Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-22 / 140. szám

Csütörtök, 1939. VI. 22. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 140. szám A tisztviselő bátorsága A tisztviselőnek legyen bátorsága elintézni az elcbc kerülő ügyet, — követeli Teleki Pál miniszterelnök. Tapsolni szeretnénk ennek a mondatnak, mert pregnáns szavakkal fejezi azt ki, amit régóta erez, régóta követel és régóta sürget az egész ország. A miniszterelnöknek' ez a követelése azonban nem annyira a tisztviselők, mint inkább a rendszer ellen irányul. A magyar közigazgatási tisztviselőkben megvan az a bátorság s általában megvan az a tudás is, hogv érdemlegesen intézzek el az elébük kerülő ügyeket s liogy merjenek beleavatkozni abba az életsorsba, amely tőlük várja a segítést, támogatást, vagy az eligazítást. A magyar tisztviselőkben van annyi felelősségérzés is, amennyit az érdemleges ügyintézés megkövetel, csak a rendszer az, amelyik őket, akik érdemleges munkára hivatottak, aktapostásokká degradálja le. Nem a tisztviselő, a törvény a felelős azért, ha minden érdemleges munka elvégzése a minisztériumokra vár és valóban — vár is a minisztériumokra. Ha Nagy János szegcdi sziiletésü állampolgár köszörűsipart akar folytatni, akkor az ipari miniszter úr őnagyméltósága jogosult egyedül arra, hogy számára az iparigazolványt megadja. Hiába van közgyűlés és kisgyűlés, közigazgatási bizottság és központi választmány, polgármester, főkapitány és főispán, mindnyájan együttvéve nem rendelkeznek annyi joggal, hogy Nagy János kitanult köszörűst iparának folytatására feljogosíthatnák. Ha a város közgyűlése el akarná határozni, hogy egy Kohinoor-ceruzával megjutalmazza az egyik adóhivatali becsüst, mégpedig olyan ceruzával, amelynek beszerzési költsége a költségvetésben „biztosítva" nincs, akkor hiába hozza meg akár egyhangúan határozatát a 220 tagból álló közgyűlés, hiába helyesli ezt a határozatot polgármester, főispán, tisztifőügyész és az állami számvevőség vezetője, nincs joga a polgármesternek a közgyűlés határozatát végrehajtani, amíg azt a belügyminisztérium jóvá nem hagyja. A miniszteri jóváhagyáshoz pedig nemcsak közgyűlési határozat kell, hanem az is, hogy az állami számvevőség vezetője előterjesztést tegyen, a kisgyűlés megszavazza, a közgyűlés a póthitelt engedélyezze, a fedezetet kijelöljék, a fedezet kijelöléséhez az állami számvevőség hozzájáruljon s amikor azután sós kútba tettek, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették ezt az egyetlen ceruza vásárlását megszavazó közgyűlési határozatot, akkor is csak a belügyminisztérium jóváhagyása mellett válik az végrehajihatóvá. Ha a város közgyűlése három négyszögöl földet ki akar sajátítani, akkor határozatát a belügyminisztériumnak kell jóváhagyni s a kisajátítási engedélyt a kereskedelmi minisztériumnak kell megadni, több papirost fogyasztanak el közben — a munkáról és időről ne is beszéljünk —, mint amennyit a kisajátítandó föld megér. A város törvényhatósága úgy látja, hogy a mérnöki hivatal nem maradhat vezető nélkül, mert a hivatalvezető nagyobb felelőssegét a mérnöki hivatal által ellátott iigyek nem nélkülözhetik, a közgyűlés hiába akarja betölteni az állást, a belügyminisztérium útjába áll a közgyűlés akarata végrehajtásának. A tisztviselőben legyen meg a tudás, a bátorság s a felelősségérzés, amit az ügyek elintézésének jósága és gyorsasága érdekében meg lehet tőle követelni, de a rendszer adjon alkalmat a tisztviselőnek arra, hogy bátran, önállóan, az intézkedéseért a felelősséget vállalva intézhesse el az elébekerülő ügyeket. Hiába bátor a tisztviselő, ha a rendszer gyávaságra kötelezi s megtilt ja neki, hogy intézkedni tudjon és merjen. Ez a gyávaságra szoktató, a felelősségérzést elsorvasztó, a független gondolkodás kifejlődését akadályozó rendszer akkor erősödött meg, amikor az önkormányzati gondolatot a legtöbb sérelem érte s amikor a végrehajtó hatalom minden intézkedési és rendelkezési jogkört magának akart fönntartani. A Teleki-kormány belügyminisztere azonban az önkormányzat híve és védelmezője s azoknak a nyilatkozatoknak, amelyekben a beliigyminiszfer eddig az önkormányzati rendszer védelmét és megerősítését sürgette, jelentőségét és értelmét egészíti ki most a miniszterelnöki követelés. A rendszert kell átalakítani, a közigazgatá-i lisztviselőt képessé