Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-20 / 138. szám

l. » DÉLMAGYARORSZAG Kedd, 1939. ¥1. 20. Antal István és Szeded Ha azt mondanánk, liogy meg mindig hatása alatt álluuk annak a valóban nagy­szabású, széleshorizontú, a történelmi ese­ményeket és feladatokat a maguk súlyában és jelentőségében föltáró előadásnak, amellyel Antal István gazdagította mind­azok gondolatvilágát és szellemiségét, akik beszédét hallgatták, vagy csak olvasták is, még mindig nein fejeznénk ki pontosan azt a hatást, amellyel ennek az előadásnak je­lentősége fölmérhető. Az előadás hatáskel­tésenek eszköze nem az egyébként brilli­áns szónoki készség, nemes lendület, a be­széd ornamentikája és konstrukciója közöt­ti arányosság szépsége volt, hanem a szem­léletnek tisztasága, az ítélkezésnek világos­sága és biztonsága, amihez ez az előadás minden hallgatóját hozzásegítette. Problé­mákat jobban eligazítani, igazságokra szik­rázóbb fénnyel rávilágítani, kérdésekre véglegesebb választ adni senki nem vállal­kozhatok, mint ahogy ezt a magyarság tör­ténelmi küldetését és sorskérdéseit tárgya­ló előadásában Antal István elvégezte. Vala mi különös kapcsolat szövődött az utolsó évek során Antal István és Szeged város között. Antal István nem közöttünk született, de mégis szegedinek vallja őt mindenki. Jól tudjuk s büszkeséggel tart­juk nyilván, hogy azokban a förgeteges időkben 'Antal István is itt élt Szegeden s ezek a szegedi hónapok — szabadjon blasz­fémia nélkül ejteni ki a nagy szavakat — eltörölhetetlen jegyet égettek mindenki lel­kében, aki akkor a nemzet sorsában részes volt. S azóta nem lehetett kérése, kívánsá­ga Szegednek, szegedi intézménynek, sze­gedi polgárságnak Antal Istvánhoz, amit ne a legkészségesebb örömmel s a testvér­nek kijáró szeretettel teljesített volna. A szerctcinek, ragaszkodásnak, az összetarto­zandóságnak aranyszálai szőtték össze a várost és a férfit s nem volt, nem is lehet, olyaD földindulása cs cgszakadása a politi­kának és közéletnek, amelyik ezeket a kö­telékeket elszakítani, vagy csak meglazíta­ni képes lett volna. Azóta Szeged szeme rajta van Antal Istvánon s azóta Antal Ist­ván szeme kíséri útjában a várost is. Büsz­kén láttuk, hogy politikai pályája a szege­di napok után hogyan ível fölfelé s hogyan közelíti meg azt a magasságot, amelyet ké­pességei, hivatottsága, a tradíciót és hala­dást összeforrasztó magyar lelke jelölt ki számára. Büszkék voltunk, amikor azt lát­lak, hogy a magyar nemzeti politika rene­szánszát, a magyar öncélúság politikai hit­vallását Antal István tudása és szelleme segíti életre s az ő szavaiban, az ő monda­taiban, az ő szellemében születik meg nz a politika, amelyiknek folytatása a mai kor­mányzat is s folytatása lesz minden ma­gyar kormányzat, amíg a magyar lélek és magyar lerület birtokállománya nem lesz újra tündöklően és örökérvényűén egész. Az az előadás, amelyet Antal István szombaton Szegeden tartott, voltaképen Szent István álíameszméjéről szólott, de a mai magyarság útját jelölte ki, a mai ma­,gyar kormányzat feladatait világította meg * a mai magyar nemzedéknek állampolgári KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP kötelességeit iá rí a föl. rA" magyar minisz­terelnök, amikor átvette a kormányzást, arra vállalkozott, hogy nevelője lesz a nem­zetének, a nagy nevelő Antal Istvánnak ezt az előadását minden magyar kötelező olvasmányává tehetné. Ebben a katolikus életben, amikor a legtöbb embernek zűrza­varos fölfogása van a legalapvetőbb köte­lességei tekintetében, amikor ködösek az útak és a fogalmak, amikor jobbra, balra szédítenek programok és szenvedélyek .s az igazság irányító szerepét a sugallatok és szédiiletck akarják átvenni, a minden­napi kenyérnél és a lélckzetnyi levegőnél nagyobb szükségünk van olyan megnyilat­kozásra, amelyik az igazság elementáris erejével mutat rá az egyedül járható útra. és egyedül vállalható kötelességre. S újra azt mondjuk, büszkék vagyunk, hogy a szegedi gondolat szegedi értelmezését Sze­geden kapta a nemzet Antal Istvántól, aki nemcsak annak kijelölésére jogosult, hogy jobboldali politikát kell követnünk, ha­nem arra is, hogy ennek a jobboldali politi­———UilM —I MMWaWMWiM— Budapest, junius 19. Teleki Pál gróf