Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-05 / 177. szám

Szombat, 1939. augusztus 5. DÉLMAGYARÖRSZÁG —n —1 Szegedi Szabadtéri Játékok, 1939: Aida VERDI A DÓM-TÉREN Gombház nyári vásár Siessen, meri ma van az utolsó napja Divatcsikos női ernyő kis hib. gyöngyszemü harisnya (nem látható hibával) < és még 100 más cikk! Csekonics-utca 3. A nyáréji varázslatnak ebben a szánté valószínűtlen ünnepében, a dóra-téri éjszaka dicsőségében arra a rózsaszin-lilásan ébredő, váratlan gyorsasággal érkező hajualra emlékezünk, amikor hét év előtt először valómihattak meg a szegedi ünnepi játékok még bolorkáJó bizonytalansággal, még 'homályos kezdeményezéssel, még sokszor elbotló és olajozatlan gépezettel, de a megrövidült éjszakában, a kárörvendően tulkorán érkezeit hajnali derengésben, kétségbeesetten és tanácstalanul, mégis az első, ha csak féligkészen Ls megvalósult álinoik boldog izgalmában, — akkor, azon az első hajnalon minden megvalósulásban, sikerben és botorkálásban vájjon gondolhattunk-e arra, vájjon reménykedhettünk-e abban, hogy egykor még megvalósulhat majd a szinpadköltészetnek, a wagneri „GesamiBtkunstwerk"-nck ez a diadalmas magyar, egész Európa felé hirdető ünnepe, amely most itt van előttünk az Aida dóm-téri hangjaiban . . . Európa felé és minden nemzetek felé szeretnők kitárni ezt a dóm-téri éjszakát, innen az alföldi ég csillagai alól, innen a magyar vidéki föld homokjáról, — felnyitni és kitárni, nem hivalkodással, de hirdetéssel, boldog büszkeséggel és a mélyről való elmozdít hatatlanság önérzetével: ime milyen mélységek és magasságok valók erről a magyar alföldi homokról, amely ilt érlel és terem a maradandóság alapjain, amely magyar minden porszemében, csodatevő és elpusztíthatatlan. A kulturának milyen ösztönös mélységéből, milyen időt álló messzeségekből, mégis mennyire Európát hirdető ifjuságb'" kell legyen ennek a szellemnek és művészeinek az anyaga, hogy ez, az összes művészetek opusa megvalósulhasson, — ezt kellene hirdetni a magyar föld alföldi homokjáról minden népek felé, hitellen és romlásra kész Európa felé X. Milyen sokszorosan adódik most az allúzió minden nagy zenei ünnepélyek mennydörgéses Paulus apostolára, Wagner Richardra, — a méretek és a megvalósulások mögött kilencvenév távlatából felhangzik a „Kunstwerk der Zukunft" megfélemlithetetlen, dohokkal és légzengéssel dübörgő próféciája, — vájjon erre gondolt-e, vájjon ilyen csodálatos elemekre gondolt-e, amikor az ,,ös$zmüvészel'' részére teremtett álmokat, egy egész világot, amelyekből most felépült a nagy latin — ha még szabad e nyilván nem Igazságos epitetont alkalmazni (mert ellentétekből, művészi bátorságból és megrendithetetlen küzdelmekből alakul ki valójában mindig az eredmény, a költészet, a korszak) — felépült a nagy latin „ellcnköltő", a Verdi nagy zenei ünnepélye ... És a másik vonalon szinte tétován, szinte értetlenül keressük a bajor Lajos a stranbergi és chimseei király árnyait — ki volt itt a szegedi homokon ez a versaillesi és francia lajosi álmokat fantáziáló felkavart gondolatú „nagy támogató", aki kastélyok ós chimseei becsvágyak nélkül megépítette ezt — ha szabad igy mondani — „szegedi ünnepi csarnokot'1 . . . Mindössze a zene, azösszmüvószot dicsőségére, diadalára, — ki volt, ki volt ez a bajor Lajos a szegedi homokon . . . Hiszen a stranbergi kiVisszavonhatatlanul szombaton *s vasárnap utoljára a csodaszép mtísor!! ! Hindu siremfékésA Orgonavirágzás 5, 9 Belváros' Hétfőtől szerdáig n szezon egyetlen felvilágosító filmje Veszéy^n az éle! Az amerikai COLUMBIA filmgyár sexuális tárgyú filmje rály egy Baireuthot teremtett Wagner Richárd számára, mig az egyidöben elő, a dramroa per musica latin fejedelmének meg kellett elégednie a megrendelések munkájával, amennyire telt a