kell tenni arra. hogy aktatologatás helvett valóban intézője legyen az ügyeknek és sorsoknak, föl kell szabadítani őket az alól a gyámkodás alól, ami alatt most nyög a tisztviselői kar, nyög a közigazgatás és nyög az élet. A minisztériumokban hónapokon keresztül elintézetlenül hevernek akták, a minisztérium tisztviselői képtelenek a központi igazgatás teendőit végezni, annyi fölösleges munkát és hiúbavaló feladatot zúdít rájuk az önkormányzati ügyintézés fölösleges és meddő ellenőrzése. Á tisztviselő legyen bátor, de ba a miniszterelnök ezt a bátorságot joggal megköveteli, a törvény adjon módot a tisztviselőnek arra, hogy bátor cselekvéssel és önálló gondolkodással végezze a megnehezedett életben megnehezedett föladatát. Az új Ház első interpellációs napja Teleki miniszterelnök és Keresztes-Fischer belügyminiszter erélyes válasza a nyilas interpellációkra — „A választások kiírása után egy ismeretlen nem magyarországi egyén 60 O ezer pengőt vásárolt a zürichi tőzsdén" A felvidéki képviselők behívásának és Kárpátalja visszacsatolásának ünnepélyes aktusa Budapest, junius 21. A képviselőház szerdán megkezdte az érdemleges munkát ünnepélyes ülésen. Ünnepi külsőségek között megszavazták a felvidéki képviselők behívásáról és a Kárpátfölil visszacsatolásáról szóló javaslatot. Az ülés elején Darányi elnök bemutatta a szegcdi kerületben lemondás folytán behívott képviselő, Szögi Géza dr. megbízólevelét. Benkő Géza ismertette a íelvidéki képviselők behívásáról szóló javaslatot. A javaslat alapja — mondotta — a közjogi végszükség. B á í c z a y János örömmel üdvözli a felvidéki képviselőket. Horváth Zoltán a független kisgazdapárt nevében szeretettel köszönti a felvidéki képviselőRet. Azonban az ősi alkotmány szelleméhez képest ' fel kell vetni a kormány felelősségét, mert a felvidéki képviselők részvétele a törvényhozásban alkotmányunkban ismeretlen formák között történik. Rassay Károly a Felvidékről bejövő képviselőket nem felvidéki, hanem magyar képviselőknek tekinti. Képviselői megbízatásuk bár az általánostól cllérő formák között jön is létre, nem. egy párt, nem a parlamenti többség, hanem az egcsz nemzet megbízásából keletkezik. Szeder Ferenc pártja nevében elfogadja a javaslatot, mint kényszermegoldást. Tasnád y-N agy András igazságügyminiszter szólalt fel ezután. Nem volna helyes azonnal elrendelni a választást a Felvidéken mondotta —, meri a lakosság bizonyos lelki átalakuláson megy keresztül. A kormány mindenesetre arra törekszik, hogy egy éven belül megtartassa a választásokat a Visszacsatolt területeken. A kárpátaljai területnek az országgal való egyesítéséről szóló javaslat tárgyalása következett. Gergelyffy András hódolattal és hálával emlékezett meg Horthv Miklós kormányzó országlásáról, hangoztatva, hogy a visszacsatolás 6 dicső kormányzásnak az eredménye. T ö r s Tibor méltatta a kormány elhatározd lépésének cs a nemzeti hadsereg átütő erejű fellépésének a sikerét és jelentőségét. Vargha Bcla: őszinte magyarsággal köszönjük meg a Ruténföld visszacsatolását mindazoknak, akik a nemzet képviseletében dolgoztak, köszönjük minden magyar-kormánynak, amely a világháború óta vezette ennek a nemzetnek az ügyét és köszönjük a magyar hadseregnek. Pálffy Fidél karlendítéssel állott fel szólásra. Alkotmányjogi aggályai vannak atekintetben, hogy egy idegen állam választási rendszerével megválasztott képviselőket hívnak be a Házba. Rupert Rezső: A javaslat minden magyar közös vágyának és örömének kifejezése, egyúttal a magyar honved dicsőségének emlékaktája. Teleki Pál gróf miniszterelnök szólalt fel ezután. E terület mondotta — nem nemzetközi megállapodás, hanem a teriilet lakosságának akarata és Magyarorszás akarata alapján tért vissza. A választójogot a visszatért területen igyekszik a kormány ugy élelbcléptetni. hogy az ottani lakosság szerzett jogai tiszteletben tartassanak. A lláz ezután a javaslatot elfogadta. A Hortby Miklós nemzeti repiilöalap létesítéséről szóló javaslat tárgyalása után Bartha Károly honvédelmi miniszter emelkedett szólásra. i — A javaslat ui állomás a Honvédség fejlesztésében — mondotta. Biztosítom a Házat, hogy honvédségünk a belehelyezett bizalomhoz mindig méltó marad. (Nagv taps.) Az alap hivatva van a költségvetés keréleibe már be nem illeszthető, de katonai szempontból elengedhetetlenül szüksé-'