minisz­terelnök nagy beszédet mondott a képviselőház hétfői érdemleges ülésén. Darányi Kálmán elnök nyitotta meg az ülést, megnyitó szavaiban megemlékezett a kor­mányzó születésnapjáról. Á Ház tagjai felálltak és percekig ünnepelték Horthy Miklós kormányzót — Szükségesnek tartora — mondotta Darányi elnök —, hogy erről az emlékezetes napról ezen a helyen is történjék említés. Egyébként azt hiszem, hogy egész Sáz cgyüttérez velem abban, hogy a régi szokás szerint arra kérjük a Mindenható Is­tent, hogy további kormányzása idején is adjon fényt nevére, áldást életére! A képviselők percekig tartó éljenzéssel és taps­sal fogadták az elnöki megemlékezést, hosszasan ünepelték a kormányzót. Megválasztották ezután a különböző bizottságok tagjait. A kiiliigyi bizottságba beválasztották töb­bi közt Bajcsi-Zsilinszky Endrét, Bassay Károlyt. Esterházy Móric grófot, Futnoky Móricot. Klein -Antalt, Ivády Bélát, Zichy János grófot. A pénz­Ezután Teleki Pál gróf miniszterelnök mon­di: ta el beszédét. « _ Amikor a választások alatt elmondottam be­szédeimet, ugy éreztem, hogy életfilozófiám el­mondása érdeklődést és talán szimpátiát is keltett — mondotta. Az ország ismeri a parlament mun­karendjét, de messze előre ismernie kell az általá­nos célkitűzéseket. Megmondotta, hogy nem Ígérek semmit, mert nem tartottam különösen a mai vi­lágban helyénvalónak a sok ígéretet. Az ember nem tud egyebet ígérni jő szívvel, mint azt. hogy becsületesen megteszi a kötelességét. : .— A másik, amire súlyt helyeztem, az, hogy XV. évfolyam 138. szám kának — jobboldali halárait kijelölje. Ma­gyar, nemzeti és jobboldali politika csak az ezeréves magyar alkotmány pillérein épül­het föl, amelyek a szentistváni hagyomá­nyok megmozdíthatatlan talajába vannak leverve. Ezt az alkotmányt egyforma kö­telesség védeni akármilyen irányból érik támadások és fenyegetések. Amíg őrt ál­lunk alkotmányunk mellett, addig a nem­zct. jövője fölött is őrt állunk. Ebben az igazságban, ebben a történel­mi programban csendült ki ennek a nagy­szabású és lenyűgözőhatású előadásnak ta­nulsága. Gazdagabbak lettek, akik meg­hallgatták, gazdagabbak gondolatokban cs a tisztánlátás nyugalmában s szegényebbek gyötrő problémákbán cs tétova bizonyta­lanságban. Ez az előadás s ennek az elő­adásnak eseményszerű jelentősége újabb pecséttel erősítette meg azt a testvéri vi­szonyt, ami 'Antal Istvánt Szegedhez, Sze­gedet Antal Istvánhoz fűzi egy békésebb cs termékenyebb jövendő kiteljesedését várva. ügyi bizottságba 50 tagot választottak. Ebbe a bi­zottságba beválasztották többek között Tildy Zol­tánt, Törs Tibort, Ivády Bélát, Kölcsey Istvánt, Petró Kálmánt, Rassay Károlyt. Az összeférhetetlenségi bizottságba 15 tagot választottak; Putnoky Móric, Bárczay Ferenc, Bcnkő Géza, Boér Ágoston. Huszovszky Lajos, Já­nos Áron. Károlyi Viktor gróf, Tildy Zoltán, Kcck' Antal, Mátcffy Viktor, Meixncr Emil. A 36 tagu országos bizottságba beválasztották többek kőzött Esterházy Móric grófot, Imrédy Bélát, Rassay Ká­rolyt, Ilubay Kálmánt, Ivády Bélát. Bárczay Já­nost. Csilléry Andrást, Csizmadia Andrást. Kolos­vary-Borcsa Mihályt, Krúdy Ferencet Törs Ti­bort. — Eckhardt Tibor, a kisgazdapárt vezére egyetlen bizottságban sem vállalt tagságot. Ezülán különböző törvényjavaslatok benyújtá­sa következett. Teleki Pál gróf miniszterelnök törvényja­vaslatot nyújtott be: a visszacsatolt felvidéki te­rületek képviselőinek a törvényhozásba való meg­hívásáról cs a kárpátaljai területeknek az ország­gal való egyesítéséről. az ország közvéleményét megnyugtassam, izgalom­nientessc tegyem. Az emberek no kombináljanak. Ila törjük a fejünket, akkor elpocsékoljuk az időn­ket. Ezután azt hangoztatta, hogy Magyarországon fontos az egyéni bánásmód, mert nii, magyarok egyéni emberek vagyunk, erős bennünk az egyéniség, az indivi­duum, minket nein lehet kaptafára húzni és uniformizálni. (Nagy taps.) s- Üz a nemzet karakiere, amitől npni tehet Teleki Pál miniszterelnök beszéde a Házban *f Részletes munkaprogramot adott — Bejelentette a gyors háxsxabályrevixiót — „Minket magyarokat nem lehet kapta­fára húzni, uniformizálni, — csak alkotmányos fejlődést is­merek•• R miniszterelnök beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom