tollszár :—38 Iparművész szegedi bőr női erszény —48 liokokó baba bonbonier — 48 Vásárhelyi virágváza — 49 Porccllán kulacs —58 Iparművész gémes kut — .58 Magyaros kalap dugó —.78 Fayenee szegedi kulacs —78 Égetett és festett asztali sótartó —78 Iparművész szegedi bőr belső tárca —98 Szegedi halbicska —.98 Iparművész galambdúc —98 Forgó tükör >—98 Alabastrom bonbonier —98 Fali fűszeráHvány 6 kerek tonnával égetve és festve --.98 Napraforgó sószóró P t 28 Tulipán só-paprikatarló P 1 88 Arany János-utea 5 sz. alatt (Hungária-szálló mögött) megnyílt. Mindennemű kézimunka, kézimunkafonal, kézinru nkaanyag kapható nagy választékban, anyagból készítek férfi-, női. .s gyermekfehérne műt. — Egy kísérlet és vevőnk marad. Szerv Irzsl Hozott %J1 Ecsmdi Csapó Mária: Szeged a muíi tükrében V. A „szegedi szellem" kialakulása . Azok, akik más vidékről kerülnek Szegedre, ezt a szép, kulturvárost hamarosan megszeretik, de a város lakosságával nehezen tudnak megba­rátkozni, mert az a panasz, hogy a szegediek zárkózottak, bizalmatlanok és barátságtalanok. Pedig ma már szinte túlsúlyban vannak a Tria­non óta ideszorult „bevándorlottak" és a város hangulata is sokban megváltozott, de az össze­olvadás még ma sem történt meg. Az igazi szegedi mindenki mást csak „jött­ment"-nek tekint és közügyeinek intézéséibe so­hasem szeretett beavatni idegent. Senkisem goudolná, bogy ennek milyen ko­moly történelmi és lélektani háttere van. Első­sorban az, hogy ezt a várost rengeteg csapás cs szenvedés érte. Ezek előidézője nagyon sokszor nem a természet, hanem az emberi rosszakarat volt s évszázadokon keresztül szűrődött le a ta­pasztalat, hogy senkinek sem lehet hinni, főleg ha az a „senki": idegen ! . . . Amint már emiitettük: Szeged ősmagyar la­losságát a tatárdulás után az idetelepített ku­nok, majd meg a kiskundorozsmai felvidéki job­bágyok nyugtalanították. A török uralom alatt valósággal bárom tűz közé került a város. Adóz­nia kellett a töröknek, a magyar királynak és az erdélyi fejedelemnek. Azt sem tudta szegény­feje, hova búzzon, inert minden esetben legalább két helyen „hütlenrrck" tekintették. Mindenki sar­colta, de senkisem védte. Egyformán martaléka volt a keresztény vitézeknek, a végvárak őrsé­geinek, a szabadhajduknak és főleg a török kap­zsiságnak. A törökök kiűzése után sem került jobb hely­zetbe, mert akkor már a rácok keserítették. A kuruc-mozgalniakboz való csatlakozása miatt a császáriak bosszuját is el kellett szenvednie. A boszorkányporökben is az idegenek áskálodása Indította el a lavinát. 1805-ben a rendkívül terméketlen esztendő éh­ínséget idézett elő. A király a francia háború­val volt ugyan elfoglalva, amelyre a város is .sokat áldozott, viszont a kormányzat szelleme olyan erőszakos és elnyomó volt, hogy megbéní­tott minden életet. Szegeden mindenki csak ma­gának élt s miután őszinte szót sehol, senkinek nem lehetett váltani, a szegcdi polgár kizárólag csak jólétre és vagyongyűjtésre törekedett és akinek az nem volt, lenézett „jött-ment"-nek szá­mititt. Ez a helyzet a szabadságharc után, a gyűlöletes Bach-korszak alatt csak fokozódott. Á várost rengeteg jogsérelem érte. Elvesztette törvényhozási jogát s ami a szegedi magyart még érzékenyebben érintette: megszűnt a sza­bad dohánytermesztés.. Márpedig a szabályozott pipázásnak nem volt sem ize, sem bűze. Sokan összetörték és valóságos gyászszertartással elte­mették a pipájukat, mert nem akartak a finánc­cal érintkezni. A sok besúgás, kémkedés, házkutatások és vallatások miatt a szegcdiek olyan bizalmatla­nokká vftltak mindlen hatétsági közeggel szem* ben, hogy a betyárüldözéseikkor inkább a rabló­nak fogták párját, mint az idegen, rézsisakos dandároknak. Ez a bizalmatlanság bizony sok­szor keserves csalódások után fokozodott még erősebbé. A szegedi nép általában hiszékeny volt és igen sokszor félrevezették, megtévesztették. 