Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-26 / 119. szám

Pénlch, im. V. 26. KEBESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam m. szám Kulturális „szétrendezés" A miniszTerelnök" választási besziédei — ham választási beszédek voltak. Vagy ha: azokká tette is az alkalom, az aktualitás s talán az elérendő cél szolgálata is, az bizonyos, hogy nem üoll még államférfi Magyarországon, aki a hatalom birtokában olyan magas szempontokhoz igazította volna a vezetésére bízott párt harcin ód ját. mint ahogy azt a miniszterelnök tette. Ezt nemcsak nekünk szabad megállapítanunk, meg kell ezt állapítani minden politikai ellenfélnek s jól esett hallani, hogy szegedi beszédében Rassay Károly a legnagyobb nobilitással s a legőszintébb . elismeréssel emlékezett meg a miniszterelnök személyi kvalitásairól és tudósi rangjáról. A miniszterelnök utolsó beszédeiben többször tette szóvá a decentralizáció kérdését. A központosítás ma már ott tgrt, hogy ha valaki pipásmesterséget akar folytatni Tápén, vagy szitakötő akar lenni Sándorfalván, (ez utóbbi esetben csak ha ember és nem szárnyas-rooar). kénytelen az ipari * miniszterhez folyamodni engedélyért, mert a főszolgabíró, az alispán, a főispán, a községi képviselőtestület és megyei közgyűlés együttvéve kicsi ahhoz, hogy ilyen igazolványt neki kiadjanak. Magyarj/ Zoltán professzor, még abból az időből, amikor a racionalizálás volt a vezényszó, nagyon alapos tanulmányt jrt arról a kérdésről, "hogy hogyan kúszálódtak össze a hivatalok hatáskörei s a falusi embernek hány székhelyre kell mennie, ha ügyes-bajos dnjgai hatósági elintézést tesznek szükségessé. Szeged, azt mondják, az ország második városa, de államépítészeti hivatala Szentesen van, gazdasági felügyelője Makón, erdőigazgatósága Gödöllőn, mezőgazdasági kamarája Kecskeméten (..elég. a példa fá j") •— az adóhivatalunk azonban itt van helyben. A miniszterelnök most a kulturális decentralizáció fontosságát is hangsúlyozta. Ennek a programnak hirdetése — úgy érezzük —. nemcsak a kultúradminiszt^áció szétrendezését jelenti, aminek első lepése volt az a szerencsés elhatározás, amelyik a főigazgatóságok új hatáskörét szabályozta, hanem azt is, hogy gazdagítani, elmélyíteni. emelni kötelesség a magyar vidék szellemi életét, a magyar vidék nem maradhat — protektorátusa a főváros szellemi életének s nem maradhat tovább ebben a vonatkozásban sem a főváros gondnoksága alatt. A főváros elsőségét józaD ésszel elvitatni aeqj lehet, de ha mi Szeged számára azt a szerepet igényeljük, amit a nagy német városok töltenek be Berlin mellett, vagv amit Salzburg játszhatott a nagy Bécs oldalán, akkor csak annak a programnak megvalósításáért harcolunk, amit nagyon szerencsés szavakkal foglalt össze a kultúrpo/iVtAv/s-minisztereluök. .1 miniszterelnöki rogram védelmében emeljük föl szavunkat ezért a Szegedi Szabadtéri Játékok mellett is. A magvar vi'dék nem utánozhatja azt amire a fővárost szellemi és anyagi fölkészültsége képesíti, de a főváros tartsa akkor tiszteletben a vidék kezdeményezését s főként azt. ami sokkal több mar mint kezdeményezés. Á Szabadtéri Játékokat ennek a városnak áldozatkészsége, bátorsága, leleményessége, kultúrszeretete teremtette meg s emelte arra a fokra, amelyen nemcsak Szegeden, de a magyar kultúrának szerzett bírt és megbecsülést. A kormányhatőság a kultúrális decentralizáció programja nélkül sem engedheti meg, azt, hogy üzleti vállalkozás a fővárosban konkurrense lehessen ennek a gyönyörű, ennek a lendületes szegedi munkának s ezt a vállalkozást a kormányhatóság nem támogathatja azzal a bőkezűséggel, amelyet sokkal kiseBb mérvben és sokkal szerényebb keretek között eddig hasztalanul kért a maga valóban áldozatos munkája számára Szeged és a Szegedi Szabad-' térj Játékok. Nagyszerű, alkalma van a kormánynak arra, hogy kultúrális