Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
Vasárnap, 1939. junius "18. DeCMAGYARORSZSG 7 OQlencu: A toolöár Követelésen teliesitése lehetetlen' Athén, június 17. Gafencü román külügyminiszter az athéni tárgyalások után fogadta a sajtó képviselőit és a következőket mondotta: — Az általános politikai kérdésekben megegyezés jött létre. A Balkán-Szövetség ölyan politikát folytat, amely senki ellen sem irányul, egy népet 6em zár ki és sohasem támadó élű. A Balkán-szövetség politikája azt a célt követi, bogy a Balkánon fenntartsa a rendet, azonkívül valamennyi hatalommal bizalomteljes és jó kapcsolatok fűzzék össze. A szövetség megóvja teljes függetlenségét. — Nem hiszünk a háborúban — mondotta még Gafencu —, mert ez Csak szétrombolná az európai civilizációt anélkül, hogy megoldást hozna. Befejezésül a miniszterelnök közölte, bogy Bulgáriával nem folytatnak semmiféle tárgyalást, mert a bolgár követelések teljesítése lehetetlen. Elönuti HAJ íj A „Celiophin" izó törrénjesen Tédett. a világmárka kék-narancs csíkkal. Csak cz az eredeti befőzőcellophan. .különlegesen • preparálva, bőrerős, átlátszó, jól beosztható, száradás után légmentesen zár DU és BOKOR Budapest, VII. Sip-u. 3. Tel.: 138-088 Kétezerkilométeres körút a szebb és boldogabb Magyarországon IV. nap Munkács és a zsidókérdés érintésével Vereckénél üdvözöljük lengyel testvéreinket, majd rövid ungvári körséta után a radványi sötét erdőben nem találjuk Bárczy Benőt; végül Kassára érkezünk Munkácsot immár csak érintjük, hiszen talán elsőt sem kukorékolt a kakas és már indulunk is Vereckére, illetve a magyar-lengyel határra. Ha már Munkácsot érintjük, lehetetlen nem érinteni a zsidókérdést, bár a miniszterelnök éppen szegedi választási beszédében vette le végleg ezt a problémát a napirendről. Valaki az este arra a kérdésre, Hogy tulajdonképen hogyan is állunk Munkácson a zsidók számarányával; ezt a statisztikai tréfát sütötte el: — A lakosság fele zsidó, a másik fele izraelita. - i Tagadhatatlanul hiba volna, Ka így volna, j viszont nem igy áll a bál. Az egyik 50 százalék hiánytalanul megvan, de ennek az 50 percentnek mintegy négyötöde tényleg nem zsidó, legföljebb izraelita. Magyarul beszélő, i minden jel szerint magyarul érző ez a munkácsi négyötöd. Tényleg, végleg le kellene venni a zsidókérdést a napirendről, mégpedig olyképpen, hogy aki már itt van közöttünk, hagyjuk békében. Állítson ki a belügyminisztérium mindenki részére állampolgárságot bizonyító fényképes igazolványt, finom papírból, bőrkötéssel, nehogy hamisítani lehessen és tartós is legyen. Olyan belföldi utlevélféle lenne ez az igazolvány. Ezt azután mindenki köteles legyen előmutatni, ha a Hatóság kívánja. Aki nem tudja igazolni magát, azzal gyerünk az őrszobára, ahol azután kiderül, hogy az illető állampolcrár-e, vagyoedig beszivárgott. Az igazolványos állampolgárokat viszont Hagyjuk nyugodtan dolgozni, asszimilálódni, Vagy disszimijálódni, kit-kit az izlése, a temperamentuma és őszinte jószándéka szerint. Ha azután valaki már alaposan kidiszszimilálta magát, küldjük haza szépen ahhoz a népcsoporthoz, amelyikhez tartozónak érzi magát, hogy ne rontsa itt a leverőt és ne boritsa föl a nyugalmat. Bizony a nyugalom ugy elkellne, mint egy falat kenyér.. Nem az általános rendre, nyugalomra gondolunk, hiszen Magyarország 20 esztendő óta a rend és a nyugalom mintaképe; a lelkek békéjét áhitja mindenki, a békét, amely fokozza az egyén munkaakaratát, elűzi a bizonytalan sors rémképeit, mérsékli az álmatlan éjszakák számát és végre „tabula rasa"-t teremt az egész vonalon. ff Továbbindulás előtt a munkácsi Csillagszálloda (nem tévesztendő össze a szegedi Csillag-szállodával) éttermében szervírozott reggelinél ismerőst üdvözölhetünk; Hammer Fidél, Munkács Szegedről elszármazott uj főjegyzője érzi máris kitűnően magát ebben a szép városban, Szolyván, Polenán és Vczérszálláson át a történelmi határra Már csak az autóbuszból gyönyörködhetünk Zrinyi Ilona meseszép várában, majd a Latorca hidjáról a baziliták zárdájára hivja föl a figyelmet az utikalauz. Innen adták lc a fényjeleket az emlékezetes vizkereszti cseh és szícses rablótámadásnál. Hamarosan elhagyjuk Munkácsot, majd Szolyvát, amelyet Kir szerint az autonóm Kárpátalja fővárosául szemelt ki a magyar kormány, majd Polena következik. Polena arról nevezetes, hogy amig egy üveg őrhegyaljai sör errefelé 35—40 fillér, addig például egy üveg polenai ásványvízért a szomszédos Beregszászon 50 fillért kértek, igaz, hogy Munkácson már csak negyvenet. Erti ezt valaki? De menjünk tovább; ilyen kískérdéseknél nem időzhetünk sokáig. Úgyis lassabban halad a szokottnál az autóbusz, mivel majdnem az egész Kárpátalján nagyban folyik az útjavítási munka, nagyon gyakran figyelmeztet a tábla: „Vigyázat! Útépítési" es hengeróriások akadályozzák a gyors közlekedést. Készséggel belenyugszunk a lefékezett gyorsaságba, hiszen az országújjáépitcs lélekemelő munkája tolja kissé félre, az ut .egyik felére a rohanó egyéni érdeket I Esernyős zsidó lóháton Igy is elérünk Vezérszállásra, ahol a monda szerint Árpád hadai tartották első magyarországi pihenőjüket, majd Alsóvercckcnél megkezdődik a kapaszkodó a Kárpátok gerincére. Amint éppen kapaszkodunk a szédítő szerpentineken fölfelé, öreg dugóhúzós, kaftános zsidót érünk utói, amint esernyővel a kezében, lóháton poroszkál. Alföldi szemnek kétségtelenül bizarr kép; érdekes; hogy ezen a környéken nem Rolls-Royceautóval közlekednek a kartelvezérek, hanem csupán igy szőrmentén megült táltoson. Avagy nem minden zsidó kartelvezér?:.. Amig tovább és tovább emelkedünk, nagyon tetszünk magunknak; hogyisne, hiszen két ÓTa leforgása alatt a 130 méter magasan fekvő Munkácsról ime már 870 méter magasra kerültünk. Illenek megveregetni a derék autóbusz vállát, ha volna neki, de igy is jópofa ez az alkotmány, amint légfékjén keresztül kedélyesen szuszog. Tetszenek a távolabb kéklő volóci Kegyek, az 1679 méteres Stoj és minden, minden ebben a meghatóan fönséges környezetben. Egyik utitársunk: Sik Lajos, a pécsiek szeretetreméltó főjegyzője egy darabig ugyan" vonta-vonogatta a merész párhuzamot a Kárpátok es a Mecsek között, de hamarosan föladta. Voltunk Lengyelországban is Fönt a határon semmit sem csalódtunk a Hagyományos magyar-lengyel tcstvériességben. Szeretettel fogadnak a lengyel határőrök; a legnagyobb előzékenységgel, szinto kéretlenül nyitják meg a határsorompókat, hogy — ha ugy tetszik —, akár autóbuszostul együtt elkövethetjük a határsértést. A nagy piros kocsi az/onhan meg tud fordulni a megnagyobbodott Magyarországon is és igy csupán gyalogszerrel mentünk át egy kis vizitelés céljából. Voltunk tehát Lengyelországban is; az első lengyel falu, a faházas Klimec idelátszik a völgy mélyéből. Szemtől szembe kerültünk a gyakorlati lengyel-magyar barátsággal; nyilttekirvtetü, jókiállásu bakáink együtt laknak a lengyelekkel az újonnan 'épített falaktanyában. A1 diadalkapu még ott áll, amelyet a Bevonuláskor emeltek a Iengvelek és az is lelketviditó, Kogy a lengyel határőrök magyarul tanulnák hajdúsági Bajtársaiktól. Érezhetően hűvös itt az éghajlat,- peílig odalent Alsóvnmrl-o nvári napfénvben szikI rázik.