Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-14 / 133. szám

4 DEEMAGYXRORSZXG Szerda, 1939. junius 14. Hlafytyúcányi UofattéMU, UU&záa&U, „UisUcunU" Icontiíunast&toiyók, kei o^m tsbdadddöi is ciftéb komoly. doloy a karközi (titkon óvMavizsqá\án Akol a kocmányzóbácsi falovon vonult U Hassáia (A Délmagyarörszág munkatársától.) A népjóléti hivatal hóbiártbasautcai Napközi Otthonában ünnepre gyűlt össze száz kisgyerek Mindnyájan a Napközi Otthon szerető gondozása alatt állnak; a csöndcsszavu, slniogatókezü tisztelendő nővérek őrzik az apróságok játékos nappalait és gondtalan álmát. Szegénysorsu munkásszülök gyermekei, apjuk és anyjuk korareggeltől késöestig" dolgozik r az elfoglalt szülők válláról a Napközi Otthon apáráinak jósága leveszi a gyermekféltés gondját: a gyerekek nincsenek egyedül. Ezt a gondoskodó szeretetet köszönte meg száz óvódisla apróság a földíszített udvaron tartott ünnepélyen, az első óvótlai vizsgán. A „IdnUtek." Kucsula az óvodától Tarka, zsibongó képre ragyog le a nap az udvaron. A szülök, látogatók és vendégek mellett komollyá illetődött gyrrnickarcok hunyorognak. Máskor alig lehet lecsillapítani a vidámságukat, most nem beszélgetnek: nngy dolog vár rájuk: minden kis koponyában egy-egy vers sorai motoszkálnak. Egy szőke csöppség a csoport szélén önfeledten szavalja magában azt a verset, amit majd el kell mondania. Csak a szája mozog; a hangtalan mondókát, a lelkiismeretes készülődést akkor sem hagyja abba, amikor a műsor bevezető számaiként inin. áldás és üdvözlés pereg lc a program rendjén. Ila a vers végére ér, élőiről kezdi s igv ér kl az udvnr közepére, ahol végre hangosan és bátran kezdhet a szavalásnak. Hibátlanul tud mindent. Van is nagy sikere. Komolyarou, sötétkék' ruhába öltözött (kisfin áll most a vendégek elé. Fontos küldetésben van llf: a gvermekele között ö a legnagyobb felnőtt. Azoknak nevében mond köszönő és búcsúszavakat, akik szeptemberben itthagyják az óvodát: nagy iskolába jutnak, ahol már nem jálék u tanulás: az elemibe. Ehhez » tényhez és a helyzethez illő komolysággal csörgedeznek elő a kis vasgvuróból a szavak. T.álsílk rajta: végtelenül örül. hogy „felnőit" lelt és most már Iskolába fog járni és sehngysem érti azt; miért könnyezik néhány néni és hácsl a hucsumondatok alalt . . . 3'zeyedi futpAikavásái tiisszentéssel Apró, földből alig kilátszó kofaasszony pöndörödik elő és egy kis zsák paprikát ajánl versben eladásra. Gyorsan beszél és szavalás közben mindig arrafelé pislog, amerről a vevőnek kell jönnie. Végre feltűnik a vásárló egy gyorsléplü, sélabolos fiúcska képéiben. Megáll a kis kofa elöli, belekóstol a paprikába és nagy igyekezettel utánoz egy hangos tüsszenlést. A kofa vigasztalja: Nem erős az csöppszentem, Csak erős n paprika. Mire a vevő: Nem erős az esvppszeulem, Mind egy csöppig megveszem. Meg is vásárolja; ujjaival olyan mozdulatokat tesz. mintha pénzt számolna le a kis kofa kezébe. Utánozza a pénz átadását, merthát pénz bizony nincs: szegény világban élünk . . . Nagy a siker. íyy szál cityány. is cg-fr ósi goamofo* Kél magyarruhás leányka Hatalmas piros szívvel a kezében a szeretetről szaval, majd az édesanyához mond versikét. Utána dalos játékok és zenés tornamutatvánvok következnek. A zénét egy szál cigány és egy ősi, tölcséres konzervatív kedvességgel pörcögő gramofon szolgáltatja. A két hangszer igyekszik összhangba