Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-15 / 185. szám

DELMAG/ARORSZAG Aecícf, 1959. augusztus 15, Ma Zár űDELYEGHI ALIIT AS,Mros Tanonciskola mert igazi angol alapossággal addig nem megy bizonyosra, amig saját maga nem tapasztalta, hogy a legendáshírű tó valóban létezik. Az ételkülönlegességekről heszélve, rátér arra, hogy sehol a világon netn evett annyi kqlöuleges, fűszeres és gazdagon elkészített ételt, mint nálunk, Magyarországon. Szeged is ebből a szempontból köti lo figyolmét. Halászlét evett, nagyon izlik neki a halászlé és minden, ami paprikával készül, viszont a turóscsuszáról az a véleménye, hogy szimpla, Ízetlen eledel . . . — Es mii szó! az asszomj...? Személyes kérdésekre térünk át s tudakoljuk, van-e családja? R. Raven-Hart őrnagy készségesen bevallja, hogy nős ember, felesége Franciaországban él és évente összesen két hónapot töltenek együtt Marseille környékén levő otthonukban. Megkérdezzük, hogy mit szól Mrs Raven-Hart ahhoz, hogy férje évenként tis hónapon át vászonkajakjában a világ viziországutjait rójja? Mosolyogja, kérdéssel válaszol: — Es ha hajóskapitány lettem volna? Szalad az idő, Raven-Hart őrnagy a dómhangversenyre készül s elbúcsúzik. Orgonahangversenyt hallgatott már dómban, nagyon tetszett neki, nem annyin az orgona hangja, mint Antos Ká'mán orgonaművész játéka. Bucsuzóul elárulja még, hogy az »Az ember tragédiájáét végignézte az ünnepi játékokon és elragadtatva beszélt a verses remekműről s Kiss Ferenc ragyogó Uicifer-alakitásáról. R. Raven-Hart őrnagy kedden reggel 8 órakor indul el Schmidt János kíséretében kétszemélyes kajakján lefelé, a TiszáB. A tiszai életről angol és amerikai lapokban ir majd cikksorozatot és jövőre kiadja kisebb folyamtanulmányainak gyüjtcmé.nyét könyvalakban is. Egyébként a Johannita-rend lovagja s megnyílik elölte minden kapu szerte a nagyvilágban. Utazik csak azért, hogy az embereket megismerje a jeges északi csúcsokon s a trópusi nap sugarai alatt. Es tizévi tapasztalatai alapján meggyőződése, hogy érdemes az embereket megismerni, mert az emberek mindenütt jók. Ezért a meggyőződésért —• ugy érezzük — valóban érdemes volt vállalni tizévi világcsavargás fáradalmait, tapasztalatait és álmait . , . Csányi Piroska. Amikor a véletlen süti el a revolvert... 14 evi tcóuhaz heiueft eoyóvl fogházra Iteiíéh az alsóvárosi revolvere* fiatalembert — A véletlen ölte meg a szerencsetlen Keszeg Máriát — Érdekes eltérés a bírósági íteletek közöli (A Délmagyarörszág munkatársától.) 1937. áprilisában sápadt fiatalember lépett ki a Csillagbörtön kapuján. Két évet és egy hónapot töltött a börtön falai között s amikor hazament szüleinek alsóvárosi lakásába, kijelentette, hogy mindent pótolni akar, amit a büntetése alatt elmulasztott az életből. S ettől kezdve Keszég József 23 éves fiatalember költekező életmódot folytatott Hónapokig nem dolgozott, éjjel mulatott, kártyázott nappal aludt, este pedig — ahogy a nyomozás megállapította — lopni ment hogy fedezze költséges életmódjának kiadásait Egy revolvere is volt amelyet künn rejtegetett az alsóvárosi temetőben egy sírhant tövében, nehogy otthőn meglássa valaki és elvegye tőle. 1937. október 7-én reggel kiment a temetőbe és magához vette revolverét hazavitte és meg akarta tisztítani. Mialatt a revolverrel foglalatoskodott nővére: Keszég Mária az asztalhoz lépett és pénzt kórt tőle. Bátyja adott neki, ő azonban többet kért Keszég József erre nem volt hajlandó. Szóváltás támadt köztük, ezekben a pillanatokban dördült el a revolver s a lövés kioltotta Keszég Mária életét. Gyilkosság büntette címén indult meg a fiatalember ellen a vizsgálat, a törvényszék annakidején szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és U évi fegyházra ítélte. Keszég József föllebbezett az ítélet ellen s a) táblai tárgyaláson is hangoztatta védekezésének azt az állítását, hogy a szóváltás közben hadonászott a revolverrel s a pisztoly véletlenül sült el; nővére a véletlen áldozata lett. A tábla Curry-tanácsa újabb tanukat hall* gatott ki az ügyben, igazoltnak látta Keszég védekzését s ennek megfelelően szándékos emberölés helyett gondatlanságból öltözött emberölésben mondotta ki bűnösnek s a törvényszék ti évi fegyházbüntetését megsemmisítve, 5 hónapi fogházra Ítélte. Horánszky Miklós dr főügyész semmiségi Panaszt jelentett be az ítélet ellen s így az ügy* ben a Kúria mondotta ki az utolsó szét. A Kúria ítéletében elfogadta a táblai ítélet indokolását, magát az ítéletet azonban megváltoztatta s az