Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-15 / 85. szám

8 vmm DÉCMAGYARORSZÁG Szombat, 1939. április KÖZGAZDASÁG MMN i 'ffi—lMi Naponta ötszáz juhot visznek ki szegedi vágóhidról (A Délmagyarország munkatársától.) Péntektől kezdve a szegedi vágóhidról ötszáz hasitolt juhot szállítanak Görögországba. Egyelőre ötezer juhot kötöttek le exportra, de sz<> van arról, hogv Görögország továbbra is fenntart ja a közvetlen vevői kapcsolatot Maarországgal. A juhokat nagyobbrészt a Dulontulról vásárolják, Szegeden a vágóhídon levágják és exportképes példányokat kettéhasít jók. A juhok bőre Magyarországon marad. \ szegedi vágóhídi munkások között nagv örömet keltett az ujabb külföldi piac szerzése, mert az ellanyhult német kivitelt legalább ri szben pótolja. A munkaalkalom mellett a városnak is többletbevételt jelent, különböző illetékek cimén és végül a iuhtenvésztők is keresnek, mert Görögország nemes valutát fizet a megvásárolt juhokért, —oOo— Átépítik a Lengyelorszáa felé vezető másodrendű utakat Kárpátalja hegyes, erdős fekvése folytán az úthálózat nem sürii. A legjobban, elsőrendűen kiépített és fenntartott állami közút a 15 km hossz munkács—ungvári ut. Bár állami utak. de azért csak másodranguan kiépítettek a Kárpátszorosba vezető ungvár—uzsoki (kb. 70 km), a munkáos—vereckoj (60 km) és a huszt—toronyai (90 km) közutak, amelyek mind Lengyelországba vezetnek s ilymódon a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok várható jelentős megerősödése s. vele a fJdvnh kikötővel várható forgalmunk szempontjából is reánk nézve elsőrendű fontossággal birnak. Éppen ezért máris megtörténtek a* előkészületek arranézve, hogy ez az összesen mintegy 220 km másodrendű állami ut ugy a személy- mint a feherautóforgalonira alkalmasan elsörangusittassék « ehhez képest alaposan átépítessék. \ Kárpátalján még meglevő, nagyobbrészt a (várnátok hegyláncával párhuzamosan, illetve a szűk völgyeken át kelet és dél felé haladó harmadrendű, iígynevezett „tartományi" utak, kb. D0 km hosszban, íulnyoroórészben rossz kivitelben épültek, rendes fenntartásukra gondot a'ig förditottak. Ezeknek az utaknak jókarbahelyezése is most fontos szükségként jelentkezik s ugyancsak sok munkaalkalmat fog az ottani lnkosságságnak juttatni. A kárpátaljai*utak átépítésére és karbahozafalára- a minisztérium egységes' tervezetet és költségvetést készít, hogy a munkák fokozatosan ni e.gk czdh c t ők legyenek. —oOo— A (enkisebb munkabérek legkielvi a köA kereskedelmi miniszter legutóbb a *ebb munkabérekkel kapcsolatosan több döntést hozott. A döntések közül fontosak \ étkezők: Az óradíjas könyvelés nem szolgálati viszony, hanem vállalkozás, ezért arra a minimális mun'-abérmegállapítás nem vonatkozik. Jutalékot vagy egyéb prémiumot is élvező alkalmazottnak havonta a minimális munkibér összege még abban az esetben is kifizetendő, ha díjfizetése jutalékával együtt valamely hónapban nem érné cl a bérhatározat szerint őt megillető összeget. A különbözet a megejtendő jutalékelszámolás alkalmával kerül levonásba. Csomagoló, illetőleg rsomaeolónő még akkor Ts segédmunkásoknak tekintendő ha áruelienőrrést végez, vagv ha a vásárlóközönséggel a csomag kiadása alkalmával érintkezésbe kerül. Diszletező, ha felszabadult kereskedősegéd, akkor ebbe a kategóriába tartozik, ha iparrajziskolát végzett, akkor tisztviselőnek minősül, ha pedig ipari jellegű munkát végez, akkor segédmunkásként kezelendő. A munkakör megállapításánál nem a szakma, hanem az a körülmény irányadó, hogy az alkalmazott bármely szakmában felszabadult kereskedősegéd, vagy bármely szakmában foglalkoztatva volt tisztv.iselő. A munkaadói érdekképviseletek legutóbb előterjesztéssel fordultak a kereskedelmi és iparügyi miniszterhez, illetve a Munkabcrmegállapitó Bizottsághoz, melyben azt kérték, hogy a kiszolgálólányokat a munkabér fizetés szempontjából alacsonyabb osztályba sorozzák. Az előterjesztést a Munkabérmegállapitó Bizottság nem tette magáévá cs igy esedékessé váltak a magasabb munkabérek. CSERZY BELA fóc J nagy paioc Jzegeuen J 30 (Mikszáth Kálmán szegedi ujságiróskodása) — Nemi