kerülni egymással, ami sikerül is. bár a gramofon konok alkotjnénv Dehát a füstösnek ió hallása van. inkább ö is hamis hangot fog és recseg egyet hozzá, nehogy elmaradjon a szívtelen gépzene mögött. Az összehangolt zene ütemére szürke cicának öltözött kisgyerek nyargal be — kétlábon. Ez meghamisítása volna a raacskatermészet törvényeinek s bizony a természet nem is hagy magával sokáig kibabrálni. A kisgyerek rálép a saját macskafarkára, hasraesik s ettől kezdve ugy is marad négykézláb. Kisebb a farkralépés lehetősége és ebből az állapotból már nem lehet leesni. A cica énekelve és nyávogva üldözőbe vesz egy engedetlen kisleányt, aki sehogysern akar hazamenni és lefeküdni, Végre mégis minden rendbejön, amire egy tornászcsapat robog be és apró buzogányokkal ritmikus mozgási müveleteket mutat be. Nagyon ügyesek és ennivalóan komolyak ezek a buzogányos apróságok. Csatazaj, vitáqöntiizis, susztecmunka is pletykálkodás eyy csokoeban Huszárok vonulnak be lovon. Nem veszélyes a dolog: a ló egy rud, melynek végén gyeplüs lófej szomorkodja lóvá magát és jelképezi azt a nótát, hogy „nagy a feje. busuljon a ló''. Szclid állatfajta ez. de a vidám kis nebulók kitartó nvargalást és nagy csatazajt csapnak vele. Körülfutják az udvar közepét, aztán elvágtatnak a háborúba. S mit csinálnak az itthon maradt árva kislánvok? Ezt is megtudhatjuk a következő képben, amikor szines, mngyarruhás. mellénykés csöppségek virágcsokrokat helyeznek a földre és pöttömnyi locsolókkal lehelnek vizes életet reájuk. "Az egvszál cigánv mosolyogva kiséri a kislányok öntöző énekét Tiz aranyos kölyök vonni most a térségre. Derekukon zöld kötény, kezükben cipő és kalapács, előttük apró csirizestál. „Néni, bácsi idenézzen, Bámuljon a kiscipészen, Nem lesz, aki ezt megunta, Itt a legjobb cipészmunka. Kész vagyunk a cipőjével, Suszterötpcrc sem telt még el . . Énekelnek és az ütemet szaporán ütik' a falatnyi kalapácsok az öklömnyi cipők talpaim Hopp! Az énekbe vékonyka jaj vegyült: valamelyik legény a talp helyett a hüvelykujjára ütött. Mitscm tesz: Suszterdolog. Most pedig jó lesz vigyázni! Ki ne kottyantsunk semmi titkol, mert egyszerre lábra kap az, amit gondosan rejtegettünk. A két kis komámasszony jelenik meg ugyanis a porondon. Pöttyös, hosszú, falusi ruhácska van rajtuk, karjukon szatyor és kosár, összehajolnak, összesúgnak. 'A falu hirhordozói ők. Pletykálkodnak. ..Ha titka van, jól vigyázzon rája, Mert hát bizony nagy a falu szája." A falu szájának terjedelme iránt nincs kétség, pedig ez a két kislány együtt is csak egy harapásnyi . . . A hiábavaló nayymosás Most „felnőtt" műsorszám következik. 'Apró babakocsikban, mégapróbb porcellán- és rongybabák s ezeket az apró és mégapróbb dolgokat a legapróbb „mamák" tologatják végig a vendégek előtt. A babaegészségügyi szóigálafába állitott séta ez, amelynek befejeztével két szemüveges, tudósarcu doktorka jelenik meg és végigvizsgálja a babákat Kis hallócsővel figyelik j rongybabák ,Jé)«kzés6t" és „íjávmunkáját". Egyik kit 'doktor kicsit erélyesebben nyul egy porceUánbabáho?, amelyen a vigyázatlan mozdulat következtében fölcsúszik a ruha. Kitör a nevetés. "A doktor úrfi iiedt meglepetéssel néz körül, feszeng, zavartan tesz-vesz, végül kiejti kezéből a babát. Végszóképpen a két megbékélt, orvos a tisztaságra hivja föl a mamák figyelmét s ezen a tanácson okulva, az „asszonyok" nagymosást rendeznek a porond közepén. Kis teknők kerülnek elő tele vizzel, s a teknőkhe egymásután potyognak bele a babaruhák. Két rud között vékony szárítókötél Van kifeszítve, erre kerülnek föl a kimosott szines holmik. De jaj, baleset történik: a „kötél" leszakad a nehéz suly alatt s a kis ruhák meghemperednek a porban ugy, rnin't a verebek. Abba kell hagyni a hiábavaló mosást . • . lámpaláz is kassai bevonulás Lóvásárlás következik. "A huszárparádé busafejü lovai piacra kerülnek. Enyhén befestett képű „kupeclurkók" dicsérik portékáikat. A vásárlók körében nagy az izgalom. Megindul az alkudozás, egyik kis vevő láthatóan küzd a lámpalázzal. Valahogyan fél a tér közepén annyi néni és bácsi előtt, mindenáron szeretne elfüstölögni innen. Végre mégiscsak megtetszik neki egy szürke lovacska, megragadja, dc hiába: nem az övé, már megvette valaki más. Kiragadja egy pöttöm legény a kezéből, ő visszarángatja. Igy vándorol a ló néhány percig, végre a lámpalázasnál eltörik a mécses. Csak ugy lehet elhallgattatni, hogy „lovat adnak alája" s igy a szürkén nyargalhat ki a hadszintérről . . , Pövid szünet és izgatott készülődés után felsorakoznak a magyarruhás leánykák virágcsoférokkal a kezükben s megkezdődik a „Kassai bevonulás". Tengernagvi diszegyenruháha öltözött kisgyerek lépked méllóságtcli lassúsággal fehérfejű lován a kislányok sorfala között. Ö most Horthy Miklós s a kis huszárok délceg csaoatát vezeti a diszkapu felé. A kislányok kezéből pedig hull, hull a virágeső a jövendő magyar katonákra. Tisztán csendül föl a gverekdal, porzik a föld a kis hősök léptei alatt, zug a taps és az örömkiállás: — Éljen Horthv Miklós Eorm'ánvz'ő bácsi . . .1 'A Himnuszt már mindenki énekli a lelkes kícslnvekkel . . . Befejező programpont gvanán'f TorfakioszfáS következett: minden kissverek kapott esv szelet tortát Esv apróság kezéhez kapva az édes csemegéi. lélekszakadva rohan a közönség sorai közé s boldogan áll meg egy napsütött arcú férfi előtt: — 'Apa, megkaptam a Tortát . . . Egyél, olyai? jó, ilyet még nem is ettünk . . . Kalmár-Maron Ferene. KerAkpárosok! GlsfirendU kerékpárokat engedményes ár* ben részletre adom. Rumlkat alkatrészeket most filléres Jí, JL f 7 árban kaphat ^ZfflOlSl? ^JSiFvlQF nál Siesed, 'Ki— n. flinta Kiss u. 2. A Kúria ióváhanvta a dorozsmai halálos leoénvháboru vád'nttiainak mérsékelt büntetését (A Délmagyarörszág munkatársától.) Befejeződött az a gyilkösság! pör, amelynok báróra átokházi legény volt a vádlottja. 1937. őszén történt, hogy a kiskündorozsmai Lajki5-vendéglőben egy bál alkalmával verekedés támadt. A Maróti testvérek: István, Nándor és Márton összeverekedtek Tajthi Gergellyel és Dudás Ferenccel. A három Maróti bizonyult eresebbnek: botokkal véresre verték ellenfeleiket, majd megbicskázták őket. Tajthi és Dudás két' héttel a verekedés titán a közkörházban belehalt sérülésébe. A szegedi törvényszék szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek a Marót! testvéreket és Istvánt tízévi, Nándort és Mártont nyolc-nyolc évi fegyházra ítélte. A legények védője, Turmayer Gusztáv dr. megfölleb"^zte az ítéletet. A tábla helyet adott a föllebbezésnek és Maróti István büntetését négy évre, testvéreit húr óm-három évre szállította le. Most került aj ügy a. Kúria elé. A Kúria helyt adott a védelem érvelésének és helyben* hagyta a tábla ítélefét, amely így jogerőre emelkedett '