Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-14 / 84. szám

Péntek 1939. ív. 14. tmmmmtammmiataammmmmmmmmmmmmm Jogerősen és végérvényesen Nem akarunk érdemben foglalkozni azokkal a módosításokkal,, melyeket a második zsidótörvény javaslatának tárgyalása alkalmával a felsőház ele kerülnek. Egyetlen tekintetben. — úgy gondoljuk — nincs véleményeltérés ebben az országban, bármdyen ellentétes felfogások mérkőznek is me" egymással a fórumon, a piacokon és a sikátorokby. Ez az egyező vélemény azt sürgeti, hogy a második zsidótörvény megalkotásával veguük le véglegesen ezt az égető és fájdalmas kérdést a nemzet munkatervének napirendjéről, alkossuk meg a törvényt úgy, hogv se az elégedetlenség, se a fájdalom ne tűzhesse ki ú jra elénk s ne foglaljon le számára megint hónapokat a nemzeti energiájából és munkájából s a törvényhozás idejéből. Ámde csak a jó törvény lehet hosszú éledi. A zsidókérdés törvényhozási rendezése bármilv rövid időre nyúlik is vissza, azzal a tanulsággal már szolgál, hogy a helytelen intézkedés s a kérdés meg uem felelő elrendezése újra és újra az aktualitások sorába iktatja ezt a problémát. Az első Zsidótörvényt a legtúlzóbb sürgetői is ngv fogadták, mint a „májusi esőt a szikkadt rétek" és nem telt el nyolc hónap, ú jra ezekkel a kérdésekkel kellett foglalkozni s amikor a nemzet politikai, társadalmi és gazdasági átalakulása a reformok sürgetőinek meggyőződése szerint semmiféle halasztást tovább nem tűr, akkor ezzel a nyolc hónappal ezelőtt elintézettnek hitt problémával kelleti és kell kitölteni a nemzetnek és törvényhozásnak legdrágább idejéből bosszú hónapokat. Azzal az eggyel tisztában kell lenni mindenkinek, bogy ba az új törvénv kevesebbet hoz. mint amenvnyinek elhatározását a nemzet érdeke parancsolja, vagy ha több sérelmet okoz. mint amennyi sérelem felidézését a nemzeti közösség mindenekfelett álló érdeke követeli meg, akkor a törvény nem lesz jó s minden megoldatlan problémája, minden kitűzött, de el uem ért célja, minden feleslegesen okozott szenvedés és minden oktalanul kihullott könnycsepp újra cs újra követelni fogja a második törvény módosítását is. A törvényeknek is megvan a tíz parancsolatjuk s a negyedik parancsolat szerint minden törvénv csak akkor lehet hosszú életű ezen a földön, ha tiszteli apját: a jogot és anyját: a nemzet érdekét. A második zsidótörvény sorsa uiost az ország legkiválóbbjainak közébe vau letéve. Az egyházi fejedelmek,-a magyar jogi kultúra legkiválóbb művelői, a gazdasági élet leghivatottabb vezetői, az önkormányzati testületek legtekintélyesebb kiküldöttei tanakodnak azon, bogy hol az a határ, ameddig a nemzet érdekében el kell menüi s ámelyen túl az egyéni tragédiák felidézését a nemzet érdeke, a keresztény szellem s a humanizmus sem engedi meg. Mélységes megnyugvással és hittel kell letenni ennek a törvénynek sorsát azok kezébe, akik most azon fáradoznak, bogy a törvénynek olvkor a nemzet érdekében kegyetlen rendelkezéseit minél több keresztény szellemnek telítsék. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Egyetlen problémára szeretnénk most felh ivni a figyelmet, aminek elinfézetlensége súlyos viszályok és bántó viták forrásává válhaiik még. A törvény javaslat ugyanis bizonyos t/'nvek bizonyítottságától teszi fürdővé azt, hogy kii leht1 kereszténynek és kii kell zsidónak tekinteni. A javaslat szerint minden hatóság jogosult lesz ebben a kérdésben állástfoglalni, ha az eléje kerülő ügy elintézése ennek a kérdésnek vizsgálatát és eldöntését teszi szükségessé. S így az a helvzet fog előállni, hogv olyan hatóságok, mclvekrc a törvényhozás egész más feladatok elvégzését bízta s melyek hatáskörébe egészen más természetű intézkedések megléteiét1 utalja, a Törvén- életbeléptetése után abban a kérdésben is kötelezve és jogosítva lesznek határozni, hogy ki keresztény és ki zsidó? Ebből azonban súlyos konfroverziák fognak előállni. Megtörténhetik az, hogv az egyik hatóság kereszténynek fog valakit Tekinteni s ugyanazon bizonyítékok alaoiáu a másik hatóság ugyanezt a személvt zsidónak jelenti ki. A törvénv — igen helyesen — kereszténynek deklarálja azt, aki az ellenforradalmak alatt életét koekáztat'a. Ennek a ténvnék bizonyítására okiratokkal vagy tanúkkal történhetik. Megeshetik, hogy az egyik hatóság a tanúk vallomásának mérlegelése alapján ezt a tényt bizonyítottnak, a másik hatóság ugyanazon tanúk vallomását mérlegelve ezt a tényt bizonyítaflannak fogja tekinteni. A telekkönyvi hatóság kereszténynek fog valakit tekinteni, XV. évfolyam 04. szám •BHHHHWHeiUia^tSaMaHHHHHHMaHI amikor adásvételi szerződést bemutatja s ugvapez az egyén az iparhatóság szerint majd zsidó lesz, ha iparigazolvány kiadásáért folyamodik hozzá. A központi választmány a bemutatott okiratok alapján kereszténynek fog minősíteni egy választót s ugyanazt a polgárt, mert egyik, vagy másik okiratot aggályosnak találja a kamara, ahová felvételét kéri, zsidónak fogja tekiuteni. Olyan alapvető kérdésekben, mint nem, kor. nemzetiség, állampolgárság, vallás, mindenkinek véglegesen, világosan és határozottan k<dl tudnia uem vitatható hovatartozását. Nem lehet olyan állapotot teremteni, amely minden polgár leglényegesebb statusjogát szinte naponta vitatkozhaióvá teheti s amelyben az ország jelentékeny számú polgárának felekezeti viszonyai és állampolgári jogainak mértéke felől a legellcntétesebb és légfék telenebb viták. ellentétek és eljárások keletkezhetnek'. Kell olyan hatóságnak lenni, amelyiktől minden polgár kérheti annak mindenki számára kötelező jogerős és végérvényes elismerését, hogy e törvény alkalmazása szempontjából keresztény. A törvénynek nem lehet az a célja, hogy ilyen fájdalmas viszályok számára adjon teret, de ba nincs hatóság, amelyiknek kizárólagos hatáskörébe tartozik a felmerülő kérdések eldöntése. lehetetlen le«z elkerülni azt, hogy a törvénv végrehajtásának állandósult személyi támadások s a türelmetlenségnek és gyűlölködésnek meg-megujuló csetepatéja szolgál jon örökös kíséretül. Csdku István gráf külügyminiszter nagyszabású expozéban indokolta meg Nagtjarország kilépését a Népszövetségből „\ legelemibb előrelátás megkívánta, hogu ezekben a pillanatokbán, amikor minden mozgásban van, Igyekezzünk minden oldalon cselekvési szabadsá* gunkaf biztosítani" ~ „A magunk lábán akarunk állni, senkinek sem ígérhetjük meg elOre, hogu valamit teszünk, vagu nem teszünk" Felszólítás Romániához: kössünk kisebbségi egyezményt Budapest, április 13. 'A képviselőház külügyi bizottsága csütörtökön délelőtt ülést tartott, amelyen Csák v István gróf külügyminiszter mondotta el expozéját: — Tegnapelőtt távirattal közöltem a Nemzetek Szövetsége főtitkárává] a magyar kormánynak azt az elhatározását mondotta —, hogv a Nemzetek Szövetségével mint politikai testülettel áz együttműködést rögtön megszakítja és az egyességokmánvban előirt kétévi előzetes bejelentési idő letelte után a Nemietek Szövetségéből kilép. — Kétségtelen — folytatta a külügyminiszter —, hogy a Nemzetek Szövetsége elejétől fogva nem váltotta he azokat a reményeket, amelyek"! működéséhez fűztűnk. ... A Nemzetek" Szövetsége és különösen annak különböző szerveit mozgató és azok körül csoportosuló nvilt és reitett erők a Népszövetség egcsz eddigi működése alatt olyan politikai irányok' szolgálatába kerültek', amelyek' homlokegyenest cHrnkeznck a magyar külpolitikai célkitűzésekkel. Ezek az erők a Nemzetek Szövetségének legmagasabb célját, a világbéke fenntartását éppen olyan ügyességgel1 tudták a húszas években a győző államok háború utáni mentalitásának cs a páriskörnyékh békék által teremtett területi elrendezésen alapuló statuscpio kultuszának szolgálatába állítani. mint ahogy a legutolsó években ugyancsak ki tudták maguknak sajátítani a Nemzetek Szövetségét az úgynevezett „antifasiszta és' nemzeti szorialislaellenes ideológia" érdekében! űzött egvoldalu propaganda céljaira. Ezek' jelenségek természetszerűleg a szövetség uni-j \er7a1itása tekintetében is súlyos következményekkel jártak. Képtelen volt a Nemzetek Szövetsége betölteni azt a szerepet, hogy a Nemzetek Szövetségének garanciája alá -helyezett kisebbségvédelmi szerződések végrehajtóra-