Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-26 / 168. szám

AGYARORSZAG Szerda, 1939. m 29. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évioliiam 198. szám Elő oz okmányohkül! Ilyen cimmcl sikeres, hosszabblélekzetii színpadi tréfát játszottak Budapesten, az egyik kisszinházban. Az érdektelen többség minden fönntartás nélkül mulatott a sikerült tréfálkozáson s az okmánykutatásban érdekelt „hatszázalékosok" sem vették rossznéven, hogy a nagyon is súlyosan jelentkező fölhívást' megcsipkedi a konjunktura-irodalorn és akasztófahumoros lelkesedéssel tapsolták me£ a bánatot, gondot feledtető szellemeskedest. Telt, mult az idő s íme az érdektelenek tábora is érdekelt lett. Szinte állandósult a napisajtó hasábjain az a hirdetés, amelvet a fotókópiát előállító, hatalmasan föllendült ipar közöltet és amely körülbelül így kezdődik: „Ön őskeresztény? Készüljön ennek igazolására..." S a rendszerető keresztények azonnal hozzáláttak az ősök fölkutatásához, hogy amikor elkövetkezik az ősbemutató nagy napja, rendre bc lehessen mutatni az árja nagymamákat, nagypapákat az illetékes közeg magas szine előtt. Eddig nem is lenne semmi hiba; végeredményben igazán nem árt, ha valaki tisztában van a származásával s az illetékes közeg sem kiván lehetetlent, legföljebb harmadíziglen követeli meg a családfa leveleinek melléklését a kérvényhez, vagy egyéb instanciázó bátorkodóéhoz. A neandervölgyi ős egyelőre még nyugodtan alhatja öröknek hitt álmát; a darwinizmus tételeinek közvetett igazolását ,vagy cáfolatát majd talán egy későbbi ősbemutató-mozgalom eredményezheti. A hiba azonban ott jelentkezik, ha hébe-hóba héber is akad az „őskeresztény" ősök galériájában, sőt akkor is hiba van a kréta körül, ha valaki például fajmagyarnak tudja magát, fönnen hirdeti, hogy egyik őse egyenesen a vérszeiződésben vállalt érdekeltséget, fajmagyarhoz illően él, érez és lelkesedik, végűi azután a kényszerű őskutatás német, tót, román, esetleg szerb nagyszülőket prezentál a meglepett utódnak. Nem lehet vitás, hogy aki egyszer magyarnak érzi magát, annak érzelmein nem változtathat az ilyen fölfedezés, az ilyen apróság. És mégis. Számtalan példát sorakoztat föl az élet. Megtörtént például, hogy valaki — éppen erdélyi származása miatt — elsősorban a románt látta a magyarság legádázabb ellenségének, ámde kiderült, hogy n négv nagyszülő közül három még román volt. Erve barátunk észrevehetően engedékenyebb, megértőbb lett a románok felé. Vagypedig: az illető az okmánykeresés lázában tudta meg, hogy a család alig ötven esztendővel előbb magyarosította meg tót családi nevét s az eddig kitűnő illető ujabban könnyektől elfátyolozott szemmel tud elérzékenyedni a tótok vigasztalan sorsán. — Bizony, nehéz, nagyon nehéz a kisnemzetek sorsa... — mondja fájdalmasan s ezúttal már nem a magyarság harcos, küzdelmes életére gondol. Harmadik változat: a szerb nagymama kikutatása óta jobbára a szláv lelket .körülsimogató nótákat kedveli az eddig kizárólag tüzes magyarkodással mulatozó bajtárs. Olyan esetet is hallottunk, hogy valaki ' .büszkén lobogtatja a Németországból be- j sierzett áriasági* bizonyítványt és olyat is, | hogy a most előkerült württembergi szénégető-dédnagyapa forditotta vissza a család érzelmeit. A legépületesebb példa azonban kétségtelenül a nappal magyar, éjszaka német honfitárs furcsa komplexuma. Ugy tessék ezt érteni, hogy a honfitárs remek ember; nappal hajlandó azonnal megfojtani bárkit, aki kétségbe merészeli vonni magyarságát, éjszaka viszont — ugy az ötödik söröskorsó körül — azzal fenyegetőzik, hogy ha egy szép napon a Harmadik Birodalom megharagszik Magyarországra, akkor majd fölkopik az állunk, belefulladhatunk a saját zsírunkba, mit akar tehát Magyarország a németek nélkül? Imigyen teszi föl a gőgös kérdést és a következő pillanatban azzal a fölkiáltással követel protekciósán telecsurgatott ujabb korsót, mivelhát az ő háta mögött 85.000.000 német áll őrt. Megsúghatjuk kétlaki honfitársunknak, hogy az ő háta mögött ugyan egyetlen német sem vigyáz, az ilyen embert, akinek az önzés, a számítás a mindene cs bajkeverés, egyenetlenkedés valamennyi megnyilatkozása, légen megtagadta a német közösség. Ilyen és hasonló példák kívánkoznak elő, amikor a kötelező őskeresés következményeit vizsgáljuk. A középeurópai őrhelyünkön helyesen vallott és meg nem tagadható szentistváni állameszme alapján fölétlenül fájlaljuk, ha végükhöz közeledő asszimilációs folyamatok fordulnak át élesen disszimilációba s ilyenkor ugy érezzük; hogy talán mégis békében kellett volna hagyni a szortiorufüzek alatt pihenő ősöket. Viszont az érem másik oldala azt mutatja, hogy igy is rendbekerülünk hamarosan. Aki nem éiz? magát végképp a magyar sors részesének, akinek nem elég otthonos az a terület, amelynek Magyarország a neve, remélhetőleg belátja majd, hogy nem kötelező ittmaradnia. Mi is megleszünk valahogyan, ha kevesebben is, hiszen — amint bölcsen megállapították a magyar politika hivatott vezetői — a nemzet nagyságát nem a lakosság száma, hanem kizárólag a szellem emelkedettsége és egysége határozhatja meg. Az emelkedett szellemet pedig nem azok képviselik, akiket a legkisebb fuvallat is megtántorit magyarságukban. Nem jellem az, aki nappal megtagadja titokban bevallott és átérzett vérségi kapcsolatait, csupán azért, mert vélt érdekeit óhajtja védeni, holott Szent István birodalmában még senkit nem ért amiatt bántódás, mert őt, vagy őseit nem magyar bölcsőben ringatták. A1 kétszínű hazafiságnak azonban legyen vége. Elő az érzelmekkel! (BL) Varga Józsefet iparügyi miniszterré nevezte ki a kormányzó Budapest, julius 25. A Budapesti Közlöny szerdai száma a következő legfelsőbb elhatározást, illetve kéziratokat közli: A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére Kunder Antal m. kir. kereskedelmi és közlekedésügyi minisztert az iparügyi minisztérium vezetése alól saját kérelmére felmentem és iu. kir. iparügyi miniszterré Varga József dr. iparügyi minisztériumi államtitkárt kinevezem. A nevezettekhez intézett kéziratomat idezárom. Kelt Kenderesen. 1939. julius 25-én, Horthy sk., Teleki Pál sk. Kedves Kunde.rJ A m .kir. miniszterelnök előterjesztésére önt a m. kir. iparügyi minisztérium vezetésétől sa'át kérelmére felmentem. Kelt Kenderesen, 1939. julius 25-én. Hort h y sk., Teleki Pál sk. Kedves dr. Varga! A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére önt m. kir. iparügyi miniszterré kinevezem. • Kelt Kenderesen, 1939. julius 25-én. Horthy sk., Teleki Pál sk. (Varga József dr. miniszteri kinevezésével Teleki Pál gróf miniszterelnök egyik régi terve valósult meg. A miniszterelnök az egyetem katedrájáról hivta meg a politikai életbe a kiváló tudományos munkásságáról szakkörökben régóta jól ismert Varga József dr-t, akinek már kezdetben igen fontos szerepe't szánt. Előbb iparügyi államtitkárrá nevezte ki a kormányzó és már kezdetben a tegtevékenyebben belekapcsolódott Teleki Pál gróf kormányának munkájába. A miniszterelnök éppen tervei keresztülvitelének érdekében küldte Szegedre Varga Józsefet, aki a miniszterelnök után a második helyen vállalt Szegeden jelöltséget. Képviselővé való megválasztása után még tevékenyebben vett részt a kormány munkájában és ezalatt az idő alatt többször is járt Szegeden, mély és Bszinle szálak kapcsolták a városhoz. ahol rövid idő alatt általános tisztelet és megbeszélés vette körül. A keddi kormányzói kinevezéssel most az iparügyi miniszter székéből folytatja munkáját, a miniszterelnök fontos feladatok megoldására kérte fel. Kinevezését általános öröm kiséri és az örömből elsősorban Szeged veszi ki részét. Teleki Pál gróf mellett most Varga József dr-ral Szegednek kef miniszferképviselőj® van. Varga Józseffel egy kiváló képességű, széles látókörű, nagy szaktudásu egyetemi tanárpolitikus kapott helyet Teleki Pál gróf kabinetjében, akinek működését általános bizalom kíséri, tőle a magyar ipar és gazdasági élet számos fontos kérdésének megoldását várja a közvélemény. Kiváló egyéniségét, tájékozottságát, kivételes képességét, emberi értékeit az egyetemi katedra objektivitása és széles látóköre kiséri. A' miniszteri kinevezés alkalmából Szeged egé'-z nyilvánossága a ragaszkodó szeretet őszinte érzésével köszönti Varga Józsefet, aki Szeged mandátumával indult el útjára, a magyar politikai clctben.) A Ház Osszeuiese elöli csüförföhön párffcözí éríehezlelet farfanah Budapest, július 25. A kormány tagjai kedden délelőtt minisztertanáflspt tartottak, ame« 'ysa a parlament mnnkapragrammjáról ós ezzel kapcsolatban a bázszabályreviziós javaslatról tanácskoztak. A kormánypárt szerdán értekezletet tafit, Bcbory György, a képviselőház alelnöke, — at beteg Darányi Kálmán heiyetf — pedig csütörtökön délelőttre összehívta a párllcözi Itovfe* renziát. Bobory házelnök meghívót küldött. Vay Lászlónak, f kormánypárt elnökének, a