Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-05 / 102. szám

DÉLMAGyARORSZÁG •UNMMNNIIHA Péntek, 1930. május 3. m Csáku külügyminiszter cxpozcfa a romai Cs berlini tárgyalásokról ,.A írnüGiuhataimah DíKés céllal azonosak a maguar kormáim iellogásávor - ,józan megértést óhajtunk Romániával, barátságot Jugoszláviával" — „\ tcngeluhatolmaknak elsőrendű érdeklik az erós nogijarország, természetesnek tartják a lengyel-magyar barátság ápolását' Budapest, május 4. Szerdán — mint ismeretes — ülést tartott a képviselőház külügyi bizottsága, amelyen Csáky István gróf külügyminiszter elmondotta expozéját. Csütörtökön a felsőház külügyi bizottsága ült össze. Az ülésen Kánya Kálmán volt külügyminiszter elnökölt, Csáky István gróf külügyminiszter részletes expozét mondott. Aa expozéhoz Sz ültő Géza, Soós Károly és Csekonics Iván gróf szólt hozzá, majd Csáky István gróf külügyminiszter részletesen válaszolt a fölvetett kérdésekre. Csáky István gróf külügyminiszter expozéjában tájékoztatta a bizottságot Teleki Pál gróf miniszterelnökkel Rómában és Berlinben tett látogatásainak lefolyásáról, námutatijtt arra, hogy a tengelyhatalmak olyan őszinte, lehet mondani tüntető barátsággal és bizalommal fogadták a magyar kormány tagjait még n külsőségekben is, hogy ennek a spontán megnyilvánuló baráti érzelemnek, kiérezhető politikai jelentősége van. Ismortette a tengelyhatalmak békés céljait, amelynek örvendetesen azonosak a magyar kormány politikai felfogásával. A tengelyhatalmak beket akarnak, viert békét akarhatnak. A tengely ma politikai életszükségletet jelent az európai kontinensen. 14 tengely az erős államok békéjét k'vánja megvalósítani. Semmi sem sürgeti, tehát várhat. Történelmi gesztusokat tett, de megelégszik azzal az erkölcsi elégtétellel, hogy népeivel szemben kötelességét teljesítette és a világszine előtt kimutatta, hogy nem terheli felelősség, ha a nemzetközi helyzet nem úgy fejlődik, mlntahogyan földrajzi törvényei és az igazság parancsai szerint elvárható volna. — Kisebb körben hasonló helyzetben vagyunk mi is — mondotta. Józan megértést óhajtunk Romániával, barátságot Jugoszláviával. Csak a politikában teljesen járatlanok kockáztathatják meg azt az állítást, hogy a két államot el akarjuk választani egymástól. Tisztában vagyunk a helyzettel és senkitől sem kívánunk taktikából, vagy céltalan és alaptalan elgondolásokból olyasmit, amit az adott helyzetben úgy sem lehet megadni és részükre tulajdonképen felesleges is volna. — Minden magyar kormány számtalan esetben hangoztatta azt a fontosságot, amelyet rx magyar kisebbségek sorsának alakulásához fűz. Röviddel ezelőtt javaslatot tettem a román kormánynak kisebbségi egyezmény megkötésére. Remélem, högy barátságos lépésemre nem túlságos hosszú idő múlva kapok megfelelő választ. Az Ilyen egyezmény, vagy egyezmények megkötése igen sok akadályt 4 elháríthatna, amely most még a közeledés útjában áll. — Legjobb barátaink a teugelyájlamok is ősziptég óhajtják, ljogy közeledjünk két déli szomszédunkhoz, de még tanács alakjában serq akarnak hozzászólni ahhez. hogy milyen ütembe 'ti, milyen formában és miluen mértékben kívánjuk velük kapcsolatainkat kiépíteni. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal tudomásul vesszük azt is, hogy ha jó szándékaink nem találnának megfelelő viszonzásra. — Szlovákiával kaposolatban niucs mit hozzátennem azokhoz a barát.1 szavakhoz, amelyek a magyar kormány részéről többször elhangzottak. Szándékunkban van eddigi pozsonyi képviseletünknek diplomáciai jelleget adni, Abból az elvből kiindulva, hogy a tengelyhatalmaknak elsőrangú érdekük az erős Magyarország a Duna medencéjében, természetesnek tartják, hogy dp'öb juh lengyel szomszédunkkal a hagyományos és a két nép őszinte rokonérzésére felépített barátságot« — Ugyancsak ebből az alapelvből kiindulva solja senkisem tette szóvá azokat a kapcsolatokat, amelyek a nyugati hatalmakhoz fűznek bennünket, akármit is állítson egyik vagy másik szenzációt hajhászó külföldi