khedivo kedve és kegye . És ime » párhuzamban, hetven év után igy ér össze Baircuth és niost, ebben a mai ünnepben talán szabad mondani:' a szegedi Dóm-tér, Wagner és Verdi szellcmónél. (Milyen pusztulásra itélt és pusztulásra érett lehetett ez az eltűnésre való, bűnös tizenkilencedik szazad, amelynek hajnalán szinte egy időben cs egyevben — hogy most másokat ne említsünk — a kor egyszerre két olyan korszakot adott, mint a lipcsei és a bussatoi költő, Beyreuth és a Villa Santa Agata fejedelme.) És mindez a párhuzam önkénytelenül adódik a dómtéri ünnep lábainál, egy csodálatos alföldi éjszaka csillagai alatt, ahol most az Aida hangjaiban milyen csodálatos bőkezűséggel valósul meg talán nemcsak a bussatoi, de talán a baireuthi álom is, a vérbeli dramma per musica, az Európának való nagy zenei ünnepély, amelynek csodatevő elemeiben egyesül a köllészet és a zeneművészet a törvényszerű és klasszikus dráma szolgálatában, dc amely szolgálatban a zene nagy, himnikus kiteljesülésében összeölelkezik a Gesammtkunst-nak annyi más anyaga is: a képzőművészet és építészet, a festészet és a fény, a tánc és a játék, a mimika és a plasztika —, hogy az összes művészetek közreműködésével szolgálja mégis és elsősorban: a költészet római ünnepségét. A művészetek szegedi ünnepi csarnoka, ez a szellemében, áhítatában és architektúrájában áldott, gyönyörűséges tér most valóban minden művészetek apostoli, hirdető és -dicsőséges fóruma. Késői Baireuth a bussatoi költő bajor Lajosa helyett . ». 2. És az ünnepen külön dicsőség és öröm, hogy a zenének és a költészetnek ünnepélyét a magyar művészet forró ifjúsága toremetette meg a maga lobogó hitével, teremtő fantáziájával, messzi Európát átszárnyaló látósugarával és mindenekfölött tehetségével. Uunek a színpadnak, az egész ünnepségnek megteremtői szinlo köütőkkó magasztosultak, — ha önmaguk nem volnának költők, nem is volna lehetséges ünnepet épiteni a költészet és a költőiség részére. A fiatal művészek nagy wagrami csatája volt cz az alkotás nem hódításért, de az összefogó művészet győzelméért, — ugy, ahogy ők maguk mondották világosan és találóan: „ . . . ehez a zenével kísért fölséges csatához építettük fel a harcteret . . ." És a „rcdingot grise"-t viselő ifjú „petit caporal"-okból nőtt generálisok közölt első a vezéri pálcával: Nádasdy Kálmán. Egy ifjú szinpadtnüvesz, aki szinte költészetté szellemíti át a rendezés sokszor oly vulgáris és egyhangú feladatát, aki szinte a szemünk láttára teremt — ha még nem is műfajt —, de mindenesetre stílust, a színpadi kifejezés, a színpadi ünnepély egy uj formáját, sőt többet, bizonyos vonatkozásban uj tartalmát —, aki szinte a szemünk előtt nőtt fel a részletekből az egészhez. Néhány év előtt mégcsak néhány gyors és festői jelenet a Bánffy—Oláh dómtéri Tragédiavláltozatában, bivaly már egy- európai kult«/ra holdfényes sugallata és európai visszhangja a Turandot impresszionista lírájánál és ujabb olasz ezeregyéjszakai meséjénél, most pedig ilt ál) az Aida ünnepében, az összes művészetek zenei ünnepélyének fényeiben . . . Szinle újraértékelte, valójában tán újra álmodta ezt az operadrámát, úmelynek klasszikus építkezése, masszív oszlopai, varázslóra való zenei konstrukciója belven év annyi és nemzetközi dicsőségén iul szinte most bontakozik ki a maga lendületével, arányaival, költészetével és nagyszerűségével a tér és a magasságos ép szabad és majdnem határtalan arányaiban. Olykor már-már olyan szélesre iveit cz az ujraálmodás, hogy olykor már-már elliatároltnak Játszik cz a hatalmas, sokszorosára növelt szinpad is . . . Igen, itt a maga lobogó álmaiban teljesült ki a mü, ahogy Verdi csak képzelte a maga képzelete számára és nem ízmail pasa ünnepélye részére . . . "A feladat grandiózus, ahogy a mü maga monumentális Elképzelni és megvalósítani egv képzelt világot, ahol egy fényes ümiepség hangjaiban ölelkezik össze az olasz bel eanto, a francia nagyopera és a wagneri zenedráma egy-egy lényeges és jellemző eleme Nádasdy Kálmán az összmüvészet fejedelmi ünnepébén nemdsak kibontogatta a színpadi zeneköltészet egymásba kapcsolódó útjait, dc a rendező minden anyagával: zenével és költészettel, építészettel és festészettel, hangok költészetével és a színek zenéjével a plasztika és a mimika ornamenscivel fölépítette a művészetnek ezt a fejedelmi palotáját. És ennek a zenedrámának egyik lényeges alkotó elemét, a Verdi-külsőségek ünnepi pompáját megvalósította ugy, hogy legalább olyan lényeges és alkotó lehessen a költészetből az. ami a lélekből való lira, sőt bensőséges lélekrajz. Ahogy Verdit a pompázó külsőségek mellett is elsősorban — és talán csakis — a lirai subanások, emberi sorsok és a lelkek rajza toglalkozlalta a legnagyobb építményekben is, ugy Nádasdy a nagy ünnepélyben is megkereste a belső finomságok, az árnyalások és a halk dobbanások lényeget jelentő hangsúlyait. Fölépítette itt Aida egész világát a diadalmas indulók és a hegedűk halk sóhajai között. A mü egész drámai plasztikája itt van: a hős Radames cs a rabságban sínylődő királylány, akiknek drámája kiteljesíti az egyedülvaló szerelem cs az eletet betöltő honszeretet dilemmájában, — a ragyogóan szép bo!-> dogtalan királylány: Amneris, akinek minden győzelem és gazdagság megvolna, de drámája az, bogy csak olyat lud szeretni, aki képtelco öt szeretni, — vagy Amonasro, a hatalmas király; akinek drámája az, hogy még egy nálánál is hatalmasabb királlyal került szembe . . . Fölépítette az egész ünnepélyt, dc itt vannak, benne vannak a sorsok is, kőből faragva Verdi vésőjével és itt vannak a leghalkabb lira fátylai is, amelyek oly finoman lebbennek tova, mint a suttogó sóhajok • . . Fiatalságának és művészetének diadaia az, bogy ujraálmodolt egy miivet, amely itt van a maga teljességében, minden anyagában, nagyságában és nagyszerűségében. Szinle a szemünk előtt teremtett egy költészetet, amely a rendező művészete. És ebben a munkában és diadalmas ifjúságban méltán és méltón áll Nádasdy Kálmán ólmai mellett Fülöp Zoltán a maga álmaival cs teremtő képzeletével. A szinpadálmodásnak cs teremtő tervezésnek is van költcszele, tui a sziuház lezárt és tünő világán, — itt egy kor cs egy, hatalom született ujjá, szinte megtisztulva az ezredévek mélységétől, egy ujjáálraodolt világ egy elmerült élet helyén, valószerűbben cs hitelesebben tán, mint maga a való ... A képet csodáljuk-e először a maga átfogó grandiózitásával, ráukdöbhenö hatásával, vagy a részleteket a maguk külön jelentőségével és külön clcmeivcL, vagy mégis a teremtő művészet helyett a technika művészetét, aincilycl fölépült és cgymásba:kapcsoló-dolt mindez . . . Vagy a részletek fölött az egybefogó arányok, amelyek szinte egységbe zárnak egy-egy felületet, bogy a hitelesség erejével hirdessék a történelmi, sőt a földrajzi szinteret ehhez az ünnepséghez. Ez valóban építészet — a vonalak zenéjenek egy külön köiltészete —, itt nem lapos falak és egy dimenzióié áltoak; az architektúra eleme a plasztika! És ezért van az ebben a valóságos épitésáetbcD, bogy a maga külön és merőben ellentétes stílusa — mégsem elütközö a mögötte való architektúrától, a templomtól. Mert az építészet eszköze az építészet valósága mellett nem lehet ellentétes és szembehelyezkedő. Igy valósulhatott meg egy román architektúra elölt egy merőben ellentétes világ, az egyiptomi stilus plasztikája. Az elmerült világ hangjának és atmoszferájá-t SZÉCHENYI MOZI Szombaton 5, 7, sl A diadalmas magyar filmregény TOPRINI NASZ Csermely Gyula nagy regcnysikerc — a magyar ülm legszebb alkotása r , TO NAY KLBRI, KISS FERENC, JÁVOR PAl