szélrcndezésének programját életre segítse, a Szegcdi Szabadtéri Játékok fölkarolásában. Ez az alkalom kétirányú támogatásra ad módot. Egyfelől a kormány ne -támogasson pénzzel s állami intézetek személyi és dologi aparátusával olyan vállalkozást, ami a szegedi játékok mása akar lenni s aminek sikere szükségképen a szegedi játékok elsorvadását jelenti, másfelől a kormány azt a támogatást, amit a szabadteri játékokra szánT, Szegednek nyujfsa, nemcsak a kezdeményezésnek, banem az eddig megszerzett világhírnek jogcímén s a vidék szellemi életének fölkarolása valljon tetté, érjen gyümölccsé akkor, amikor a támogatásra oíyan méltó alkalom, olyan nemes kötelesség áll rendelkezésére, mint amilveut a Szegedi Szabadtéri Játékok nyújtanak. Ha már a főváros rálép a szegedi kezdeményezéssel kitaposott útra, ba már a kormány a maga hatalmi szavával ennek ai versenynek bénító hatásától nem is akarja; mentesíteni a magyar vidéki város szellemi életét. legalább 'támogatásával, ne avatkozzék elibe a versenybe Szeged kárára s legalább az egyenlő elbánás elve alapján juttasson segítséget és támogatást Szegednek is. amikor nagy alkotásra készül, súlyos áldozatot vállal s bizonyságot akar fölmutatni a miniszterelnöki program helytállósága és indokoltsága mellett. A Szegedi Szabadtéri Játékok nemcsak Szegedet érdeklik s ezek a játékok a magyar kultúr-) történetbe nőttek l>ele, mindenképen érdemcsekké válva arra. hogy a kormány segítse, támogassa és sikerét biztosítsa. Ncní Szegednek kériink most segítséget, a miniszterelnöki program valóra váltását kérjük csupán. Berlin kcntánytiangu nyilatkozata a nagyhatalmak bekerítést totalitárius államok a Defter s akciótára megfelelő módon tudnak majd \ idszolni" Cáfolláh llore hclisha moszkvai látogatásának hírét Lövdon, május 25. Az angol—orosz megegyezést. az angol sajtó befejezett tényként könyveli el. Ezt az álláspontját orra alapozza a sajtó, hogy Chamberlain nem nyilatkozott, volna az alsóházban olyan határozottan, ba komolyabb nehézségektől kellett volna tartania. A lapok a fortnaszerü egyezmény közzétételét tiz napon belül várják, Az egyezmény védelmi jellegét fogja elsősorban hangoztatni a szöveg. A részletekot Majszky szovjetorosz nagykövettel intézi el az angol kőrmány, amikor Majszky Genfből visszatér az angol fővárosba. Londoni diplomáciai körök úgy yélik, hogy az ptóbbi események a légkör enyhülésére vezethetnek és lehetővé tehetik a tengelyhatalmak és a nyugati demokráciák között fennálló kérdések nyugodt megvilágítását. < Grandi fontos szerepe Londonban London, május 25. Hosszú távollét utján visszatért az angol fővárosba Grandi londoni olasz nagykövet. A Daily Express úgy tudja, bogy Grandi fonfos szerepel fog vinni a francia—olasz ellentetek elintézését, célzó bizalmas megbeszélések körül, amelvet Róma, Páris é§ Lündon között folynak. A franciák Dzsibutiban hajlandók volnának szabadkikötőt adni és a Szuez-Csatorna igazgatótanácsában egy tagságot adni, az olaszok azonban két igazgatói állást követelnek. El lehet intézni a tuniszi kérdést is, ha a. franciák meggyőzödnek arról, hogy Olaszországnak nincsenek katonai szándékai Tuniszban. Angol közlés Moszkvában London, május 25. Illetékes helyről közlikf A szovjetoroszországi brit nagykövet szerdán táviratilag azt az utasítást kapta, hogy közöL jo a, szovjetkormánnyal még Csütörtökön Chamberlain miniszterelnöknek az alsóházban tett nyilatkozatát és tájékoztassa a szovjetkormányt a. brit jegyzék további irányelvéről, amelyet a legközelebbi napokban adnak át Moszkvában. London, májüs 20.Hiyatalosan közlik, h'ozy a szovjet—öfösz nagykövetségen átnyújtották Chamberlain alsóházi nyilatkozatát az angolszovjet tárgyalásokról. A "május 15-i orosf ajánlatokra már megadták a választ. \~z angol válasz nagyrészt magában foglalja a. hár1V.as szijvetséíirc; vonatkozó angol javaslatokat.