öthónapi fogház helyett egyévi fogházban állapította meg Keszég József büntetését. Angol és német nyári Uevii tanfolyamok és magánórák felnőttek részére, Valamint délelőtti angol és német ke<ti tanfolyamok gyermekek részére. Jelentkezés a DÉLMAGYARORSZAG kiadó hivatalában. Ioan Popescu visszatér Irta: Olti Vilmos Ioan Poposcut Papp JánSsnak hívnák ma, ha az erők katasztrófáiig játéka el nem sodorja Erdélyt a magyarság talpa alóL Ott született a hunyadi hegyek között. Apját még Pappnak hívták a boldog békeévek alatt, mindaddig amig a nagy összeomlás után Erdély elalélt völgyeibe hosszú félénk sorokban be nem masírozott Oltenia és Moldva mindent fölhab/salni kész népe. Aztán ballgtak az évek és úgy jött, hogy idősb Papp János román nőt v tt foleségiil. Abban az időben még más utakon balqdt a román nemzetiségi politika. A béVés fölszívás, odaédesgetés, összeházasítás üljenek hirdetőié volt a vezető hang. Ez a po1 ika tette lehetővé idősb Papp Jáncjsnak, högy román asszony birtokában, ő is lesodródjék a magyarság megtépett fájáról. Távozását kiilcö jelekkel is bizonyítani óhajtotta, amikor végi magyar nevét Popescu-ra románogítö/tta. Igy lett egyenesen Ioan Popescu az ifjú Jánoskából, aki nemsokára beköszöntött a Papp Popescu családba. loanka nagyon sokáig nem tudta, bogy mi a kijlönbség a Pappok és Popesem között Román iskolába íratták, románul tanult és játszott de mivel arrafelé q kis Teauok kőzött Jánoskák i8 akadok, megtanult becsületesen magyarul is. Aztán kából is loaut c»ináitak az évek, épúgy, mint a kis Jánoskából komoly Jánosokat Egy s/ép napon úgy gondolta Ioan, hogy jobb lenne, bn búcsút mondana a hunyadi hegyeknek ós beállna katonának. Ioan ajánlkozását szívesen vették, mert akkor már Csöndben, egyre jobban magukhoz kezdtek térni a tiszaparti Jánosok, amit igen figyelemreméltó jelenségnek méltattak odaát. Ioan ügyes fiú j veit és kiválóan használható a kiképzésben, mert román létére az üngurok nyelvén is megtudta magyarázni a keményfejű székely góbéknak a jobbraát, meg a hátraarg stratégiai Rejtelmeit. Igy lett rövidesen „sergent iunEr" Ioan PopescubóL De közben más is történt. A mi Iőanünk megtudta, hogy az ő apja valamikor — nem is olyan régen még — Papp volt. Ezen aztán titkon sokat elgondolkozott. Hogy a sok elgondolkozásból hová lyukadt ki, egyelőre senki sem tudta megmondani. Mélyen hallgatott családi titkáról A hunyadi hegyek pedig nagyon j messze voltak, mert Ioan ekkor már a kolozsvári utcákon masípoztatta szakaszait... Tovább futottak az évek s az évekkel tovább gondolkozott Ioan. Még mindig nem tudta senki, hogy miről. Munkáját pontosan elvégezte. Emberei -rr njég a magyarok is — szerették, mert sohasem báptottq. őket. I^y köszöntött qz uugRrpk bús? év ótn oíső szép tavasza Ioanra. Észak felé egyre aqgyebb katonai mozdulatokhoz fogtak, egyre több dolga is lett, mert úgy hírlett, bogy odaát a magyarok köményen készülődnek. Hamarosan egyenruhától tarkálottak a kolozsvári utcák. Ioanban furcsa, ismeretlen érzések kezdtek hullámzani. Aztán kis hangocskák szólaltak meg benne. Nem értette őket, olyankor már. nem is akart figyelni rájuk. De hiába, elkísérték az utgára, a kaszárnyába, vele voltak reggel a hűvös gyakorlótereken a este, amikor a nagy ungur király ércszobrát bámulta, amint belelovagol a sötét éjszakába... Egyre nehezebb lett a katonaélet. A kaszáinyák zsúfolásig megteltek, az élelmezés egyre gyalázatosabbra romlott. Ioan némán és seígenthez méltóan cipelte a súlyosodé terheket, de a magyar bakák között egyre gyakrabban hallott mozgolódást. Érezte, hogy az elégedetlenség mindmélyebb gjökeret ver bennük- Egy reggelen aztán, amikor szinte pattanásig feszüit volt a helyzet, hírül hozták, hogy a magyarok átlépték a rutén határt és föltartóztathatatlan erővel masíroznak a lengyelek felé. Néhány nap múlva már meg is érkeztek Kolozsvárra az első politikai menekültek. Egy csoporttal, amelyik sziosgárdistának nevezte magát, Ioan is beszélt Csodálatos dolgokat hallott a magyar katonákról. Először hideg futott át a hátán, azután hirtelen nagy meleget érzett. Azt mesélték, hogy a magyaroknak nem lehet ellenállni. Olyan sebesek mint a szél és szétzúznak minden ellenszegülést A legrejtettebb völgybe js behatolnak és puskájuk oly csodálatos, hogy soha nem téveszt pélt... Joap egyre szomjasabban jtta a szavat. Aítitt napon át vívódott benne valami. A harmadik este pvatosan njeS"uiúult £ Str. Udrean fekvő külvárosi kis csapszék felé. Tudta, ott iddogálnak cMénV.éat szakaszából