Nem engem bántott meg. — Hát kinek a védelmében dorgál? — Egy aszony védelmében... — válaszolt Mariska és feddő szemrehányás csillogott a szemében. Mikszáth már tudta ekkor mire céloz a leány. — Én nem vagyok nős ember, Mariska. — De volt! És bűnös az, aki azt letagadja! — Nézze Mariska... — komorodott el Hirtelen az iró, aki meggyőződéssel érezte, hogy a leány igazságon nyugvó dorgálása nagyon indokolt. — Gyerek is voltam valamikor, már nem vagyok gyerek. Nős ember is voltam, de már nőtlen- vagyok. —•Az a bűne, hogy megtagadta a volt feleségét! Azt irta és határozottan állította: nem emlékezik arra, hogy megnősült volna. Hát képzelje el Kálmán — érzelgősre lágyult a lány hangja —, ha véletlen a volt felesége kezébe kerülne a tárcája. Hát nem bántja a lelkiismerete, hogv egv asszonyt, egy olvan áldott, jó asszonyt, mint a niaga volt Mesége, ilyen szörnyűségesen megbántson? Egv asszonyt talán semmivel nem lehetne jobban megbántani, mint azzal, ha megtagaé'a az. akit szeretett akiért raiongott. Mikszáth most nena válaszolt azonnal. Nehéz, feiboütős szavak voltak ezek. — De honnan tudta. Mariska, hooy olvan áldott, jő asszonv volt a feleségem? — kérdezte azután Hirtelen támadt érdeklődéssel Mikszáth. — Érzem! — válaszolta a lány.' Mikszáth felsóba'tptt,. Hjrtelen elhalványodott telkében a Gaidacsi Itenka-féle szerelem. A régi asszonv. az első nagv szerelem koneo-tatott most M'l'Száth sz.ivében. Szent emlékei törtek rá, Hogy megkínozzák a megbotlott, a vétkezés útja felé kanyarodott irót. Tisztán, rádőbbenten az igazságra, látta a bűnét: Mauks Ilonát Hetének legtisztább és legMfrissitőbb telMforrását nem lett volna szabad megtagadni! — Igaza van, Mariska... — Az iró exoíált. — Ezt a tárcát nem lett volna szabié megírnom. Igaza van: bűnt követtem el. De }óváteszem .. Mikszáthnak még fogalma sem volt akkor miként teheti jóvá e tárrabünét, de az akarat, ez a szándék erős elhatározással született meg e pillanatban benne. Zsótér Mariska, a szerelmes lány mar megbocsátott az írónak. Megbocsátotta szándéktolannak látszó botlását s immár a vigasztaló szavak között keresgélt: miképpen űzze is el Mikszáth lelkéből az önvád ördögét? — Beszéljen nekem a volt feleségéről, Kálmán ... — szólt Mariska és hangja felengedett; az iménti koiholó hangsúlyt átcserélte kedveskedő vigasztalássá. — Mit tudjak mesélni róla, Mariska? Nekem mindig lelki oltárom volt, ünneplős, imádságos szívvel közeledtem csak felé. Azután is, hogy szétváltunk. Ezzel a tárcával nem őt tagadtam meg. Hanem magamat. Magamat, aki ma vagyok! Mariska nem értette meg a költő elvont filozofálását. Mikszáth, pedig, aki elsősorban azért volt jó társalgó, mert csodálatos érzékkel tudta megérezni: untat-e, szórakoztat-e, amit mond, azonnal elolvasta a lányarcról, hogy ez az okoskodása nem nvilt, nem világos titokkimutatás, Mariska nem érti a szavait. Abba is hoevta nyomban ezt a vallomástételt. A lány kíváncsisága azonban kielégítetlen maradt. — Hogyan ismerkedtek meg? — kérdezte Zsótér Mariska s az arcát pir öntötte e. Mikszáth azonban nem figyelte a lányarcon történt változást, már válaszolt is: — Gyarmaton ismerkedtünk meg. Közigazgatási gvakornoknak kerültem a volt apósom mellé, aki főszolgabíró volt. A szerelem pedig ugy jött, mint a rendeltetés. Nem lehetett védekezni ellene, (Folvt. köv.) erékoárosok! ElsörendO kerékpárokat enqedményes ár* ban részletre adom. <v>«nlks» alkatrészeket mos« fíiiéres 5%ántó Sándor árban kaphat Szened. (Kiss D. alotal Kl«s 11 2. Szeged ez- kir. város gazdasági hivatalától. 750—1939. gh. sz. Füeladási hirdetmény Szeged sz. kir. város polgármesterének 10896— 1939. számú határozata alapján közhírré teszem, hogy a városi gazdasági hivatal a város tulajdonát képező Nagyszéksósi dülőutak és -a Nagyszéksóstó kö rüli fütermést a kisvasút Széksóstó állomásnál 1939. évi április hó 25-én, kedden délelőtt 9 órakoi megtartandó nyilvános szóbeli árverésen kizárólag kaszálásra a Polgármester Ur jóváhagyása fenntartásával azonnal készpénzfizetés mellett fogja eladni. Szeged, 1939. április hó 8-án. Dr. Csonka Miklós tanácsnok.