1740 körül történt egy erre jellemző kis eset. A szegedkörnyéki kun pusztákat, amelyek közül Kiskundorozsma és Szeu nv'há.yielek a vá­ros jogos tulajdona volt. Lipót sirály elzálogo sitotta a német lovagrendnek A várost a jogta­lanság érzékenyen sértette, lett is belőle csekély 35 évig húzódó kiadós pör. Amikor Szeged látta, hogy a földek visszaszerzésére nincs rcinény, uj pasztákat szeretett volna a kincstártól megsze­rezni örökáron. Ezért akkori főjegyzőjét: Kárász Miklóst Bécsbe küldle. Persze ncin üres kézzel. Néhány kocsi fácán, fajdkakas, őz, sózott bú, teknősbéka, csck-bi és basadohány, nádméz, kar* madzsin volt « nagyuraknak szánt ajáudék. Ká<* rász uram űicg is érkezeit az értékes rakománj­nyal Bécsbe és olt hosszasan elidőzött. Közben ugyan küldözgette haza a biztató leveleket, bogy Horgos-puszta és Szcntpéler-hclység megszer­zése a legjobb uton halad, de harmadfél hónap múlva különös hirek kezdtek róla keringeni. Az történt ugyanis, hogy a kamara elnöké­ben: Gassalkovics Ádámban, régi, gyerekkori pajtására ismert, akivel együtt játszogatott mé^ a Felvidéken. Kárász ugyanis nem volt szegedi ember. Szegényen cs fiatalon került ide, de itt oly ügyesen forgolódott, hogy benősülve Temes* váry föbiró családjába, csakhamar nagy tekin­télyre és rangra tett szert. A két jóbarnt nagyon megörült egymásnak és addig-addig örvendez­tek, amig egyszercsak hírül hozták, hogy aa óhajtolt földek meg vannak ugyan már szerezve, de királyi adománylevéllel Kárász uramnak ajándékozva! Nosza lett erre Szegeden elkesere­dés és fölháborodás. Pedig akkor még nem if volt posta, vonat, telefon, rádió, repülő és mégis meghidtaik mindent idejében az emberek. Kárász is megtudta, hogy baj van. Vasvillá­val várják Szegeden és nem mert hazajönni, csak leveleket küldözgetett, hogy ő biz' becsüle­tesen cselekedett, mert a város a birtokokat úgy­sem kapta volna meg. Semhogy idegen kézre ke­rüljön, azért váltotta magához, de csakis azért, liogy azután a városnak átadhassa. A jószegcdick elhitték és visszaédesgették fő­jegyzőjüket, aki hivatalát cl is foglalta. Az ígé­ret azonban csak szép szó maradt, inert Kárász a birtokokat a városnak soha át nem adta, sőt ez vetette meg a későbbi nagy Kárász-vapv on és rienizteség alapját, amelynek — egy bizonyára nagyon érdemes tagjáról — főutcánkat is elne­vezték. Ez cs ehhez hasonló események formálták kl a szegediek sokat emlegetett zárkózottságát és különös természetét. Bár láthatjuk, liogy a vá­ros hiszékeny volt és megbocsátó, de érthető, hogy a bizalmatlanság évszázadokon át miért fészkelődött bc a szegedi magyarok szivébe, fő­leg az idegenekkel: a „gyütt-möutckkel" szem­ben. Pr. Csüngös Intrcnc Singcr Erzsi (Cle­veland, USA.), Gyulai Pilné Singcr Irén ugy a maguk, valamint az egész rokon­ság nevében fájdalmas szívvel jelentik, hogy szeretett édesapjuk SIIIGER GYULA életének 80-ik évében augusztus B án csendben elhunyt. Vasárnap, 6-án dél­előtt 9 órakor temetjük a cinteremből. «Mlveakiiíllilfis cmiéftltálue$el és cmiehlaptal a Détmagyarovsxág kiadóhivatalában, könyv­kereskedésekben és trafikokban kaphatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom