Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-05 / 150. szám

Szerda, 1939. VII. 3. A szegedi gyümölcs Az isteni jóság megjutalmazta az emberek fáradozását, gyümölcsök súlyától terhesek a fák. Ahogy ez a iuliusi szellő meglihbentj az ágak zöld fátyolát, pirosló gyümölcsök füzére tűnik elő. A gondviselés bőségesen adakozó kedvvel jutalmazta meg a szorgalmat és áldozatkészséget, dús termést aduak cs ígérnek a fák s talán a szöllő sem fogja cserbenhagyni a gazdát, aki egy hoszszu év izgalmas nyugtalanságával, bőséges kiadásaival és fáradhatatlanságával készülődik a szüretre. Amit az Isten jósága adhatott, megáldva a munkát, a földet cs termékennyé téve a fát, azt megadta irgalmas és áldástosztó kegye; de megteszik-e az emberek is azt, amit ez » bőséges ajándék tesz kötelességükké? A szegedi gazdákat éveken keresztül tartó s legjobb szándékú propagandával meggyőzték arról, hogy át kell térniök a gyümölcstermelésre. A város is dicséretes módon vette ki részét ebből az agitációból s a gyümölcsfák tízezreit osztotta szét a gazdák között. S a szegedi gazdákban meg is Volt az a fogékonyság, érdeklődés és hozzáértés, . gyümölcsöskcrtekct varázsoltak a szegedi homokra s olyan gyümlöcskultúrát fejlesztettek ki szinte pár év alatt, hogy most már Kecskeméttel bátran versenghetne az elsőségért. Amit a gazdáknak el kellett végezniük ahhoz, hogy ez a város a 1 magyar gyümölcstermelés központja legyen, annak nagvobb és nehezebb részét, már elvégezték. Ma már tudósai éluek Szegeden a gyümölcstermelésnek, ma már nemcsak a szegedi gyümölcsnek, hanem a nevesebb termelők gyümölcseinek is márkája van. Dc mégsem elég az, amit a gazdák végezhettek és végeztek, nem elég a „szemnek, szájnak ingere'-t kitenyészteni a homokon, nem elég, hogy a dilettantizmust uiagasszínoualú gyümölcskultúrává énielték,a gyümölcsöt nemcsak tcrniclni kell, cl is kell adni s olyan árat kell biztosítani számára, ami méltó a munkához, amit ráfordítottak s az áldozatokhoz, amit meg kellelt érte hozni. S az idei év tapasztalatai — pedig még csak elején vagyunk a gyümölcsértékesítés- szezonjának — rendkívül súlyos gondokat szülnek. Iiiába termelték Szegedon a legkitűnőbb meggyet, ami máskor a világpiac csemegéje volt, az most itthon poshadt el a termelő kosaraiban, mert nem volt, vagy csak alig volt export s a külföl di államok, barátok és ellenfelek egyaránt, a magyar meggy átvételére semmi hajlandóságot nem mutattak. Amíg — pár napig csupán — volt export, a szegedi termelők 40—50 fillért kaptak egy kiló meggyért, de amikor egyszerre hét vagon meggyet utasítottak vissza a határon, a termelők 8—Í0 fillérért is alig tudták minőségben, menyJiyiségbcn kitűnő meggy termésüket értékesíteni. Nem clcg a gazdák fáradozása, áldozatos kísérletezése, amíg ki tudják tenyészteni a legízesebb és legszínesebb gyümölcsöt, az értékesítést is meg kell szervezni és ezenfölül: meg kell szervezni a. hazai gyümölcsfogyasztást. A mi népünk egyáltalán nem pálinkaivó, de azért tömény alkohol formájában még mindig többet fogyaszt a KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP •••••••MBHHBH gyümölcsből, mint friss állapotában. Már a belügyi kormányzat is észrevette, hogy a magyar nép konyháját is meg kell reformálni s rá kell szoktatni a főzelékek logyasztására is. Dc mennyivel elsőbbrendű s mennyivel könuyebben megoldható feladat volna a gyümölcsfogyasztásra nevetni azt a népet, amelyik a gyümölcsöt termeli. Mennyi egészség, mennyi fiatalság, mennyi vitamin van a gyümölcsben s milyen keveset fogyaszt belőle a mi magyar népüuk. Pedig szebb gyümölcsöt előállíthatnak a gyümölcsös-nagyüzemekben, de ízesebb, táplálóbb, illatosabb és aromásabb gyümölcsöt nem tudnak termelni sehol. Olcsósága és ízcssége, szemnek és szájnak kívánatossága arra predesztinálják, hogy a világpiac legkeresettebb terméke legyen s inost itt a gond, mert itt az Isten bőséges áldása s a magyar gazdának a nagy termés nagyobb csapás, mint a jég és fagy, mert most még