Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-06 / 103. szám

Szombat, 1939. v. o. mmmammmmammambmmarnkmma^mmm Muntyán István rÁ szegedi ítélőtáblának Muntyán Ist­ván dr. lett az elnöke. A magyar bíróság iránt érzett tiszíelc­ttink olyan mély, gyökeres és megrendít­betetlen, hogy a napisa jtónak a jogszolgál­tatás terén-beállott személyi változásoknak érdeme szerint történő méltatására a leg­ritkábban vállalkozik, mintha az örvende­ző, vagy magasztaló szó is már érinthetné a bírói függetlenséget. Amikor azonban Muntyán Istvánt állítja az államfő kitün­tetése a szegedi ítélőtábla élére, nem tu­dunk engedelmeskedni önnek a magunkra parancsolt tartózkodásnak, mert nemcsak a magyar bírói, kar egyik dísze került a szegedi ítélőtábla élére, hanem a katolikus városnak egyik kiválósága érte el azt a méltóságot és hatáskört, amire egyéni és bírói kiválóságai már régen predeszti­nálták. Muntyán Istvánt, Szeged szülöttét, nem kell bemutatni e város polgárságának. Nem magasztaljuk őt, mint lnrót. ez a kitünte­tés sokkal hitelesebb elismerése nagyszerű bírói kvalitásainak, mint amilyen lehetne a nyomdafestékkel megfestett Íeghízelgőbb kép is; aki egyszer hallotta őt ítéletet in­dokolni, amikor az alkotás lázában kiala­kult meggyőződés a legtökéletesebb szaba­dossággal s a logkimerítőbb alapossággal formálja ki az eldöntött kérdésre, az elren­dezett életviszonyra a jognak és életnek harmonikus szabályát, aki egyszer látta őt a bírói székben vívódni az igazság keresé­sének súlva alatt, amíg az életismeret, a jogászi műveltség, a tiszta értelem s a ma­gyar jogi kultúrán fényesrecsiszolódott tu­dás diadalmasan nem oldotta meg az előt­te álló problémát, annak nem kell monda­ni azt, bogy kicsoda Muntyán István, a bíró. S aki olvasta egyetlen cikkét, hallotta egyetlen előadását, annak ha nem is kísér­te figyelemmel azt a kétévfizedes gazdag­eredményű munkásságot, amit e város tár­sadalmi, egyházi és karitatív intézményei­ben kifejtett, kell. hogy tiszta képe legyen Muntyán Istvánról, az emberről. Ez a te­vékenység nem a lármát, nem a fényt, nem a külső sikert kereste, hanem az elmélyedő csendes munkát, a nagv feladatokat s azo­kat a kötelességeket, amelynek vállalásában és végzésében a maga önzetlensége mások­nak nvúitott hasznossággal párosult. Az anya védelem, a csecsemővédelem, a patro­názs intézménve Muntyán István szociális lelkiismeretétől, keresztény hitétől s nem szentimentális, de feladatokat kitűző és vállaló emberszeretetétől kaptak útmuta­tást, vezetést s a kitartásban és helytállás­ban szárnyaló lelkesedést. S fölmérhetetlen az az érték, amivel a katolikus mozgalmakban kifejtett tevé­kenységének súlyát lehetne megállapítani. Magas szempontjai, széleskörű, de gyöke­res tudása, kimagasló műveltsége az ő szín­vonalára emelt föl minden mozgalmat, ami­nek munkájában részt vállalt. Az ő ke­reszténysége tiszta hitéből s hitének aláza­KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP fosán engedelmeskedő mély meggyőződésé­ből áradt ki, mindig fölfelé nézett az elér- | hetetlen Kereszt magasságába s mindig ar­ra törekedett, hogv példaadással, tanítás­sal, neveléssel emelje azokat is, akik hatá­sának széles rádiuszában mindig tekintély­ként tisztelték, őmaga meggyőző példa ar­ra. hogy a buzgó hit s a tnély tudás meg nem zavarható harmóniában férnek meg egymással a hívő lélekben s bogy a mű­veltség minél pallérozoftabb. a tudás mi­nél szélesebbkörű. annál tnélvebb és annál buzgóbb lehet a lélek hite. írásaiban, be­szédeiben. megnyilatkozásaiban soha nem •vezette elfogultság, vagy türelmetlenség embertársaival szemben, a bírói türelmé­vel. az elfogulatlanság fölényével tudott közeledni minden ploblémához és minden megoldatlansághoz, a jelszavak zűrzava­rában, a kicsinyes törekvések piaci zsiva­jában Muntyán István mindig a lélek és í»tt —praarTTii m u<~ •-"arrOB Varsó, május 5. Beck lengyel külügyminiszter a képviselőház penteki ütésen mondotta el általá­nos figyelemmel várt beszédet, amelyben vála­szolt Hitler kancellár beszédére. — Időrendiben vizsgálva az eseményeket, első­sorban az Angliával kötött egyezményuukről kell szólanom — mondotta. Azt óhajtom, bogy a len­gyel közvélemény is megtudja, hogy az aDgol ál­lamférfiak részéről nemcsakhogy az aurópai po­litika vitás