Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-18 / 137. szám

4 han nem volna súlyos politikai és közjogi feladat. Ilyenné Csak akkor válik, ha azt összhangzásba akarjuk hozni a nemzeti önkormányzás nagy elvével, vagyis ha el akarjuk érni azt a szabadságszerető népek számára életet jelentő célt, hogy legyen ugyan hivatása magaslatán álló, erőskezű központi kormányzás, dc annak léte és minden egyes ténye a nemzeti közvélemény szabadon megnyilatkozó akaratára támaszkodjék. í! nagy alkotmányos elv első nyomait megtaláljuk Szent István törvényhozásában. Szent István királyunk, ez a nagy államalkotó, nemzetvezér és apostol, nem tudta nélkülözni a „tanács" szavát, amely az ország szava volt, el tudnánk-e manapság képzelni olyan magyar közéletet és olyan magyar köz jogi rendszert, amelyben egyetlen véges emberi tudás, egyetlen gyarló emberi akarat, egyetlen elfogult emberi elhatározás az ország szava, a magyar nép megkérdezése nélkül, önhatalmúlag, vagy éppen parancsszóra merné irányítani a nemzet millióinak sorsát és ezért viselni a történelmi felelősséget? Nemcsak' azért kell ellene fordulnunk minden ilyen Irányú kísérletnek, mert az letérést jelentepe az ősi szentistváni vonalról, de azért Is, mert az feltétlenül katasztrófába sodorná a nemzetet.-A nemzeti közvélemény ellenőrzése és az államfenntartó nép konszenzusa nélküli uralom, bármily tetszetős formákba öltöztetik Is azt, nem egyéb puszta zsarnokságnál, a zsarnokság pedig lényegénél fogva kevély, rövidlátó, elfogult és elbizakodott. Ezek a tulajdonságok pedig már számtalan népet vittek romlásba a világtörténelemben. Keresztény erkölcs a gazdasági éleiben — Szentistváni szellemben kell végrehajtani a szükséges gazdasági és szociális reformokat is. Tudomásul kell venni, hogy a gazdasági megerősödés és újjáépülés psak egy módon lehetséges: ha a gazdasági élet erkölcseit összhaugzásha hozzuk a keresztény erkölcsökkel s a közérdeket teszsziik dominálóvá a gazdasági élet fölött és nem fordítva. Tudomásul kell vennünk art is, hogy az embernek nemösak a személyiség és a közjogok tekintetében, de az élethez, kenyérhez, boldoguláshoz Is egyforma jogai vannak s ba ez a jog valamely adott pillanatban a társadalmi és gazdasági életnek akár a hibás szerkezete, kár pedig funkcionális zavarat következtében nem tud érvényesülni, az államhatalom intézményes beavatkozásával kell helyrehozni az egyes társadalmi rétegeknél az élet, a kenyér és a boldogulás lehetőségei tekintetében fennálló, természetjogellenes diszparitásokat. Mindezen modern gazdasági és szociálpolitikai eszmék csíráit megtaláljuk a szentistváni törvényhozásban és a szentistváni államszervezésben. — Ez alapon nagyon helyesen állapítja meg a magyar püspöki kar jubileumi pásztorlevele, hogy „ha a szentistváni szellem fogja ihletni szociális törvényhozásunkat, ha az ő példájából fogják megtanulni a hatalmasok és gazdagok, mint kell nehéz helyzetben lemondást gyakorolni és a balokkal küzködó embertársaink segítségére síelni s ha e vigasztaló látvány meggyőzi majd a szenvedőket ts, hogy nem hagyták őket cserben, mert a keresztény szeretet tüze ma is lángol, akkor bízhatunk, de DfcEMAGYARORSZÁG —wwwlwmwawwm '"Készít elsőrendű títlleP ban szobafestést, mázol fial és bHletíéüyezést jut&nyoa firbao. Cégtulajdonos} Csánifl Mihály Fekaictat ucca 22, Tel o t o n s »t»-4Z, csakis akkor, högy az a szörnyű válság, amely fenyegeti hazánk, de az egész világ rendjét és boldogságát is, a megértést teremtő keresztény lelkiség áldásos befolyása alatt elsimul s a XX. század újból megbékélt szent testvériségben egybeforrt nemzetet fog a Duna—Tisza táján látni". A nagy király azonban nemcsak a lényeg, de a módszer tekintetében is adott számunkra örökérvényű és ma is élő és időszerű útbaigazításokat. Azt írja az ő méltán híres Intelmeinek 8. fejezetében: „a legnagyobb királyi ékesség az ősök követése, aki ősei rendeletét megveti, elpusztul, az ősök iránti engedetlenség szétszórja a korona virágait, nem lehet megtartani az országot az elődök szokásainak követése nélkül, mert melyik görög kormányozza a latinokat görög módra, avagy fordítva". Még hozzáteszi a nagy király, ha Utóda ezeket a tanáesokat nem tartja meg, „nem igényelheti Az igazságügyi államtitkár lelkes tetszéssel fogadott és sűrű éljenzésekkel, tapsokkal félbeszakított, széleslátókörű, minden tekintetben nagyvonalú beszéde ütán Szőke Gyula dr. felsőházi tag emelkedett szólásra. Szent István országa és a mai Magyarország helyzeti párhuzamosságát magában foglaló beszédének bevezető részében élesen világította meg a magyar nemzet gondolatvilágát és hangsúlyozta, hogy az igazi magyar lelkiség alapja az az eszme, amely az ősök munkáját szem előtt tartva, a múlt nagy tetteiből kíván erőt meriteni a jövő feladatainak elvégzésére. A kitűnő előadó utalt ezután arra, hogy amíg Antal István dr. államtitkár politikai szempontok figyelembevételével .világította meg a szentistváni állameszmét és gondolatot, addig ő a keresztény hit világánál kívánja a magyar nép fölfogását'ismertetni. Beszélt a honfoglaló magyar népről, amely Kelet és Nyugat kapujában talált új hazát, majd történelmi visszapillantást adott a szentistváni állam kialakulásáról. Hangsúlyozta annak a történelmi cselekvésnek államfönntartó fontosságát, hogy Szent István Krisztus helytartójához fordult és a katolikus hit fejéhez kötötte népe, nemzete jövőjét. Szent István tanításának két főelvéről beszélt ezután Szőke Gyula dr. a hallgatóság őszinte érdeklődése közepette. Kifejtette, hogy a szent király eszméi, cselekedetei két fűelven alapulnak. Az egyik föltétlen ragaszkodás a keresztény hithez, amelyet az állami, a családi, az egyéni élet alapjává tett; a Áz ünnepség zárószavait Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök mondotta el. Rövid záróbeszédében utalt arra, bogy egy éven keresztül idézte a magyar katolikusság most az első államszervező király alakját, tetteit, munkáját. Hangsúlyozta a megyéspüspök, hogy nem elég, ba a nagy és szent uralkodó politikai, gazdasági, államalkotói tetteit, eszméit és elgondolásait idézzük, de mindezeken fölül meg kel} ismernünk Szept István egyéniségét. A szent király a keresztény bitet nem mint valami idegen ézökápt honosított meg, hanem átérezte és népe lelkébe ültette a keresztény vajláserkölcs lényegét. Ezt 7 ' a keresztény erkölcsösséget kell ráVasárnap, 1939. junius 18. a király nevet, zsafnöknak mondják és idegest kézre adják az országot''. — Sajnos, az a tény is a mai koreszméhez tartozik, ennek a komoly intelemnek napjainkban külön időszerűsége és külön jelentősége van, mert újabban egyre-másra találkozunk a magyar közéletben is olyan tendenciákkal, amelyek „görög módra akarják kormányozni a latinokat" s az ősök szellemétől való elfordulással vinni új és bizonytalan irányok felé a magyar állam' hajóját, megfeledkezve a nagy, király bölcs és komor próféciájáról, hogy az ilyen politika nem királyi, de zsarnoki politika, amely végeredményben idegen kézre juttatja az országot. E közéleti tendenciák leküzdésére is, amelyek tehát a szent király felfogása szerint is súlyos veszedelembe vihetik az országot, álljon előttünk a nagy király történelmi alakja, aki türelemmel, bölcsességgel, meggyőzéssel és jelszóval, nemkülönben méltó! példa nyújtásával igyekezett nemzetét a helyes úton megtartani, de nem fukarkodott a; kemény királyi kéz latbavetésétől sem, ha a műve és királyi elhatározásai ellen felvonult politikai célkitűzések komoly veszedelemmel fenyegették a birodalom egységét és az álta< la meghozott törvények erejét. másik a népének Önmaga által való kormányzása. Majd Szent Istvánról, a törvényhozóról beszélt, aki nemcsak hirdette, hanem önmaga elsősorban gyakorolta a keresztényi, erkölcsös életet. Éppen azért, mert a szent király élete, tanai Krisztus tanításain, a krisztusi szereteten alapulnak, alakíthatók és alkalmazhatók mindig, a különböző korok kívánalmai szerint. — A magyafl nemzet mindig akkor volt megelégedett — mondotta az előadó —, araikot! megvolt az egyetértés a vezetők és vezetettek között, ha megértették és helyesen alkalmazták a külföldi példák tanúságait, ha mindig nt ősöket követték és ha saját szükségleteiknek megfelelő törvényekkel igazgatták a népet Beszéde további részében az illusztris előadó kifejtette, hogy a magyar nép minden időben újra és újra visszatért Szent István királyhoz és az az ének, amely így kezdődik? „Hol vagy István király, téged magyar kiván* a magyar nép lelkéből fakad, — És ha mi most a kilencszázadik" évföfr duló idején újból ezzel az énekkel ajkunkoö fordulunk Szent István királyhoz — mondotta —, ez a mai nehéz időkben szívből fakadó kívánsága a magyar népnek! Térjünk vissza ismét arra az útra, amelyről sajnos, az fitóbbf időkben letértünk 1 Beszéde befejező részében Szőke Gyula dr. utalt a világháborút követő sötét Időszak tévelygéseire, amelyekből ismét Szent István ki* rály, a szentistváni, keresztény állameszme vezette ki a magyarságot. Végül reményének adott kifejezést, hogy Szent István szelleme visszavezérel bennünket ismét az ő útjára, a Szent Korona fényében tündöklő Nagy-Magyarország útjára. nyomnunk egész életünkre, mint izzó, eltörölhetetlen bélyegét, mert ez nagyobb államfönntartó erő, mini bármilyen fegyver, vagy gazdagság. _ — Fejezzük be a jubileumi év ünnepsegeff azzal a szilárd elhatározással — mondotta * megyéspüspök —, hogy ezt a keresztény egyéniséget, ezt a hősi és nemes típust alakítjuk ki önmagunkban s a keresztény elvhűséget, erkölcsösséget kívánjuk bevinni szeretteink k®lé, hogy az egész qepiset jövőjét biztosíthassuk általa. A pjegyéspünpok köszönetet rpeqdoft az előadóknak, majd a zárda énekkara elénekelte a pápai himnuszt, amellyel a s?ép és bensőséges ünnepség bezárult R megyéspüspök závóbesxéde Szőke Gyula dv. beszéde