az értékesítés gondja is nyakóba szakadt. Pedig ehhez ért a legkevésbbé s ez az egyetlen, aminek nehézségeivel nem tud megbirkózni. A város hatósága úgy intézi az aktákat XV. évfolyam 130. szám s úgy tölti el a hivatalos órákat, mintha a gyümölcsértékesítés, gondja nem is nehezedne a szegedi termelőkre, mintha nem is lenne közigazgatási feladat annak a segítségnek nyújtása, amelyre a gazdák nagyszerű teljesítményükkel érdemessé tették magukat. Légalább a kormányzat s a Külkereskedelmi Hivatal figvelinét hívnák föl és tartanák ébren, legalább azokat a hatósági szerveket foglalkoztatnák a mindeunan tapasztalataival és panaszaival, amelyek tudnának valamit tenni annak érdekében, hogy a szegedi gyümölcs kijusson a világ piacára. A város kisgyűlcse elég jókor emelte föl figyelmeztető szavát, hogy milyen veszedelmek fenyegetik a szegedi termelőket, ha az isteni kegyelem bő termést ad. Nem tudjuk, követte-e tett a figyelmeztető szót, de azt látjuk,' hogy eredmény nem követte. A veszedelem már a kapukon dörömböl, város, hatóság, tegye meg kötelességét, hogy külföldre kerülhessen a szegedi gyümölcs. A város fogja elveszíteni azt, amit a gazdák elveszítenek, a város soraa: a gazdák sorsa. Enyhült a danzigi feszültség Anglia ujabb biztosítékot ad Lengyelországnak - Folytatódnak a sorozatos tanácskozások — Angol hajóraj készül a Balti-tengerre Moszkvában további tárgyalások kezdődnek, London szerint „jelentékeny haladás történt" London, július 4. Az európai feszültség közepette nagy érdeklődés előzte meg azt a jegyzéket, amelyet a lengyel kormány a danzigi szenátushoz intéz a város bizonyos katonai intézkedéseivel kapcsolatban. A jegyzékhez Varsó kikérte London és Páris hozzájárulását is. Norton varsói angol ügyvivő szoros érintkezésben áll a lengyel kormánnyal. Az angol fővárosban ugytudják, Lengyelország kérni fogja a danzigi szenátust, vessen veget haladéktalanul a militarizúlási tevékenységnek, utalással a szabad város alkotmányára. Varsó közölni fogja Danzig válaszát Londonnal és ha a válasz nem lesz kielégítő, akkor Anglia, Franciaország cs Lengyelország újból tanácskozik a további lépésekről. A Financial Times lehetségesnek tart ja, hogy az angol kormány ujbóf figyelmezteti Németországot Anglia szándékaira a danzigi probléma egyoldalú megoldása, vagy Lengyelország függetlenségének veszélyeztetése esetén. Hír szerint a figyelmeztetést a berlini angol ügyvivő fogja a német külügyi hivatallal közölni. „Anglia a végsőkig teljesiti kötelezettségeit" London, julius 4. A londoni lengyel nagv-, követ Varsóba repült, hogy kormányát a i-p,vzelről tájékoztassa. A Press Assotiation szer.4: Hal ij a x lord külügyminiszter a tegnap este folytatott beszélgetés során biztosította a lengyel nagykövetet, bogy Anglia szilárdul cl van tökélve, hogy szükség esetén a végsőkig Hjcsiti Lengyelországgal szemben vállalt kötelezettségeit. Henderson Londonba repült London, julius 4. Henderson berlini angol nagykövet repülőgépen Londonba érkezett és haladéktalanul tájékoztatta Chamberlain miniszterelnököt cs 11 a 1 ifaX lord külügyminisztert. Berlin a nemlétezö „államcsínyről" Berlin, julius 4. A berlini sajtó gúnyosan ir az angol és francia lapok danzigi puccshireiíől, amelyek szombaton délutánra jósolták az államcsínyt. A lapok azt állítják, bogy most is csak á németelelncs gyűlölet szüleménye volt a rémhírterjesztés. A „Lokalauzeiger" emlékeztet arra, hogy az angolok és a franciák ilyen rémhírterjesztéssel dolgoztak 193S. májusában, amikor a cseb-szlovák szövetségesről volt sző. Angol cs francia hajók Gdyniéban Kaunas, julius 4. A litván lapok szerint Lengyelország lázas sietséggel szaporítja élelmiszertartaléka it. A német halár közelében lakó lengyel parasztokat kötelezték, bogy sürgősen végezzék rl az aratást és behordást. Kaunasi jelntés szerint Gd.vua kikötőjébe állandóan érkeznek megrakott és felfegyverzett brit és francia hajók es Lengyelország Nagvbrilantijától 1.300.1)00.000 zloty kölcsönt krip,