kérdéseinek teljes megértésével talál­koztunk, hanem országunk iránt olyan magatar­tással is, amely lehetővé.telte számomra, hogy a legnagyobb őszinteséggel tárgyaljak minden lé­nyeges kérdésiül, semmit el nem hallgatva. Vilá­gosan megállapítottuk a két kormány szándékai­nak azonosságát. A francia vezetők részéről tör­tént hasonló nyilatkozatokból kitűnik, hogy Páris és Varsó teljesen egyértelmű felfogása szerint a két ország között létrejött védelmi megállapodás hatóerejét nemcsak, hogy nem gyengíthetik a nem­zetközi fejlemények, hanem ellenkezőleg, ez a megállapodás az európai politika alakulásának döntő tényezője. Ezután a lengyel—német megállapodás felmondásáról beszélt, — Az 1934. évi lengyel—német magállapodás — mondotta — a kölcsönös megbecsülésen és jó­szomszétságon alapult. Igazi joliegét elvesztotto azonban abban a pillanatban, amikor olyan irány­zatok megnyilvánulását láttuk, amely olyan értel­mezést kivánt adni neki. hogy az akár politikai szabadságunk korlátozását jelentette volna, akár egyoldalii vagy létérdekeinkkel összeférhetetlen engedmények követelésére szolgálhatott volna ala­puL — Londonból hazatérve azonnal kijelentettem, hogv hajlandó vagyok fogadni a német birodalmi nagykövetet, aki azonban a mai napig nem élt ezzel az alkalommal Nein a megállapodás jelle­ge, célja és kerelei váltották ki a birodalom elba­XV. évfolyam 103. szám gondolkodás nemes előkelőségét, a szellem magasrendűségét s a hitnek e nem világ­ból való tisztaságát képviselte. Amikor most emberi, bírói és hitéleti kiválóságaival elfoglalja a szegedi ítélőtáb­la elnöki széket, mély és hódoló tisztelet­tel köszönti nagyobb kötelességeket jelen­tő munkahelyén ez a város s ennek a vá­rosnak keresztény társadalma. Muntyán István tudása és energiája számára nem hónapok és évek mérik ki a teendőket, a förvénv rendelkezése bármily időt szab is hivatali teendői számára, tudjuk mind­annyian. hogy lelkének fénye és kezének nyoma nasrvon-nagyon hosszú ideig meg­marad mindenütt, ahol feladatot vállal s ahol a maga kötelességeit fölismeri. Nem­csak hivatalának, de a személyének, pél­daadásának és magasrendű hivatottsásrá­nak kijáró tisztelettel köszönti ez a város Muntyán Istvánt új méltóságában. tarozását, hanem pusztán az angol—lengyel meg­állapodás megkötésének téuye. — Ami Dauzigot illeti. Danzig szabad várost nem valamely szerz£tx dés találta ki, mint ilyen jelenség már évszázadot, ót; fennáll és félretéve minden érzelmi tnomentu-r rnot, Danzig a lengyel és német érdekek gyakorlati egybefonódásánnk eredménye. A város nemcsak" fejlődését, de létjogosultságát is annak köszönheti* hogy a legnagyobb lengyel folyó torkolatánál fek-i szik. Ma az a mértékadó, hogy Danzig azon a főt vizi- és vnsuli vonalon fekszik, amely bennünket) a Balti-tengerrel összeköt. Ez olyan igazság, ame-t lyet semilyen uj fogalmazással nem lehet elhalvá-* nyitani. — Danzig lakosságának tulnvonió többsége mV­néinef, jóléte azonban Lengyelország gazdasági erejétől függ. Kénytelen vagyok kérdezni hogy) voltaképpen miről van itt szó. Danzig német la-i kösságának szabadságjogairól, amelyek soha jem vo'Iak veszélyeztetve, presztízskérdésről, vagv pec' dig arról, hogy Lengyelországot elvágják a Balti­tengertől? Már prdig Lengyelország nem enged-i heti, bogv elváják' a baltitengeri kijárattói. — Ugyanezek a szempontok' alkalmazhatók a pomerániai vajdaságon keresztül törtérő közlekedésre is. Itt egy olyan! tartományról van sző. amely mindenkor lengyel volt s ebben a tartományban csak igen kis szá­zalékban éltek német telepesek. Nekünk' semmi ér-' örkünk" sem fűződik ahhoz liogv nehézségeket gör-» d'tsünk" a német állampolgároknak a keleti fartő-* mányukba történő közlekedése elé Mind az első; nvr.d a második kérdésben tehát mind Danzig j(V vő lét illetően, mind pedig a pomeránia' közieké-^ dóst i'letően egvoldaln engedményekről van sző1 Egv magát megbecsülő állam egyáltalán nem egyoldalú engedményeket. . A kancellár ur beszédéhen azt ajánlotta mlnf] Beck Külügyminiszter neszeüe a lengyel német viszonyról és az angol garanciáról „lenguelorszag nem adhat eguoldalu engedményeket" — Berlinben eladták a lengqel vófasziegqzeket — Szombaton kezdődik Ciano es Ribbenfrojt tanácskozása Milanóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom