Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

BABAY JÓZSEF: ... FUSZALAK — VALLOMÁS — Tavasszal vándornak" csapok fef, búcsúzom 3 nagyvárostól, integetek az aszfaltföldbc ékeit, szomorúan álldogáló körúti fáknak, — hiv a cél, a tisztábban látható fellegek és a csillagok. Tudja Isten, hogy van az, a metropolisok házóriásainak ablakaiból nenv lehet olyan tisztán látni az eget. Kissé messzibb esnek a csillagok is. A pesli háztetők alatt halványabban szórja ezüstjét a hold, — nem olyan szabad az ég a Bábelek fölött, mint teszem azt kisvárosok utcáiról nézve. Igen, tavasszal mindig elmenekszem. hivnak a. szabad utak, hívnak a nagy és égTe nyiló kertek, hiv a szabadság és a boldogajku messziség hiv. Máskor húsvét táján rég budai lakos voltam, csillagoknak kanyargó utja, idegenje, kapaszkodó lépcsők lépésváltója, öreg temetők ázom szédja. De ezidén megbuktam. Ki buktatott meg? Éppen ezt akarom elmesélni. Jártam Budát. Hiába. Furcsa intézmény ez 3z úgynevezett „negyed". Csak a májusi negyedre ürülnek számbavehető lakások. Talán éppen azért, mert öregedő fiu vagyok, kevés nekem már egy szoba. Lehessen benyitani a másikba is, ba a négy fal igen szoritja a szivet. Négy napon át kutattam a villákat, a papirfalu „modern" légiskatulyákat, hiába. Buda megtelt. Buda zsúfolt. Budán nincs egy ágyacskányi heiv. Hová menjek? Ég kell, szabadság, csend és Éj kell és nappal kell, fárasztanak a villamosok, idegesít az autóbusz hörgése, olyan vad kimeletlonséggel dübörögnek a teherkocsik, hogy elviselhetetlen. Magány kell. Dc hol találom? Azt mondom a sofőrnek, menjünk a város fulsó oldalára. Az „alföldi" részre. Talán ott.,. Átrobogtunk a hidon. Egyszeribe mögöttünk maradt a Rákóezi-ut s a világ legsivárabb környéke, a keleti pályaudvar . . . De aztán uj terület következett, — a Zugló .. . Villák. Vidámság. Fák. Széles utak. Csend. Valami bájos, de bájában is rakoncátlan kamaszság. Verkliszó a „régi" sarkon, szabadon hancúrozó gyerekcsapat és ilyen nevek: Anierikai-ut, Mexikói-ut, Gyarmat-utca. — igen, valami nagy, szabad kamaszság, rengeteg levegő, vállalkozó kedv, vidámabb emberek és soksok nevetés . . . Ez a főváros kamasznegyede. Nos, pillanatra sem kell hinni, hogy tárulnak a kapuk és barátságos házmesterek csalogalják a lakáskeresőt. Pillanatra sem. Rengeteg a palota s a villa ezen a „tájon'', karcsú, magányos családi házak százai mosolyognak M áprilisra. Végre mégis találtam egy kis villát, amelv üresen állt ... Kertjében házmesterlakás, kedves kert. Kissé barnult már a villa teteje, jó. jó, Istenem, nem lehet minden ás mindenki fiatal, — ütközik már pár szál ősz haj az én homlokomon is ... Becsöngettem. Földszintes villa, pár szoba, konyha, veranda Két bét és nevetni fog a kert és árnyékot vftnek majd a fákBevallom, nem túlságosan tetszett a villa nelső elosztása. Régen nem laktak benne. Üresen tátongtak a szobák, szomorúak voltak az ablakok, ö. milyen rendkívül bánatos tud lenni az." ami üres. Mindegy, hogy sziv, lélek, vagy lakás. Irtózatos átok a süket üresség, vak a visszhangja és fekete a muzsikája. A legbelső szobában egyszerre felkiáltottam.' — Ideköltözöm házmester ur! Itt a foglaló. Kérje el holnapra a lakásszerződést. Már húsvétra hurcolkodom. A házmester meglepetten bámult rám. mi Tehet az oka, hogy egv perccel előbb még fanyar hangulattal meredtem a szobákra, sokaliottam a bért, idegenkedve nézegettem az ajtókat, küszöböket, kilincseket és most egyszerre piros az arcom, vidám vagyok, zendül a hangom, mintha énekelnék és lelkesülök. — Hol született? — kérdeztem a házmestert. — Vidéken kérem. — Na lám. Én is. De hagyjon csak egy kissé magamra. * Igen, igy van, ahogy mondom, a legbelső szoba két, kedves vonalú ablaka keletre néz. örökös keletre. Ránk nagy hatással van kelet. Mi onnét jöttünk, oda vonzza szivünk az örökös nosztalgia. A parkett régi. Hm. Milyen sok idő telhetett el, hogy itt ember lakott. A parkett a szoba közepén feldudorodott, mint egy furcsa pup ... És megrepedett. És a rések között, abból az enyhe barna hasadékból kinőtt a fű! Két „csokor'' boldog, zöld, ujrazsendülő fii! Bejött a fü a szobába ... A föld drága, biztató, enybe zöld örökszőnyege, isten tudja hogyan, talán az őszön még nyitva álitalr az ablakok s beverte a szél a magvaikat? Nem tudom. Nem is érdekel. Mindegy. Az a gyönyörű, hogy fűszálak vidulnak a szobámban. Az anyaföld ereje áttörte a csínt, amit parkettnek hívnak, az anyaföld megsokallta, hogy ekkora terület üresen és bágyadt terméketlenséggel álljon, s kibujtatta a ftáblácskák a'atl rejtőzködő testvéréből a zöldecskc füvet, — belépett a tavasz a szobába és uralkodik... A házmester kiment. Egyedül maradtam. Röstellem? Fgyan miért. Letérdepeltem a fűszálakhoz és azt mondtam: .'__ Jónapot kicsike, liegyesfejü. égnek cs csillagoknak örök kutatói, füszálacskáim jónapot. Én vagyok, az uj lakó. ö, mily jó is, hogy itt talállak benneteket. Nem leszek egyedül . . . Ezt a szobát be sfm rendezem, ez a szoba a tiétek. Ti vagytok vidékről hozott szivem albérlői, helyesebben lakótársaim. Nem kell félnetek tőlem . . . ösztönözni is foglak benneteket s nyitva tartom az ablakot, hogy beszélgethesselek a csillagfénnyel, a liold idetÖLŐ sugarával, a nap melegével, a széllel és az illatokkal, amelyek ideszállnak a rétről. <>, kis. zsenge, eltévedt fűszálak, olyan pontosan egy az életünk ... A fűszálat megtapossa az ember és a barom csülke . . De a fűszál rendkívül erős és felegyenesedik. Tűhegynyi fejecskétek az egek felé szúr, az égnek törtök, akár a lélek s a gondolatok, ö, kis fűszálak, engem is megtapos a barmok patája és mindig. p Budapest, \II.t Rákóczi ut 5. sz s A Elsőrangú családi z N szálló a város N kőz pontj ában N A N Egyágyas szobák O 5—től 12." P-lg L O Kétágyas szobák 9.-től 18.- Pdg. L N Kétágyas szobák 9.-től 18.- Pdg. L I Külön termek. 23» A Penslórendszer is bevezetve. o dc mindig felkelek újra. Izés táplálék vagytok. 11 vagytok a föld szőnyege és üde paplana. Szegénylegények vánk'osa, vándorok örökkön frissen vetett lepedője. Az egész világ szeret és ismer benneteket. Sókan voltatok haszon nélkül, testelek táplálék a csordának, buja legelő vagytok az éhes ménes szemében és íe is kaszálnak benneteket, hogy hollan is adakozzatok kincsességelekből. Oly retenetesen sokan vagytok s még sincs közöltetek „közönséges". Sokan vagytok, akár az emberek és különbek vagvlok mégis. Nem bántjátok egymást, kenyeretek a föld, Italotok az egek adják, legye(ek áldották fűszálak . . . Kivettem a lakást. •Olt is vagyok-már. Abban a belső szobában nincs egv szemernyi bútor. Minek? Olt lakik a fü. Á Fü . . . Kell oda berendezés? ö a berendezés. Beköltöztek a házba. Kinek van joga „kilakoltatni" őket? Ki küldte őkcl? Isten rettentő nagy ereje: az örök élet. Nagyon jó viszonyban vagyok, helyesebben vagyunk, ök is vidámak, én is. Naponként többször látjuk egymást. Olyan jók és olyan kedvesek'.. Mostanság sok bánatom van, meghallgatják panaszaimat . . . Hiszen vidékiek vagyunk . . . Fölkiáltójel Sok különös sajátság választja el az egymás mellett élő, de egymástól Maginot-vonallal és egyéb halálhoz idomított kecses találmányokkal elzárt embereket. Fönn északon például kitűnően me.gfcr egymás mellett a Irón tradíciója és az ettől független gondolkodású kormány, lejjebb már . . . Hát igen, lejjebb már egészen mások az emberek. És ezek az elválasztó sajátságok és szokások nemcsak a fajkijtató tudósok bogarászásaiban jutnak a világ tudomására, hanem sokszor egészen apró tünetek vetületében is. Például: Angliában nem tesznek a levél megszólító kezdete után felkiáltójelet. Nálunk tesznek. Vájjon miért? Valószínűleg a két nemzetet elválasztó vérmérséklet az oka. Mi mindent felkiáltással kezdünk; nagy elánnal, nagy lendülettel, mellyel hangos fontosságunkat önmagunk előtt is igazolni akarjuk. Fölemelt ujjú .szigorú lanári intés ez a tótágast álló Írásjel leveleink elején: ember vigyázz, minden izedben remegve olvasd, hogy mondjuk Evelin néninek megnémult nálánál öregebb papagálva; törj ki az őrömtől, mert most fölkiáltó rokonod kiván minden jót nevednapján és egyáltalán vedd tudomásul, hogy semmi a világon ninrs olyan fontos, njint ezek a sorok, amelyek szemetszuró fölkiáltójellel kezdődnek . . . A kontinens másik oldalán más a helyzel. Ott csak egy vessző áll a megszólítás után. Az a tíz darab angol levél például, amelyben Mae Mohon generális bizonyos jogkiterjeszlé.st igért az araboknak 1915-ben, nem tartalmaz felkiáltójelet. Pedig elég jélehtőséges, mert az arabok erre a tiz levélre alapifiák mostani nacionalista politikájukat. És egyetlen angol levél sem kiált nagyot az eleien. Szép csöndesen kis vesszővel indítjn meg a sorokat, amelyek lehet, hogv ott is csak Evelin néni papagályáról adnak kimeritő tudósítást, dc az is lehel, hogy éppen az araboknak Ígérnek uj • Ígéreteket. Szokás ez olt és szokás ez nálunk. Olyan szokás, mint az, hogy Amerikában nincs kézcsók. hogy Svédországban a király is kerékpározik az utcán és megáll, ba a rendőr megállítja és hogv Néniét országban majdnem minden ember egyszerre lép. Kiilöncségck' ezek, amelyektől nem könnyen tér el az, aki megszokta. De néha mégis szakit velük, ha ugy kívánja a szükség. Mert ;>» minden urnái nagyobb ur a világon. Még rá/ lünk is előfordul, hogy nz emberek nem ha*z nálnak felkiáltójelei. A táviratokban, kérjek alázattal . . . Mert ott fizetni kell az Írásjelekért . . . KMmár-Maros Ferenc,