sajtótermék. — Gazdasági összeköttetéseink — folytatta — Olaszországgal remélhetőleg elmélyülnek, a német birodalommal pedig 1940 közepéig rendezve vannak. Remélhetőleg sikerülni fog még jóval a fennálló szefődések lejárata előtt megfelelő újabb megállapodást kötni. — őszinte megnyugvással térhettünk viazsza Rómából és Berlinből. Hiszen az olasz birodalom vezetői szóval és tettel támogatták Magyarországot küzdelmes éveiben és csak legutóbb is odanyilatkoztak, hogy az erős Magyarország résziikre politikai szükségesség. A német birodalom vezetői pedig nagy horderejű német politikai érdeket látnak abban, hogy azok az államok, amelyek együtt küzdöttek a német birodalommal és együtt roskadoztak össze, a feltámadás útján is vele együtt haladjanak, kiki a maga életterében elsősorban sajdt erejére támaszkodva, de másodsorban építve ba* rátainak természetes segítségére is. A bizottság tagjai nagy tetszéssel fogadták a külügyminiszter beszédét. litvinov bukása ai angol külpolitika veresége A szovlelkormány eltávolodik o nyugati nagyhatalmaktól London, május 4. A lehető legnagyobb szenzáció erejével hatott az a moszkvai jelentés, hogy Litvinov lemondott külügyi népbiztosságáról és utóda Molotov. a népbiztosok tanácsának az elnöke lett. Bár még nem látják tisztán a helyzetet, az a meggyőződés kerekedett felül, hogy Litvinov eltűnése vereséget jelent az angol külpolitika számára. Litvinov távozásával előtérbe korült az a feltevés, hogy Moszkva esetleg visszavonul az euró* pai eseményektől. Litvinov bukását kétségtelenül azok a súlyos nézeteltérések okozták, amelyek az utóbbi Időben felmerültek a távolkeleti szavatossági kötelezettségek tekintetében. A News Chörnicle úgy értesült, a moszkvai angol nagykövet kormányától utasítást kapott, hogy Molotov új külügyi népbiztossal folytassa a már megindult tárgyalásokat. Párisi jelentés szerint Litvinov bukását kétféleképen magyarázzák. Az egyik feltevés szerint Lilvinovnak azért kellett mennie, ftiert a nyugati hatalmakkal megkötendő szerződéshez messzemenő , feltételeket szabott, a másik feltevés az, Kogy a szovjetkormány} mégjobban el akar. távolodni a nyugati nagyhatalmaktól. A francia baloldali sajtó Litvinov bukása* val kapcsolatban bejósolja, hogy a szovjetkormány külpolitikája a nyugati hatalmakra nézve nem örvendetes módon megváltozik. K baloldali „Oeuvre" szerint Litvinov a genfi politika áldozata lett. Sztálin úgy látszik meg* akarja változtatni politikáját a nyugati balmakkal szemben. Litvinovról úgy tudják Moszkvában, bogy valószínűleg Washingtonba kerül szovjetorosi nagykövetnek. Mussolini Uőxveiii Berlin és Varsó közöii Páris, május 4. Hitler, kancellár beszéde óta a lengyel-német viszony áll a francia közvélemény érdeklődésének középpontjában. A lapok varsói tüdótisói szerint valószínű, hogy Beck külügyminisztert pénteki beszédében el fog zárkózni ^ német részről kért engedmények elől. A francia közvélemény jelentékeny része arra számít, hogy Berlin és Varsó között Mussolini közvetítő és békítő szerepet fog betölteni. Az „Oeuvre" azt az értesülését közli, högy Mussolini hosszabb jegyzéket, juttatott el Ciano gróf útján Varsóba. A Duce a jegyzekhep felajánlotta személyes közvetítését. A jegyzékben Róma a német kívánalmak teljesítését javasolja Varsónak, de ellenszolgáltatás fejében Lengyelország valamennyi határára kiterjedő olasz—német szavatosságot helyez kilátásba, Ciano és Ribbenirop találkozója Milánó, inájüs 4. A némqt és ölasz külügyminiszter küszöbön álló találkozásának nagy politikai jelentőséget tulajdonít az ölasz sajtó. Ribbentrop és Ciano gróf a Comó-tó partján folytatja tanácskozását. A lapok hangoztatják, hogy ez a találkozás az olasz—német szoros együttműködés újabb megerősítését jelenti. A találkozó alkalmul szolgál arra, hogy, a két országot közösen érdeklő számos kérdést, továbbá az európai és a világhelyzetet megbeszéljék. tekintettel azokra a döntő eseményekre és államférfiak találkozásaira, amelyek az utóbbi hetekben lezajlottak-